Sziklazúzó pöröly
© Borzási István, 1997
Motto: Nem olyan-é az én igém, mint a tuz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly? (Jer 23,29)


Az Úr szövetsége Ábrahámmal - 1Móz 17,1-8. 15-22

Ábrahám életét a Biblia az elhívásával kezdi. Úr-Kaszdim, majd Hárán otthagyása az engedelmesség, a hitbeli vállalkozás és az Istenhez való ragaszkodás piramisa, kimagasló kolosszusa volt. Ott Ábrahám úgy áll elottünk, mint a hithosök között is legnagyobb hos. De a Biblia azonban azt is megmutatja, hogy Ábrahám hozzánk hasonló ember volt, nem angyal... Voltak tévedései, ballépései is, a hit nemes harcában érték kudarcok, vereségek, foleg életének abban a szakaszában, amikor az éhség elol Egyiptomba menekült.

Mikor onnan visszatértek, Ábrahám, a hívok atyja nem vándorolt többet, vagy ha mégis, csak Kánaán határain belül. Lót is elvált tole és a Jordán vidékére költözött, egész Sodómáig sátorozott, majd ott házat épített. Ábrahám a judeai és samáriai hegyvidéken tölti életének hátralevo éveit. Isten beszélt vele, szövetségével ajándékozta meg. Igénkben eloször Isten rendkívüli ön-kinyilatkoztatásáról, kijelentésérol van szó, majd a szövetség megismétlése, megerosítése található, végül Ábrahámnak egy magánjellegu, önfeju kérésérol számol be az ige. Isten kinyilatkozása éppúgy, mint Ábrahámnak ez utóbbi kérése egyaránt ahhoz a szövetséghez tartozik, amelyrol itt részletekbe menoen szó van.

I. Kezdjük tehát eloször azzal a rendkívüli kinyilatkozással, amelyben Ábrahám részesült! Isten több rendben és többféleképpen kijelentette már magát Ábrahámnak. Felfedezhetjük azt is, hogy minden kinyilatkoztatás egy újabb, mélyebb lépés volt Isten megismerésének útján. Mind többet és többet jelentett ki Isten önmagáról. Természetesen, mi, az Újszövetség emberei már látjuk azt is, hogy Jézus Krisztus az, Aki által Isten a legtöbbet és a legnagyobbat adta: Önmagát. Jézus Isten legnagyobb kijelentése. Ábrahám ezt viszont még nem tudta. O minden találkozásnál újabb rendkívüli élményekben részesült, még jobban kijelentette számára azt az Istent, akiben o hitt. Most Ábrahám Istene újra kijelenti magát ezúttal, mint Mindenható Isten, és megismétli azt, hogy Ábrahámmal szövetséget köt.

A 15. részben hallottunk eloször a szövetségrol. Ezelott Ábrahám kiszabadította Lótot, 318 emberével legyozött öt királyt, afféle város-királyokat. Miután elutasította a felkínált zsákmányt, talán félelem támadt szívében: mi lesz most? Idehozott Isten erre az idegen földre, ahol mindenféle királlyal ellenséges viszonyba kerültem... Mi lesz e maroknyi néppel, akikkel együtt vagyok? Erre jön Isten rendkívüli kijelentése, üzenete: Ábrahám! Én pajzsod vagyok neked... Minden zsákmány helyett a te jutalmad felette igen boséges! És hitt Ábrahám az Istennek.

A 17. részben Isten kijelentése, rendkívüli kinyilatkozása így szól: Én a Mindenható Isten vagyok! Járj énelottem, és légy tökéletes! Vajon mirol van itt szó? Arról, hogy Isten megígérte Ábrahámnak: fia lesz! Amikor kijött Háránból, már 75 éves volt, vele együtt Szárai is öregedo asszony... Az elhívás óta eltelt tizenöt év. Amikor Hágár Ismáelt szülte Ábrahámnak, akkor Ábrahám már elmúlt 86 éves. Hosszan várták Isten ígéretének beteljesedését, de az még nem következett be. Ekkor Szárai elhatározta, hogy "segíteni fog" Istennek. "Ímhol az én szolgálóm, javasolja férjének, legyen tole fiad, aki az én fiam lesz." Ez kortörténetileg megszokott megoldás, gyakori esemény volt, mivel a magtalanságot, a gyermektelenséget egyik legnagyobb büntetésként tekintették abban az idoben. A szövetség megállapítása és megújítása között ott van a 16. rész, ahol megszületik Ismáel. A rabszolga Hágártól született gyermek közben növekedett. Már egyéves... kétéves... tízéves... tizenhárom éves... - és ekkor Ábrahám már 99 éves aggastyán! Igazi öregember. Kezdett lassan megnyugodni: milyen jó, hogy Ismáel megszületett... mégiscsak, milyen jó... Ugye, Isten terve megvalósult, Isten nem hazudik, Ismáelben vannak az ígéretek... O lesz az örökös, o az én fiam...

