Borzási István
és Kis-Juhász Vilmos
A
gyülekezet és a misszió
Elhangzott a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének Kerületi
Konferenciáin,
2002. november 30-án
Kisgalambfalván,
december 7-én Szilágybagoson,
és december 14-én Nagyváradon.
Borzási
István
Kis-Juhász Vilmos
A gyülekezet és a misszió[1]
Mindenekelőtt meg kell határoznunk mi a gyülekezet
és mi a misszió.
A
gyülekezet Krisztus teste. Ezt a
szellemi testet Krisztusnak olyan hívei és tanítványai alkotják, akik
különböző történelmi korszakokban a Föld különböző részein élnek, és
akiknek különböző nemzeti, szociális, gazdasági, politikai, és kulturális
kérdésekkel kell szembenézniük.
A misszió a megtérés evangéliumának hirdetése, az emberek
Krisztushoz való vezetése, akik ez által örök életet nyernek, és beépülnek egy
helyi gyülekezetbe. A misszió új tagok megnyerése az Úrnak, akik azután
életükkel és tetteikkel Isten országát építik. A misszió végső célja tehát
új gyülekezetek plántálása, azok tagjainak lelkigondozása és építése, hogy
képesek legyenek tovább folytatni a misszió munkáját.
E tanulmány megpróbál a teljesség igénye nélkül
betekintést nyújtani az erdélyi baptista gyülekezetek missziómunkájába a
történelem során, és megpróbálja felvázolni a jelenlegi helyzet követelményeit.
Az első fejezetben a gyülekezet
és a misszió bibliai alapjaira utalunk, a második
fejezet az erdélyi magyar baptista gyülekezetek jelenlegi helyzetét
tárgyalja a misszió szempontjából, tudva, hogy ezek nem egyforma százalékban
érvényesek minden gyülekezetre, majd a harmadik
fejezet röviden összegzi az elmúlt évtized missziós eredményeit, és
tanácsokat ad a jövőre.
A baptista misszióban nem az elméletnél jelentkeznek a
gondok, hanem a gyakorlatnál, más szóval, a Biblia tanítását a missziómunkáról
mindannyian hisszük és valljuk, de amikor azokat alkalmazni kell, akkor
történik az elakadás. A gyakorlati kérdésekre tehát több időt fogunk
szentelni, de hasznos lesz, ha előbb mégis az alapokkal kezdjük, és
áttekintjük a Biblia tanítását a gyülekezetről és a misszióról.
1. Az Úr
Jézus példája
a) Az Úr Jézus minden
időben kész volt a misszióra.
Végezte a missziót akkor is, ha fáradt, éhes vagy szomjas volt. Gondoljunk
a samáriai asszonnyal való beszélgetésére, ahol számára az eledel azt
jelentette, hogy „…annak akaratát
cselekedje, aki őt elküldte”. (Jn 4,34). Ezt követően jelentette
ki tanítványainak, hogy: „Emeljétek fel
szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra!”
(Jn 4,35-36) Hirdette az evangéliumot akkor is, ha egyetlen hallgatója volt,
aki nő volt, samáriai volt, bűnös volt, sietett, és egyáltalán nem
erről akart beszélni. Még a kereszten is missziózott, leküzdve a
kereszthalál kínjait, hogy egy személyt üdvösségre segíthessen. A misszió
elsődlegességét Jézus Krisztustól tanulhatjuk meg.
b) Az Úr mindenki számára kész volt a misszióra. Közösséget vállalt a
kivetettekkel is, a gazdagokkal is, hogy megnyerje őket az evangéliumnak.
