|
A szabadító
bárka - 1Móz 6,13-18. 1Pt 3,18-22
A bárka álljon
most elottünk, mint a keresztség képmása.
Péter apostol hasonlata szerint ahogy a bárka megmentette
Nóét és a családját, ezzel
a keresztség képmása lett. Jobban kifejezné
a "bemerítés" szó azt, amirol
az ige beszél, de mivel a "keresztség"
elterjedtebb és használtabb, maradjunk meg mellette,
akkor is ha tudjuk, hogy a "baptidzein" nem a kereszt
szóból származik hanem a vízbemerítésbol.
A keresztség kifejezést megtartva tehát
azt bibliai értelemben fogjuk használni.
A bárkát ahogy megemelte a víz és
elkezdett úszni a víz tetején, mind közelebb
és közelebb került a mennyhez. A próbák
így sodornak bennünket közelebb Istenhez.
A bárka ablaka a magasba, a menny felé nyílott.
(Azt parancsolta az Úr Nóénak, hogy az ablakot
a harminc sing magasságú bárkában
egy singnyire csinálja felülrol.) Ez arról
beszél, hogy az Úrral való közösség
a fontos, Nóénak felfele kellett néznie,
onnan jött a szabadulás.
Az ajtaja viszont oldalra nyílott, hogy bárki bemehessen,
aki akart. A bárka az Úrtól megadott méretre
készült, és be volt szurkozva kívül
és belül.
Az a szó, hogy képmás, amit Péter
apostol említ, egy olyan valamire utal mint a pecsét.
Amikor a bélyegzot a papírra nyomjuk, az nyomot
hagy a papíron. Az így született pecsét
a bélyegzo képmása. A bárka a keresztség
típusa, képmása. Így használja
a Biblia a húsvéti bárányt Jézus
áldozatára (1Kor 5,7), a Vörös-tengeren
való átkelést a keresztségre (1Kor
10,2).
Ez alkalommal tehát a szabadítás és
megtartás bárkájáról lesz
szó, amely a keresztség képmása.
Errol három dolgot szeretnék megemlíteni:
az elso az, hogy csak egy bejárata volt. A második,
hogy be volt kenve szurokkal kívül és belül,
vagyis el volt zárva a külvilágtól.
Harmadszor pedig az, hogy az Úr azt mondta Nóénak,
hogy szövetséget köt vele. A bárka a
szövetség eszköze, jele volt.
I. Nem volt véletlen,
az hogy Nóé bárkája egy bejáratú
bárka volt. Mivel
a szabadulás bárkájáról van
szó, bátran alkalmazhatjuk ezt most Jézus
Krisztusra, aki az igazi ajtó és egyetlen bejárat
az Atyához. "Én vagyok a juhoknak ajtaja"
- mondja az Úr. (Jn 10,7) "Senki sem mehet az Atyához,
csakis énáltalam". (Jn 14,6) Az sem véletlen,
hogy a keresztyénség elismeri, hogy a keresztség
az a jelképes cselekedet, melyen keresztül az ember
beléphet a gyülekezetbe. Ezt nem emberek találták
ki, Isten rendelte így. "Aki hisz és megkeresztelkedik
az üdvözül." Természetesen, nem a
keresztség üdvözít, hanem a hit.
A keresztség hit nélkül semmit nem jelent.
Azonban a keresztség egy olyan cselekedet ami a hitet
fejezi ki. Az, hogy Nóé és családja
bement a bárkába, azt fejezte ki, hogy hittek abban
amit Isten mondott. Hitték azt, hogy ítélet
jön erre a földre és elborítja a víz
a hegyeket is, és minden testnek vége lesz. Miután
Nóé családjával és az állatokkal
bementek a bárkába, Isten várt hét
napig, és csak azután zárta be az ajtót.
Azon a hét napon még bemehetett volna más
is a bárkába, ha hittek volna Isten szavának.
A bárkába való bemenetel, vagyis a keresztség
vállalása a hit mutatója. Aki hitt, az bement
a bárkába, és megmenekült. Aki hisz,
az vállalja a keresztséget és üdvözül,
mert aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül.
(Mk 16,16)
Péter apostol mondja: "Nóé napjaiban...
várt az Isten béketurése a bárka
készítésekor." Ez arra utal, hogy a
bárka hosszú ideig készült. Ezalatt
Nóé hirdette az ítéletet, de nem
hittek benne. Akik kívül maradtak miután Isten
bezárta az ajtót, azokra a biztos veszedelem várt.
Mit érthetünk ebbol? Azt, hogy Jézus Krisztus
az egyedüli üdvözíto, megváltó
és szabadító. Semmilyen más egyház,
szertartás, szervezet vagy vallásos csoportosulás
nem üdvözítheti az embert. "Nincsen senki
másban üdvösség és nem adatott
az emberek között az ég alatt más név,
amely által kellene nékünk megtartatnunk"
(ApCsel 4,12), csak Jézus Krisztus. Jézus a szabadulás
bárkájának egyetlen ajtaja.
