Sziklazúzó pöröly
© Borzási István, 1997
Motto: Nem olyan-é az én igém, mint a tuz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly? (Jer 23,29)


A bárány vére - 2Móz 12,21-33

A Zsidókhoz írt levél 9,22-ben ezt találjuk megírva: "...vérontás nélkül nincsen bunbocsánat". Ahhoz, hogy bunbocsánatot nyerjek, hogy nékem szabadulásom legyen, valaki vérét kellett ontsa. Már az Édenkertben, amikor Isten ruhát készített az elso emberpárnak, ömlött az ártatlan vér a bunösért. (1Móz 3,21) Attól kezdve minden kiontott áldozati vér egy drága vérre mutat, a Krisztus vérére, ami eltörli a bunt. Az Úr Jézus mondta: "az én vérem az Újszövetség vére, amely sokakért kiontatik bunöknek bocsánatára." (Mt 26,28) Ez nem közmondás, nem aforizma, hanem valóság.

Vér által váltattunk meg atyáinktól örökölt hiábavaló életünkbol, vér által szabadultunk meg a halálból, mert az Ártatlan Bárány vére kiontatott a halálra méltó bunösökért. Az O vére megtisztít minket minden egyes buntol. (1Jn 1,7)

Krisztus vérérol kívánok szólni most. Nem azokról a véresáldozatokról, amelyek majdnem minden ókori vallásnál megtalálhatóak. Sem a vérré vált Nílus vizérol, sem a Salamon 22.000 áldozatának vérérol a templomszenteléskor, sem a József cifra ruháján pirosló vérrol. Mindezek jelképesen Krisztus vérére mutatnak, ezért Krisztus vérérol kívánok szólni. Nem fogok beszélni a Szent Bertalan éjszakáján ömlött vérrol 1572-ben, sem a háborúk során kifolyt vérrol. Sem Pál apostol vérérol ami a lesújtó bárd alól ömlött, sem Thomas Cranmer vérérol a máglyán, sem az ezernyi mártírok vérérol a fenevadak szájából csorgott... hanem a Bárány vérérol, ami a keresztrol csordult alá. Az O vére nélkül nincsen bunbocsánat.

Krisztus vére! A töviskoronázott homlokról alácsorgó vér, a süvölto ostorcsapások alatt kifröccseno vér, a sebekbol szivárgó drága vér, - az O ártatlan vére szerzett nékünk szabadulást! Amint elvérzik a kereszten - még a Nap is megtagadja nézni azt a képet... kezeibol, lábaiból, homlokáról, oldalából, hátáról folyik a vér értem, érted, mindenkiért... Enélkül nincs bunbocsánat. Figyeljük meg ennek a vérnek fontosságát, alkalmazását és hatalmát.

I. Lássuk eloször ennek a vérnek fontosságát. Íme a páskabárány vére, amit a két ajtófélre és a szemöldökfára hintettek, a Krisztus vérére mutat! A tízedik csapás azt mutatta meg az izraelitáknak, hogy ok sem különbek az egyiptomiaknál. A szabadulás nem azért fog bekövetkezni mert ok ezt kiérdemelték, hanem azért mert Isten megemlékezett ígéretérol és kegyelmérol. Különbséget tesz Izrael és Egyiptom között. Vége a rabságnak, vége a szolgaságnak! Nem árt a halál! Ott a vér az ajtófélen.

De mitol szabadít meg minket Krisztus vére? Valami rettenetes kell itt legyen! A Golgota értéktelen ha nem látjuk szükségességét. "A mi húsvéti bárányunk a Krisztus, megáldoztatott érettünk." (1Kor 5,7), "a mi buneinkért..." (Ézs 53,5). Isten egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen Obenne el ne vesszen. El ne kárhozzon! Sokan azt mondják, hogy a "pokol", "kárhozat", ezek képletes szavak. Lehet, hogy így van. A kép mindig részben adja a valóságot. Ha ezek képletes szavak, akkor sokkal rettenetesebb a valóság! El sem tudjuk képzelni, mitol szabadított meg minket a Mennyei Bárány vére!

Ez egy helyettesíto vér. Mint bunös ember halálra méltó vagyok. A bunbocsánat, az örökélet Isten "kegyelmi ajándéka" (Róm 6,23). Ahogy azon az éjjelen a bárány meg kellett haljon, hogy vére árán a ház tagjai megmeneküljenek, épp úgy kellett Krisztusnak meghalnia helyettem, hogy nekem életem legyen. "Íme az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ buneit" - kiáltott fel Keresztelo János Krisztusra mutatva.

Az izraeliták amikor áldozatot vittek buneikért, a gyülekezet sátorának nyílása elott kezeiket az állat fejére tették és megvallották buneiket, azután megölték azokat az Úr elott. A vért a szent hajlék függönye felé hintették hétszer, a többi vért pedig az oltár aljára öntötték. A többit megégették a táboron kívül (3Móz 4 és 5).

