|
Az Úr jelenléte
- 2Móz 3,1-15
Mózes elhívásáról
szól az ige. Arról az emberrol, akit Isten kétszer
negyven éven át készített arra a
szolgálatra amelyre itt elhívja. Itt már
egészen másképp áll az Úr
elott, mint negyvenéves korában mikor megöle
az egyiptomit és elmenekült Midián pusztájába,
Midián egy beduin népcsoport lehetett ezen a vidéken,
akik befogadták a menekülo Mózest, és
Jethrónak, Midián papjának leánya
lett Mózes felesége, Cippóra, akitol késobb
két fia született.
Apósának Jethrónak a juhait orizte Mózes
akkor, amikor az Úrral találkozott. Ez volt az
elso igazi találkozás Vele, amikor megjelent neki
az Úr toznek lángjában egy égo csipkebokorból.
Ezt onnan vette észre, hogy az a bokor ég, ég,
ég de nem ég el! Olyan tövisbokorról
lehetett szó, amely azon a vidéken nagyon gyakori:
ugyanis a száraz évadban a tuzo naptól elszáradnak
és felgyulladhatnak azok a növények, melyek
az esos évadban nottek. Ha ez megtörténik,
akkor pillanatok alatt elég, és nem marad utána
csak a hamu. Mózesnek figyelmét épp az hívta
fel, hogy ez a bokor nem ég el: "Odamegyek hogy lássam,
miféle nagy csoda ez, amit látok: miért
nem ég el a bokor?" Így találkozott
az Úrral.
Hóreb hegye ugyanahhoz a hegycsoporthoz tartozik, ahol
a Sinai hegy van, csak valamivel alacsonyabb. A Hóreb
kb. 6000 láb, a Sinai hegy 7400 láb magas. Hóreben
jelent meg az Úr eloször Mózesnek és
beszélt vele. Az Úr megjelenésével,
jelenlétével kapcsolatban szeretnék néhány
megállapítást tenni, ahogy ez igébol
kitunik: Isten jelen van még a Hóreb hegyén
is, és az O jelenléte megszenteli a helyet. Isten
jelenléte olyan mint a tuz, szabadulást hoz, és
ott nincs helye többé a kifogásoknak.
I. Jegyezzük meg tehát,
hogy Isten jelen van még a Hóreben is. Mózesnek ez nagy csoda volt,
mivel éppen ott, abban a pusztában, kopár
sziklák között, azon a helyen nem várta,
hogy találkozni fog Istennel.
Sokan hasonlóképpen gondolják, hogy Istennel
találkozni inkább a templomban lehet. Isten háza
valójában Isten jelenlétének helye,
és épp azért megyünk Isten házába,
hogy vele találkozzunk. Igen ám, de Isten jelenléte
nincs helyhez kötve, mivel O mindenütt jelen való
Isten, aki a Hóreben is ott van, abban a sivatagban, a
Párán pusztájában is, a "nagy
és rettenetes" pusztán. Isten megjelent három
zsidó ifjúnak egy tüzes kemencében,
Jónás közel érezte magát az
Úrhoz egy nagy hal gyomrában, Pál és
Silás egy börtön legbelso zárkájában
érezte Isten jelenlétét éjféltájban,
kalodába szorítva, megostorozás után.
Mert Istennel bárhol találkozni lehet, mivel O
mindenütt ott van, még a Hóreben is.
Nincs olyan eldugott hely ezen a földön, nincs olyan
elrejtett sarok az egész világmindenségben,
még tizenöt milliárdnyi fényévre
sem, ahol nem lehetne találkozni Istennel. Következésképpen
Hóreb, és az azt körülvevo sivatag is
alkalmas hely arra, hogy Mózes Isten jelenlétébe
kerüljön. Otthonodban, az utcán, a munkahelyen,
a természetben, a föld alatt, a föld felett
mindenütt ott van az Úr. Ha próbák
és nehézségek jönnek, ne mondd, hogy
téged már mindenki elhagyott, még talán
Isten is. Ez nem igaz. Isten ott van a próbákban
is, a kórházban is, a nehézségekben
is, a szerencsétlenségekben is, a jaj-kiáltások
között is! Istennel mindenütt találkozni
lehet. A zsoltáros azt mondja "a mélységbol
kiáltok Hozzád", mivel a mélységben
is találkozni lehet vele éppúgy mint a hegycsúcson.
