|
Jerikó falai - Józs
6,1-5
Jerikó, a pálmafák
városa (5Móz 34,3). Nem lehetett valami nagy város,
ha egy nap alatt meg lehetett kerülni hétszer. A
tengerszint alatt 250 m mélyen terült el a Jordán
folyó jobb oldalán. Híres falai elzárták
Izrael elorenyomulását, és próbára
tették a nép hitét és engedelmességét.
De csak hét napig tartott a különös ostrom,
amirol olvasunk. A hetedik napon, kéz érintése
nélkül, kosszarv-kürtök disszonáns
hangjára, összeomlott óriási fala.
Jerikó leomlott falai hirdetnek számunkra valamit.
Minden kodarabnak mondanivalója van.
A falak mindenrol tanúskodnak. Ókori civilizációkról,
muvészetekrol, népekrol, szokásokról,
katasztrófákról szólnak hozzánk.
Sok régi eseményrol tudósítnak bennünket,
de még többrol hallgatnak, mert a falaknak rejtélyeik
is vannak. Az egyiptomi piramisok falai, a kínai nagy
fal, a régészek által kiásott falak,
sokszor évezredes titkokat oriznek még a tudósok
elott is.
Jerikó falai beszélnek az Ige által. Isten
hatalmát, a város bunösségét,
az ígéretek beteljesülésének
kezdetét hirdetik. Ezenkívül jelképes
üzenetük is van. Azt a falat jelképezik, ami
felépült ledöntetlenül Isten és
ember között, és ezzel együtt az ember
és ember között is. A "közbevetett
választó fal", a bun fala elzárja az
utat Isten országába. Az Édenbol való
kiuzetéskor Isten oda állította a villogó
pallos lángját: nincs többé visszaút.
A bunt nem lehet megnemtörténtté tenni. A
bun elválaszt, kizár Isten közösségébol.
Gondolom ez az, amit Jerikó óriási fala
eloször is jelképez, ahogyan most alkalmazhatjuk
ezt a történetet. De hála Istennek olvashatunk
e fal leomlásáról is. Van bocsánat
a bunre! Van visszaút Istenhez! Járulhatunk bizodalommal
a kegyelem királyi székéhez! Leomlottak
a bun "Jerikó falai" Isten kegyelmébol!
Szeretném ha ennek a falnak ilyen alkalmazását
figyelnénk most meg: eloször azt, hogy Jerikó
falai elzáró és kizáró falak
voltak, majd azt, hogy ezek leomlottak Isten csodálatos
munkája nyomán.
I. Elzáró
falakról van tehát szó mindenekelott. "Jerikó pedig be- és
elzárkózott vala az Izrael fiai miatt, se ki nem
jöhetett, se be nem mehetett senki". A 90 láb
magas és 30 láb széles fal minden kapcsolatot,
összekötetést, közösséget megakadályozott,
és lehetetlenné tett.
Ilyen a bun. Ez választ el minket Istentol; ez emelt falat
az Éden bejáratánál, ez zárja
el az utat a mennyország felé. A bun építi
fel a nagy közbevetést, ami a halál utáni
életben fennáll, és senki át nem
hághat (Lk 16,26). "Nem oly rövid az Úr
keze, hogy meg ne szabadítana, és nem oly süket
az O füle, hogy meg ne hallgathatna, hanem a ti vétkeitek
választanak titeket Istenetektol…" (És
59,1-2).
Ostromolhatjuk az eget imáinkkal, a bun falát nem
lehet így lerontani. Vallásos életet élhetünk,
Bibliát olvashatunk, ettol még buneink megmaradnak.
Eltitkolhatjuk azokat, szépet mutathatunk az emberek elott,
de a fal akkor is fennáll. Megkerülni, ledönteni
emberi erovel nem lehet. A bun elválaszt minket Istentol.
Falak épültek fel szülok és gyermekek,
munkatársak, házastársak, testvérek
között is. Lehet, naponta találkozunk, de semmi
közünk nincs egymáshoz. Szép szavak mögé
elbástyázzuk igazi gondolatainkat és szándékainkat.
Énünk fellegvárába visszahúzódva,
magányosan éljük életünket, siránkozunk
az emberek érzéketlensége miatt. Nem fáj
a mások baja, nem érint a mások szenvedése.
