|
"Állj meg nap!…"
- Józs 10,12-14
Ha valaki ma reggel 86.000
dollárral ajándékozna meg, biztosan nagyon
megörülnél. Sietnél bevásárolni
minden jó, szép fontos és hasznos dolgot.
Tudva azt, hogy este mindenrol el kell számolni az ajándékozó
elott, biztos hogy jól meggondolnád, hogy mire
költöd a pénzt. Aztán, holnap reggel
újabb ilyen összeget kapnál ajándékba,
és ez naponta megismétlodne.
Képtelenség! - mondanád minderre. Hol van
e gazdag és nagylelku ajándékozó?
Hát Isten ez az ajándékozó! Naponta
több mint 86.000 másodperccel ajándékoz
meg minden élot. Minden másodperc, Istentol kapott
ajándék. Mire használod fel? Az ido pénz
- mondja egy angol közmondás. Mit vettél rajta?
"Utolsó idok" - milyen vészjóslóan
hangzanak e szavak! Hiába próbálsz szabadulni
az ido szorításából, - hiába
próbálsz nem törodni a múló
másodpercek-kel, - mindezek téged is érintenek.
Még a Sátán is tudja, hogy kevés
ideje van. Megszámlálva vannak napjaink mint Jónás
prédikációjában Ninivének.
Múlik az alkalom, a lehetoség feltartózhatatlanul
és visszavonhatatlanul. "Olyanokká leszünk,
mint az álom, mint a fu, amely reggel sarjad s este már
elhervad… Megemésztjük a mi esztendeiket mint
a beszédet" (Zsolt 90,5-9).
"Állj meg nap!" Állítsátok
meg az idot! Kimaradt egy kézfogás, egy jó
szó, egy megbocsátás… Akkor kemény
volt a szívem! Hozzátok vissza azt az egyetlen
elmúlt alkalmat! Most kész vagyok beismerni buneim,
kész vagyok szeretni, de már nincs kit… Fordítsátok
vissza az idot! Sokszor volt ilyen kívánságunk,
de mindhiába. Az ido sokszor olyan mint egy ellenség,
máskor pedig mint ajándék, mint jóbarát,
amit felhasználhatunk mint eszközt.
I. Figyeljük meg eloször
az idot, mint ellenséget.
Hadakozunk az idovel szemben, mint legádázabb ellenségünkkel.
Sietséggel és rohanással akarjuk legyozni.
Hiszen rohan az egész világ. Rohannak a jármuvek,
a barátok, a gyermekek, középkorúak,
öregek … Reggel sietnek munkába, onnan sietnek
haza. Sietnek bevásárolni, intézkedni, érvényesülni.
Túl rövidek az évek, a hónapok, a napok!
Rövid a szabadság, rövid a nagyvakáció,
rövid a gyermekkor, rövid az ifjúság,
rövid az élet. Nincs ido megállni, elcsendesedni,
beszélgetni, elgondolkozni. Nincs ido mások számára,
Isten számára, közösségre, családra,
Bibliára, imádságra. Sietünk, hogy
el ne késsünk, hogy idoben legyünk, hogy idot
nyerjünk, hogy utolérjük magunkat, Mindenütt
rohanásban eltaposott emberek, gyermekek és élettársak
vesznek körül bennünket.
"Állj meg nap!"
Félünk, hogy elkéssük a vonatot, hogy
lemaradunk az autóbuszról, hogy elszalasszuk életünk
eseményeit. Pedig a zsoltáros szerint "hiába
nékünk korán felkelni, késon lefeküdni,
fáradsággal szerzett kenyeret enni" (Zsolt
127,2). Hiába száguldunk át az életen,
ha nincs idonk észrevenni az élet szépségét,
értékét és értelmét.
Isten, aki mindezeken kívül áll, kiterítve,
egyszerre látja történelmünk múltját,
jelenét és jövojét. Látja erolködéseinket,
terveinket, amelyeket nagy magabiztossággal elkészítünk,
mintha mi lennénk urai az idonek. A kiszámíthatatlan
perc bekövetkezik, a sírhantokon kino a fu, a régi
generáció helyébe új nemzedék
lép, akiknek még kevesebb lett a napi 24 óra.
