|
Az Úr áldott
embere - 1Móz 26,12-33
A Mózes elso könyvének
26. része Izsák életébol mutat be
egy részletet. A pátriárkák közül
Izsákról van a legkevesebb feljegyezve. Azonban
fel van jegyezve róla az, hogy a hegyvidéken és
a tenger feloli oldalon lakott, a filiszteusok határában.
Izsák nem sokat vándorolt: ha el is költözött
egyik helyrol a másikra, - nem költözött
messzire. Ott Beérseba közelében, Izrael országának
déli részében sátorozott. Azt olvashatjuk
még róla, hogy a nomád életrol lemondva
- Ábrahám nomád életet folytatott
- o újat kezdett, mert vetett azon a földön,
és adott neki az Úr száz annyit. Szántó-veto
életet kezd Izrael földjén, mint olyan valaki,
aki már birtokba vette azt a földet, amit Isten neki
adott. O véglegesen elhatározta, hogy ott fog lakni,
letelepedett...
A filiszteusokról szeretném elmondani, hogy a Bibliából
nagyon sokat olvasunk errol a titokzatos néprol. Ábrahámtól
kezdve egész Dávidig, amikor Dávid két
három hadjáratban kiirtotta, leverte oket, Izrael
legnagyobb és leghatásosabb ellenségeiként
találjuk a Bibliában. Kik voltak tehát
a filiszteusok? Egy olyan tengeren vándorló nép,
akik valószínu, hogy hajókon érkeztek
a Földközi-tenger ezen partjára. Öt szövetséges
városuk volt: Gáza, Asdód, Askelon, Ekron
és Gáth.
Az Ige azt mondja, hogy Káftorból jöttek,
Kréta szigetérol (Kréta és Káftor
ugyanaz). Mózes elso könyvének 10. részében,
amikor a nemzetek táblázatát mondja el az
ige, azt olvassuk, hogy "Micráim nemzé Ludimot,
Anánimot, Lehábimot és Naktukimot, Petruszimot,
Kasztakimot - akiktol a filiszteusok származtak és
Kaftorimot". Ugyanezt az Igét, vagy ennek értelmét
megtaláljuk a Jeremiás könyvében is:
"Az Úr elrontja Filiszteát, a Káftor
szigetének maradékát", vagy Ámós
könyvébol így szól az ige: "Nem
olyanok vagytok-é elottem, ó Izrael fiai, mint
a kuszták fiai - ezt mondja az Úr! Nem én
hoztam-é ki Izraelt Egyiptom földérol és
a filiszteusokat Káftorból, és a siriabelieket
Kírbol?" Az is feltételezheto, hogy a Kréta
szigete, - hasonlóképpen Ciprus, meg Anatólia
Kisázsiai vidéke - csak átmeneti állomása
volt ennek a vándor népnek, mielott Kánaán
földjére érkeztek volna.
Egy óriási hullám, népvándorló
hullám indult el az Égei tenger közelébol,
Görögországból, ahonnan a dóri
görögök kiuzték, kitolták ezt a
népet, akiket a történelem úgy ismer,
hogy "tengernép", "tengeri nép".
Egy része letelepedett még Egyiptom földén
is, akik ellen III. Ramszesz nagy hadjáratot indított
és kipusztította onnan. Aztán letelepedtek
a tenger mellett, Kánaán földjén.
A Kr. e.-i 11. század volt az o kultúrájuknak,
gazdaságuknak a csúcspontja. Az, hogy ugyanazokat
a neveket olvassuk Ábrahámnál és
Izsáknál is, mint például: Abimélek
és Pikhól - vagyis a király és a
hadvezére, (Akhuzáth Abimélek barátja
volt) - nem az o hosszú életükrol beszél,
hanem azonos beosztásukról. Ez a két név
- nem személynév volt, hanem cím. Mint
most az elnök, király, vajda, - Abimélek és
Pikhól egymás után következo dinasztikus
uralkodói nevek voltak.
De nem a filiszteusokkal szeretnék foglalkozni most, hanem
Izsákkal. Izsák sorrendben - Ábrahám
után - a második nagy Pátriárka,
Istennek embere. Ábrahámot az Úr elhívta,
majd az ígéret egyik beteljesüléseként
Izsákot neki adta: az Úrtól volt ez a gyermek.