Isten ott van egy imádságnyi távolságra.
Hívd segítségül Ot a nyomorúság
idején és O megszabadít téged, te
pedig dicsoíted Ot (Zsolt 50,15).
II. Másodszor figyeljük
meg, Isten jelenléte megszenteli a helyet. Ezt onnan látjuk, hogy azt
mondja Mózesnek ahogy közeledik hozzá: "Ne
jöjj ide közel, old le a te saruidat lábaidról,
mert ez a hely ahol állasz szent föld".
De miért volt az szent föld? Vajon azért mert
Isten kiválasztotta volna a Hórebet a többi
hegyek közül, hogy az szentté tegye? Nem. Az
a hely azért volt szent hely mert ott megjelent az Úr.
Isten jelenléte szenteli meg a helyet, nem pedig a hely
vagy valamilyen tárgy idézi elo Isten jelenlétét.
Nem valamilyen szertartás, hanem Isten jelenléte
az, ami megszentel. Tehát akkor lesz egy hely szent ha
Isten ott jelen van. Másképp hiába a nagy
épület, hiába a nagy felhajtás, semmilyen
rituálé, tömjénfüst vagy szenteltvíz
nem képes megszentelni azt. A helyet egyedül Isten
jelenléte szenteli meg. Ezért kellett Mózesnek
levetnie sarúit. Így szenteltetett meg a Sinai
hegy is, a Bésaléel és Aholiáb által
épített szent sátor, a Salamon temploma
is, ahogy ott megjelent az Úr. Így lehet szent
egy tárgy, egy ruha, egy ember, ha Isten jelenléte
megszenteli azt. A templom is úgy lehet szent, ha Isten
jelenléte tölti be.
A 2. korinthusi levélben olvassuk: "Ti az élo
Isten temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük
és közöttük járok; és leszek
nékik Istenük..." (2 Kor 6,16). Ez a Mindenható
Isten bensoséges vágya. Mózesnek is megparancsolta:
"építs sátort, hogy közöttük
lakozzam" (2Móz 25,8). Amikor Isten közöttünk
lakozik, amikor magához fogad, amikor fiaivá és
leányaivá leszünk, akkor válik az életünk
szentté, és így sugározhatjuk az
O jelenlétét mindenhol ahol járunk, a velünk
lakozó Út szentté teszi a helye ahol vagyunk.
Mikor egy ilyen szent emberrel találkozunk, aki Isten
akarata szerint él és komolyan veszi Isten igéjét,
szinte érezzük, hogy sugárzik belole Isten
jelenléte. Érezzük azt, ahogy megszenteli
a helyet, de nem az ember, hanem Isten, aki benne lakozik. Bárcsak
ilyen emberek lennénk mindannyian!
III. A harmadik megállapítás
az, hogy Isten jelenléte olyan mint a tuz.
Nem az elso eset, sem az utolsó, hogy az Úr tuzben
jelenik meg. Már akkor amikor Ábrahámnak
megjelent és szövetséget kötött
vele, az Úr úgy ment keresztül a kettéhasított
állatok között, mint egy füstölgo
kemence, mint egy égo fáklya. A Veres-tengeren
való átkelés elott az Úr tuzoszlopban
jelent meg és vonult Izrael népe elott, mutatva
az utat, vezetve oket. A Sinai hegyen tuz, mennydörgés,
füst és trombitaharsogás között
jelent meg az Úr. Amikor leszállt az Úr
tüze Kármel hegyén Illés idejében,
megemésztette a húsdarabokat, a követ, felnyalta
a vizet és a port.