Aki nem megy be ezen az ajtón, az csakis ítéletre
számíthat. "Aki nem enged a Fiúnak,
az Isten haragja marad rajta." (Jn 3,36) "Elvégezett
dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak és azután
az ítélet." (Zsid 9,27) "A tudatlanság
idejét Isten elnézi, most parancsolja mindenkinek,
mindenütt, hogy megtérjenek, mert rendelt egy napot
amikor megítéli a föld kerekségét
igazságban." (ApCsel 17,30-31) Aki kívül
marad annak számára tehát menthetetlenül
bekövetkezik az ítélet. Az úgy jár
mint az az ember aki fuldoklik, de nem ragadja meg a mentokötelet.
Aki ilyen közömbös, elutasító ember,
aki saját erejébol akar megszabadulni, annak nincs
szabadulás. "A bun zsoldja a halál. Isten
kegyelmi ajándéka, az örök élet
a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róm 6,23)
Az ajándékot azonban el kell fogadni, hogy tied
lehessen.
Miután felsorolja a hithosöket a Zsidókhoz
írt levél 11. része, megkezdve Ábeltol
a prófétákig, felteszi a kérdést:
"Mivel a bizonyságoknak ilyen nagy fellege vesz körül",
most kire nézzünk? "Nézvén Jézusra,
hitünk fejedelmére és bevégzojére."
(Zsid 12,1-2) Sem Ábrahám által, sem a próféták
által, sem a törvény által, sem Mózes
által nem üdvözülhet az ember, csak Jézus
Krisztus által. O az ajtó, az egyetlen bejárat
a szabadulás bárkájába.
Sokan azzal érvelnek, hogy a keresztség egy megalázó
cselekedet, hogyan képzeli a Biblia, ide alázkodjunk
le? A gazdag ifjú is megalázónak találta
Jézus tanácsát, és elment szomorúan,
mert gazdagságáról nem tudott lemondani.
De képzeljük el, ha a zsiráf vitatkozni kezdett
volna Nóéval, hogy miért nem csinálta
az ajtót magasabbra, az o méretéhez? Olyan
alacsony, hogy le kell hajolni, meg kell alázkodni...
Nóé azt válaszolhatta volna, hogy ez az
egy ajtó van és ha nem akar bemenni, kívül
maradhat. Esetleg az oroszlán kérhette volna, hogy
neki különbejárata legyen. De Nóé
csak egyetlen ajtót készíthetett. Nem volt
oldalbejárat vagy vészkijárat. Csak egy
ajtó volt. Csakis egy szabadító Jézus
Krisztus van.
Ez nem egy szabadító felekezetre, szövetségre,
vagy emberre vonatkozik. Itt Jézus Krisztusról
van szó. Bárki légy, bármilyen származású
és nemzetségu, fiatal vagy öreg, szegény
vagy gazdag, tudós vagy tudatlan, csak Jézus Krisztus
által lehet üdvösséged.
A keresztség az újjászületés
jelképe. Arról beszél, hogy meghaltam a
bunnek és lemondtam a régirol. A döntésed,
az elhatározásod, a megtérése megpecsételése
ez. Meg kell szülessen benned ez az elhatározás,
egyszer és mindenkorra, hogy követed Jézust
és "belépsz az ajtón". Az nem
elég, ha az Úr Jézus nekünk is azt
mondja, mint egyik írástudónak: "Nem
messze vagy az Isten országától." (Mk
12,34) Talán Nóé idejében is voltak,
akik nagyon közel voltak a bárkához, de nem
voltak bent. Egy lépés kellett volna még,
hogy átlépjék a küszöböt.
Közel voltak, de kívül maradtak. Éppen
ezért, most tedd meg e dönto lépést!
Jézus Krisztus az ajtó: "aki Krisztusban van,
új teremtés az." (2Kor 5,17) Fogadd be Ot!
II. A második lényeges
dolog amit megemlítenénk az, hogy Isten parancsa
szerint kívül is belül beszurkozott bárkát
készített Nóé. Nyílván azért, hogy vízhatlan
legyen, hogy kibírja a hullámokat, meg a viszontagságos
idojárást ami azokat a napokat kísérte.
Ezt azonban alkalmazzuk arra, hogy a bárka kívül-belül
beszurkozott fala jelképezi azt a határvonalat,
ami a belülvalókat elválasztja a kívülvalóktól.
Valójában tehát így néz ki
Krisztus egyháza: ebben a világban, de mégsem
e világból való. Az Úr Jézus
így imádkozott: "Nem azt kérem, hogy
vedd ki oket ebbol a világból..." (Jn 17,15)
Mégis, máshelyen így szól az ige:
"Nem vagytok e világból valók, én
kiválasztottalak magamnak e világból."
(Jn 15,19) Itt élünk a földön, ebben a
világban, de nem úgy mint a világ, mivel
mi a mennyeiekhez szabjuk magunkat és a mennyeiekkel foglalkozunk.
Megvan már a határvonal, mint a kívülrol
és belülrol beszurkozott bárkafal. Nagy közbevetés
van közöttünk és a világ fiai között.