Izsákot az Úr tovább vezette a vele való
szövetség útján, s megígérte
neki is, hogy "nagy nemzetté teszlek." Örökölte
ugyanazokat az ígéreteket, amiket Ábrahám
kapott. A 14. versben azt olvassuk, hogy "vala neki apró
és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének
ezért reá a filiszteusok". Amíg kicsi
volt, addig nem irigykedtek reá, addig megturték
maguk között. De ahogy felnövekedett, de ahogy
meggazdagodott, de ahogy felnott, - kezdtek ferde szemmel nézni
reá. "Ez idegen! Ez tolakodik! Le fog gyozni minket!
- Menj el innét"! - és betömték
a kutjait.
Izsák az Úr áldott embere. Ha címet
kell adni csak azt lehet mondani, amit az a király mond,
a filiszteusok vezére: Abimélek: - "Te már
az Úr áldott embere vagy!" Ez az ami jellemzo
Izsákra. De miben áll ez tulajdonképpen?
I. Az Úr áldott
emberét úgy látjuk eloször magunk elott,
mint aki a békesség apostola. Aki minden áron a békességet
munkálja. Aki kész mindent megfizetni azért,
hogy békesség legyen. O nem ránt kardot,
o nem üt vissza; o nem tömi be a filiszteusok kútját
cserébe. O békességet akar. "Mindazokat
a kutakat, amelyeket az o atyjának szolgái, Ábrahámnak,
az o atyjának idejében ástak vala - behányták
a filiszteusok és betömték földdel. És
azután megásta Izsák a kutakat, amelyeket
ástak az o atyjának Ábrahámnak idejében,
amelyeket Ábrahám holta után behánytak
a filiszteusok. És azokat azokkal a nevekkel nevezé,
amely neveket adott vala azoknak az o atyja". O kész
volt a régi kutakat újra ásni, újra
kezdeni. Nem mondta: "Ó, amit az én Atyám
csinált, az nem sokat ér! Mi modernebb korszakban
vagyunk: újat kell kezdjünk. Félre ezekkel
a régi dolgokkal! Jó is, hogy behányták!
Nem kell legalább bajlódni velük."...
Nem, nem! Újra ásta. S újra azokkal a nevekkel
nevezte el. Tudta értékelni. De nem csak ennyi:
új kutakat ásott! "A szolgái ástak
a völgyben."
Abban az idoben tudjuk, hogy - még ma is Izraelben a mezogazdaság,
az állattenyésztés az esotol függ.
Ha nincs eso, akkor jött a szegénység és
az éhség. Ábrahám idejében
Egyiptomba kellett menni, mert nem esett eso. Az állatoknak
nem volt mit legelni. "Menjünk Egyiptomba, ahol a Nílus
állandóan folyik, és ott van víz!"
- van élet. Ezért víztárolókat,
medencéket ástak, amiket kövekkel béleltek
ki, ahová a víz befolyt eso idején és
lefedték egy nagy kovel, és tárolták
a vizet. Oda terelték a nyájat mielott szomjan
haltak volna; elfordították a követ és
megitatták abból a vízbol ami oda gyult.
De azt olvassuk, hogy "Izsák szolgái ástak
a völgyben és élo vízre találtak."
Forrást találtak!
Igen, de jöttek a filiszteusok és azt mondták:
"A kút lehet a tied, de miénk a víz!
Miénk az ország, ezért ami felül van,
és ami alul van - miénk. Jogilag lehet, hogy igazuk
volt, azonban Isten szerint nem. De Izsák a békesség
apostola: nem veszekedik, nem harcol, nem áll csatarendbe,
hogy: "megvédjük! a vérünk árán
is megvédjük!" Civakodtak ovele. S elnevezte
azt Észeknek, ami azt jelenti: "civakodás".
Más kutat ástak, azon is versengeni kezdtek, ezért
azt elnevezte Szitnának, ami azt jelentette: "versengés".
S akkor tovább vonult. Itt se jó, ott se jó,
- a filiszteusok tovább támadták. Elvonult
tolük, s ástak más kutat, s azt elnevezték:
"Tágas-helynek", Rehobótnak. "Immár
tágas helyet adott nékünk az Isten."
A békételenség nagyon régi betegsége
az embernek. A meg nem értés, az egymás
ellen való támadás még az elso családból
származik, mikor Káin megölte Ábelt.
Csak Isten választott emberei, Isten szolgái, a
Krisztus lelkületuek tudnak nem ütni vissza. Hanem
"ha megütik egyik felol odafordítják
a másik orcájukat is." Ezt csak a krisztusi
lelkület tudja megtenni! Ez nem gyenge-lelkuség!
