|
Sodoma utolsó napja
- 1Móz 18,1-8, 16-33
Képzeljük most
oda magunkat abba helyzetbe, amit az ige elébünk
tár: egy nappal Sodoma romlása, ítélete
elott vagyunk. Jár az óra, telnek a másodpercek,
és Isten kijelenti nekünk, hogy meg vannak számolva
a percek. Még egy nap, és mindennek vége
Sodomában.
Volt hasonló eset is. Isten azzal az üzenettel küldte
Jónást Ninivébe, hogy "még negyven
nap", s elkezdodött a visszaszámlálási
ido. Sodoma viszont nem tudta, még ha mondta volna is
valaki, nem úgy történt volna, mint Ninivében.
Sodoma olyan volt mint az Éden kertje. Jól kiépített,
megszervezett város volt. Még Lót is házat
épített magának. Ábrahámnak
voltak oltárai - Lótnak volt háza. Ha interjút
készíthettünk volna a város polgármesterével,
feltehettünk volna egy néhány kérdést:
Milyen terveik vannak a jövore nézve? Mit szeretnének
megvalósítani a következo ötéves
tervben? Milyen irányba terjeszkednek, mit kívánnak
felvirágoztatni? Akkor elmondta volna, a fejlodés
irányát; mit képzeltek el... S közben
már csak egy nap volt hátra az ítéletig.
A lényeget összefoglalva, most azt mondanám
eloször az ige alapján, hogy: itt Istené a
szó, más szóval: a kijelentés napja
ez. Utána Ábrahámé a szó:
- vagy más szóval, a közbenjárás
napja van itt. És csak azután következik,
- még mindig nem az ítélet - hanem a kegyelem:
a kegyelemé a szó, a kegyelem napja az, amirol
az igében szó van.
I. Sodoma utolsó
napján, az ítélet elott, eloször Istené
a szó: a kijelentés
napja volt az a nap. Mikor Isten megszólal, ebben az O
emberhez való lehajlását, az O kegyelmét
látom; hogy kijelenti magát, az O akaratát,
tervét egy embernek, Ábrahámnak. "Eltitkoljam-e
Ábrahámtól, amit tenni akarok? Tudom, hogy
Ábrahám kicsoda, mit fog cselekedni, ezért
kijelentem neki az én akaratomat. A jövore nézve,
a következo napokra nézve - tudd meg, mit fogok cselekedni
Sodomával!"
Isten nem titkolta el elolünk tervét: kijelentést
ad. A következo nap, a jövo, a világ alapveto
eseményeit nem emberektol tudjuk meg; nem a sodomaiaktól,
nem a vezetoktol: Isten jelenti ki nekünk a jövot,
az igazságot, az O akaratát.
"Isten beszéde nincs bilincsbe verve" - mondja
Pál apostol egy helyen (1Tim 2,9). Ezt ma is láthatjuk:
Isten ma is kijelenti az O akaratát, ma is szól,
üzen, még van szava hozzánk. E prédikáció
és ez ige is ezt bizonyítja.
Lukács evangéliumában arról van szó,
hogy az utolsó idoben az emberek hasonlóképpen
fognak vélekedni, a sodomaihoz hasonló életet
fognak folytatni: "Mint a Lót napjaiban is lett:
ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek.
De amely napon kiment Lót Sodomából, tuz
és kénko esett az égbol és mindenkit
elvesztett. Ezenképpen lesz azon a napon, amelyen az
embernek Fia megjelenik. Aznap, aki a házteton lesz,
és a holmija a házban - ne szálljon le,
hogy elvigye; és aki a mezon, azonképpen ne forduljon
hátra. Emlékezzetek Lót feleségére!
Valaki igyekszik az o életét megtartani - elveszti
azt." (Lk 17,28-33)
Más helyen pedig azt mondja Istennek igéje, hogy
az ítélet elott, az Úr visszajövetele
elott "Isten országának ez az evangéliuma
hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul
minden népnek, és akkor jön el a vég."