Egy indiai faluban a misszionárus diafilmet vetített Krisztus szenvedéseirol. A gyülekezet úgy meghatódott, hogy egy hallgató könnybe lábadt szemmel felkiáltott: "Szállj le a keresztrol Isten Fia, az az én helyem ott!!" Ki tudod-e mondani ezt te is? Látod-e, érted-e hogy Krisztus éretted halt meg? Mondod-e Pál apostollal együtt, hogy "Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bunösöket, akik közül elso vagyok én"? (1Tim 1,15) Íme az Isten Báránya! Helyetted és helyettem meghalt a kereszten, a táboron kívül...

Ugyanakkor ez a vér egy megkülönbözteto vér is. Az Ige így szól: "amikor általmegy az Úr, hogy megverje az Egyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen, elmegy az Úr az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba (2Móz 12,23).

Egyedül a vér volt az, ami megkülönböztette oket az Egyiptombeliektol. Nem a származásuk, családjuk, neveltetésük, - hanem a vér! Ha a vér nem lett volna odahintve a szemöldökfára, menthetetlenül elvesztek volna az egyptomiakkal együtt. Minket sem különböztet meg semmi más a világ fiaitól, egyedül csak Krisztus vére! A vérnek oltalma alatt élünk. Szabadulásunk nem könnyeink által történt, sem cselekedeteink által, sem engedelmességünk által, hanem egyedül kegyelembol, Krisztus vére érdemében.

Emlékezzünk csak Ráhábra, arra a bunös nore Jerikóban aki elrejtette az izraelita kémeket. Bizonyára cselekedetei miatt o is megérdemelte volna az ítéletet együtt a várossal. Nem érdemelte ki a szabadulást. Az ami megkülönböztette ot a többiektol csupán egy vörös zsinór volt, amit reákötött az ablakra (Józs 2,21). Egy biztos jel, ami által megmenekült. Hasonlóképpen, - nehogy azt gondolja valaki, hogy kiérdemelheti a szabadulást! "Nincs különbség, mert mindnyájan vétkeztek és szukölködnek Isten dicsosége nélkül! Megigazulván ingyen az O kegyelmébol a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelo áldozatul, hit által az O vérében, hogy megmutassa az O igazságát..." (Róm 3,23-25). Nem segít a pénz, a diploma, a gazdaság, a kultúra... Sem a ruha, sem a származás, csupán a vér, Krisztus vére. Ez egyenlové teszi mindazokat akik hisznek benne. Kínait az eszkimóval, vörösborut a milliomossal, professzort, operaénekest a volt csavargóval, cipopucolóval... egyforma kegyelemben részesülnek. Ugyanakkor meg is különböztet azoktól akik kívül vannak, nem a vér oltalma alatt, akikre ez az élteto vér nem érvényes.
Krisztus vére árán van örök váltság (Zsid 9,12), bunbocsánat (Ef 1,17; Jn 1,7), megigazulás (Róm 5,9), közeledésünk Istenhez (Ef 2,13), fehér ruhánk (Jel 7,14), gyozelem (Jel 12,11)! Általa minden a miénk. Nélküle el vagyunk veszve.

II. Figyeljük most meg másodsorban a vér alkalmazását. Mit használt volna, ha a bárányt megveszik a tízedik napon és megölik a tizenegyedik napon, de a vérét nem hintik fel az ajtó mellé? Mit használt volna a hibátlan egy esztendos bárány megölése, ha nem alkalmazták annak vérét? De mit használ néked Krisztus áldozata, ha te nem teszed magadévá? Mit használ a minden ember számára megszerzett üdvösség, ha te nem fogadod el? Óh, mennyien mondják, hogy hisznek Krisztusban, de nem adnak Néki helyet a szívben. "Valakik befogadák Ot, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek..." akik az O nevében hisznek!" A hit azt jelenti, ráépíted életedet Isten szavára. Vajon volt-e Izrael népe között, olyan, aki azt mondta volna, hogy o hiszi az Úr szavait, hiszi hogy az elsoszülöttek meg fognak halni éjfélkor, hiszi, hogy a vérnek hatalma van a pusztító angyal megállítására... de mégsem hinti fel a vért az ajtófélre! Vajon az o ilyenfajta hit megmentette volna-e a haláltól? Igazi hit-e az ilyen?

A vér semmit sem használt, ha nem alkalmazták azt. Még pedig nyilvánosan kellett véghezvinni. Az nem maradhatott titokban, mert az ajtó fölé hintették. Minden izráelita, aki szabadulni akart és ezt felhintette a vért, ezáltal megvallotta az egész Egyiptom elott, hova tartozik. Ez ma sem történhet másképp. Nincsenek titkos - keresztyének. Valakinek tudnia kell róla! "Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Ot a halálból, megtartatol." (Róm 10,9). Te megvallottad-e, bizonyságot tettél-e látható és láthatatlan tanuk elott, hogy kihez tartozol?

Továbbá, megbecsüléssel kellett alkalmazni a vért. Nem a küszöbre hintették azt, hanem a két ajtófélre és a szemöldökfára fenn (2Móz 12,23). "Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett tisztátalannak tartja..." "Rettenetes dolog az élo Istennek kezébe esni..." (Zsid 10,29.31.)

