|
Ítélet elotti
megállapítások - 1Móz 6,5-22
Az özönvíz
elozményeirol szól az ige, arról, ahogyan
Isten felkészítette Nóét az ítéletre.
Van ebben a leírásban három megállapítás:
eloször egy általános aposztáziáról,
romlottságról, hitehagyásról, másodszor,
egy szent emberrol, aki egyedül áll e bunös
környezetben, óriási fertoben, végül
beszél az Ige arról a szövetségrol,
amit Isten kegyelem alapján kötött Nóéval.
I. Az általános
romlottságról két dolgot említ az
Ige a második
versben: "a föld pedig romlott volt Isten elott...
És megtelt a föld eroszakoskodással."-
Erkölcsi romlottság és eroszak.
A gonosz ember kegyetlen ember, a romlott ember eroszakos. Mert
telve lett a föld gonoszsággal, ezért megtelt
a föld eroszakkal... Mindnyájan elhajlottak, egyetemben
haszontalanokká lettek, mindenki a saját útjára
tért. (Ézs 53,6) Szíve gondolatának
minden alkotása szüntelen csak gonosz lett.
A gondolat, még ha gonosz is, csak gondolat. De mikor
alkotássá válik, mikor az ember alkotásában,
muvében nyilvánul meg a romlottsága, akkor
nagy baj van. Íme, ez az, ahova az akkori és a
mostani társadalom eljutott. Ott állunk most is,
hogy "az ember alkotása gonosz". És mindez
az Úr elott történik, mint Nóé
idejében: "Romlott vala Isten elott!" Isten
mindezeket látta! Amikor arról hallunk, hogy letekintett,
az azt jelentette, hogy cselekvésre szánta magát,
most már lépni fog, tenni fog valamit.
Az általános romlottság az Biblia egyik
alaptanítása. Arról van szó, hogy
az Édenkertben az ember bunbeesése nemcsak részleges
volt, hanem teljességgel, mindenestol bunös lett.
Erre a diagnózisra azért van szükség,
mert csakis így következhet Isten gyógymódja,
Isten megoldása.
A Biblia világosan alátámasztja ezt az igazságot,
ami érvényes éppúgy az özönvíz
elotti emberekre, mint mireánk. "Miképpen
egy ember által jött be a világra a bun, és
a bun által a halál, és akképpen
a halál minden emberre elhatott, mivel mindenek vétkeztek..."
(Róm 5,12) Ilyen lelkileg halott állapotban nem
csoda, hogy képtelen megérteni Isten szavát.
Valószínu Nóé idejében is
az ítéletrol szóló isteni hír
gúny és megvetés tárgya volt. "A
nem lelki ember pedig nem foghatja fel Isten lelkének
dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sot, megismerni
sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni."
(1Kor 2,14) Így tehát, nemcsak azokra, hanem a
mostani emberekre is érvényes a megállapítás:
teljesen elhajoltunk, megromlottunk, eltávolodtunk Istentol.
Ez az igazság. Ez még akkor is igaz, ha valaki
nem hajlandó tudomásul venni.
Persze, az elso reakció épp az, hogy a másik
bunösebb, mint én. "Én jó vagyok,
legalábbis jobb, mint sokan mások." Ez azonban
nem állja meg a helyét Isten szentségéhez
viszonyítva. Ha valaki halott a bunben, egyáltalán
mindegy, hogy kicsit halott, vagy nagyon... Halott! Feltámadásra,
új életre van szüksége!
Éppen ezért jött Jézus Krisztus, hogy
vele együtt mi is új életben járjunk,
általa új életünk legyen. "Az
O sebeivel gyógyultunk meg." O a balzsam, a gyógyszer
a bun betegségére. Nem elég a diagnózis,
hogy bunös vagyok: Jézus Krisztust kell befogadni,
Aki újjá teremthet!
II. Ebbol az általános
romlottságból látunk egy embert kiemelkedni, aki "igaz, tökéletes
volt a vele egykorúak között, aki Istennel járt!"-
Egy igaz ember! Igazán fénylo kép ez e sötét
háttérben.
E második megállapítás arról
tanúskodik, hogy a szentség, a tisztán maradás,
a hívo élet ilyen ferto közepette is lehetséges.
Nincs olyan romlottság ezen a világon, ahol egy
hívo ember ne tudna megmaradni hívonek Isten ereje
által. Isten erot adhat neki, hogy kitarthasson akár
élni, akár halni kell. Ilyenkor, a különbség
miatt még szentebbnek látszik az a hívo
ember az ot körülvevo romlottságban.