Ez nem olyan dolog - ahogy némelyek gondolják,
hogy hát ezt nem lehet megengedni! Mit fognak mondani
az emberek, mit mond a világ? Ha egyet már engedtem,
- most megint versengenek velem: engedjem oda azt is?! Ez becsület
kérdése, nemde? Meg kell védeni! Az életemet
is odaadom, ha kell, de nem engedem!" - Ó, nem így...
Nem így! Izsák a békesség embere
volt Mintha ismerte volna Róma 12-t: "Amennyiben
rajtatok áll, minden emberrel - még a filiszteusokkal
is! - békességben éljetek!"
Mi az embernek legfobb foglalkozása? A háborúskodás.
Erre költik a legtöbb pénzt. Ebbe fektetnek
a legtöbbet energiát. Az embernek a legfobb foglalkozása,
hogy háborúskodjon és békétlenkedjen.
Csak egyedül az Isten gyermekei, csak egyedül az Úr
szolgái azok, akik nem erre hivattak el. Az Úr
Jézus arra tanított minket, hogy akkor vagyunk
boldogok, "ha minden gonosz hazugságot mondanak ellenünk
Oérette" és mi nem mondjuk vissza. Hanem tanulunk
Otole, "aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott.
Szenvedett de nem fenyegetozött, hanem hagyta mindezt az
igazságosan ítélore. Isten igaz bíró,
és megfizet mindenkinek az o cselekedete szerint.
Izsák - a békesség apostola, aki kész
volt újra kezdeni, ha kell többször is, újra
meg újra. Ábrahám újra kezdte mikor
Egyiptomból feljött - de o a saját hibájából
kellett újrakezdje. Izsák nem hibázott.
Mások miatt újat kellett újat kezdjen. És
kész volt újat kezdeni, átengedni ezt is,
azt is, hadd legyen az övék a víz. Tovább
ment, míg tágas helyet adott neki az Úr.
Nekünk is adott az Úr tágas helyet. Meg ha
"farkasok" vagy "filiszteusok" vesznek is
körül! "Elküldtelek, mint bárányokat
a farkasok közé."- mondta az Úr. De
a bárány nem harap, nem üt vissza! A bárány
nem veszekszik, nem ordít. Annak más lelkülete
van! "Elküldtelek, mint bárányokat a
farkasok közé, de legyen nyilvánvaló,
hogy ti bárányok vagytok!
Civakodás, versengés, tágas hely... Végül
jönnek a szolgák az eskütétel után,
s mondják: Találtunk vizet! S nevezék annak
nevét Sibáhnak - ami esküt jelent. S elnevezték
Beérsebának azt a helyet - ami Izrael országának
a legdélibb csücskéje. Erre nézve mondják:
Dántól Beérsebáig tart Izrael országa.
A megbocsátás nagy dolog. Ezt megtanulni Krisztustól,
ezt a lelkületet átvenni Tole, s naponta gyakorolni
benne magunkat - erre hivattattunk. "Tanuljátok meg
éntolem, hogy szelíd és alázatos
szívu vagyok". Turni - de nem összeszorított
fogakkal, dühvel, haraggal a szívben, bosszút
forralva és gondolva. Nem úgy. Hanem úgy
mint Jézus: "Atyám, bocsáss meg nékik,
mert nem tudják, mit cselekesznek." Úgy mint
az elso vértanú: "Uram, Jézus, vedd
magadhoz az én lelkemet! Ne tulajdonítsd nekik
e bunt." Ez a krisztusi lelkület. Ez a békesség
apostolainak a lelkülete. Másképp még
a Miatyánkot sem imádkozhatjuk: "Mi Atyánk,
ki vagy a mennyekben." - mert nem vagyunk az O gyermekei.
"Bocsásd meg a mi vétkeinket" - de utána
kell mondani: "miképpen mi is... megbocsátunk".
Valaki azt kérdezte: "Az is bun, ha nem tudom elfelejteni?
Mert megbocsátottam én, de nem tudom elfelejteni."
Hát persze, hogy bun! Épp azért nem tud
az ember felejteni, mert nem bocsátott meg igazán!
Békesség, alázat, szelídlelkuség
- ezek feltételei annak, hogy utána jöjjön
az Úr áldása. Hogy adjon száz annyit.
Hogy végül már az ellenség is elismerje,
hogy: "Te már az Úr áldott embere vagy."