Nem állíthatod meg az idot. Igénk szerint
ilyen csak egyszer történt meg, "és nem
volt ilyen nap, mint ez, sem annak elotte, sem annakutánna,
hogy ember szavának engedett volna az Úr …"
(14. v). Amit másnapra halasztottál, éppen
az maradt elvégezetlen. Elköltötted életed
másodperceit, de mi maradt meg belole? "Mit használ
az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de
a lelkében kárt vall?" (Mt 16,26). Mi lesz
veled, ha a nagy elszámolásnál csak annyit
mondhatsz, mint Salamon, "mind hiábavalóság,
és a léleknek gyötrelme, és nincsen
annak semmi haszna…" (Préd 2,12)
II. De az idot nemcsak úgy
tekinthetjük, mint ellenségünket, hanem úgy
is mint ajándékot, és ez tesz felelosekké
bennünket. "Idot adtam, hogy megtérjen…és
nem tért meg." (Jel
2,21). Az idot mindenki egyformán kapja. "Mindennek
rendelt ideje van" (Préd 3,1). A múltat visszahozni
nem lehet, a jövo bizonytalan. "Ne dicsekedj a holnapi
nappal, mert nem tudod, mit hoz a nap tereád" (Péld
27,1). A jelen viszont minden élonek biztosítva
van.
Ezt kell megragadni. A ma Isten rendkívüli ajándéka
számodra. "Itt a kellemetes ido, itt az üdvösség
napja!" (2Kor 6,2) Nem álmodozhatsz sok évekrol,
mint a dúsgazdag, akinek boségesen termett a földje.
Isten így szólt hozzá: "ez éjjel
elkérik a te lelkedet…" (Lk 12,20).
Úgy élj, úgy beszélj, úgy
imádkozz, mintha a következo percben meghalnál.
Ne azért kiálts, hogy megálljon a nap, hanem
inkább ezt kérd: "Jövel Uram Jézus!"
(Jel 22,20) Lelked legfontosabb kérdéseit ne halaszd
holnapra, mert a holnap azt is jelentheti, hogy "soha".
"Ma ha az O szavát halljátok, meg ne keményítsétek
a ti szíveiteket!" (Zsid 3,15)
III. Végül az
idot úgy is tekinthetjük, mint eszközt.
Csak elojátéka
az örökkévalóság nagy szimfóniájának.
Csak eloszobája a mennyországnak. Csak felkészíto
iskolája az ottani közösségnek, ahol
elorement testvéreinkkel találkozni fogunk. "Mert
nincs itt maradandó városunk!" (Zsid 13,14).
Szép dolog, ha eljutottunk odáig, hogy az idonk
jóbarátunk lett. Már nem ellenség,
hanem ajándék. De ez még nem elég.
Van még egy lépés, ami egészen közel
visz minket Istenhez, és amellyel földi dolgaink,
idokhöz kötözött kérdéseink
megoldódnak. Az, ha a nekünk ajándékozott
idot arra használjuk fel, hogy elkészülünk
az örökkévalóságra. Amikor Pál
apostollal ki tudom mondani, "kívánok elköltözni
és Krisztussal lenni, mert ez sokkal inkább jobb"
(Fil 1,23) Mert akinek az élet Krisztus, annak a meghalás
nyereség. (Fil 1,21) Az ilyen élet megtanít
helyesen élni és helyesen meghalni. Mert Isten
nemcsak a kezdete, hanem a vége is mindennek. Egy intésre
megáll majd minden, mint a mozdonyvezeto mozdulatára
ahogy megáll a szerelvény. "Én vagyok
az Alfa és az Omega" (Jel 1,8).
"Állj meg nap!" - ezt Isten fogja kimondani
még egyszer.
"Taníts minket úgy számlálni
napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk" (Zsolt
90,12)!
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
