Tanulmányok

---

A modern igehirdetés

Az igehirdetés: az élő Isten üzenetének közvetítése. Ha hiteles és pontos, akkor abban az szólal meg, amit a teremtő és megváltó Isten üzen, és úgy, ahogy ő rendeli.

Az igehirdetés a hallgatóságnak szól. Az igehallgató pedig az adott kor és kultúr-környezet gyermeke. Korának szó- és gondolat-készletével kommunikál. Információit itt gyűjti össze. E kommunikációs adottságai korának megfelelően működnek, ugyanis az adott korban végzi iskolai tanulmányait, gazdasági ügyeit intézi, megéli családi kapcsolatait és még akkor is kora gyermeke, amikor a temetőben a nyitott sír mellett állva hallgatja a gyászistentisztelet üzenetét. A sokféle üzenet azonos hordozóeszköz, az emberi szó kimondása és az önkifejezés által jut el a hallgatóhoz.

Mit jelent az, hogy modern? – Egyszerűen: az adott kornak megfelelő. Minden erőltetés, túlzás és szélsőség nélküli megfelelés a jelenkor igényeinek. A címadó két szó eltérő hangsúllyal bír. A hallgató valószínűleg a főhangsúlyt a „modern”-re teszi, az előadó pedig az „igehirdetés”-re. Meggyőződésem ugyanis, hogy a biblikus igehirdetés olyan drámai cselekmény, amely önmagában formateremtő erő is. Ugyanis az igehirdetés motivációja a lényeg: maga Isten, az isteni cselekmény. Ennek szóbeli megjelenése pedig önmagában oly szokatlan, és az ismert kommunikációs sémákhoz csekély mértékben igazodó drámai esemény: üzenetközvetítés.



Üzenetközvetítés ma – Vizsgáljuk meg e kérdést több oldalról is!

1. Mit ér az igehirdetés, ha a hangsúly a modern jellegre helyeződik, és csak másodhangsúlyos az Istentől származó Ige? Valószínűleg, mint kommunikációs esemény élményszerű lesz, de csak maga az esemény. Amire hívatott, hogy Istennel, örökkévalósággal összekapcsoljon, élet-halál, kegyelem és kárhozat dolgában eligazítson, már kevésbé eredményes. Olyan ez, mint amikor egy lángokban áll szálloda ablakából valaki tökéletes kiejtéssel, irodalmi stílusban kiabálja: segítség, ég a ház! Inkább színházi előadásnak, mintsem segélykiáltásnak vélhető. Ma – néha úgy tűnik – a modernség igénye talán erősebb, mint a hiteles és igaz szóé.

2. Mit ér az igehirdetés, ha a hangsúly az igehirdetésre, az Istentől származó üzenet meghirdetésére kerül? Drámai erővel szólal meg az üzenet. Ha valaki meghallja, beleremeg, döntés elé kerül. A kérdés csupán az, hogy aki hallja, érti-e? Egyszerű példát hozok: Amikor gyermekeink 8-12 évesek voltak, néhány alkalommal a Károli fordítású Bibliából olvastunk a családi áhítatok alkalmával. Megdöbbenve hallották az üzenetet a Bibliából, hogy „némelyek alíták...”, meg „aki beveheti, vegye be...”. Egyszerűen nem értették, vagy valami trágárságot véltek kihallani az általuk is szeretett Szentírásból. Miért történt ez? Azért mert az adott kor gyermekének a hajdankorban élők szókészletével hangzott el Isten üzenete. Hiába volt az elfogadás készsége, nem tudták áttörni azokat a kommunikációs gátakat, melyek a különböző korban élő hívő embereket elválasztják egymástól. Viszont a mai időben készült fordításokat kitűnően megértik, és lelki hasznukat munkálja. Tehát a főkérdés az üzenetközvetítés hatékonyságát érinti elsősorban.

Megállapíthatjuk, hogy a Krisztustól ránk ruházott szolgálatunkban a főhangsúlynak az igehirdetésen kell lennie, de azért az adott kor igényeihez igazodás sem mellőzhető. Vizsgálódjunk tovább ezen a területen!



A hatékony igehirdetés problematikája

1. Az információ-áradat és a felfogó készség viszonya

Mivel az igehirdetés a hallgatóknak szól, legyen olyan, ami a hallgatóságot a leghatékonyabban befolyásolja! Korunk felgyorsult információ-áradatában a „flash-üzenetek” adása-vétele vált jellemzővé. (Felvillanás szerűen adott és vett információk.) Egyszerűen nem marad idő a hosszas fejtegetésekre, szóvirágokra. Az információ érzelmeinkre gyakorolt hatását sokszor a figyelem néhány másodperce alatt fejtheti ki. A beszélőnek egy-egy gondolat kifejtéséhez ennyi áll rendelkezésére. Ott marad a hallgató, de a mondat első szavai után megállapítja, hogy számára ez érthető vagy sem, és már át is helyeződik a figyelme más dolgokra. Nincs ideje hosszú percekre egyetlen dolog felett „tépelődni”. Ha tehát körülményességünkkel, terjengős kifejezéseinkkel elszalasztottuk azonnal megragadni hallgatóinkat, alig marad lehetőségünk a továbbiakban visszanyerni a figyelmüket. (Vitatkozhatunk azon, hogy e jelenség helyes-e vagy sem, de tény, hogy létezik.)