Azok a hívok, akik a császár udvarából
valók voltak (Fil 4,22), nagyon hívok kellett legyenek
ahhoz, hogy az ott található romlottságban
is tisztán megmaradjanak. De mégsem lehetetlen!
Megállhat a hívo ember a munkahelyen, a katonaságnál,
az iskolában, a romlott társadalomban, bárhol
a világon, mert ez Isten kegyelme által lehetséges!
Ha Nóénak lehetséges volt, nekünk is
lehetséges.
Az ige azt említi, hogy a szent Nóé helye
a vele egykorúak között volt, s saját
nemzedékében, az akkori nép között:
ott kellett éljen szent életet, tiszta életet
a kortársai között. Innen megállapíthatjuk
azt, hogy az igazi szentség, az emberek között
válik nyilvánvalóvá. Valaki azt mondta:
"Én nagyon szent ember voltam addig, amíg
megszületett az elso gyermekem!" Mert könnyu szentnek
lenni, ha falak zárnak el a külvilágtól...
Valahol remeteségben, bezárkózva könnyu
szentnek lenni! Az nem is igazi szentség. Csak szociális
szentség létezik, emberek között! Akkor
amikor megbocsátani, turni kell, mikor mások romlottságát
elnézni, elszenvedni kell, a veled egykorúak között,
az igazán szentség. Szentül élni a
jelenvaló világon! (Tit 2,12)
Két emberrol van említve e régi igékben,
hogy "Istennel járt": Énókh, akit
az Úr magához vett, és Nóé,
akit Isten megszabadított az özönvíztol.
Az Úrral együttjárás szoros kapcsolatról,
közösségrol beszél. "Ha nincs is
társam..."- szoktuk énekelni - "követem
mégis Ot"! Az ilyen ember, aki Istennel jár,
soha sincs egyedül. Mindig vele van az Úr.
III. Ez az Úr pedig
kész szövetséget kötni ezzel az emberrel.
Ennek a szövetségnek azonban nem az volt az alapja,
hogy Nóé igaz volt, sem az, hogy tökéletes
volt, hogy Istennel járt - hanem az, hogy "kegyelmet
talált az Úr elott!" (1Móz 6,8)
Nóénak kegyelemre volt szüksége. A
18. vers Isten szavát közvetíti: "De
teveled szövetséget kötök." Azért,
mert kegyelmet talált az Úr elott!
Sokan azt gondolják, hogy a jócselekedetek üdvözíthetnek.
Ez nem igaz! A mi tetteink, igaz, tökéletes életünk
vagy jócselekedeteink nem képeznek utat Istenhez,
hanem az Istennel való együttjárás
ismertetojegyei. Csak az tud igazán szentül élni,
aki már Istennel járt, aki már új
életet nyert Istentol, újjászületett.
Isten törvényt adott Izrael népének.
Nem azért adta, hogy ezáltal üdvözüljenek!
A szövetség már azelott meg volt kötve,
kegyelem alapján. A törvény az Istennel való
együttjárás feltételeit fektette le.
De nem tudták betartani azt, mivel kívülrol
nem lehet ráeroszakolni egy emberre sem. Ahhoz megváltozott
szív, megváltozott élet szükséges.
Aki nem talált még kegyelmet Istennél, találhat
ma! "Én irgalomban részesültem, bár
érdemes rá nem voltam!" - el tudod-e ezt mondani?
Pál apostol is ezt mondja: "a törvény
tekintetében feddhetetlen voltam. De könyörült
rajtam az Isten!" Ha megkérdeznénk Nóét:
"Hogyan szabadultál meg az özönvíztol?",
akkor o azt mondaná: "Nézd, nekem az a kiváltság
adatott, hogy kegyelmet találtam Isten elott. Isten engem
szeretett." Ha megkérdeznénk egy izraelitát
a Sinai hegyi törvényadás után: "mondd
meg, mi alapján kötötte Isten a szövetséget
veled?" azt mondaná: "Nem tudom. Kihozott Egyiptomból,
mert szerette a mi atyánkat Ábrahámot és
Jákóbot..." Szövetséget kötött
kegyelem alapján. Mindez azonban csak eloképe az
újszövetségnek: "A kegyelem és
az igazság Jézus Krisztusban jelent meg."
(Jn 1,18) Számunkra Jézus Krisztus lett a bárka,
aki ebbol a világból átvisz az örökéletbe.
Bárcsak te is kegyelmet találtál volna Jézus
Krisztus által!
Kolozsvár, 1997 december 9.
Borzási István
|