Ő azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse az elveszettet: a
fővámszedő gazdag Zákeust, a hét ördögtől gyötört Mária Magdolnát,
a vakon született koldust, a tanító Nikodémust. Kész volt velük enni,
éjszakákat beszélgetni, velük barátkozni. Azok mertek közeledni hozzá, mert
Jézust a vámszedők és bűnösök barátjának nevezték. (Lk 15,1)
c) Az Úr kész volt minden módszert felhasználni
a misszióra. Prédikált nyilvánosan, ezreknek, erősítő berendezés
nélkül, bejárva az egész vidéket Tírustól Júdea pusztájáig, beszélve
hegyről, hajóból, zsinagógában és templomban. „Körüljárta a városokat és a falvakat mind, hirdetvén az Isten
országának evangéliumát, gyógyítva mindenféle betegséget a nép között” (Mt
9,35). Ezt téve közölte a tanítványaival, hogy „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratásnak Urát, hogy
küldjön munkásokat az ő aratásába.” (Mt 9,37b-38)
Az Úr
Jézus példája alapján megállapíthatjuk, hogy ehhez a munkához lelki látásra, engedelmességre és áldozatra van szükség. Az Úr Jézus négy
hónappal az aratás előtt (február-márciusban) a mezőkön már érett
búzát látott! Egy lelki látással
rendelkező missziómunkás már látja az érett kalászokat, és úgy végzi a
munkát, hogy közben készül az aratásra. De munkáját nem a sikertől teszi
függővé, hanem a Mester parancsától. Engedelmes
akkor is, ha látszólag semmi eredménye nincs, mert „a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindenikük
hűségesnek bizonyuljon” (1Kor 4,2) Ezért, hajlandó áldozatot hozni. Tudja, hogy „a misszió nem passzió”, hanem áldozatos
munka.
2. Az Úr
Jézus parancsa
De a missziót nemcsak azért kell végezni, mert az Úr
példát adott erre, vagy mert elődeink gyakorolták. Ez egy parancs. A
misszió tehát nem opció kérdése, mintha lehetne nem végezni is. A misszió a
gyülekezet létkérdése: az a gyülekezet, amely nem vállalja a missziót,
előbb-utóbb halálra van ítélve. Vagy missziózunk, vagy végünk van! Az újszövetségi gyülekezet ismertető jegyei
közé oda kell sorolnunk nemcsak a tiszta igehirdetést, az újszövetségi jelképek
megfelelő kiszolgálását és a gyülekezeti fegyelmet, hanem a missziót is.
A nagy misszióparancs nem ad
lehetőséget kifogásokra vagy kivételekre: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén
őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy
megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek.” (Mt 28,19-20). Ez a
parancs Attól származik, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, és
mindaddig érvényben marad, amíg Ő visszajön. Ezt csak végrehajtani vagy
elutasítani lehet. Hívő emberként válaszunk nem lehet más, mint: „Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8), „Íme jövök…, hogy teljesítsem a te
akaratodat!” (Zsolt 40,9)
Aki ennek a parancsnak engedelmeskedik, az „Krisztusért jár követségben” (2Kor
5,20), és a békéltetés szolgálatát végzi. Nem embereknek szolgál, hanem
Istennek.
Igaz, hogy figyelembe kell venni a halandóságot, valamint a külföldre távozott „export hívők” nem csekély számát, illetve a városra való
tömeges beköltözést, azonban mindez
nem jelentheti a gyülekezet felbomlását, felmorzsolódását.
Ha a gyülekezet tagjai, mint Jézus Krisztus tanítványai
komolyan veszik Mesterük parancsát: „…menjetek
el tegyetek tanítvánnyá…” azaz nem csupán hívják, hívogatják az embereket,
hanem elmennek oda ahol azok élnek, az élet Igéjét tartva elébük úgy
magaviseletben mint beszédben, akkor megtapasztalják Uruk kiapadhatatlan és
felfoghatatlan áldásait. Ha testünk valóban a Szentlélek temploma, ajkunkon a
mi Urunkról való bizonyságtétel, amit tetteink is igazolnak, ha javainknak,
időnknek és anyagi javainknak bölcs sáfárai vagyunk, akkor megtapasztaljuk
Isten csodálatos kegyelmi munkáját életünkben és környezetünkben, ahogy emberek
térnek meg Istenhez, szánják oda életüket Krisztusnak, gyarapítva az egyházat
és erősítve a helyi gyülekezetet. Létkérdésünk tehát az evangélium
hirdetése, a szent élet melynek alapelemei az igetanulmányozás, az imádság és a
Krisztusnak való engedelmesség.
