|
A félrevezetés
okai - Józs 9,1-15
Mint irányító,
útmutató táblák kell állnunk
sok esetben embertársaink elott. Foleg, amikor gyermekeink
nevelésérol van szó, nagy feleloség
terhel, mert az élet útvesztoiben a szüloknek
kell utat mutatni, kezdve az elso lépésektol, amíg
önállóvá nem válik a fiatal.
De felnott ember is sokszor tanácstalanul áll sorsdönto
választások elott. Ha nincs világos lelki
látás, ha nincs mennyei vezetés, sokszor
félrevezethetnek bennünket. A körülmények,
események, emberek véleményeink szorításában
vagy sokszor magabiztosságunk miatt olyan határozatot
hozunk, amiért késobb drágán kell
fizetni. Csak azután vesszük észre, hogy csalódtunk,
becsaptak, félrevezettek bennünket. Ugyanez még
inkább megtörténhet lelki kérdésekben.
Nem hiszékenynek kell lenünk, hanem hívonek.
Ha emberekre tekintesz, csalódni fogsz; ha önmagadra
tekintesz, el fogsz csüggedni. Ha célba akarsz érni,
bízzál Istenben!
Józsuét és Izrael fejedelmeit félrevezették
a gibeoniták. Vegyük sorra azokat az okokat, amelyek
miatt ez megtörtént.
I. A félrevezetés
ravaszság és hazugság által történt.
Ez Sátánnak minden idoben jól bevált
módszere. Már a Biblia elso lapjain ezt olvashatjuk
"a kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei
vadnál…" (1Móz 3,1), és elhitette
elso hazugságait. Az Úr Jézus megkísértésénél
is ravaszul, körömfont hazugságokkal közeledett
a kiéhezett Megváltóhoz. Vegyük komolyan
azt amit az Úr Jézus mond Sátánról
"Emberölo volt kezdettol fogva, és nem állott
meg az igazságban, mert nincsen obenne igazság.
Mikor hazugságot szól, a sajátjából
szól, mert hazug és hazugságnak atyja"
(Jn 8,44)
Az utóbbi idoben foleg abban látható a gonosznak
ravasz csalása, hogy a világosság angyalává
változtatja át magát, mintha igazságot
szólna. Csak egy kicsi hazugságot, eretnekséget,
tévtanítást csempész az ige "igaz
és ámen" hitelvei közé. A megtévesztésig
hasonlít az igazsághoz. Helyes útmutatónak
látszik. Csodákat és jeleket tesz, és
nem vesszük észre, hogy azok hamisak (Mt 24,24).
A gibeoniták "ravaszul cselekedének…"
(9,4). Amikor hazugságot, ravaszságot látunk
Isten munkájában, leplezzük le a gonoszt!
Ne kerüljön konkoly a tiszta búza közé!
Mutassunk rá a csalásra! Másképp
drága lesz az ár, amit a félrevezetésért
majd fizetni kell.
II. A második ok,
ami által a félrevezetés történt,
a látszat volt.
Megtéveszti az embert sokszor az, amit lát. "Gazdag
ember, -mondják- boldog, mindene van". Pedig lehet
üres az élete, kifosztott a lelke, nyomorult, békességre
vágyó szíve van, és a luxussal felépített
nagy ház mellett a nyári konyhában örömre
vágyik. Kívülrol minden szépen mutat,
de belül tartalmatlan. Hiányzik belole a lényeg.
A látszat csal. Hányszor látunk pirospozsgás,
eros embereket, akikrol alig néhány hónap
múlva kiderült, hogy gyógyíthatatlanul
beteg. A látszat csal. Szépen hízelgo barátok
a hátad mögött lehet, hogy mást mondanak
rólad. Kéregeto nyomorultak alamizsnára
áhítoznak, és te csak rongyaikat látod.
"Ó, csak zsákok, és ócska megrepedezett
boros tömlok" (9,4) - annyi volt amit Józsué
látott, és a látszat után ítélt.
"Az ember azt nézi, ami a szeme elott van, de az
Úr azt nézi ami szívben van" (1Sám
16,7). Íme, van valaki, akit nem lehet megcsalni a látszattal,
mert belelát a szívbe. Nem a külso számít,
hanem a szív! Nem szép szavak, hanem a tett. Istent
nem lehet becsapni. A képmutató, fehérre
meszelt farizeusok leleplezodtek amikor Jézus rájuk
világított. Akiknél csak a kegyességnek
látszata található, azok leleplezodnek majd
annak színe elott, aki mindent lát.
III. Harmadik okként
említhetném a sietséget. "Most kössetek frigyet mivelünk"
- sürgették Józsuét a ravasz gibeoniták
(9,6-11). És Józsué, együtt a gyülekezet
fejedelmeivel elsiette a szövetségkötést.
Ha elobb elcsendesedett volna, lett volna ideje átgondolni,
mi a tennivaló, de hajlott arra, hogy "most",
vagyis ott, akkor szövetségre lépjen velok.
Mennyi elsietett házasság, döntés,
beszéd és cselekedet miatt hullnak sokszor könnyeink!
Az Úr Jézus sohasem sietett, Neki mindig volt ideje.
Tanítványaitól sem kívánt
elsietett döntést, sot megfontolásra intette
oket. (Lk 14,25-33; Mt 10,35-39; Jn 6,66-69). Aki siet, elkésik.
Csak a Sátánnak sietos a dolga. Mi nem késhetünk
le semmirol, hiszen a legnagyobb és legfontosabb szövetséget
már megkötöttük. Hová kellene sietnünk?
Rohanó világunkban legyen idod elcsendesedni! Azok
a percek, amelyeket Uraddal töltöttél csendességben,
kihatással vannak egész életedre. "Csendesedjetek,
és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!"
(Zsolt 46,11). Isten azokat az embereket tudta leginkább
felhasználni munkájában, akik ráértek
az Úrral való közösségre, akiknek
mindig volt idejük Isten számára. "Aki
hisz, az nem fut" (És 28,16).
IV. Végül úgy látom, hogy Isten
mellozése miatt következett be ez a végzetes
tévedés. "Az Úr tanácsát
pedig nem kérték vala" (9,14). Mindent ki
lehetett volna kerülni, ha megkérdezték volna
az Urat. Micsoda lehetoséget szalasztottak el, mert mindig
lett volna egy biztos útmutatás, támpont
a tanácstalanságban. De ok nem kérdezték
meg az Urat.
Nem mirólunk szól ez az Ige? Utazunk, tékozlunk,
beszélünk, öltözködünk, barátkozunk,
vádolunk és védekezünk, - de nem kérdezzük
meg, vajon mit szól hozzá Jézus? Önzoen
kihagyjuk Istent terveinkbol, és csodálkozunk,
hogy hibás a számítás. Pedig nem
az fontos, amit mi, vagy mások mondanak rólunk,
hanem az, hogy mit mond Isten. Az utolsó napon úgyis
az O szava lesz majd a dönto. "Mit használ az
embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a
lelkében kárt vall?"
Számolj Istennel, és számíts reá!
Obenne még nem csalódott senki.
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
