|
Ráháb hite
- Józs 2,1-21
Izráel népének
útját állta Jerikó városa,
az elso nagy erodítmény. Bevehetetlen falai, mint
sorompók, zárták el a továbbhaladást.
Belül a népet és az egész országot
megszállta már a félelem. Józsué,
mint igazi hadvezér, megtette az elokészületeket
a harcra: felderítoket küldött. De Jerikó
is készült a harcra, mert az ellenség megfélemlített
és legyozött volta még nem jelentette azt,
hogy nem lesz harc. Mint ahogy a Sátán legyozött
volta sem jelenti azt, hogy nem kell harcolnunk ellene: "a
ti ellenségtek az ördög, mint ordító
oroszlán szerte jár, keresvén kit elnyeljen:
akinek álljatok ellen" (1Pt 5,8-9). Az ördög
éppúgy nem alszik, mint Jerikó királya.
Isten népének elorehaladása riadóztatja
az ellenséget, aki minden erejét összeszedi,
hogy megakadályozza az elorenyomulást.
De mindhiába. Az ország Izráelnek ígértetett,
(Józs 1,3) és a kánaáni népek
felett kimondatott az ítélet. (5Móz 20,17-18)
Jerikónak királya - bármilyen éber
és bölcs lehetett is -, és a kofal - ami 27
m magasan és 9 m szélesen körülvette
a várost -, nem állhattak meg az ítélet
napján. Az egész városban nem létezett
egyetlen biztos hely sem, csak Ráháb háza.
Sem a király palotája, sem a város erodítménye
nem nyújtott oltalmat a közelgo ítélet
elol, csupán egy egyszeru, igaz jel, egy vörös
zsinór, amit Ráháb ablakára kötött.
Ez szabadulásáról és irgalomról
beszélt.
Isten parancsot adott a kánaáni népek teljes
eltörlésére. (5Móz 20,16-17) Feltevodik
a kérdés, hogy miért? A bun miatt. A pusztítás
nem gyulöletbol történt. Isten nem büntet
gyulöletbol, ártatlanokat. A kanaániták
nem voltak ártatlanok, és hosszú kegyelmi
várakozás után adta az Úr ezt a parancsot.
(1Móz 15,16; 2Pt 3,9; 3Móz 18,21-25) Isten hosszú
turésének ideje lejárt, következett
az ítélet, és többé nem volt
menekvés. (Róm 2,4-6)
De mégis! Egy bunös, méltatlan no megmenekült,
mert hitt abban, hogy Jerikó elvész. Volt még
egy lehetoség a szabadulásra: a hit! "Hit
által nem veszett el Ráháb, a parázna
no az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket
békességgel ." (Zsid 11,31) Tudva azt, hogy
"elvégezett dolog" hogy az ítélet
bekövetkezzen, (Zsid 9,27) vizsgáljuk meg Ráháb
hitét, hogy megtudjuk, milyen hitre van szükségünk,
hogy megállhassunk azon a nagy napon, amikor Isten ítélni
jön. Három jellegzetességet szeretnék
megemlíteni Ráháb hitérol: annak
egyszeruségét, bizonyságtevését
és cselekvo erejét.
I. Eloször azt, hogy
egyszeru hit volt.
Olyan mint amilyen a gyermekeknek van. Nem nehezen értheto,
bonyolult, felfoghatatlan dolog volt Ráháb hitének
tárgya: egy vörös zsinór. Milyen egyszeru!
Mindig egyszeru eszközök jelentették a szabadulást.
Nem pénz adja a szabadulást, mert akkor csak a
gazdagok , nem a tudomány által, mert akkor csak
a tudósok szabadulnának meg. Sem nem egészség
vagy ero által, hanem egyedul hit által. Ezért
bárki részesülhet belole, a legtudatlanabb
és legtehetetlenebb is. Hinni mindenki képes, így
mindenki megszabadulhat, ha akar.
Egyiptomban vérrel kellett behinteni az ajtófélfát
és a szemöldökfát, hogy a pusztító
elkerülje a házat. Milyen egyszeru volt! De ez életet
vagy halált jelentett az ott lakóknak. A vér
oltalma alatt teljes volt a biztonság, de aki ezt elhanyagolta
hitetlenségébol vagy közönbösségbol,
nem volt számára menekvés!
Naámánnak hétszer kellett megmártóznia
a Jordán vizében, hogy megtisztulhasson. Ez különbözött
az o elképzelésétol, - túl egyszerunek
találta. Az Abana és Párpár folyóvizeket
említi... Mégis, csak ez egyszeru dolog hozott
számára gyógyulást! Amikor kész
volt lemondani bonyolult felfogásáról, eloítéleteirol,
és hitt abban amit Elizeus mondott, megtisztult az o teste,
mint egy kisgyermeké.