De megjelenik az Úr Ábrahámnak mindezek után és azt mondja: Én a Mindenható Isten vagyok! Él Sháddáj - Mindenható Isten! Járj én elottem, és légy tökéletes! Ez óriási kijelentés Isten terészetérol és jellemérol, de egyben óriási követelmény is. Énók és Nóé Istennel járó emberek voltak. Az Ábrahámnak szóló utasítás hasonló életvitelt követelt: járj énelottem, járj Istennel! Vagyis a Mindenható Isten jelenlétében, Vele való szövetségben, közösségben élni: ezt jelenti Istennel járni.

A Sinai hegyen adott törvényrendszer nem az üdvösségre vezeto út, hanem a Mindenható Istennel való együttjárás alapszabálya volt. Hogyan kell élnie egy embernek, aki Istennel közösségben akar járni? Némelyek erre lehet, hogy azt mondják: az ott Izrael népének szólt, itt pedig Ábrahámról van szó... mi újszövetségi emberek vagyunk, ezért mindez nem vonatkozhat reánk... Nem vagyunk a törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Ez részben igaz. De nehogy azt gondoljuk, hogy Isten jelleme vagy követelménye megváltozott! Az Újszövetségben annyi a különbség, hogy Isten megadja ehhez az élethez a szükséges erot, a lehetoséget! Így valóban a megszentelodés, a tökéletesség útján haladhatunk. Az Úr Jézus azt mondta: "legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5,48) Az ószövetségi parancs az újban is megismétlodik, hogy "Szentek legyetek, mert én az Úr szent vagyok!" (1Pt 1,16) Mindez mutatja, hogy Isten nem változott meg, és az egész Biblia összhangban van.
Nos, te hogyan látod önmagadat: így közösséget vállalhat-e veled Isten? Szövetségben élsz-e vele? Ennek a kapcsolatnak az ismertetojegye a szentség: szent vagy-e? Istennel jársz-e mindennap?

Istennek az a kijelentése, hogy "én a Mindenható Isten vagyok" arra is utal, hogy "Ábrahám, nekem nincs szükségem a te segítségedre, hogy ígéreteimet valóra váltsam". Istennek semmi sem lehetetlen! O ha ígért valamit, azt valóra is tudja váltani. Nem akadály az életkor. Nem kell segítsen Sára, Hágár vagy Ábrahám. Istennél nincsenek lehetetlenek. O a Mindenható Isten.
Mindezek reánk nézve is érvényesek. Isten számunkra is Mindenható. Jézus kijelentette: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön!" (Mt 28,18) Erre számíthatsz, ez igaz! A mi Istenünk nem tehetetlen bálvány, nem emberi kitaláció. O a Valóság, az Igazság, az Út és az Élet. O a Mindenség Teremtoje, fenntartója és Ura. O a te Üdvözítod lehet Jézus Krisztus által. O a te szövetségesed lehet, ha akarod. Kijelentette magát neked, és szövetségre lépett az emberrel Jézus Krisztusban. Fogadd el Ot, higgy Benne! Ez az, ami Isten oldalára állíthat, ami által Isten gyermeke lehetsz. A világ barátsága ellenségeskedés az Istennel: kinek a barátja vagy? Isten ellenségébol az O gyermeke lehetsz!

II. A kijelentések után az ismét felkínált szövetség következett: "Én megállapítom a szövetségemet, megkötöm a szövetségemet veled... Ezt a földet adom neked, Kánaán földét, a te bujdosásodnak földjét." A 15. rész beszámol ez ország Istentol szabott határairól, és a szövetségkötés szertartásáról: hettita szokás szerint állatokat hasítottak ketté, kétfelé fordítva azokat a földön, majd a szövetséget köto felek átmentek a húsdarabok között, mintegy jelezve ezzel: "Ez történjen velem, ha a szövetséget nem tartanám meg" (lásd: Jer 34:18). A héber "berit" - szövetség szó éppen a hasítani, vágni igébol származik, utalva erre a jelképes ceremóniára.