Te más vagy; te nem olyan vagy, mint mi. Hogy létezik
ilyen? Hogy lehet ez? Bizonyára az Úr van teveled!
S azért van ez így, mert Izsák a békesség
apostola volt.
II. Egy másik jellemzoje
az Úr áldott emberének az áldozathozatalra
vonatkozik. O az áldozat
embere volt, mint apja. Ábrahámról is mondhatjuk:
még a fiát is kész volt vinni áldozatul,
ha Isten kérte. De Izsák is hasonlóképpen
cselekszik. Azt olvassuk a 25. versben: "Mikor megjelent
néki az Úr és azt mondta: én vagyok
a te atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj,
mert én veled vagyok, megáldalak téged,
megsokasítom a te magodat Ábrahámért,
az én szolgámért... Ne félj!"
S akkor ott Izsák mit cselekszik? "Oltárt
építe azért ott és segítségül
hívá az Úrnak nevét. Azután
felvoná az o sátorát, és Izsák
szolgái kutat ásának ottan."
Ábrahámnál is említve volt, de Izsáknál
még inkább nyilvánvaló: mit épített
eloször. Oltárt. Annak az Úrnak, aki nekem
megjelent, az Úrnak aki velem van, és aki bíztat,
hogy "ne félj!". Eloször építsünk
Neki oltárt. Hívjuk segítségul az
O nevét. Azután felvonom a sátramat itt.
Majd a szolgák áshatják a kutat ott. De
az elsobbrendu Isten! - "keressétek eloször
Istennek országát és az O igazságát,
s a többiek megadatnak néktek."
Ezért áldotta úgy meg az Isten Ábrahámot
is. Mert ahogy említettük akkor: az áldás,
a gazdagság azoké, akik nem azt keresik elsosorban,
hanem az Urat. Hogy is lehetne másképp, hiszen
a 127. Zsoltár azt mondja: "Ha az Úr nem építi
a házat, hiába dolgoznak azon annak építoi.
Ha az Úr nem orzi a várost, hiába vigyáz
az orizo. Hiába néktek korán felkelnetek,
késon feküdnötök, fáradsággal
szerzett kenyeret ennetek..." Izsáknak nem volt hiába.
Vetett - százannyit kapott! Megsokasodott mindene, mert
az Úr építette sátorát. Az
Úr segítette a kútásásban.
Az Úr orködött körülötte az ellenség
elott. "Pajzs és páncél az O husége."
"Asztalt terített néki ellenségei elott."
Az áldás nem Izsáktól van. Az áldást
Isten adta: "Minden jó adomány és minden
tökéletes ajándék felülrol száll
alá." Amit pedig az ember saját elképzelései
szerint futkorászása és verítéke
által szerez meg, - Istent és az O parancsát
félretéve, vagy mellozve - lehet, hogy jelent valamennyit,
de nem származik belole áldás. Nincs rajta
sten pecsétje. Mivel nem Isten van az elso helyen, lehet
gazdagnak mondják, de nem Isten áldott emberének.
És ez nagy különbség.
III. Végül úgy
látjuk Izsákot, mint Isten szövetségesét,
akivel az Úr vele van.
Aki nem mondott le Istenrol, akirol Isten sem mondott le - s
ezért boldog. Ezért áldott ember - mert
vele van az Úr!
Isten mondja: "Ne félj! Mert én veled vagyok!
Bárkik vesznek körül - én veled vagyok!"...
Saultól eltávozott az Úr, Dávidnak
pedig azt mondta: "Én veled vagyok, Dávid!
Megorizlek téged. Ne félj Dávid, mert én
veled vagyok!"...
Össze volt láncolva Pál. Vitték Rómába.
Hajótöréshez voltak nagyon közel. Két
hete nem ettek. Hánykolódtak a tengeren. Megjelent
az Úr - és azt mondta: "Ne félj Pál!
Mert én veled vagyok! Egy sem vész el közületek,
temiattad. Én veled vagyok."... Dánielnek
így szól az Isten: "Én veled vagyok..."
Aztán említhetjük a többi példákat
a Bibliából vagy a saját életünkbol.
Gedeon, vagy Jeremiás, vagy József Egyiptomban:
- "Ne félj! Mert én veled vagyok."