(Mt 24,14)
Nem jött addig az ítélet, míg Isten
nem jelentette ki magát. Isten kijelentése szólott,
hangzott Sodoma ítélete elott is. Nem titkolta
el Isten, amit cselekedni fog, mint ahogy Nóé
idejében sem titkolta el. Az Újszövetségbol
tudjuk, hogyan prédikált Istennek ez az embere,
éveken át. Ninivében sem titkolta el, hanem
kijelentette magát, tudomásukra adta mirol van
szó! Mindezt azért tette, hogy az emberek megtérjenek,
megváltozzanak, és elkerüljék az ítéletet.
Van kegyelmi ido az ítélet elott! "Azért
vár az Úr, hogy könyörüljön
rajtatok, és azért felséges O, hogy megkegyelmezzen
néktek, mert az ítélet Istene az Úr;
boldogok mindazok, akik Ot szolgálják." (És
30,18)
II. Szeretném, ha
Ábrahám lelkületét és szavait
is megvizsgálnánk,
ugyanis másodszor a közbenjárás napja
volt ez, amikor Ábrahám vette át a szót.
Az o közbenjáró imája, példa
értéku imája, Istennel való szoros
kapcsolata, közössége, bizodalma, alázata,
kitartása példát mutat az imádkozásban.
Ábrahám nem mondott le egykönnyen Sodomáról.
Lótról, aki ot elhagyta, és odaköltözött.
Nem akart lemondani. Ha nem is ezekkel a szavakkal, valójában
azt mondja, hogy "De, Uram, hát... ott van az én
unokatestvérem. Elveszted ot is a többiekkel együtt?
- Hátha van ötven igaz?!" Erre az Úr
azt mondja "ha van ötven, megkegyelmezek az ötvenért
az összesnek..." És leszállítja
Ábrahám a számot tízig. Azt mondja
Isten igéje: "a tudatlanságnak idejét
Isten elnézi. Mostan parancsolja mindenkinek mindenütt,
hogy megtérjenek: mivelhogy rendelt egy napot, melyen
megítéli majd a föld kerekségét
igazságban egy férfiú által akit
arra rendelt." (ApCsel 17,30-31) Az ítélet
napját senki nem tudja! "Legyetek azért készen,
mert amely órában nem gondoljátok - akkor
jo el az embernek Fia." (Lk 12,40) És ha eljön
az éjjel? Vagy, ha olyan ítélettel közeledne
felénk, mint Sodomához? És ha valaki elkezdene
imádkozni: "Uram, hátha van ebben a gyülekezetben
ötven igaz!" Számoljuk össze: hány
van az énekkarban, a nok között, idosek között,
vagy talán fiatalok... - egyáltalán, hányan
vagyunk, hogy ezekért megkegyelmezhessen Isten az egész
városnak. Nem tudom, Ábrahám milyen érvekkel
jönne, hogyan imádkozna, ha rólunk lenne szó,
és neki kellene értünk közbenjárnia.
De azt tudom, hogy Istennek még jobban fájt Sodoma
állapota, mert O nem az ítéletben gyönyörködik,
hanem a megbocsátásban. Bovölködik a
megbocsátásban, és gyönyörködik
a kegyelemben. Isten az, aki nem akar lemondani az emberrol.
Tamásról sem, aki hitetlenkedett - érte
eljött az Úr még egyszer, hogy vele találkozhasson...
Péterrol sem, aki megtagadta Ot: vele is külön
találkozik a Tibériás tengerénél,
hogy ot helyreállíthassa... Pálról
sem, aki Ot üldözte: elébe állt, leállította,
megváltoztatta... Az Úr Jézus példázatot
mondott száz juhról - amelybol egy elveszett. A
pásztor azonban nem akart lemondani a századikról
sem! Elment, hogy megkeresse... Az elgurult drachmáért
kisöpörte a házat a gazdasszony. Hol van!? Hol
van?
