|
Egy istentelen nemzedék
- 1Móz 6,1-8
Anyák napján
nem szeretném, ha abba a hibába esnénk,
hogy annyira az édesanyák kerüljenek a központba,
hogy Jézus Krisztus, a kereszt, az evangélium mellozve
lenne vagy kimaradna az ünnepi programból. Isten
nem adja dicsoségét másnak, sem az édesapáknak,
sem az édesanyáknak, ezért miközben
az édesanyákat köszöntjük, Isten
áldását kívánva életükre,
hadd álljon mégis istentiszteletünk középpontjában
Jézus Krisztus keresztje.
Anyák napján nem az a lényeg, hogy a gyermek
egy évben legalább egyszer felköszöntse
édesanyját... Hiszen, ha csak ennyibol áll
a szülotisztelet, akkor az régen rossz! A "tiszteld
atyádat és anyádat" parancsa érvényes
anyák napjától anyák napjáig
minden napra! Ha ez nem így van, akkor ez a nap egyszeruen
képmutatás! Másrészt pedig az anyák
napjának nem az édesanyák köszöntése
a lényege, hanem az anyaság, az édesanyai
hivatás bibliai szintre való emelése. Ugyanis
a mai no minden más inkább szeretne lenni, mint
az, aminek Isten rendelte: édesanya. "Az anyaméh
gyümölcse jutalom." (Zsolt 127,3) Eljött
az ideje, hogy a Biblia szemléletét alkalmazzuk
családi életünkre, így az anyaságra
is. Csakis így lehet egészséges a társadalom
és a gyülekezet.
Igénk ennek az egészséges társadalomnak
az ellentétét mutatja be. Egy istentelen nemzedék
tárul elénk közvetlenül az özönvíz
elotti idobol, amely foképp a szüloi nevelés
miatt vált azzá.
Csak futólag említem meg, hogy "az Istennek
fiai" kifejezés látásom szerint itt
nem angyalokra vonatkozik, hanem Séth és Énókh
leszármazottaira, azokra, akik Istennel jártak.
Ezzel ellentétben Kain és Lámekh leszármazottai
Isten nélkül rendezték be életüket.
E két vonal, két életvitel eddig nem keveredett
egymással. Közvetlenül az özönvíz
elott azonban megtörtént a baj: Istennek fiai házasságot
kötöttek az emberek istentelen leányaival. Ez
az összekeveredés a gonoszság megnövekedéséhez
vezetett, és az ítélethez: az özönvízhez.
Az ige ezt így mondja el: "Látták Istennek
fiai - vagyis Séth leszármazottai, - az emberek
leányait - vagyis Kain leszármazottait -, hogy
szépek azok, és vevének magoknak feleségeket
mind azok közük, kiket megkedvelnek vala." Ezzel
egyidoben "megsokasult az ember gonoszsága a földön".
Isten megállapította, hogy "az ember szíve
gondolatának minden alkotása szüntelen csak
gonosz, és megbánta az Úr, hogy embert teremtett."
Elhatározta elvesztésüket, kimondta az ítéletet.
Mi jellemezte tehát ezt a nemzetséget, amelyet
Isten kénytelen volt elpusztítani? Az elso megállapítás:
Isten fiai és az Isten ellen lázadók összekeveredtek
a házasság által. A második már
ennek eredménye: önmagukat dicsoítették
Isten helyett - a megszerzett hatalom által: "híres,
neves emberek voltak". Végül a gonoszság
jellemezte oket mindenben, amit kigondoltak. "Mert szíve
gondolatának minden alkotása szüntelen csak
gonosz..."
I. Kezdjük a házassággal,
amely az összekeveredést eredményezte.
A Bibliának világos tanítása van
a házasságra vonatkozóan. Bizonyos értelemben
a férjhezmenetel és nosülés is szabályozva
van. A házasságkötés a Biblia szerint
"az Úrban" kell történjék,
vagyis úgy, hogy mindkét fél esetében
a házasságkötést megelozi a megtérés.
A hívok és hitetlenek kapcsolatát a Biblia
nemcsak nem támogatja, hanem egyenesen elítéli.
Ilyen értelemben, ítélet alá kerül
az ami az özönvíz elott történt,
hogy az Isten fiai a világ leányaival összekeveredtek.