3. Az apostolok
missziómunkája
A
misszió a gyülekezet születésétől kezdve hozzátartozott a gyülekezet
életéhez. A gyülekezet tagjai azon kívül, hogy a maguk helyén képviselték az
evangélium ügyét, újabb és újabb embereket választottak ki arra, hogy
végezzék a missziót. Ezek olyan emberek voltak, akik elhívása és lelki ajándéka
erre a szolgálatra a helyi gyülekezetben már megnyilvánult. „Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a
munkára, amelyre én őket elhívtam.” (ApCsel 13,2) Persze, előbb a
gyülekezetnek kellett rendelkeznie egy Isten akaratával megegyező missziós
látással, hogy imádság és böjtölés után, a Szentlélek sugallatára, azt
rábízhassa „a gyülekezet apostolaira”.
Habár az Apostolok Cselekedeteiben egy esemény
megörökítése még nem jelenti azt, hogy azt ismételni is kell, (mivel egy
történelmi precedens még nem elég arra, hogy annak alapján feladatot vagy
hitelvet állapítsunk meg), mégis, ezek a módszerek adnak példát arra, ahogyan a
missziót végezni kell. Előbb a jeruzsálemi, majd az antiókhiai gyülekezet
vállalta a misszióparancs teljesítését. Ők nemcsak imádkoztak munkásokért,
hanem ki is küldtek olyan munkásokat, akik erre alkalmasak voltak. Ezek a
missziómunkások apostoli (követ) szolgálatot teljesítettek, (meg ha
nem is nevezhetjük őket olyan apostoloknak, mint amilyen a tizenkettő
volt - ApCsel 1,21-22). Ezeket a küldötteket, követeket az ige több helyen „a gyülekezetek apostolainak” nevezi
(lásd: ApCsel 14,14. 2Kor 8,23. Fil 2,25. 1Kor 9). Ennek alapján nevezzük
Kornya Mihályt is parasztapostolnak.
A misszómunkások
nem
függetlenek az őket megbízó gyülekezettől, még akkor sem, ha
attól hosszú időre távol vannak. Pál és Barnabás visszatértek az
antiókhiai gyülekezetbe és beszámoltak a rájuk bízott missziómunkáról: „Mikor megérkeztek Antiókhiába (ahonnét az
Isten kegyelmére bízták őket arra a munkára, melyet elvégeztek),
egybehívták a gyülekezetet, elbeszélték mily nagy dolgokat cselekedett az Isten
ő velük, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre…” (ApCsel
14,26-27)
A gyülekezetnek tehát magának kell mennie a misszióba,
vagy maga helyett ki kell rendelnie azokat, akik helyettesíthetik és
képviselhetik a missziómezőn. Harmadik megoldás nincs: vagy te mész, vagy
küldesz valakit magad helyett!
4. Az
első gyülekezetek gyakorlata
A misszió kezdettől fogva éltető alkotóeleme
volt a gyülekezetnek. E nélkül nem is gyülekezet a gyülekezet. A missziót azért
kell végezni, mert ezt az Úr Jézus, az apostolok és az első gyülekezetek
példája és parancsa egyaránt megkövetelik. De hogyan végezték az első
gyülekezetek a missziót?
Úgy, hogy házi összejöveteleket alapítottak
mindenütt, ahol ez lehetséges volt. A háznép
központi helyet foglalt el, mivel még nem készültek külön épületek a közös
Istentiszteletek számára. Ez csak azután történt, miután a keresztyénség
államvallássá lett a Római Birodalomban (Kr.u. 313), és a pogány templomok
mintájára keresztyén templomokat építettek. Hol is gyűlhetett volna össze
egyszerre több mint 5000 ember Jeruzsálemben? Feljártak a templomba, de összegyűltek házanként is (ApCsel 2,46. 5,42)
A korinthusi gyülekezet
például Jusztusz és Kriszpusz házanépének megtérésével alakult meg, ahol
valószínű külön összejövetelek voltak, miután a zsinagógában többé nem
találkoztak (ApCsel 18,7-8). De tudunk a Klóé embereiről (1Kor 1,11) és a
Stefanás háznépéről (1Kor 1,16) is. E házi közösségek összességét Pál a
korinthusi gyülekezetnek nevezi (1Kor 1,2).
