|
Rebeka, Izsák felesége
- 1Móz 25,20-28
Rebeka élete a férfiaknak,
férjeknek is tartogat üzenetet, a fiúknak
és édesapáknak is, azonban most úgy
tekintünk reá, mint a lányok, feleségek
és édesanyáknak példaképére.
Rebeka hívo családban született, és
az Úr megtanította ot várni az ígéretek
beteljesülésére, amíg megkapta azt
az ajándékot akit Isten neki készített.
Ez a várni-tudás nagyon nagy feladat, amelyre fiataloknak
és idoseknek egyaránt szükségük
van. Várni tudni kell. Rebeka életében sok
fény van, sok szépség, de van árnyék
is, negatívum is, mivel nem volt tökéletes.
Tanuljunk most az o életébol igazi várakozást,
míg Isten átadja ajándékát,
és az ajándék elfogadásához
szükséges alázatos lelkületet.
Életének három része tartogat számunkra
üzenetet: láthatjuk magunk elott Rebekát mint
leányt, hajadont, aztán mint mennyasszony és
feleség áll elottünk, végül mint
édesanya beszél róla az ige. Ahhoz, hogy
átfogóbb képet láthassunk, az elobbi
és utóbbi igeszakaszokat is át kell vizsgálnunk.
I. Mint fiatal leányzó
kerül eloször is figyelmünk központjába.
Abban az idoben a lányoknak és a noknek nem volt
könnyu az életük. Ma sem könnyu, de abban
az idoben ok végezték az egyik legnehezebb munkát,
a vízhordást. Ma úgy-e, megnyitjuk a csapot
és már folyik is a víz valahonnan a Gyalui-havasokból,
friss üdíto víz. Kolozsvárnak a vize
nagyon jó, ennél jobb talán már csak
szülofalumban van.
Abban az idoben, Mezopotámiában jóllehet
két nagy folyó között terült el
az a síkság, ahol Rebeka lakott, egy jól
öntözött vidéken, mégsem volt víz
mindenütt, mivel közel volt a sivatag is. A vizet hordani
kellett. Rebekának gyakran kellett vízért
mennie. Messzirol és mélyrol merték, kemény
munkával töltötték meg az edényeket,
amelyeket általában fejükön hordtak,
vagy a vállukon.
Nos, Rebeka ott van egy kútnál, és egy különös
karavánnal találkozik. Egy öreg ember néhány
tevét vezet, nem mesze a forrástól megállnak.
Rebeka fiatal leány volt, az ige szerint "felette
igen szép ábrázatú vala, szuz, és
férfi még nem ismeré ot. És aláméne
a forrásra és megtölté a vedrét
és feljöve." Közben az öreg karavánvezeto,
talán Eliézer, imádkozott. Már hetek
óta, ura, Ábrahám is imádkozott.
Késobb azt is megtudjuk, hogy Izsák is imádkozott.
Rebeka semmit sem sejt. Egy egész sereg ember imádkozik
érte a háta mögött, csak o ezt nem tudja.
O végzi a munkáját egyszeruen és
nagyszeruen, szépen és rendben. Lemegy a kúthoz,
egy kisebb edénnyel többször merít, míg
megtelik az edény, aztán felvette és vitte.
Találkozik ezzel az idegennel, aki vizet kér. Hát
hogyne adna neki, gondolja, sot a tevéit is megitatja.
Gondoljuk meg, hogy egy szomjas teve 120 liter vizet is megiszik
egyszerre, ha szomjas, majd egy félóra múlva
újra annyit. Rebeka nagy feladatra vállalkozott.
Azonban éppen ez volt a jel, amire az öreg szolga
várt! Hiszen o épp ezt kérte az Úrtól,
hogy az legyen az Úrtól kiválasztott feleség,
aki erre vállalkozni fog.
Ez elso képbol megállapíthatunk néhány
igazságot. Az elso az, amit nagyon elcsépeltek
és lejárattak már, mégis igaz, hogy
az igazi házasságok a mennyben köttetnek.
Nem Ábrahám, nem Izsák, nem is a szolga,
sem nem a leány, Rebeka, találják ki, nem
ok szervezik meg, hanem Isten. Izsák házasságát
Isten szerezte. Az igazi házasságokat Isten szerzi.
Az ember része annyi, amennyit e leány tett: várt.
Rebeka nem tudta ki lesz a férje, de várt; Izsák
sem tudta ki lesz a felesége, de o is várt, pedig
már negyven éves volt.
A dolog úgy kezdodött, hogy Ábrahám
elküldte szolgáját Mezopotámiába,
ottmaradt rokonaihoz, hogy onnan hozzon feleséget Izsáknak.