2. A hitelesség kérdése. Az igehirdetés üzenetének átadása és átvétele között feszül a hitelesség kérdése. Aki átadja az üzenetet: értékeket közvetít, aki hallgatja, értékeket vesz át. Az Istentől hozott értékek miként hatnak a hallgatóra? Aláveti-e magát ennek, vagy sem?

Lásd Bill Wagner ábrája alapján! Az értékközvetítési szándék és a hatékonyság összefüggései

Néhány megjegyzés az ábrához:

· A szóbeli tanítás (prédikáció) ritkán hatol mélyebbre a MAGATARTÁS-nál. Ha nem éri el az ÉRTÉKEK szintjét, nem képes maradandó hatást kifejteni.

· Aki készséget mutat a közvetített értékek átvételére, annál is csupán a két félkör metszéspontjai közötti terület jelzi a maradandó hatást.

· Aki értékeket kíván átadni, annak fel kell tárnia saját magát, hogy belelássanak, lássák értékeit.

· Aki nem becsületes önmaga iránt, az fél feltárulkozni

3. A fokozódó vizuális készség követelménye

Ma már a kimondott szó hatása nem olyan jelentős, mint egy kép megpillantása. Lehet, hogy valamit tíz perc alatt tudunk csak megmagyarázni, de ha ugyanazt egy ábra segítségével is bemutathatjuk, hallgatóink előnybe részesítik a képszerű információt.

Lehet, hogy ezek a gondolatok sürgetően felvetik a kornak szóló igehirdetés képszerű megjelenítésének a fontosságát is.

4. A szó és a kapcsolatok viszonya

Korunk tömeg-evangélizációs hatékonysága és az egyéni- és kiscsoportos evangélizációk hatékonysága elgondolkodtató különbséget mutat. A legkitűnőbb szónok sem képes olyan átütő erejű hatást kifejteni, mint ami a személyes kapcsolatokban megtörténhet. Korunk az elmagányosodás kora is. Ugyanakkor megfigyelhető a természetes vágy megbízható emberi kapcsolatok után.

A sérül vagy hiányos értékrenddel rendelkező ember számára krisztusi értékeink átadását az érthetően kimondott szó mellett az elmélyülő személyes kapcsolatok fokozott hatékonysággal szolgálhatják. A kisebb nagyobb mértékben jelentkező zavarokat Isten embere a személyes értékrend átadásával gyógyíthatja.

Bill Wagner ábrájának felhasználásával

Az ábra értelmezése:

A sérült személyiség nem épül értékekre, alépítményt, támasztékot keres. Ez sok esetben: alkohol, kábítószer, szex-mánia, pletyka-kényszer, kényszeres kozmetikázás, szépítkezés, kritizálás, vallásoskodás stb.

A segítségadás módja:

· Mi történik, ha elvesszük a támasztékot? (A prédikátor csupán ostorozza a hamis értékeket.) Hogy fel ne boruljon az életvitelük, elővesznek egy-egy új támasztékot. Ez tehát nem segít.

· Ha az üzenetközvetítés átadhatja a személyes értékeket a sérült számára, személyisége ismét felépülhet.

· SEMMIVEL JOBBAN NEM BEFOLYÁSOLHATOD A MÁSIK EMBER ÉLETÉT, MINT AMENNYIRE KÉSZ VAGY KISZOLGÁLTATNI NEKI ÖNMAGADAT.

5. Kommunikáció és a nyitottság-zártság összefüggései csoportfoglalkozás esetében:

JOHARI-ABLAK

(Megalkotói: Joseph Luft és Harrington Ingham)

Kérdések, melyekre választ keresünk az ábra segítségével:

a/ a hallgató miként reagál az üzenetközvetítő látásmódjára;

b/ miként tudjuk „bemérni”, hogy „hol áll” a kapcsolatban álló emberek érték-viszonyában;

c/ milyen az adott helyzetben megkövetelt hatékony viselkedés.

Az ábra értelmezése:

a/ a nyílt terület az észlelhető és mások számára ismert tulajdonságainkból, viselkedésünkből áll;

b/ a rejtett terület olyan érzéseket, gondolatokat, viselkedéseket és tényeket jelez, melyeket szándékosan elrejtünk mások elöl;

c/ a vak terület a mások által észlelt viselkedésmódjainkból, cselekvéseinkből áll, de ezeknek mi magunk nem vagyunk tudatában;

d/ az ismeretlen terület, melynek sem mi, sem mások nincsenek tudatában, s amit a tudattalannal azonosíthatunk.