Folytathatnánk ezeket a hasonlatokat egész a Zsidókhoz
írt levélig, ahol az ige azt mondja, hogy a mi
Istenünk megemészto tuz. Ha pedig Isten jelenléte
olyan, mint a tuz, kérdezhetjük Ézsaiással:
"ki lakozhat közöttünk megemészto
tuzzel?" (Ézs 33,14) Ki tartózkodhat ilyen
Isten jelenlétében? (Zsolt 15,1) Senki. Mégis,
láthatjuk, hogy Mózes odaállhatott! Az égo
de el nem égo csipkebokor Istent jelképezi, Aki
világosságot ad, kijelenti magát, megoltalmaz
és megtisztít. Máskor viszont az a tuz az,
amely ítél és megemészt! Így
tehát kétféle hatása van.
Éppen errol van szó a Mózes második
és harmadik könyveiben, hogy Izrael népének
ezzel a szent Istennel kell együtt lakoznia. A Sinai hegyen
adott törvény ennek az együttlakozásnak
az alapszabálya. Ha nincsenek tiszteletben tartva az együttlakozás
feltételei, akkor Isten megemészti Dáthán
és Abirám seregét, Kóré fiait,
Sodomát és Gomorát, Nádábot
és Abihut. A törvény nem út az üdvösségre,
hanem az Istennel való együttjárás
szabályrendszere: elmondja hogyan lehet Istennel, a megemészto
tuzzel együtt élni. "Szentek legyetek, mert
én az Úr a ti Istenetek szent vagyok" (3Móz
19,2; 1Pét 1,16)
IV. Arról van továbbá
szó az igében, hogy az Úr azért jelent
meg. hogy szabadulást
hozzon. Most nem ítélettel jött, hanem szabadítani.
"Le is szállok hogy megszabadítsam az Egyiptomiak
kezébol, és felvigyem oket arra a földre,
jó és tágas földre, tejjel és
mézzel folyó földre" - mondja az Úr.
Ezt a klasszikus megnevezést Kánaán földjérol,
eloször Isten mondja ki: "tejjel és mézzel
folyó föld". Azóta az erdoket kiirtották,
a vizet öntözésre használták és
megváltoztatták a klímát. Mégis,
Kánaán még ma is az az ország, ahol
a föld termékenysége Istentol függ: ha
O esot és harmatot ad, akkor teremni fog, ha bezárja
az eget, szárazság és terméketlenség
következik.
A tejjel és mézzel folyó földet mielott
Izraelnek adta volna, pogány népek lakták.
A 1Móz 13. részében két népet
említ az ige "Versengés támadt az Ábrahám
és Lót pásztorai között. A Kananeusok
és a Perizeusok is ott laknak azon a földön"
A 4Móz 13. részében már öt nevet
olvashatunk: Amálek lakik dél felol, Khitteus,
Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyeken, a tenger mellett
és a Jordán partján Kananeus lakik. A Bírák
könyvében és a 2Móz 3-ban hat név
van említve: Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok,
Khivveusok és Jebuzeusok. Akkor amikor az Úr megjelent
Ábrahámnak (1Móz 15) tíz nevet sorolt
fel: "A te magodnak adom ezt a földet Egyiptom folyóvizétol
fogva a nagy folyóig az Eufrátesz folyóig,
a Keneusok, Kenizeusokat, Kadmoneusokat, Hitteusok, Perizeusokat,
Refeusokat, Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és
Jebuzeusokat." Ha még visszább megyünk
megkereshetjük a Kánaán gyermekeit, 1Móz
10-ben: "Kánaán pedig nemzé Cidont,
Khétet, Jebuzeust, Emorreust és Girgazeust, Khivveust,
Harkeust és Szineust, Arvadeust, Cemareust és Hamatheust.
Azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei"
Mindenesetre, sok néprol beszél az ige. A lényeg
azonban az, hogy Isten ígéretet tesz és
azt mondja: "nektek adom ezt a földet". Bármennyien
és bárkik lakják is azt, a tietek lesz.
Ez olyan ígéret amelyre számítani
lehet. Persze, ezt nehéz volt így elfogadni...
Sokszor lázadoztak, hogy Anákok laknak ott... erosített
városaik vannak... mi nem leszünk képesek
megharcolni velük... térjünk vissza! Káleb
és Józsué erosítik, hogy Isten kezükbe
adhatja azt az országot, ha hisznek.
Nos, az Úr megjelenik Mózesnek és azt mondja,
hogy megszabadítlak titeket. "Látván
láttam az én népemnek nyomorúságát
amely Egyiptomban van, meghallottam az o sanyargatóik
miatt való kiáltásukat, ismerem szenvedéseit.
Le is szállok, hogy megszabadítsam". Jön
a szabadulás! Isten maga fogja véghezvinni azt.
Ez az, amiért megjelent Mózesnek, és elhívja
ot egy rendkívüli szabadító szolgálatra,
és minden kifogását félreállítja.
V. Isten jelenlétében
nincs helye többé a kifogásoknak Mózes
mindenféle kifogásokat említ: "Uram
kicsoda vagyok én?" "Én veled leszek"
- válaszolt neki Isten.
"Nem tudom a nevedet sem". "VAGYOK, AKI VAGYOK"
- mondta az Úr. Ezt a rendkívüli kinyilatkoztatást
legalább kilencféleképpen lehet fordítani:
vagyok aki vagyok, vagyok aki voltam és vagyok aki leszek,
voltam aki voltam, voltam aki vagyok és voltam aki leszek,
leszek aki voltam, leszek aki vagyok és leszek aki leszek.
A 6. rész elején Mózes miértjére
Isten ugyanazt válaszolja: "Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem
meg mint 'Él Sáddáj'" - mindenható
Isten. De az én 'Jáhve' - Úr nevemen nem
voltam elottük ismeretes. Vagyis tinektek többet jelentettem
ki mint Ábrahámnak! Hozzátok közelebb
akarok kerülni, veletek szövetséget akarok kötni!
Eredj és mondd meg az Izrael népének, hogy
Én vagyok az Úr, és ez elég.
Milyen nagy dolog! Isten az Úr! Nem a fáraó,
nem véletlen, nem az ellenség! Különben
valahogy így szól az elso hitvallás is:
Jézus Krisztus Úr! (Fil 2,11) Egy napon minden
térdnek meg kell hajolnia elotte és minden nyelvnek
vallania kell: Jézus Krisztus Úr az Atya Isten
dicsosségére!
Mi is találkozhatunk Istennel. Ehhez nem szükséges
különleges hely, hiszen még a Hóreben
is megtörténhetett. Megtöténhet veled
is ott azon a helyen ahol vagy, otthon a családban, az
utcán, a gépkocsiban, a munkahelyen, bárhol.
Az Élo Isten kész találkozni velünk.
Sot, O maga keresi a találkozást. Az Úr
Jézus azt mondja: "Ímé az ajtó
elott állok és zörgetek, ha valaki meghallja
az én szómat és megnyitja az ajtót,
bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, o meg énvelem".
Ha o belép az életünkbe, akkor az o jelenléte
megszentel minket. Ha bennünk lakozik akkor lehetünk
"papok birodalma és szent nép" (2 Móz
19,6). "Választott szentek és szeretettek"
mondja Pál a korinthusiaknak. Ezek lehetünk mi Isten
jelenlétében. Mindez csupán rajtad áll.
Miért ne fogadnád be Ot épp most?
Kolozsvár, 1997 december
9.
Borzási István
|