Nos, Ábrahám engedelmeskedett a parancsnak, és Isten mint füstölgo kemence, tüzes fáklya végigment a kettéhasított állatok között. Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrahámmal, mondván: "A te magodnak adom ezt a földet" - és felsorolja tíz nemzetség lakóhelyét. Neked adom! Igen ám, de Ábrahám nem ment át a húsdarabok között! Isten az, Aki a szövetséget köti, önmagára nézve egyoldalúan vállalja az ígéretek beteljesítésének részét, míg Ábrahámtól nem kér semmit, csupán akkor, amikor már feltétel nélkül engedelmeskedni is tud.
Álljunk meg még egy percre e mellett a kifejezés mellett, hogy "járj énelottem, és légy tökéletes". Mit jelent az, hogy tökéletes? Vagy más megfogalmazásban ugyanez a követelmény "szentek legyetek"? Szentnek lenni eloször azt jelenti, hogy mássá lenni. Ábrahámnak mássá kellett válnia, mint a körülötte lakó népek voltak. A szentség ilyen felfogása megtalálható a többi népeknél is. Ha volt egy fa, ami más volt, mint a többi, az szent volt. Ha a folyó más volt a többinél, akkor az szent lett. Mivel a nap és a hold kitunt a többi égitestek közül, azok szentek lettek... és így tovább. Az ószövetségben viszont ennek a szónak egy különbözo értelmével találkozunk: szentnek lenni nemcsak azt jelenti, hogy másnak lenni, hanem az is, hogy tökéletesnek, tisztának, bun nélkülinek lenni. Amikor Isten önmagáról azt állítja, hogy O szent, akkor ez nemcsak azt jelenti, hogy O más, mint az ember, hanem azt is, hogy O morálisan, erkölcsileg tiszta, bun nélküli, tökéletes, hozzáférhetetlen világosságban lakozik. Tehát a "Járj énelottem, és légy tökéletes" azt jelentette, hogy Ábrahámnak tiszta, szent, bun nélküli életet kellett élnie a jelenvaló világon, és ez az életmód megkülönböztette a többiektol. Más lett. Éppen azért lett más, mert az életvitele különbözik.

Ez nem jelenti azt, hogy perfekcionizmust hirdetünk. Nem eshetünk bele abba a tévhitbe, hogy állandó bun nélküli, tökéletes élet lehetséges volna. Ez nem így van. Még hermetikusan elzárt kolostorban is ott a bun. Lelkünk ellensége, "mint ordító oroszlán szerte jár, keresve kit nyeljen el". (1Pt 5,8) A bunbeesés veszélye mindig fennáll. "Ha azt mondom, hogy nincs bun bennem, magamat csalom meg", - mondja János apostol (1Jn 1,8). "Nem lakik az én testemben semmi jó" - mondja Pál apostol (Róm 7,18). De ha a természetünk megváltozik, ha az újjászületés csodája megvalósul, akkor igenis valami alapveto tény változott meg: a bunre hajlamos természetem adtam halálba, feszíttetett meg. Már nem engedhetem meg, hogy a bun újra meg újra bemocskoljon. De ha mégis megtörténik, akkor alig várom, hogy megtisztulhassak: és erre van lehetoség. "Ha a világosságban járunk - mondja az Ige - Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden buntol". (1Jn 1,7). "Aki megfürdött, annak nincs másra szüksége, mint lábait megmosni, különben egészen tiszta". (Jn 13, 10) Kívánom a tisztaságot és gyulölöm a bunt. Isten ereje által, Isten kegyelmébol most már lehetséges az, hogy ilyen értelemben szent, tökéletes életet élhessek, nem folyamatosan, de minden szennytol újra megtisztulva, megszentelodve, folyamatos közösségben Istennel. Ez a követelmény tehát nem utópia, nem elérhetetlen állapot. Már itt e földön Isten ereje és kegyelme által lehetséges: odaát pedig majd teljességben valósul meg.