A római levél
végén az apostol köszönti Akvila és Priszcilla házában levő gyülekezetet
(Rom 16,3-5), Árisztobulusz háznépét (Rom 16,10), és a Nárcisszusz
háznépéből azokat, akik az Úrban vannak (Rom 16,11). De külön gyülekezet
lehetett a császár udvarából valókból is (Fil 4,22).
Filippiben
akkor alakult gyülekezet, amikor
Lídia (ApCsel 16,15) és a börtönőr háznépe megtértek és bemerítkeztek
(ApCsel 16,33-34).
Efézusban nyilvános összejövetelekre használhatta a Tirannus
iskoláját, de itt is említve van az, hogy az apostol nem szűnt meg nemcsak
nyilvánosan, hanem házanként is tanítani! (ApCsel 20,20)
A házi összejövetelek hatékonyságát mostani tanulmányok
is bizonyítják. Egy németországi tanulmány 1996-ban megállapította, hogy a kis
gyülekezetek hatékonysága a misszióban több százszor nagyobb, mint a nagy
gyülekezeteké.[2]
5.
Összefoglalás a bibliai alapokról
A
misszió üzenetéről
Az első missziómunkások az evangéliumot hirdették, amelynek tanúi voltak, amelyre
megbízatást kaptak. Ezt akkor is tették, ha üzenetük botránkozás vagy bolondság
volt némelyeknek a hallgatók közül. Döntésre
szólítottak fel, vagyis várták a hirdetett igazságra a hallgatók állásfoglalását.
Arra szólítottak fel, hogy higgyenek
Jézus Krisztusban (ApCsel 16,31) és térjenek
meg Istenhez (ApCsel 26,20). Ez a két dolog összetartozott akkor is, ha
csak az egyik volt említve. (Lásd: megtérés – ApCsel 2,38. 3,19. 8,22. 17,30.
hit – ApCsel 4,4. 10,43. 13,39. 16,31.) Azok számára, akik megtértek és hittek,
bűnbocsánatot ígértek, a Jézus
váltsághalála által (ApCsel 2,38. 5,31. 13,38. 26,18). A megtérők ennek a
bocsánatnak azonnal a tulajdonosai lehettek (ApCsel 13,38-39). Egyúttal, a
megtéretleneket figyelmeztették a
közelgő ítéletre. A bocsánatot és az ítéletet együtt hirdették, a
megtérőknek, illetve a megtéretleneknek. (Róm 2,5. ApCsel 3,23. 13,41.
17,31. 24,25) A megtéréssel együtt a
keresztséget is prédikálták, és gyakorolták (Péter: ApCsel 2,41. Filep:
ApCsel 8,38. Anániás: ApCsel 9,18. Pál: ApCsel 16,15. 33. 19,5) Megkeresztelték
a megtért hívő zsidókat, samaritánusokat, pogányokat és
János-tanítványokat, és vallották, hogy a keresztség egy külső jele egy
belső megtörtént változásnak. Végül, mindezeket cselekedve, gyülekezeteket alapítottak, ahol az
imádat, a tanítás, a közösség és a szolgálat gyakorolva volt. A missziót az
evangélium hirdetésével kezdték, és a gyülekezet megalapításával fejezték be.
Nem végeztek félmunkát.
A misszió eredményéről
Az apostolok szolgálata nyomán várták az eredményt, amely azonnali
volt, vagyis nem kellett hónapokat, éveket várni az első megtérésekre,
mert az igehirdetés után azonnal megtértek némelyek, akiket azonnal be is
merítettek: a samáriaiakat (ApCsel 8,6-8), a szerecsen komornyikot (ApCsel
8,38), Kornélius háznépét (ApCsel 10,48) Lídiát (ApCsel 15), a filippi
börtönőr háznépét (ApCsel 16,33) és az efézusi János-tanítványokat (ApCsel
19,5).