Sodoma ítélet elott áll. Volt azonban lehetoség
a közbenjárásra. Mi tudjuk, hogy Isten és
ember között az O igéje szerint egy a közbenjáró:
Jézus Krisztus. De mi is amíg életben vagyunk,
imádkozhatunk embertársainkért, és
Isten meghallgat minket. Azt is tudjuk, gondolom, hogy ennek
ereje, hatalma van. Az Úr Jézus azt mondta Péternek
egy alkalommal: "A Sátán kikért titeket,
hogy megrostáljon, mint a búzát. De én
imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék
a te hited." (Lk 22,31)
Elottünk áll egy nép, egy nemzet. A családunk:
eloször a közelünkben élok, a rokonaink,
aztán a szomszédaink, és még távolabb
mehetnénk. Akikért Isten odaállított
minket, hogy érettük közbenjárjunk.
Ezékiel könyvében azt olvassuk: "Keresék
közülük valakit, aki falat falazna, és
állana a törésen én elombe, az országért,
hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék."
(Ez 22,30) Nem talált valakit aki az országért,
a népért odaállt volna a törésre,
Isten elé: a Lótokért...: "hogy el
ne veszítse ot"! Hogy nehogy az ítélet
alá kerüljenek. "Nem találtam!"
-mondja szomorúan az Úr.
Azt tanulhatjuk ebbol a közbenjáró imából,
hogy Isten az igazakért megkíméli még
a gonoszt is. "Igen hasznos az igaznak buzgóságos
könyörgése". (Jak 5,16) Isten cselekszik
az igaz imádságára: ez az a fegyver, az
az ero, hatalom - ami muködésbe hozza a mennyet,
Isten hatalmát, kezét, közbelépését!
Imádság által! Az Úr Jézus
azt mondta: "Ha olyan hitetek volna, mint egy mustármag,
azt mondanátok ennek a hegynek, menj innen amoda, és
elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek."
(Mt 17,20) Más helyen: "Ha valamit kértek
az én nevemben, én megcselekeszem azt." Micsoda
ígéret!
Pál apostol kijelentést kapott arról, hogy
kétszázhuszonhatan megmenekülnek majd a hajótörésbol
omiatta. Ajándékba adta neki az Úr. (ApCsel
27,24) Azok mind megszabadultak, mert o ott volt a hajóban.
Az Úr Jézus pedig azt mondta a Hegyi Beszédben:
"ti vagytok a föld sója." (Mt 5,13) Tudjuk,
hogy a só - többek között -: konzervál.
És ha mi só vagyunk - akkor olyanok vagyunk, mint
az a "Bár lenne ötven igaz". Ezek megtartották
volna az egész várost. Tíz igaz ha lett
volna, nem lett volna ítélet! Nem lenne ott a Holt-tenger
most...
Az egyháztörténelem folyamán különbözo
emberek imádságairól olvasunk, hallottunk,
akik közbenjártak népükért. Knox
így imádkozott: "Uram, add nekem Skóciát
- vagy meghalok!" Mózes így imádkozott:
"Uram, inkább engem törölj ki a Te könyvedbol;
kegyelmezz meg ennek a népnek!" (2Móz 32.32)
Erre az Úr azt mondta: "Megkegyelmeztem a te beszéded
szerint". Azért, mert volt egy ember, aki oda tudott
állni a törésre.
A kijelentés után a közbenjáró
imádságé kell legyen a szó. Tudunk-e
mi közbenjárni? Tudunk-e odaállni a törésre,
az Úr elé? Isten keze, terve aszerint valósul
meg, ahogy a hívok imádkozni, közbenjárni
tudnak másokért.
III. Nem tudom, Isten hogyan
lát minket, de azt tudom, hogy a mi Istenünk egy
kegyelmes Isten, és nem akar lemondani mirólunk
sem. A Kegyelemé
- ebben az igében a kegyelemé a szó, a kegyelem
napja ez! Isten még nem ítélettel jött.