Ha nem akarna a leány eljönni, akkor felmentést
kap az eskü alól. A szolga tudta melyik városba
menjen, és ahol meg kellett állnia, ott imádkozik:
Uram mutass utat tovább! És az Úr szerencsés
utat rendelt számára. Azt olvassuk hogy amikor
a leánnyal találkozik és történik
minden úgy ahogy kérte, veszteg maradt, hogy lássa,
az Úr szerencséssé teszi-e útját
vagy nem. Ugyanis még o sem tudta kicsoda a leány,
de hamarosan kiderült, amikor az aranyfüggot és
a két karperecet átadta: "a Bethuél
leánya vagyok, a Milka fiáé, akit ot Nákhornak
szult" - mondta Rebeka. Azé a Nákhoré,
aki Ábrahámnak testvére volt. Minden részlet
mennyire tökéletesen illeszkedik bele egy elore elkészített
isteni tervbe! Íme, érdemes kivárni Isten
idejét, mert Izsák és Rebeka csakis akkor
lesz boldog.
Azt is megtanulhatjuk, hogy imádság nélkül
semmit sem érdemes tenni. Lehet kötni házasságot
imádság nélkül, lehet útnak
indulni, vállalkozásba kezdeni, de nem érdemes.
Rebeka imádkozó leány volt. Honnan tudjuk
ezt? Abból, hogy amikor elso gyermekeit várta,
elment, hogy megkérdezze az Urat. Ebben a fiatal családban
az imádság általános gyakorlat lehetett,
hozzátartozott az életükhöz. Izsák
is imádkozva várta haza a szolgát a jövendobeli
menyasszonnyal, Eliézer, a szolga is imádkozva
talált reá. Háránban Rebekának
még fogalma sem volt arról hogy ki lesz a férje,
de Isten már készítette a jövojét.
O végzi munkáját, Isten készíti
számára a férjet. Mindannyiuk élete
át volt szove imádsággal. Imádság
nélkül nem érdemes útnak indulni.
II. Másodszor, Rebeka
úgy áll elottünk, mint mennyasszony.
Hamarosan Bethuél házánál vannak
mindannyian. A szolga ahogy belépett a házba elmondja
mi járatban van, elejétol végig, hogyan
jutott oda. Azok azt mondják, hogy ehhez nem szólhatnak
sem jót sem rosszat. Az Úrtól van e dolog,
ezt nem mi találtuk ki. Ezt megakadályozni, ehhez
hozzátenni vagy elvenni nem szabad: ez tökéletes.
Marasztalták volna, de a szolga útnak szeretne
indulni, ha az Úr szerencséssé tette az
utját. Dehát, kérdezzük meg a leányt
lássuk akar-e elmenni vele. Rebeka itt mondja ki az igent,
amellyel vállalta az ismeretlen utat. Nem látott
bele a jövobe, de elindult, mint annak idejét Ábrahám:
nem tudva hova megy. Rábízta magát Isten
kezére. Ha ez az Úrtól van, ennek célja
van, erre építeni, számítani lehet.
Így lesz belole Izsák felesége. Izsák
szereti ot, és megvigasztalódik anyja halála
után. Ezzel kezdodtek a gondok. Az elso nagy gond az hogy
Rebekának nem született gyermeke. Abban az idoben
ez nagy dolog volt: szégyennel és különbözo
következményekkel járt. A hátrány
mellett közszájon forgott az egész vidéken.
"Rebeka, a messze vidékrol hozott leány...
No, hát Izsák ilyen virágot szakított
magának..." Ez ido alatt Izsák és Rebeka
megtanulnak tovább várni és imádkozni.
Meddig? Húsz évet. Húsz évig nincs
gyermekük, annak ellenére, hogy Isten megígérte
Ábrahámnak, hogy utódai annyian lesznek,
mint az égen a csillagok.
Mindez egy olyan házasságban történik,
melyet az Úr szerzett: ugyanis az Úrtól
lett házasságokban is van próba. Izsák
és Rebeka sikeresen kiállják a próbát,
kivárják az Úr idejét imádkozva
és béketuréssel rábízva mindent
az Úrra. "Jó várni és megadással
lenni az Úr szabadításáig" (JSír
3,26). Isten meghallgatja imádságukat, és
Rebeka gyermeket vár. De kérdései vannak,
és elmegy megkérdezni az Urat. Olyan szép
ez a kép. Az Úr válaszol és egy nagyon
lényeges dolgot közöl Rebekával: ikrei
lesznek, de a nagyobbik lesz a kisebbik és a kisebbik
lesz a nagyobbik.
Mi szoktunk-e kérdéseinkkel az Úrhoz menekülni?