Az üdvösség útját nem kell nehezebbé,
bonyolultabbá tenni, mint ahogy azt Isten elkészítette.
"Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz
!" (ApCsel. 16,31) Még ha egyszerunek tunik is, ez
az egyetlen lehetoség. Nem cselekedetek, törvény,
megtapasztalások, élmények, vagy emberi
elképzelés által nyerhetünk szabadulást,
hanem a Krisztus áldozatába vetett hit által.
Hinni, hogy az o vére megtisztít minden buntol,
az o áldozata elégséges a megtartásra:
ha valaki ezt magáévá teszi, üdvössége
van. Egyszerunek tunik, de ez az egyetlen evangélium,
ami üdvösségrol beszél. Ráhábnak
egy egyszeru vörös zsinórban kellett hinnie,
és o ezt meg is tette. Nem is illette ot a veszedelem
azon a napon, amikor Jerikónak falai leomlottak. Hite
tartotta meg, jóllehet egyszeru hit volt.
II. Ráháb
hite bizonyságtevo hit volt. "Mert ha a te száddal vallást
teszel az Úr Jézusról, és szívedben
hiszed, hogy az Isten feltámasztotta ot a halálból,
megtartatol ". (Róm 10,9) Az igazi, üdvözíto,
szabadító hit nem lehet néma. Világosan
látszik, hogy a bizonyságtevés és
a hit elválaszthatatlan egymástól. A titokban
tartott hit értéktelen. Csak aki meggyozodéssel
bizonyságot tud tenni róla, megvallja azt, annak
hitére figyel fel az Úr.
Ráháb meggyozodéssel mondta: "Tudom,
hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és
hogy megszállt minket a félelem miattatok, és
hogy e földnek minden lakosa megolvad elottetek." E
szép bizonyságtétel bizonyítja, hogy
Ráhábnak valódi hite volt. Nem elméleti,
vagy érzelmekre épített, hanem egy olyan,
amit szavaival kifejez, amirol tanúskodik.
Ilyen tanúskodást bízott az Úr tanítványaira
is: "vesztek erot... és lesztek nékem tanúim."
(Csel 1,8) De nemcsak megbízatás, hanem egy belso
kényszer is késztette oket erre: "Nem tehetjük,
hogy amit láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk",
(Csel. 4,20) - mondja Péter és János a nagytanács
elott. Pál apostol így kiált fel: "szükség
kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha
az evangéliumot nem hirdetem." (1Kor 9,16) Hasonlóképpen
jaj nekünk, ha a hit hallgatással és tétlenséggel
jár, ha a bizonyságtétel ma elmarad, ha
a hitünk néma. "Jaj nékünk, ha helyettünk
a kövek beszélnek!"
III. Harmadszor figyeljük
meg, hogy Ráhábnak cselekvo hite volt.
Mit ér az a hit, ami nem mutatkozik meg cselekedetekben
is? Mit ér az a hit, ami nincs kihatással az életvitelre,
gondolkozásra, magaviseletre, beszédre? "A
tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekbol
igazíttatott-e meg, amikor a követeket házába
fogadta, és más úton bocsátotta ki?
Mert amiképpen holt a test lélek nélkül,
akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül."
(Jak 2,25-26) Még ha el is fogadjuk elménkkel és
bizonyságot teszünk róla ünnepélyes
keretek között, ha cselekedeteink mást hirdetnek,
hitünk mit sem ér! Az igazi hit cselekedetekre készteti
az embert. Befolyásolja nemcsak az értelem és
érzelem világát, hanem az akaratot is.
Ráháb hite nemcsak akkor nyilvánult meg
cselekedetekben amikor befogadta a kémeket, hanem akkor
is, amikor rákötötte a vörös zsinórt
az ablakra: nem kételkedett és nem tétovázott!
Nem mondta, hogy napok kérdése amíg a kémek
elmennek... rejtozködnek vagy három napig a hegyekben...
aztán ido múltán elkészülnek
a sereggel, majd körülveszik a várost... aztán
letáboroznak stb. stb. Tehát van ido boven! Ráháb
igaz hite, amiben sohasem lehet csalódni, azonnali cselekvésre
késztette ot. "A veres zsinórt pedig reáköté
az ablakra."
Csakis a cselekvo hit az igazi. Annak van üdvözíto
hite, aki él általa. (Hab 2,4) Aki ráépíti
életét hitére, és ez befolyásolja
viselkedését beszédét, öltözetét,
munkáját, életvitelét és minden
cselekedetét. Ilyenek voltak a hithosök, és
ilyen hitet vár Isten tolünk is. "Nem beszédben
áll az Istennek országa"! Az igazi hitvallások
a szívekbe vannak írva, és meggyozodéssel
vallják azt. Ilyen hited legyen!
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