Az eredmény ugyanakkor nagy volt. Jeruzsálemben
előbb 3000 (ApCsel 2,41), majd 5000 (ApCsel 4,4) volt a megtértek száma.
Többször a „sok”, a „nagy számban”, vagy a „nagy sokaság” kifejezéssel jelöli az
ige a megtérteket (ApCsel 5,14. 11,24). Azzal vádolták a tanítványokat, hogy „megtöltötték Jeruzsálemet tudományukkal” (ApCsel
5,28), és „országháborítók” (ApCsel
17,6), mivel elárasztották a nagyvárosokat az evangéliummal.
Mindezek mellett az eredmény állandó volt: nem kellett
feláldozniuk a minőséget a mennyiségért, mert az akkori megtértek
csakugyan megtértek! Olyan követői voltak az Úrnak, akik közül sokan az
életüket áldozták érette.
A misszió kiterjedéséről
Főképp Pál apostol vezetésével folyt a nagy kiterjedésű
missziómunka, aki mindig szoros kapcsolatban
maradt az őt kiküldő anyagyülekezettel. Nemcsak városokat, hanem
főképp vidékeket vállalt
fel, (Galácia, Ázsia, Macedónia és Akhája), amelyeket előre betervezett
(Róm 15,19-24). Ezeket később azon tartományok gyülekezeteinek nevezték
(Judea, Galácia, Samária gyülekezetei (ApCsel 9,31. Szíria és Cilicia
gyülekezetei (15,23), Akhája és Macedónia gyülekezetei (2Kor 9,2). Mai
kifejezéssel „gyülekezetek szövetsége” alakult tartományonként.[3]
Pál apostol a nagy városokra összpontosított,
mint például Antiókhiára (amely a Római birodalom harmadik legnagyobb városa
volt Róma és Alexandria után), Efézusra, Korinthusra, Rómára, ahonnan úgy a
zsidó, mint a görög és római világot elérhette. Nem prédikált minden városban,
hanem kiválasztotta a stratégiai fontosságúakat, ahol aztán több ideig
időzött (ApCsel 19,25. 27. 31). Nem elég tehát a falumisszió, szükséges
megnyerni a városokat az Úr ügyének, mert ezek nagy hatással vannak a
társadalom egészére, a falvakra is.
1. Történelmi háttér
Az újkori baptizmus kezdetén, amikor
Thomas Helwys visszatért Angliába 1611-ben, az akkori baptisták negyven év
alatt több mint 250 baptista gyülekezetet alapítottak, pedig Thomas Helwyst
bebörtönözték. Ebben az időben legalább 115 „generális” baptista gyülekezet, és 131 „partikuláris” baptista gyülekezet született. Az összes baptista
gyülekezetek gyakorolták azt, hogy küldötteket („messengers”) küldtek ki különböző városokba és falvakba, hogy
ott új gyülekezeteket alapítsanak. A kiküldött munkások tevékenysége nyomán
annyira elszaporodtak a gyülekezetek a XVII. század első felében, hogy
1644-ben ki kellett adniuk az első Baptista Hitvallást, Londonban.
A következő században a Wesley
testvérek és George Whitefield által szervezett szabadtéri összejövetelek
vitték tovább az evangéliumi ébredés zászlaját (1735-től). Ez a munka
annyira kiterjedt, hogy a század végére minden harmincadik angol methodista
lett! Ezzel egyidőben Németországban is hasonló munka kezdődött
Philip Spener és Nicholas Zinzendorf által. Az ébredés hatást gyakorolt az
emberek életére és munkastílusára, amely kihatott a társadalmi és gazdasági
élet egészére.