De van ellenkezo példa is! Hiába megy ki Sámson
harcolni, ha már az Úr nincs vele! Hiába
indul Józsué hadserege Ai ellen, ha az Úr
már nincs velük. Szoktam idézni gyakran egy
testvérnek a mondását: "Én és
az Úr vagyunk a többség." Bárki,
bárhogyan támadna reánk, ha az Úr
velünk, akkor kicsoda ellenünk? - Bizonyára
senki, de senki!
Még több az, amit Abimélekrol, majd Pikhólról
meg Akhuzáthról olvasunk, mikor ezek visszajöttek
Izsákhoz, az o elköltözése után.
"Lakjatok ti a tenger mellett, a nagy síkságon"
- mondja Izsák, ami Izraelben talán a legtermékenyebb
föld: a filiszteusok földje Sáron mezejével
együtt. Izsák elköltözött onnan, és
lakozott Beérsebában. De jön az ellenség
és elismeri: "Megáldott téged az Úr!
Bizonyára az Úr van teveled. Itt valami más
, valami érthetetlen , elottünk nagy titok rejlik,
amit mi nem látunk: az, hogy te más ember vagy!"
Észreveszik-e rólad, hogy te más ember vagy?
Hogy veled az Úr van? Hogy te nem vagy olyan mint ok!
Most nem részletezem, hogy ez miben nyilvánul meg.
Sok mindenben. Ha benned a Krisztus lelke és ereje lakik,
ha Isten áldását örökölted,
és O van veled, akkor te boldog vagy és jól
van dolgod! Az ellenség el fog jönni és el
fogja ismerni, hogy "te az Úr áldott embere
vagy".
Ruth könyvében azt mondja Boáz Ruthról:
"Tudja az én népemnek egész kapuja,
hogy te derék asszony vagy!" Azt olvashatjuk Dánielrol,
hogy semmi gonoszt nem tudta ellene mondani az o ellenségei.
Mit mondanak rólad az emberek? Milyen ember vagy te? Mit
mond a szomszédod, a rokonod? Mit mond a munkatársad,
a fonököd rólad? Nem hiába mondja Pál
apostol a püspökrol, a diakónusról, a
presbiterrol feltételként: "és legyen
jó bizonysága a kivülvalóktól."
Mert az emberek meglátják ha az Úr velünk
van. Ha bennünk Krisztus lakozik, azt nem lehet eltitkolni.
Az ilyen ember kész újat kezdeni, bizonyságot
tenni, megvallani Krisztust és nem szégyellni Ot
- minden körülmények között.
Pál apostolról azt olvassuk, hogy "a zsidóktól
ötször kapott negyvenet-egy-híján".
Ha egyszer megverték, abbahagyhatta volna. Mondhatta volna:
"Saját népem, a zsidók, megvesszoztek:
többet hozzájuk nem megyek!" Ó nem...
Ötször kapott! És ki tudja hányszor még
visszament, hogy velük újat kezdjen. Nem mondott
le róluk. Még a Római Levélben is
úgy imádkozik: "Bárcsak adna Isten
nekik megtérést! A zsidók jól tudták
ezt. A zsidók látták. Az ellenség
látja.
A filiszteusok látják Izsákról, hogy
kicsoda - s barátokká lesznek. A nagy kérdés:
Tudunk-e mi így élni? - mint Izsák. Tudunk-e
mi ilyen lelkületet mutatni, így mutatni be Krisztust,
vagy nem? Ha nincs bennünk Krisztus, ha a természetünk,
az életünk nem változott meg. - az a ceremónia,
az a szertartásoskodás tartalmatlanná, üressé
válik. És ezt is meglátják az emberek.
"Nincs benne a lényeg. Imádkozik, énekel,
de nincs benne ero. Olyan mint mi. Nem mondhatjuk róla,
hogy más. Mivel különbek ok?... De Izsákról
elismerték: "Igen, Izsák, te különb
vagy. Te más vagy. Nem vagy olyan mint mi. Te már
az Úr áldott embere vagy."
Szeretném, ha ebbol az igébol megtanulnánk,
hogyan élhetünk ilyen életet. Ha még
nem történt meg az a változás, ami
által ez lehetséges, akkor most megtörténhet.
Lehet újat kezdeni. Bátran jöhetsz. Isten
várja, hogy jöjj. Tole van ez a jó adomány
és tökéletes ajándék, kérd
Tole. És O adja szemrehányás nélkül,
örömmel, ha oszintén jössz. Így
lesz számodra az élet Krisztus és a meghalás
nyereség.
Kolozsvár, 1997 december 9.
Borzási István
|