Hasonlít ez ahhoz, mint ami szemünkkel történik. Sokszor nem lehet kivédeni azt, hogy egy porszem beleessen. Csakhogy a szem természete az, hogy ezt nem turi meg: addig könnyezik amíg az idegen test onnan kikerül. Fáj neki a beleesett idegenség, mert a szem természete a tisztaság. Ez az érzékenység és vágy a tiszta, szent élet után jellemzi az Ábrahámokat is, a hívo embereket is, mert Isten elott járnak, Vele való közösségben, az O jelenlétében, ezért tudnak engedelmeskedni a parancsnak: légy tökéletes! Ez az, ami a szövetség elengedhetetlen tartozéka. Ez valójában mégiscsak azt jelentette, hogy Isten kért Ábrahámtól valamit, amikor szövetségre lépett vele. Ugyanazt kérte, amit minden embertol, aki szövetségre lépett Istennel. "Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes!" Vállalod? Persze, ehhez szakítanod kell bunös szenvedélyeiddel, önzéseddel, gogöddel, képmutatásoddal, hitetlenségeddel, egyszóval a világgal. Csak így élhetsz szövetségben Istennel.

III. Végül arról olvashatunk, hogy akkor amikor Ábrahám mindezek után arcra borult a Mindenható Isten elott, nevetett. Arcra borult, de közben azt gondolta, vajon egy 100 éves Ábrahámnak és egy 90 éves Sárának lehet-e még gyermeke? Mikor erre gondolt, elmosolyodott... Majd felemelkedett arcáról, és kimondott egy önfeju kérést: "vajha Ismáel élne Teelotted". Hadd említsem meg az én fiamat, Ismáelt... Nem lehetne o az örökös? Nem lehetne o az ígéret gyermeke? Már 13 éves... egészséges... nagy fiú... vajha Ismáel élne Teelotted!... Uram, itt van, amit Te cselekedtél!...

Az Úr erre azt válaszolta: Ábrahám, nem! Ez az, amit te cselekedtél! Kétség nélkül Sára fog neked fiat szülni. Jövo évben ilyenkor fiad lesz! Nevezd ot Izsáknak. Vele kötöm meg az én örökkévaló szövetségemet és az o magvával. Ismáel felol is meghallgattalak... de o nem az ígéret gyermeke. Izsákban neveztetik néked mag!

Ábrahámnak ez a kérése huen jelképezi, tükrözi azt, ahogyan mi szoktunk bánni Istennel. Nekünk is vannak terveink: egy évre... öt évre... és annak érdekében szoktunk cselekedni. A baj az, hogy amit mi cselekszünk arról sokszor azt gondoljuk, hogy Isten tette, az Isten munkája. Szinte vakon haladunk tervünk megvalósításában, csak elore, vágtatunk, döntünk, határozunk, újra tervezünk, aztán úgy, mint Ábrahám benyújtjuk Istennek jóváhagyásra: most ó Uram, üsd rá a pecséted! Legyen ez a Tied! És ha erre Isten azt válaszolja, hogy nem!, akkor azt hisszük, most összedol a világ... Isten engem már nem is szeret... Pedig ha visszaemlékezünk, Isten nem azt ígérte. Mi rontottuk el a dolgot. O a Mindenható Isten: a száz éves Ábrahámnak is születhet fia, ha Isten úgy akarja.

Ábrahámnak nincs más választása, milyen jó, hogy nincs, csak az, hogy higgyen Istenben. És Ábrahám hisz! Újra hisz! Akkor, amikor már semmi kilátása nincs, semmi emberi magyarázat, lehetoség arra, hogy Isten beválthassa szavát, Ábrahám akkor is hisz Istenben. Körülmetélte háznépe férfi tagjait, vállalta a szövetség jegyét, jelét. Hittel elfogadta azt, amit Isten ígért.
Várni és hinni nagyon nehéz. Akkor is, amikor semmi válasz nem érkezik, mintha bezárult volna az ég, és imádságaink visszahullnak reánk... amikor semmi magyarázat, emberi megoldás nincs a láthatáron. Hinni! Hinni! Hitben járni éveken, évtizedeken át - mint Ábrahám. Tudok-e én, tudsz-e te így hinni, így élni? Ami a jövodet, pályádat, házasságodat, családodat, minden döntésedet illeti, ki tudod-e mondani: "legyen meg a Te akaratod!" (Mt 6,10)

Boldog ember az, aki Obenne bízik. Boldogok Ábrahám fiai, akik hitben járnak és nem látásban. Ezek végül valójában megtapasztalják azt, hogy jóságos az Úr. A mindenható Isten meg tud áldani. Ezt csakis O teheti meg. Boldoggá csakis O tehet. Tartozz te is, a Benne hívok boldog csoportjába!

Kolozsvár, 1997 december 9.
Borzási István




Észrevételek, kérdések, levél a webmesternek: Kui Barnabás

Copyright © MagyarBaptista.com All rights reserved.



Látogatók száma:


Május 20, 1999 óta