A XIX. századot Spurgeon munkája
fémjelzi. Spurgeon nem volt utazó típus, de egy személyben volt
kitűnő szónok és jó szervező. A Brit Királyságban akkor
létező 682 gyülekezetből 187-et ő plántált, 50 éves szolgálata
alatt! Ezek mellett imaházat épített, árvaházat és Szemináriumot alapított és működtetett!
Az angol szigeteken és Németországban lángoló baptista
misszió tüze az 1800-as évek második felében terjedt át Erdélyre a Hamburgból
hazatérő égő szívű misszionáriusok által. Az első baptista
gyülekezeteket Rottmayer munkatársai és az általuk megtért hívők
alapították. Kornya Mihály megtérése volt a nagy fordulópont. Általa a XIX.
század végén és a XX. század elején, harminc év alatt, megszületett a legtöbb
ma is működő baptista gyülekezet.
Jóllehet a baptista gyülekezetek soha nem tették magukévá
Darwin evolucionizmusát és az ebből táplálkozó Bibliakritika tanításait,
mint a népegyházak, mégis hanyatlásnak indultak. Okolhatjuk
miatta a két világháborút és a kegyetlen kommunista korszakot, azonban a tény
továbbra is vádol. E hanyatlás kezdete óta az első évtizedekben tapasztalható
missziós lendületet még mindig nem kaptuk vissza. A század elejéig a baptista
misszió csak Erdély északi részét hódította meg, ezért az ország nagyobbik
fele, Kolozsvártól délre, szinte teljesen parlagon maradt. Székelyföldön csak
elvétve találunk egy-egy kis gyülekezetet...
Az 1960-as ébredés fékezni, vagy
legjobb esetben megállítani tudta ezt a lelki hanyatlást, de a misszió
folytatására szükséges lelki látást és odaszánást nem adta vissza. Erdély
nagyobbik része, a mai napig parlagon van. Míg Szilágy megyében a baptisták
aránya a magyar lakosság több mint 6 százaléka, addig a Mezőségen és a
Székelyföldön kevesebb, mint egy ezrelék!
2. Hol tartunk most?
Jó ideje már, hogy a nagyváradi és a zilahi missziókerület
taglétszáma stagnál, egyenként 3800 tag körül.[4] Ha az
itt történő bemerítéseket nézzük, láthatjuk, hogy az utóbbi három évben
évente átlagosan 32-45 tagra jutott egy bemerítés. Valójában ennyi volt az
elhalálozási arány is. Ha ehhez hozzáadjuk az elvándorlást, akkor
megállapíthatjuk, hogy a taglétszám mindkét missziókerületben stagnált,
sőt, lassan de folyamatosan apadt. Ezért nemcsak az elvándorlást kell
okoznunk, hanem főképp a növekedés hiányát.
Miért következett be ez a stagnálás, illetve apadás?
Egy gyülekezet az alapítás első éveiben növekszik a leggyorsabban, addig, amíg a lakosság körében elér egy bizonyos telítődést. Az apostoli korban sem tért meg mindenki, mert volt, aki szándékosan elutasította az evangéliumot. Ez így van ma is. A két nagyobb missziókerület településein, ahogyan a baptista misszió közeledett ehhez a „telítődés”-hez, mind kevesebben tértek meg kívülről, és legjobb esetben csak egy belső növekedésnek lehettünk tanúi. Ez általában abból áll, hogy bennszülött fiatalok térnek meg és a gyülekezet tagjai lesznek. Ha így van, ez is nagyon jó. De az már baj, hogy a falu vagy város többi lakosai felé nincs misszió, vagy ha van, az hatástalan marad. Mivel újabb település, ahol baptista missziót lehetne kezdeni Szilágy- vagy Bihar megyében nincs, ezért a növekedés megállt. A gyülekezetek egy része ellaposodott, és a tagok nagy része elvesztette missziói látását.
A baptista misszió kezdetén másképp állottak hozzá a tagok és a gyülekezetek. Akkor felvállalták nemcsak a saját településüket, hanem az egész vidéket, sőt távolabbi vidékeket is. Így indult el a misszió délen, ahol a nagyváradi és többi hitközségtől missziómunkások voltak kiküldve a munka végzésére.