Ilyen határelmosódás ellen mondja a Biblia,
hogy "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában,
mert mi szövetsége van igazságnak és
hamisságnak, vagy mi közössége a világosságnak
a sötétséggel? És mi egyezsége
Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívonek
hitetlenhez?". (2Kor 6,14-16) Ez összekeveredésnek
nem kellett volna megtörténnie! Az ige több
helyen a világtól és annak bunös gondolkozásától
való elkülönülésre szólít
fel. Sátán viszont azt akarja elérni, hogy
a határok mosódjanak össze: ne legyen látható,
lényeges különbség Isten gyermekei és
a világ fiai között.
Amikor egy hívo fiú és egy hívo leány
házasság elott áll, akkor a Biblia fényében
kell megvizsgálják minden lépésüket.
Az kell mérvadó legyen, amit a Biblia mond, nem
az, amit az érzéseik, vagy testi vágyaik
diktálnak.
"Látták az Istennek fiai, hogy szépek
az emberek leányai..." Pedig az elso kérdés
amit fel kell tenni, a másiknak nem a szépségére
vonatkozik, hanem a hitére és az elhivatására!
Azt kérdezd meg eloször: Isten gyermeke-e az, akire
megdobbant a szíved, és megfelel-e élethivatása
arra az elhívásnak melyet neked adott az Úr?
Ugyanis nem lehet egyik társ misszionárius, míg
a másik helyhez kötött gyári mérnök.
Isten igéje kijelenti: "szerzek néki hozzá
illo segítotársat." Az, hogy hozzádillo
vagy nem, csakis a Biblia, csakis Isten tudja megmondani. Ha
a barátság Istentol van, vagyis egymásnak
vannak rendelve Istentol, ezt meg lehet tudni. Míg nem
tudják, nem érdemes egy fél lépést
sem lépniük a dologban. Hiszem, hogy az Isten szerinti
barátságot a szülok sem ellenzik. Ha jóakarattal
van Isten valakinek útja iránt, még az ellenségét
is jóakaróvá teszi, nemhogy a szüloket!...
Ki kell tehát várni Isten idejét, és
Isten szerint kell készülni a házasságra.
Ha pedig még nem jött el az ideje, (mert a tanulásnak
vagy egyébnek van itt az ideje) akkor az udvarlás
és udvaroltatás nem Isten akarata szerint történik!
Az ilyen kapcsolat csupán bunös indulatokat táplál.
Márpedig a fiú-leány kapcsolat is szent
kapcsolat kell legyen!
Gondoljuk meg, azokról az édesanyákról
van itt szó, akiknek fiait Isten eltörölte a
föld színérol a szülokkel együtt!
Miért? Mert az összekeveredés folytán
megsokasodott a gonoszság. Ez pedig úgy kezdodött,
hogy "látták az Istennek fiai"... Most
Jákób jut eszembe, aki Lábánnál
szolgált. Lábán azt mondta Jákóbnak:
"Avagy ingyen szolgálj-é nékem azért,
mert atyámfia vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred?
Vala pedig Lábánnak két leánya. A
nagyobbik neve Lea, a kisebbik neve Rákhel. Leának
pedig gyenge szemei valának. De Rákhel szép
tekintetu és szép termetu vala. Megszereti azért
Jákób Rákhelt és monda: szolgállak
téged hét esztendeig Rákhelért, a
te kisebbik leányodért..." Leáról
azt írja az Ige, nagyon szépen, hogy "gyenge
szemei valának". Nem azt kell ez alatt értenünk,
hogy rövidlátó volt, vagy nem látott
világosan... Inkább azt, hogy nem volt olyan tüzes,
olyan kihívó, olyan átüto tekintete,
mint Rákhelnek. A Rákhel szép szeme és
szép termete megragadta Jákóbot, és
Jákób azt nézte, ami a szeme elott volt.
Attól kezdve - gondolom - ahogy találkoztak a kútnál,
megakadt a szeme rajta. Viszont, ha a két testvért
összehasonlítjuk, melyik volt istenfélobb?
Lea! Ezt bizonyítja az, hogy milyen neveket adott fiainak,
és hogyan viselte megvetettségét. Nos, "Látták
az Istennek fiai", vagyis szemük látása
szerint ítéltek és döntöttek.
Pedig látás helyett hit és engedelmesség
kellett volna irányt szabjon, Isten szava kellett volna
dönto legyen házasságuk megalapozásánál.
II. A második megállapítás
a hatalmaskodás, ami öndicsoítést eredményezett.
"Ezek ama hatalmasok, kik eleitol fogva híres-neves
emberek voltak."