A világ, az ördög elmosni szeretné a
határokat: ne legyen semmi különbség
kívülvalók és belülvalók
között. Isten gyülekezete viszont a kihívottak
gyülekezete, az eklézsia, amely nem tartozik ehhez
a világhoz.
Minden ott kezdodik, amikor valaki szívében eldol,
hogy követi Jézust: ezzel belép a "bárkába".
Az ige ezt olyan felhívással fejezi ki, hogy "ti
többé ne járjatok úgy, mint egyéb
pogányok is..." (Ef 4,17), "többé
ne emberek kívánságai, hanem Isten akarata
szerint éljétek a testben hátralevo idot".
(1Pt 4,2) Ez a "többé nem" a megtérés
pillanatára utal: addig volt ahogy volt, de többé
ne úgy lesz: ez a döntés a "bárkába"
való belépés pillanata.
Pál apostol a keresztségrol beszélve, azt
mondja: "Eltemettettünk Ovele együtt a keresztség
által a halálba... hogy megerotlenüljön
a bunnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bunnek.
Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok
a bunnek..." (Róm 6,4. 6. 11) Ezt a radikális
fordulatot jelképezi a keresztség: ez az a természetes
határvonal a kívülvalók és belülvalók
között. Ugyanúgy, mint ahogy Izrael népe
átkelt a Vörös tengeren és azzal elszakadtak
Egyiptomtól. Amikor összecsaptak a hullámok,
azzal egy természetes elválasztó vonal keletkezett
közöttük és Egyiptom között.
Új útra léptek, mint Nóé a
bárkával. Az elválasztást Isten parancsolta,
Isten cselekedte.
Ez az, amire szükség van ha üdvözülni
akarsz: fel kell gyújtanod a hidat magad mögött.
Ne legyen visszaút! Nem hagyhatsz nyitva hátsó
ajtót vagy kiskaput... A bárkát be kellett
szurkozni kívül-belül. Nem maradhat ott szívedben
semmi a régibol. Bunös kívánságaid,
szenvedélyeid, tékozlásaid kívül
kell maradjanak. "Ha valaki Krisztusban van új teremtés
az, a régiek elmúltak és íme újjá
lett minden." (2Kor 5,17) Ezt jelképezi a keresztség.
Lezártam egy életet és egy újat kezdek.
Meghaltam a bunnek és eltemettem azt, hogy ezután
éljek Istennek egy új életben, az O dicsoségére.
III. A harmadik fontos dolog,
hogy Nóé bárkája a szövetség
bárkája volt. Nem
azért kötött Isten szövetséget Nóéval,
mert igaz volt és Istennel járt, hanem azért
mert kegyelmet talált az Isten elott.
Az önvíz után Isten e szövetséget
megerosíti és jelt is adott: "A szivárványt
helyezem a felhokbe és ez lesz jele a szövetségnek
közöttem és a föld között."
(1Móz 9,13)
Sokan saját erejükbol és elgondolásaik
szerint akarnak Istennek szolgálni: erolködnek, próbálnak
megváltozni, elhatározzák, hogy másképp
fognak élni mint addig, de az o erejük kevés
kivitelezni azt amit szeretnének. Pál apostol azt
mondja, hogy a jónak véghez vitelét nem
találja. (Róm 7,18) Nem tudod maga megváltoztatni.
Ahhoz, hogy új ember légy szövetségre
kell lépned Istennel: o végezheti el az újjászületés
csodáját benned. Neked meg kell halnod a réginek,
hogy Krisztus élhessen benned attól kezdve. Ennek
a szövetségkötésnek a jelképe
a keresztség, épp úgy ahogy a bárka
és a megmenekülés a szövetséghez
tartozott.
A keresztség, ami nem a test szennyének lemosása,
hanem a "jó lelkiismeret keresése az Isten
elott." (1Pt 3,21) Az "keresése" kifejezés,
egy olyan kérdés-felelet megállapításra
utal, amit az adásvételi szerzodés alá
írtak: elfogadod az elobbiek feltételeit, kötelességeit,
ígéreteit és kiváltságait?
S akkor írd alá, hogy igen. Erre a sztipulációra
utal itt Péter apostol: a keresztség a jó
lelkiismeret biztosítéka. Elfogadod a szövetséget
Istennel, annak ígéreteit, kiváltságait,
feltételeit és következményeit? Igen!
Ez a keresztség. Így válaszolt Nóé
családjával együtt, és bement a bárkába.
Ez által szabadult meg.
Te igent mondtál-e Istennek? Elfogadtad-e Ot? Szövetségre
léptél-e Vele? Ha még nem tetted meg,
megteheted most. A keresztség nemcsak jelkép, hanem
jelképes cselekedet, amelyben nyilvánosan kikiáltjuk
mennyeiek és földiek elott, hogy igen én mától
kezdve Istenhez tartozom. Döntésemet, elhatározásomat
pecsételem meg vele. Aláírom, hogy az övé
vagyok. Eldolt a szívemben, hogy követem Jézust.
Nincs vissza út!
Kolozsvár, 1997 december 9.
Borzási István
|