Erre lenne szükség most is. Ugyanis Székelyföldön, Maros, Hargita, Kovaszna és Brassó megyében, de Kolozs, Szatmár, Fehér és Szeben megyében is, valamint a Bánságban is másképp áll a helyzet, mint északon. A magyar baptisták több mint fele az erdélyi magyarság 15 százalékából kerül ki. A többi 85 százalék lényegében még nincs felvállalva. Ha Hargita megyében mindegyik magyar faluban lenne gyülekezetünk, mint ahogyan Szilágy megyében van, akkor Hargita megyében a baptisták létszáma háromszorosa lenne a Szövetség jelenlegi taglétszámának! Ugyanilyen a helyzet Háromszéken, a Barcaságon (Brassó megyében), és Maros megyében is, de ugyanígy beszélhetnénk a Mezőségről, Kolozs és Szatmár megye nagy részéről, valamint a Hunyad, Fehér, Szeben, Arad, Temes és Krassó-Szörény megye szórvány magyarságáról is.
A Székelyföldi Missziókerületben ha nem lenne ilyen nagyméretű a kivándorlás, akkor növekedésnek lehetnénk a tanúi. A nagy lelkimunkás-hiány ellenére évente 16-18 tagra jutott egy-egy bemerítés az elmúlt években. Ez még mindig kétszerese a Szövetség többi gyülekezeteiben tapasztalt „növekedésnek”. A növekedés azokon a vidékeken látható leginkább, ahol kisebb vagy nagyobb mértékben felvállalták a missziót. Ez azt a feltételezést igazolja, hogy az új gyülekezetek tagjai gyorsabban szaporodnak, és hatékonyabban végzik a missziót. Ezért van az, hogy Székelyföldön kétszerte nagyobb arányban tértek meg az emberek, mint másik két missziókerültben.
|
2001. III. 31, Kolozsvár |
tagok |
hozzát. |
össz. |
bemerít. |
Megjegyzés |
|
Nagyváradi Missziókerület |
3842 |
1709 |
5551 |
93 |
41 tag / bemerítés |
|
Zilahi Missziókerület |
3863 |
1669 |
5532 |
85 |
45 tag / bemerítés |
|
Brassói Missziókerület |
855 |
592 |
1447 |
46 |
18 tag / bemerítés |
|
|
8560 |
3970 |
12530 |
224 |
38 tag / bemerítés |
|
2002. III. 23, Kolozsvár |
tagok |
hozzát. |
össz. |
bemerít. |
Megjegyzés |
|
Nagyváradi Missziókerület |
3833 |
1732 |
5565 |
89 |
43 tag / bemerítés |
|
Zilahi Missziókerület |
3914 |
1569 |
5483 |
121 |
32 tag / bemerítés |
|
Brassói Missziókerület |
899 |
619 |
1518 |
53 |
16 tag / bemerítés |
|
|
8646 |
3920 |
12566 |
263 |
32 tag / bemerítés |
Meg kell értenünk, hogy a baptista misszió félbe maradt,
és azt folytatni kell! Addig kell folytatni, amíg Erdély minden magyar településén
gyülekezet lesz. „Átkozott, aki az Úrnak
dolgát hanyagul végzi!” (Jer 48,10) Nem engedhetjük félárbocra a
vitorlákat, főleg most, amikor Isten kedvező széljárást biztosított.
3. A számok tükrében
A 89-es fordulat utáni első
évtizedben a körzetek létszáma majdnem megkétszereződött. Azonban a
tagok száma nemcsak hogy nem követte ezt az növekedést, hanem
ellenkezőleg, csökkent. Ennek fő oka az volt, hogy az évtized második
felében a bemerítések száma közel 30%-kal kevesebb lett.
|
|
|
1991 |
|
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
|
|
1999 |
2000 |
2001 |
|
gyülekezetek
|
|
96 |
|
100 |
|
|
100 |
|
|
106 |