Mint fentebb már említettük, az igehirdető értékei átadásának lényeges feltétele, hogy kész önmagát kiszolgáltatni hallgatóinak. Ennek elengedhetetlen része az önismeret.

A JOHARI ABLAK segítségével láthatjuk, hogy az önmagunk ismerete és a mások rólunk kinyilvánított véleménye miként formálja személyiségünket és viszonosan (a kölcsönösség alapján) az igehirdető a hallgatóságét.

A felső vízszintes nyíl arra utal, hogy a vak területnek – a nyit mező javára történő – csökkentéséhez visszajelzéseket kell kapnunk hallgatóinktól. Egyúttal adnunk is kell visszajelzéseket, csökkentve ezzel saját rejtett területünket –, amire a bal oldali függőleges nyíl utal. Ez egy kölcsönös tanulási folyamat, mely csak akkor működik jól, ha

a/ nem pusztán passzív befogadásból, hanem aktivitásból is áll;

b/ az egyes mezők látszólag függetlenek egymástól, valójában azonban határaiknak visszajelzés segítségével történő módosítása csak az egész keretében, koordináltan lehetséges;

c/ a visszajelzések kétirányúsága és kölcsönössége tudja megteremteni a bizalom és a „csere” légkörét, ami nélkül a régi határok jó irányú elmozdulása lehetetlen.



Összefoglalva:

a modern igehirdetés tulajdonképpen az a régi-új felismerés gyakorlati alkalmazása, hogy értékeink (a mennyei üzenet) hatékony átadására nem annyira a monológ-szerű szószéki prédikációk kínálkoznak, mint azok a csoportfoglalkozások, ahol a hallgatóság aktivitása eleven és irányított dialógussá lehet. Lásd működés közben: Jézus tanítja tanítványait! Ugyanakkor valljuk, hogy szükséges és nélkülözhetetlen az Ige prédikálása, de ezzel párhuzamosan működtetni kell a dialógus formában megvalósuló tanítást. Ez nehezebb, több felkészülést és nagyobb energiát igényel, de a gyümölcse is táplálóbb.

Lukács Tamás

Feladatkörök, szolgálati területek elméleti rendje a gyülekezetben

Milyen a keresztyén gyülekezet élete, szerkezete, amely azzal a kimondott igénnyel él, hogy a Krisztustól kapott megbízatását teljesítse a jelenkorban?

E kérdésre keresi a gyülekezet Elöljárósága a biblikus választ, értelmezve a Biblia ide vonatkozó üzenetét, de értelmezve a mai kor, a mai ember sajátosságait is.

Az alábbiakban egy válaszadási kísérlet található. Lehet, nem is csak kísérlet, inkább cél, melyet szem előtt tartva keresi a gyülekezet a magvalósítás minél teljesebb formáját.



Szolgálati területek: ¦ misszió ¦ liturgia ¦ diakónia ¦ gazdasági terület ¦ gondnokság

A feladatkörök definiálása:

– Missziói tevékenység: ¦ az evangélium hirdetése: gyülekezeti-, gyülekezeten kívüli-, csoportos-, családi-, egyéni és más különféle alkalmakon ¦ a gyülekezeti irányvonal, lelki vezetés hordozása ¦ a szolgálati kör előkészítése, szervezése ¦ bibliakörök (ifjúság, gyermekbibliakör, speciális körök) ¦ a gyülekezet lelki jellemzőinek felvigyázása ¦ missziói kapcsolatok (más felekezetekkel, társ. szervekkel) ¦ gyülekezeti élet dinamizmusa (kirándulás, vetítés stb.)

– Liturgia: ¦ Szolgálati beosztások karbantartása (Imaóra, igehirdetés, istentiszteleti szolgálatok, őrszolgálat, változások, módosítások rendezése) ¦ Ének- és zeneszolgálat átfogó gondozása ¦ Vendégszolgálatok áttekintése, szervezése (Érkező és induló vendégszolgálók)

– Diakónia: ¦ beteg- és alkalomszerű látogatás, gondozás ¦ segélyezés felmérése (Összhangban a gazdasági vezetéssel) ¦ gépkocsis szállítások

– Gazdasági vezetés: ¦ Pénztárak és pénzügyi feladatok ¦ Finanszírozási előkészületek, tervezések ¦ Könyvvezetés, adózási feladatok

– Gondnokság: ¦ Épületek és berendezési tárgyak, eszközök karbantartásának vezetése ¦ Technikai eszközök, felszerelések ¦ Használati eszközök (takarítószerek, eszközök) ¦ Istentiszteleti eszközök beszerzése, karbantartása (Könyvek, kották, kazetták stb.)