Nem törodünk senkivel. Kikerüljük a félholtra
vert embereket a jerikói úton. Nincs fülünk
meghallani mások panaszát, nincs szemünk meglátni
mások szükségét. Az önzés,
gyulölet, megnemértés, büszkeség
falai elválasztanak bennünket egymástól.
Se ki, se be…
Omoljanak össze e jerikói falak! Jöjjön
el az igazi testvériség ideje! Nyíljanak
meg a szívek együttérzésre, és
a kezek adakozásra. "...mert közülünk
senki sem él önmagának…" (Róm
14,7). Hol van az a hit, ami épít Isten szavára
és parancsára? Mert "Józsué",
újszövetségi értelemben kész
gyozelemre vezetni azokat, akik obenne hisznek. Jézus
az a Józsué, aki megszabadít a buntol. Jézus
Krisztus által szabad menetelünk van az Atyához.
A templom kárpitja fölétol aljáig kettéhasadt!
(Mt. 27,51) Szabad az út a szentek szentjébe, bárki
Isten elé járulhat. Helyreállíttatott
az édeni közösség! "Jézus
Krisztus az Isten Fiának vére megtisztít
minket minden buntol" (1Jn 1,7). O az út és
az Úr: csupán követni és engedelmeskedni
kell, benne senki sem fog csalódni. Lerontva a közbevetett
választófal! Szabad az út!
II. Errol beszélnek
a leomlott falak.
Isten muve volt Jerikó bevétele. Nem Izrael hadserege,
vagy harci taktikája miatt omlott le a fal. "Lásd!
kezedbe adtam Jerikót és királyát…"
Ha semmi mást nem olvasnánk Jerikóról,
ez az ígéret elég lenne a falak leomlására.
De Izrael népe akár hónapokig körbejárhatta
volna Jerikót kiáltozva és kürtölve,
ettol semmi sem történt volna. Ha az Úr nem
harcol velük, az o harcuk csúf vereségbe fúlt
volna. Már az elso városnál kész
vereség lett volna az egész háború.
De "...hit által omlottak le Jerikó kofalai…"
(Zsid 11,30) Íme a nagy rejtély: hit által.
Talán sehol sem találjuk még így
Izrael népét, hogy ilyen hittel, bizodalommal,
engedelmesen, zúgolódás nélkül
elfogadják Isten és elöljárójuk
szavát, hogy szótlanul kerülgessék
Jerikó városát egy teljes hétig.
Lehet, gúnyos szavak és csúfoló kiáltások
hangoztak el a kofal tetejérol. Lehet, sokan butaságnak
tartották az egész ceremóniát, de
nem volt szabad beszélni. Megkerülték már
az elso, második, harmadik…hatodik nap a várost,
de egy tégla -nem sok- annyi sem mozdult.
Hit kellett hozzá. "Ha majd belefújnak a kos-szarvba,
mihelyt meghaljátok a kürtnek szavát, kiáltson
fel a nép nagy kiáltással, és leszakad
a város kofala magától…" Van-e
hitünk a kofalak elott? "Hit által Énókh,
Nóé, Ábrahám, Sára, Izsák,
József…", mondja az Ige. A mi nevünk mellé
mit írnak, mert vagy hit által, vagy hit nélkül
éljük életünket? Ez az ami gyozelmet
szerez vagy kudarcot okoz a mindennapokban.
Ebben a történetben tizenegyszer említtetik
a frigyláda. Mindennap vinni kellett a nép elott
a kürtölo papok után. Középen volt
a frigyláda helye! Maga Isten volt jelen minden fordulatkor.
Aki Izraelt nevette ki, Izrael Istenét nevette ki. Aki
Izrael ellen harcolt, az Úr ellen harcolt. Kié
lehet a gyozelem?! "Ha az Úr velünk, kicsoda
ellenünk?"
Hiába voltak be- és elzárkózva a
jerikóbeliek, hiába volt a vastag a kofal. Hiába
a Sátán hatalma. Isten elott "nincs semmi
gát, kegyelme mit ne törne át" - mondja
egyik énekünk. Hit által leomlanak a falak,
"...a hívonek minden lehetséges". (Mk
9,23) "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek
tetszeni!" Tehát: higgy, engedelmeskedj Istennek
és eloljáróidnak, tanulj meg hallgatni és
beszélni, indulj Istennel a harcba, és "Jerikó"
falai sem fognak feltartóztatni! "Hadakozásunk
fegyverei nem testiek, hanem erosek az Isten kezében erodítmények
lerombolására" (2Kor 10,4).
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