Közli Ábrahámmal - és minden szóból,
minden válaszából újabb és
újabb kegyelmet ad Isten. Haladékot.
Jön három férfiú Ábrahámhoz,
akiket o megvendégel. - olvassuk is a Zsid 13-ban, hogy
"némelyek tudtokon kívül angyalokat vendégeltek
meg," és itt Ábrahámról van
szó. A három közül az egyikrol kiderül,
hogy - az Úr. Úgy van itt nevezve a 16. verstol:
az Úr. És Ábrahám az Úr elott
állott... alkuszik. És az Úr kegyelmet ad.
Csakhogy nem volt tíz igaz Sodomában, akikért
Isten megkegyelmezhetett volna.
"Avagy az egész föld bírája nem
tenne-e, nem szolgáltatna-e igazságot?" -kérdezi
Ábrahám. "Isten nem késik az ítélettel,
mint ahogy némelyek késedelemnek tartják,
hanem hosszan tur érettünk, mert nem akarja, hogy
némelyek elvesszenek." Nem akar ítélettel
jönni; nem akar pusztítással jönni! -
ez nem az O természete. "O nem gyönyörködik
a bunös halálában," hanem "az O
kegyeseinek halála kedves Oelotte" - olvassuk a 116.
Zsoltárban. O az igazságban gyönyörködik;
az irgalmasságban és a megbocsátásban.
Ha van kinek megbocsátani. Ha van kinek megkegyelmezni.
A megtérést jutalmazza Isten kegyelemmel és
bocsánattal. "Ha megvalljuk buneinket O hu és
igaz, hogy megbocsásson, és megtisztítson
minden hamisságtól." A kegyelem itt van, a
kegyelem fel van kínálva. De ezt el lehet utasítani.
Ezt félre lehet tenni. Ezt el lehet játszani. Ezt
lábbal lehet tiporni - még akkor is, ha némelyek
közbenjárnak. Van egy énekünk, amely
így szól: "Van még számomra
is bocsánat, van Megváltom. O az enyém."
A mi számunkra, a mi családunk, gyermekeink, gyülekezetünk,
városunk, népünk számára is
van még bocsánat. A mai nap még a kegyelem
napja. Még nem jött Isten ítélettel.
És közbenjárhatunk szeretteinkért,
felebarátainkért, nemzetünkért, országunkért,
vezetoinkért, egyházunkért, gyülekezetünkért.
"Istenünk, könyörülj! Légy kegyelmes!"
Mert Isten tud kegyelmes lenni.
Azt olvassuk a Zsidókhoz írt levélben, hogy
"Isten megrázza még egyszer nemcsak a földet,
hanem az eget is." "És ha az igaz is alig-alig
áll meg, mit cselekszik majd az istentelen és a
bunös?" Ma még van kegyelem. - De a Jelenések
könyvében arról is olvasunk, hogy lesz egy
nap, amikor az angyal megáll és azt mondja: "Ido
többé nem lészen!" Ahogy egy ajtót
bezárnak - úgy zárul be elottünk az
ido. Nem lehet többet megtérni. A visszaszámlálási
ido ütött. Itt az ítélet napja! Meg kell
jelennünk mindannyiunknak Krisztus ítéloszéke
elott. Egyenként kell számot adjunk majd. Nehogy
az legyen majd a felfedezésünk, hogy Sodomának
és Gomorának könnyebb lesz a sora, mint nekünk.
Tudjunk megállni felemelt fovel az Úr elott. Nekünk
is fájt a Lótok, a bunösök sorsa. Azok
sorsa, akik Sodomában élnek. És nem éltünk
felelotlenül; nem éltünk érzéketlenül.
Tudtunk közbenjárni érettük; Hoztuk az
Úr elé. Nem akartunk lemondani - az utolsó
pillanatig nem mondunk le róluk, gondolva arra, hogy Isten
meg tud kegyelmezni.
Kolozsvár, 1997 december 9.
Borzási István
|