Házasság elott, házasságban, gyermek
születése elott vagy azután, tanácstalanságban
és tudatlanságban, tudunk-e így fordulni
Istenhez? Így tettek Sámson szülei, megkérdezték
az Urat, mit cselekedjünk a gyermekkel aki születni
fog? És foleg mit cselekedjünk azután? Mert
mi egyáltalán nem tudjuk, mit hogyan kell tennünk:
az Úrtól kell minden lépést kikérni.
Isten pedig épp ezt várja, hogy az övéi
bizalmasan Hozzá jöjjenek és mindent Tole
kérjenek.
III. Lássuk végül
Rebekát, mint édesanyát. "Izsák pedig hatvan esztendos
volt, amikor ezek születtek. És felnevekedtek a gyermekek,
és Ézsaú vadászathoz érto
mezei ember volt; Jákób pedig szelíd ember,
sátorban lakozó. Szerette azért Izsák
Ézsaút mert szája íze szerint volt
a vad, Rebeka pedig szerette Jákóbot." Ez
az a negatívum amit említettünk, hogy van
ám ebben árnyék is. A két szülonek
külön-külön kedvenceik vannak: egyik gyermek
Izsáké, a másik Rebekáé.
Jaj azoknak a gyermekeknek és szüloknek, ahol a gyermeket
ha megkérdezik, te kinek a kedvence vagy, válaszolni
tud! Ha a szüloknek "pettyegetett juhaik" vannak
a nyájban! És milyen alapon? "Mert szájaíze
szerint volt a vad"! Mert hozzám jobban hasonlít,
vadászember, vagy mert a másik háziasabb...
Eljött az az ido amikor Izsák nagyon megöregedett
már, hagyatkoznia kellett, át kell adnia az Úr
ígéretét, áldását.
Kinek? Természetesen Ézsaúnak, hiszen o
a kedvenc... Izsák elfeledkezik arról amit Isten
elore megmondott. Rebeka nem feledkezett el, o talán dédelgette
magában azokat, talán közre is játszott
ez abban, hogy ki kinek a kedvence. Amikor Izsák elküldte
fiát Ézsaút vadászni, hogy megáldja
ot, akkor Rebeka elhatározta, hogy ezt megakadályozza,
megelozi. Úgy gondolta, Istennek segíteni kell.
Itt már nem tud tovább várni, hanem o maga
készít tervet Jákób számára.
Sok homály, hazugság, csalás, félrevezetés,
becsapás van ezekben az igeversekben. Rebeka egész
odáig megy, hogy ha Jákóbot Izsák
felismerné, és áldás helyett átkot
mondana, akkor Rebeka azt mondja, hogy legyen az átok
az enyém fiam. Hát ez szörnyu, nagy dolog.
A cél nem szentesíti az eszközt. Rebekának
a célja szent volt, de eszközei szentségtelenek.
Mintha Jákób is eltanulta volna ezt a módszert
édesanyjától: hasonló eszközökhöz
nyúl akkor, amikor a dolgok nem úgy alakulnak,
ahogyan o szeretné. Pedig Istent nem kell kisegíteni,
értesíteni... O ne tudna a dologról? Hiszen
o mindet tud, és mindet megtehet! Csupán várni
kellett volna Reá. A csalás után Jákóbnak
hamarosan menekülnie kell, édesanyja elbocsátja,
és az volt utolsó találkozásuk. Rebeka
többé nem láthatja kedvencét, meghal
mielott Jákób hazatérne.
Mindezek fölé Ézsaú feleségeket
vesz magának anélkül hogy megkérdezne
valakit. Egyszerre kettot is, a kánaáni lányok
közül. Csak egy rövid mondat utal arra hogy: "ok
valának Izsáknak és Rebekának lelke
keserusége". Öreg napjaikra sokat kellet turniük
pogány menyeiknek. Jákób nincs, Ézsaú
rossz útra tért: ezt türelmesen viselni, hordozni,
szép dolog, de már nem változtat a helyzeten.
Hadd kérdezzem meg, te tudsz-e várni az Úrra?
Vagy inkább saját kezedbe vetted a dolgaidat? Úgy,
ahogy Rebeka lemondott mikor menni kellett, és ott hagyta
apját, anyját, családját, hazáját,
földjét. Mennie kellett egy idegen országba,
mert a Úrtól volt e dolog, - úgy hív
most az Úr az O országába, az O követésére.
Aki nem mond le apjáról, anyjáról
és önmagáról, Oérette, az nem
méltó arra, hogy az O országának
polgára legyen. Te tudsz-e lemondani? Tudod-e vállalni
a keresztet és úgy követni Jézust?
Hit által megragadni Isten ígéreteit, amelyek
igenek és ámmenek. Krisztus menyasszonya lehetsz.
Vállald ezt, dönts Jézus Krisztus mellett,
még ma.
Kolozsvár, 1997 december 9.
Borzási István
|
