|
Mózes, az Úr
szolgája - 4Móz 12,1-15
Mózes már hosszú
ideje, hogy Izrael népét vezette, és vele
együtt nagyobb testvérei, Áron és Mírjám
is megöregedtek. Mózes felesége, a "kúsita
asszony" kifejezés értelme sok kíváncsi
ember oldalát fúrta, és ezért a vélemények
is megoszlanak személyét illetoen. Most annak a
véleménynek adunk hitelt, hogy a kúsita
asszony maga Cippóra volt, Mózes barna boru, midiánita
felesége, Jethró papnak leánya, akitol két
fia született, Gersom és Eliézer.
Mózes testvérei, Mírjám és
Áron vádként említették ezt
a tényt, hogy Mózes felesége nem volt izraelita,
és ugyanolyan jogokat követeltek, mint Mózesnek
volt, az azzal járó tisztességgel, hatalommal,
azt hajtogatva, hogy nemcsak Mózes által szól
az Isten, hanem általuk is. "Avagy csak Mózes
által szólott-e az Úr? avagy nem szólott-e
miáltalunk is? És meghallá az Úr."
Maga Isten aztán személyesen különbséget
tesz, és Mózes pozícióját
megerosíti azzal, hogy kijelenti felole, hogy Mózes
"az én szolgám": neki nemcsak álom
által vagy homályos beszédekben szól,
hanem szemtol szembe beszél.
Mi is szolgái lehetünk az Úrnak, ha olyanok
vagyunk, mint Mózes volt. Pál apostol is így
nevezte önmagát, maga Jézus Krisztus pedig
a szó tökéletes értelmében "az
Úr szolgája" volt. Az Úr szolgáira
jellemzo, hogy Isten oket fel tudja használni alkalmas
eszközül. Éppen ez a nagy kérdés:
miért tud Isten némelyeket jobban használni,
másokat kevésbé? Milyenek azok az emberek,
akiket Isten szolgáinak nevez, akiket meg tud áldani
és felt tud használni?
Mózest látva, róla azt mondhatjuk, hogy
valamikor eroszakos ember volt, de Isten megszelídítette.
Másodsorban, amikor kitámadták, Isten maga
védelmére kelt. Végül, az igébol
láthatjuk, hogy milyen hamar el tudta felejteni a sértést,
és meg tudott bocsátani. Az Úr szolgája
tehát megszelídített ember, megvédett
ember és megbocsátani tudó ember.
I. Mózes valamikor
eroszakos, vad ember volt, de megszelídített ember
lett. Ugyanis ez az,
amit az ige mond: "igen szelíd volt, minden embernél
inkább, akik a föld színén vannak."
Ez az elso feltétel hogy valaki isten szolgája
lehessen.
De Mózes nem volt mindig ilyen. Akkor amikor Egyiptomban
negyven éves korában kiment, és látta
hogy nem úgy történnek a dolgok ahogy o szeretné,
intézkedett. De még milyen hatásosan! El
kell temesse a homokban azt, akit ott hírtelenjében
agyonütött. Nem volt szelíd ember. Éppen
ezért, meg kellett ot szelídíteni. Istennek
személyre szabott eljárása, iskolája
van, ahol szolgáit szelídíti. Így
lett az agresszív Mózesbol a legszelídebb
ember, miután kikerült Isten iskolájából.
A midiáni pusztán terelgette apósa juhait,
Hóreb hegyéhez érkezett, ahol Isten levizsgáztatta
ot.
Azt hiszem Mózest formálta a kudarca, a menekülés,
bujdosás, az idegen környezet... Így formálta
Isten Dávidot is, amíg szíve szerint való
férfiú lett belole. Úgy szelídíti,
formálja, alakítja Isten az o szolgáit,
mint a fazekas az agyagot a korongon... Az o kezében megtörik
Mózes büszkesége, önzése, akarnoksága,
és a legszelídebb ember lesz belole. Így
vált belole Isten szolgája.
Jézus Krisztus mondja: "tanuljátok meg éntolem,
hogy én szelíd és alázatos szívu
vagyok." (Mt 11,29) Ha eddig nem válhattunk Isten
alkalmas és áldott eszközeivé, akkor
itt az ideje, hogy alázatosságot és szelídséget
tanuljunk az Úr Jézustól. Az újjászületés
által lesz szelíddé az addig eroszakos,
alázatossá az addig büszke és beképzelt
ember. Isten tökéletes megszelídítést
végez: kicseréli a természetet, és
az o arcképét, az o jellemét formálja
ki bennünk, ha engedjük. "Boldogok a szelídek!"
(Mt 5,5)
II. Az Úr szolgája,
amit Mózes esetében látjuk, megtámadott,
de Istentol megvédett ember. A szelíd Mózest, Isten szolgáját
is megtámadták, mégpedig a legközelebbi
hozzátartozói, a legközelebbi munkatársai,
Áron és Mírjám. Ha az ellenség
támad, azt mintha könnyebb lenne elviselni. Azonban
ha a baráttól jön egy pofon, az nagyon fáj.
