|
Új kezdet - Józs
8,1; 30-35
A szövetség megrontása
után, vereség, szégyen és ítélet
után új kezdetre volt szükség. E rövid
ido alatt, mióta Józsué átvette a
vezetést, rendkívüli események követték
egymást. Most egy olyan helyre jutottak, a hol a múltat
le kellett zárni, és csak új elhatározással
lehetett tovább menni. Ákán bune után
Isten gyozelmet ígért Józsúénak:
"Ne félj és ne rettegj! …kezedbe adom
Ainak királyát és az o népét,
városát és földét" (8,1).
Igénk a gyozelem után elkövetkezendo új
elindulásról beszél. Mi szükséges
egy új kezdethez? Eloször is szükséges
egy elrendezett, tisztázott múlt. Csak tiszta lappal
lehet igazán újat kezdeni. Aztán az áldozást,
az Istennek való odaszentelést kellett helyreállítani
és komolyan venni. Majd azokhoz az igékhez kellett
visszatérni, amiket az Úr már kijelentett,
átadott Mózes által, és így
a vele való szövetséget meg lehetett újítni.
Ez együttvéve jelentett új kezdetet, új
elindulást.
I. Ha most ezeket sorba
vesszük, a múlt elrendezésével kell
kezdenünk. Ha
vádolnak az emlékek, ha a múltad rendezetlen,
nem lehet újat kezdeni. Hiába van eltitkolva, elfelejtve,
azokat rendezni kell. Isten nem jár együtt a bunnel.
"Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek
azt a nékem szentelt dolgot..." mondja az Úr
(7,12).
Péterrel, mielott újat kezdhetett volna az Úr,
rendeznie kellett elrontott múltját. Dávidról
is azt olvassuk, hogy akkor tudott vele Isten újat kezdeni,
amikor becsületesen rendezte bunét. Csak akkor jöhet
a tavasz, ha a tél elmúlt. Hogy minden újjá
lehessen, eloször a régieknek kell elmúlni.
Hála Istennek, hogy ez lehetséges. Bármilyen
keserves múltat, elrontott életet le lehet zárni,
és vele újat lehet kezdeni. A tékozlók
hazajöhetnek, az elbukottak helyreállítva
lehetnek újra: de csak ha készek múltjukat
oszintén rendezni.
Neked nem csak félig-meddig kell kereszténnyé
lenned. Isten teljes munkát akar végezni. Meg nem
vallott bunökkel, rendezetlen múlttal nem lehet új
indulás. De ha te hozzá jössz, o kitárt
karjaiba zárva megígéri: "Íme
minden újjá teszek!" (Jel 21,5)
II. A következo lépés
az áldozás megújítása volt: "Oltárt építe
Józsué az Úrnak, Izrael Istenének…
és vivének arra egészen égo áldozatot
az Úrnak, és áldozának hálaádozatokat"
(8,30-31). Mit fejezett ki ez az áldozás? Miért
volt erre szükség? Mindenekelott arról beszélt,
hogy elismerték Istent újra Úrnak és
parancsolónak. Ezáltal hódoltak Isten elott,
és kifejezték szeretetüket, ragaszkodásukat
és alárendeltségüket.
Ott, ahol új élet kezdodik, elmaradhatatlan az
áldozás. Nóé, ahogy kivonult a bárkából,
elso dolga az volt, hogy oltárt épített
Istennek. Illés a Kármel hegyén megépítette
az Úr lerombolt templomát és ez meghatározta
az új kezdetet. Ezékiás király is
azzal kezdte a tisztogatást, hogy helyreállította
az áldozást. Lelki értelemben is, minden
újjászületést "áldozatnak"
kell követnie: testünk odaszánása "élo,
szent és kedves áldozatul Istennek" (Róm
12,1-2). Pál apostol beszél a test, az értelem
és a saját akarat odaszentelésérol.
Csak így állhat be a változás, csak
így lehet újat kezdeni. Aki az elinduláskor
az oltárra tette az életét, annak nem esik
nehezére, ha útközben Isten kér tole
valamit, hiszen úgyis minden az Istené.
Bárcsak valóság lenne az ének, amit
oly gyakran hallani: "Mindenem az Úrnak adom, minden
az Övé!…"
III. Következett ezek
után a visszatérés az Igéhez: a törvény, a kijelentés
helyreállítása.
Nagyon gyakran lehet hallani olyan véleményeket,
hogy ez vagy amaz régen nem így volt. Vissza kellene
térni az ötven vagy száz évvel ezelotti
gyakorlathoz, mert az jobb volt. Az igazság az, hogy nem
száz évre kellene visszatérni, még
csak nem is a reformációig, hanem Krisztusig. Amikor
a farizeusok az elválásról kérdezték
meg az Urat, O így válaszolt: "A teremtés
kezdete óta férfiúvá és asszonnyá
teremté oket az Isten… és lesznek ketten egy
testté" (Mk 10,6-8) Más szóval nem
Mózesig kell visszamenni, aki megengedte az elváló
levelet, hanem a kezdethez, mert "kezdettol fogva nem így
volt" (Mt 19,8).
Az idok folyamán lelkünk ellensége sok mindent
meghamisított. Térjünk vissza az Igéhez!
Csak akkor lehet újat kezdeni, ha az életadó
Ige újból minden-napi kenyerünk lesz. "Felírá
ott kövekre Mózes törvényének
mását, amelyet az írt vala Izrael fiai elé"
(8,32) Úgy vegyük kezünkbe a Bibliát,
hogy abban a Szent Lélektol indítatva szólottak
az Istennek szent emberei (2Móz 24,4; 5Móz 31,9;
Józs 24,26; 1Sám 10,25; Jer 36,4). A megnyitott
szent Biblia megjavítja a helyzetet! Így volt ez
Jósiás király idejében, (2Kir 23,2)
a reformáció idején, és így
van ez ma is.
IV. Végül aztán
következhetett a szövetségkötés
megerosítése. Ez
abból állott, hogy felolvasták a törvény
könyvébol az áldást és az átkot,
és a nép rámondta hogy "Ámen!"
(5Móz 27 és 28). Tehát újból
igent mondtak Istennek! Elhatározták azt, hogy
Istenhez tartozásuk nemcsak üres beszéd lesz
ezután, hanem valóság. Az Istennel való
közösségre, kapcsolatra, az o szentségére
és a szövetség követelményeire
mondtak áment. Elfogadták Isten tervét,
amit még a Sinai-hegyen kijelentett: "lesztek nékem
papok birodalma és szent nép".
Lehet te is ígéretet tettél valamikor, szövetségre
léptél Istennel, és azt akkor komolyan is
gondoltad. De azóta sok minden közbejött. Most
mintha minden olyan távolinak és elmosódottnak
tunik... Mintha meg se történt volna! Ne nyugodj
ebbe bele! Lehet újat kezdeni Istennel, úgy, hogy
a szövetséget is kész vagy megújítani.
Valldd meg mindazt, amit elrontottál. Tegyél fogadást
az Úrnak, és szánd oda magad teljesen az
O szolgálatára! Kezdj új lapot!
Oszintén megállni Isten elott, és vállalni
a szövetségbol a reánk eso részt, nem
kicsi dolog. De aki ezt megteszi, nem fogja megbánni soha.
Új elindulásnál ezt meg kell erosíteni.
Érdemes igent mondani Istennek. Érdemes vele újat
kezdeni. Az o népe csak a vele való közösségben,
szövetségben töltheti be hivatását.
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