A történelem "híres -neves" emberei
épp a hatalom káprázata miatt Isten ellen
lázadó, gonosz uralkodók voltak. Ilyen volt
az egyiptomi fáraó Mózes idejében,
Nabukadneccár, Heródes, vagy a közelmúlt
diktátorai... Azok az óriások, akik az özönvíz
elott éltek hatalmuk és erejük miatt önmaguknak
és nem Istennek adták a dicsosséget.
De Isten nem adja dicsoségét másnak! Sem
ember, sem angyal nem veheti át Isten helyét. Az
özönvíz ítélete épp az
ilyen beképzelt, hatalmaskodó életvitel
miatt következett be. Az történt ugyanis, hogy
növekedni kezdett a tudomány, az ipar... várost
építettek, állatokat tenyésztettek,
vasat olvasztottak, muvészi alkotások bizonyították
fejlodésüket. De ugyanakkor mindjobban eltávolodtak
Istentol! Ha pedig Isten hiányzik, akkor az alkotás
is a gonoszság megtestesítoje lesz. Az "én",
az önzés veszi át az irányítást.
Innen a személyi kultusz és Isten gyalázása
csupán egy lépés.
Gondoljunk most önmagunkra. Ha a gyermek jól tanul,
szép eredménnyel jön haza, akkor mit mondunk?
"Látszik ki az apja, ki az anyja..." vagy "Az
Úré legyen a dicsoség!" Ha az általad
irányított munka, misszió, szolgálat
sikeres és hatékony volt, akkor ezt minek tudod
be? Annak, hogy te vezetted, te szervezted, vagy annak, hogy
Isten megáldotta? Az önzés ott lakozik mindannyiunkban,
és újra meg újra felszínre kerül,
ha nem adod halálba az énedet minden nap. A lemondás,
alázat és szerénység a hívo
élet velejárói, míg az öndicsoítés,
beképzeltség, felfuvalkodottság az Isten
elleni lázadás ismérvei. Reád mi
jellemzo?
III. Lássuk végül
alkotásaikat, melyben gonoszságuk nyilvánult
meg.
"Szíve
gondolatának minden alkotása szüntelen csak
gonosz..." Erre következik a szomorú megállapítás,
hogy "megbánta az Úr, hogy teremtette az embert
a földön, és bánkódott az o szívében."
Lukács evangélista szerint Nóé idejében
adtak, vettek, házasodtak, férjhez mentek (Lk 17,27),
egész addig, míg Nóé bement a bárkába.
Valószínu, hogy hallatlan fejlodésnek lehettek
tanúi: de erre a fejlodésre rányomta bélyegét
a gonoszság. A szív gonoszsága az alkotásban
nyilvánul meg.
Manapság például, nem a fegyveripar virágzik
a legjobban? A legtöbb energia, a legjobb szaktudás,
a legnagyobb befektetés fegyverekre történik!
Ez valójában Isten ítéletét
hívja magára, mert Isten az alkotás gonoszságát
nem nézheti el. Így történt az özönvíz
elott is.
A gonoszság nyilvánvalóvá lett a
hitetlenségben. Azok az emberek nem hittek Nóénak,
és úgy vélték nem kell komolyan venni
azt, amit prédikál. Isten létezését
is figyelmen kívül hagyták: úgy éltek,
mintha nem létezne. Hitetlenségük viszont
pusztulásukhoz vezetett.
Az eroszak is a gonoszság velejárója. "Megtelt
a föld eroszakoskodással." (1Móz 6,11)
A gonosz ember "meg akarja mutatni", hogy kicsoda o,
de csak romlottságának gyümölcseit mutathatja.
"A test cselekedetei nyilvánvalók" (Gal
5,19-21).
A gonoszság tetofoka az, amikor az ember úgy gondolja
Isten nélkül is meglehet. Ez a független, lázadó
magatartás ha megnyilvánul az alkotásban,
akkor egy teljesen istentelen, gonosz világ születik,
amely közel van az ítélethez.
Milyenek vagyunk mi? Láthatjuk, hogy ha a muvészetbol
kihagyják Istent, akkor az már nem is igazán
muvészet. Ha az alkotásunk nem Istent dicsoíti,
akkor az csakis Istent gyalázó öndicsoítés
lehet, amely sokáig nem állhat fenn. A gondolat
akkor érdemes tetté váljon, ha indítója
és táplálója az istenfélelem.
Minden istentelenségtol született gondolat még
tetté válása elott kerüljön a
ravatalra.
Kolozsvár, 1997 december
9.
Borzási István
|