Tudunk-e úgy viselkedni ilyenkor, mint Mózes? O
nem ment panaszkodni senkihez, nem próbálta tekintélyét
védeni a nép elott, Mírjám és
Áron vádjaival szemben... Nem próbált
bosszút állni, vagy megfelelo rágalmakkal
viszonozni mindazt, amit azok híreszteltek. "Boldogok,
akik háborúságot szenvednek az igazságért:
mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok,
ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, és
minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem."
(Mt 5,10-11)
A támadást maga Jézus Krisztus is megprófétálta
szolgáinak. De nagyon fontos két tényezo,
ahhoz, hogy az ilyen támadások között
is boldogok lehessünk, és Isten védelmünkre
keljen, éspedig az, hogy a támadás az igazságért,
az Úr Jézus nevéért történjék,
valamint az, hogy a vádak hazugságok legyenek.
Jaj nekünk, ha igaz a vád! Akkor hiábavaló
a szelídlelkuség!Akkor jogosan üldöznek
és háborgatnak minket!
Az nagyon szép dolog, ha valakirol mindenki jó
bizonyságot mond. De ez nincs mindig így! Magát
az Úr Jézust is támadták és
halálra adták. Dávidot hosszú évekig
üldözték, Jóbot barátai vádolták.
Nem számíthatunk arra, hogy mindenki elismeréssel
és szeretettel fog viszonyulni hozzánk, ha Isten
szolgái vagyunk. (Sot, a gyulölet, a gúny,
a megvetés lehet osztályrészünk, különösképpen
a világ részérol.) De arra számíthatunk,
hogy Isten maga közbe fog lépni szolgái megvédéséért.
Így történt ez Mózessel. Mózes
nem harcol igazáért, de harcol Isten! Mózes
nem védi a becsületét, de megvédi Isten!
Az Úr nem nézi tétlenül, amit szolgájával
tesznek. Isten igazságos bíró: Dávidot
is átsegítette az üldözés idején,
és királlyá tette Izrael felett. A tüzes
kemencébe dobott fiatalokat ott látogatta meg,
a tuz közepében, és nem engedte, hogy a tuz
szaga átjárja ruhájukat! Ha Isten velünk,
kicsoda ellenünk? Sem Áron, sem Mírjám
nem állhat Mózes ellen, ha vele van az Úr!
Épp ezért, az a fontos, hogy Isten velünk
legyen, hogy az Úr szolgái legyünk. Pál
apostol utolsó levelében azt írja Timótheusnak,
hogy utolsó védekezésekor mindenki elhagyta,
de az Úr vele volt, és megszabadul az oroszlán
szájából! (2Tim 4,16-17)
III. Mózes, az Úr
szolgája mindezek mellet még rendelkezett egy értékes
tulajdonsággal: meg tudott bocsátani. Mírjám büntetésül
leprás lesz, és a törvény szerint ki
kellett rekeszteni a táboron kívül. Nem jöhetett
be a táborba. Áron elismeri, hogy esztelenül
cselekedtek, és arra kéri Mózest, hogy imádkozzon
Mírjámért. Az pedig nem mondja, hogy úgy
kellett neki! Oszintén könyörög: Isten,
gyógyítsd meg ot! Egyszerre mindent elfelejtett
ami történt, kész volt tovább szeretni,
közbenjárni, megbocsátani.
Ha megbocsátunk és nem felejtünk, az nem igazi
bocsánat. Ne mondd, hogy nem tudod elfelejteni!... Ez
azért van, mert nem bocsátottál meg igazán,
tiszta szívvel! Ha pedig nem bocsátasz meg, hogyan
imádkozhatod a Mi Atyánkot: "bocsásd
meg, miképpen mi is"? A szeretet nem rója
fel a gonoszt. (1Kor 13,5)
Tanulj meg szeretni! Nemcsak a barátot, aki viszont szeret,
hanem az ellenséget is. "Áldjátok azokat,
akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik
titeket gyulölnek!" (Mt 5,44) Ehhez Isten Lelke szükséges,
ehhez újjászületés kell. Az Úr
Jézus azt mondta, hogy errol ismerik meg, hogy az o tanítványai
vagyunk, ha egymást szeretjük. A szeretet pedig meg
tud bocsátani, anélkül, hogy azt késobb
emlegetné... Ilyen volt Mózes, ezért jelentette
ki róla Isten azt, hogy "Mózes, az én
szolgám". Ez a legnagyobb kitüntetés!
Bárcsak nekünk is azt mondaná majd az utolsó
napon, hogy "Jól van, jó és hu szolgám..."
(Mt 25,21. 23)
Kolozsvár, 1997 december
9.
Borzási István
|