A vért hittel kellett felhinteni. Aki hitt az Úr szavának, amit Mózes által szólott, az megölte a bárányt este, felhintette a vért, és nem jött ki a házból reggelig. Ez a hit megmentette ot a veszedelemtol. Ráháb is azért kötötte fel a vörös zsinórt az ablakra, mert hitte, hogy Isten Izraelnek adta Kánaánt. Nem várakozott, nem halogatta, nem fontolgatta a dolgokat hogy megértse azokat, csupán hitt. Ez a hit mentette meg.

A hiten fordul meg minden. "Hogyha valaki hiszen Obenne..." A gyakorlati hit, az élo hit Krisztus vérében elég a megmeneküléshez. Az üdvösség jóllehet meg van szerezve minden ember számára, ez nem tulajdoníttatik automatikusan, ha kell valakinek ha nem, mivel ezt el kell fogadni. A hit az a kéz amely megragadja Isten ígéreteit. Azt is megfigyelhetjük, hogy a vért útra készen alkalmazták. Ok már egy új hazának voltak a polgárai attól az éjszakától kezdve. Semmi közök nem volt többé Egyiptomhoz. Derekuk felövezve, pálcájuk kézben tartva, útra készen voltak.

Nekünk sincs itt maradandó városunk (Zsid 13,14) Úgy élünk itt mint Ábrahám, aki sátorokban lakozott, mint idegen földön, mert várta az alapokkal bíró várost (Zsid 11,9). Készen vagy-e kedves olvasóm, az Úr elé állni? Maranatha! Tudod-e kiáltani ürümmel? "A mi országunk a mennyekben van, ahonnan a megtartó Jézus Krisztust is várjuk" (Fil 3,20)! E világban élünk, de nem tartozunk e világhoz. "Mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? és mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívonek hitetlenhez?" (2Kor 6,14-15). A lelki Izraelnek ne legyen semmi köze Egyiptomhoz! Legyetek készen a mennyei Kánaán számára!

III. Harmadszor láthatjuk a vér hatalmát is.
Ez megfékezte a halált mindazok számára akik hittel felhintették azt. Vagyis akármit éreztek ok ott benn, nem az volt a dönto, hanem a vér. A Fáraó biztonságban érezte magát, mégis meghalt elsoszülött fia. Mert nem az érzések döntöttek azon az éjszakán, hanem a felhintett vér.

Krisztus meghalt érted. Ez tény és valóság. Lehet nem érzed, hogy megbocsátotta buneid, nem érzed, hogy megszabadított, - de nem is az érzés a fontos hanem az O szava. Isten igéje dönt: "Jézus Krisztusnak az Isten Fiának vére megtisztít minket minden buntol..." (1Jn 1,7). Ha hiszel ebben az igében, és ráállsz erre a hitre megtartatol. Az Úr mondta: "a vér jelül lesz néktek a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földét" (2Móz 12,13). Ez az Úr szava, és ez a dönto.

Ez érvényes bárki számára is. Az izraeliták nagyon sokan voltak. 600.000 gyalogos, harcképes férfiú, a gyermekeken és az asszonyokon kívül (2Móz 12,37). Mindegyikre érvényes volt, bárki megtehette; nagyon egyszeru volt az egész. Aki behintette vérrel az ajtófelet, nyugodtan térhetett be a házba - biztonságban volt.

Az üdvösség útját olyan egyszeruvé tette Isten, hogy bárki megszerezheti. "Ha valaki hiszen..." Hinni minden ember képes. A beteg, az egészséges, a gazdag, a szegény, a tudós, a tudatlan, a városi, a falusi, a fiatal, az öreg, - bárki. Nem pénz által, hogy mindenki hozzájuthasson. Az Úr Jézus mondotta: "Aki az én beszédeimet hallja, és hisz Annak aki engem elbocsátott, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre" (Jn 5,24).
A vérnek hatalma volt bármely órában, éjfélig. Este ölték meg a páskabárányt, és a vért fel lehetett hinteni nyolc órakor is, kilenckor is, tizenegy órakor is, még éjfél elott öt perccel is. Érvényes volt. De aki éjfélig nem tette meg, végképp elkésett vele. "Lon pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsoszülöttet..." Hiába volt azután a sietség, hiába a felhintés, hiába a hit... Késo bánat. A kegyelemnek ideje van.

Krisztus áldozata érvényes még ma is. Bárki igénybe veheti, de csak az ítélet napjáig. Mivelhogy ne tudod mikor jön el az a nap, éppen ezért ne halogasd a vér "felhintését". "Isten mostan parancsolja mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek, mivelhogy rendelt egy napot amikor megítéli majd e föld kerekségét igazságban..." (ApCsel 17,30-31). Az ítélet órája közeleg. A vér még érvényes: helyettesít és megkülönböztet. Higgy benne, becsüld meg, készülj fel! "Siessetek, hamar lejár, Kegyelme már régóta vár, Ma még lehet, ma még szabad, Borulj le a kereszt alatt"!

Kolozsvár, 1997 december 9.
Borzási István




Észrevételek, kérdések, levél a webmesternek: Kui Barnabás

Copyright © 2002 MagyarBaptista.com All rights reserved.



Látogatók száma:


Május 20, 1999 óta