|
József fiainak öröksége
- Józs 17,14-18
Eloször egy megállapítás:
"Elfoglalá azért Józsué az egész
földet, egészen úgy, amint az Úr mondotta
vala Mózesnek, és adá ezt Józsué
örökségül Izraelnek osztályrészeikhez
képest nemzetségeik szerint." (Józs
11,23) Aztán egy látszólagos ellentmondás:
"Te megvénhedtél, igen megidosödtél,
pedig még sok föld maradt elfoglalni való"
(Józs 13,1). Ez azért tunik így, mert különbséget
kell tegyünk az öröklés és birtoklás
között. Az örökséget Isten adja Izraelnek,
mint ajándékot, de azt el kell fogadni és
el kell foglalni, birtokba kell venni ahhoz, hogy az övék
legyen. Meg kell harcolni érte.
A hívok öröksége az üdvösség,
Jézus Krisztus által. Ez Isten kegyelmi ajándéka
(Róm 6,23), igazán "szép örökség"
és "kies hely" (Zsolt 16,6). Jóllehet
mindenkinek fel van kínálva, mégis csak
azok birtokolják, akik "befogadák Ot"
(Jn 1,12). Gyermekeink, rokonaink, ismeroseink, mindnyájan
örökösök, - ha Isten gyermekei lesznek. Néktek
lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek,
és valakiket csak elhív magának az Úr,
a mi Istenünk. Akik körülvesznek bennünket,
azoknak is adatott az ígéret, még akkor
is, ha jelenleg nem birtokolják azt. De hogyan tehetik
magukévá? Hogyan vehetik át? Úgy
ahogy József fiai megtették azt: az örökség
felismerése által, annak kívánása
által és az arra való vállalkozás
által.
I. Az örökség
tehát eloször is felismerés által lehet
a miénk.
Mintha megnyílt volna a szemük, egyszerre meglátták
kiváltságos helyzetüket: "sok nép
vagyok, mivel ez ideig megáldott engem az Úr".
Már Jákob megáldotta oket halála
elott (1Móz 49,22-26), de csak most ismerték fel,
hogy nekik töbre van szükségük: még
van föld elfoglalni való, és Isten megígérte,
hogy velük lesz (5Móz 20,1-4).
Minden megtérés, minden változás
itt kezdodik. Senki sem nyerhet bocsánatot, aki nem ismeri
fel buneit. Aki nem látja, hogy elfordult Istentol, nem
tud hazatérni. Aki nem látja szükségét
az új életnek, nem tud megváltozni. Aki
nem ismeri fel, hogy beteg, nem keresheti a gyógyulást.
Péter megtérése ott kezdodött, hogy
felismerte bunösségét. "Eredj el éntolem,
mert én bunös vagyok Uram!" (Lk 5,8) Pál
apostol megtérése ott kezdodött, hogy Jézus
felfedte állapotát "Én vagyok Jézus
akit te kergetsz" (ApCsel 9,5). E felismerés változtatta
meg. A tékozló fiú is úgy tudott
hazatérni, hogy eloször oszintén felmérte
helyzetét: "Az én atyámnak házában
mily sok béres bovölködik kenyérben,
én pedig éhen halok meg!" (Lk 15,17).
Körülöttünk emberek szukölködnek
Isten dicsossége nélkül. Nyíljon meg
a szemük! Kezünkben a megoldás! Meg kell lássák
helyzetüket és Isten ígéreteit, a nagy
lehetoséget, ahhoz, hogy birtokba vehessük "osztályrészünket",
amit megszerzett számunkra Jézus a Golgotán.
II. Következo lépés
az örökség megszerzésében annak
kívánása.
A felismerést a kívánság kell kövesse!
Többre vágyom! Látom, hogy hol vagyok, és
többre szeretnék jutni! Kevés az imaéletem,
szolgálatom, többet kívánok én
Jézusból. "Adj Uram, adj nékem több
áhítatot, több békét szívembe,
több bunbánatot! Több hitet Jézusban,
több munkakedvet, több készséget jóra,
több éberséget…!" Kívánom,
hogy mentse meg az Úr az élettársamat, fiaimat,
munkatársamat, barátaimat…! Több kell!
Nem elég az, amire eddig eljutottam! Felismertem kiváltságos
helyzetemet, tudom, hogy Isten ígéretei mind az
enyémek lehetnek. Kívánom azok beteljesülését.
Ez egy mindenek elotti, elsorendu kívánság
kellene legyen. Jobban kell kívánnod a saját
és mások üdvösségét, mint
bármi mást. Mint Pál apostol, is így
szólt: "…Kívánom és könyörgöm
az Izrael üdvösségét……Kívánom,
hogy én magam átok legyek, elszakadva a Krisztustól,
az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint,
akik izraeliták, akiké a fiúság és
a dicsosség, és a szövetségek, meg
a törvényadás és az isteni tisztelet
és az ígéretek…" (Róm 10,1;
9,3-4) Mint Mózes, aki inkább kívánta,
hogy o legyen kitörölve az Úr könyvébol,
csak Izraelnek legyen bocsánat (2Móz 32,32). Mint
John Knox, aki úgy imádkozott: "Uram, add
nekem Skóciát, vagy meghalok!" Mint Jézus
Krisztus, aki az evést is félretette, amikor a
samáriai asszony lelkérol volt szó (Jn 4,32-34).
Nem elég a felismerés, vágynod kell a megváltást,
az üdvösséget, az örökséget.
Szukölködo, áldatlan kevesed több lesz,
megáldtaik, ha kívánod ezt, mint József
fiai.
III. Ezek után is,
még mindig maradt egy lépés. Az örökség vállalkozás
által lehet a miénk. "Ha sok nép vagy
te, menj fel az erdore, és irts magadnak…" Vagyis
ha felismertétek a hiányosságotokat, kívántok
többre jutni, akkor már csak cselekedni, tenni kellene!
Persze, hogy munkába, harcba és áldozatba
kerül. Épp ezeket kell vállalni.
Minden Lélektol áthatott prédikáció
után kellene történjen valami. Sokszor jóvá
hagyjuk, elismerjük, sot kívánjuk, hogy bárcsak
másként lenne, bárcsak megváltoznának
a dolgok, mégsem történik semmi, mert nem
vállalunk semmit. Józsué efraimita volt,
nem akart kivételezni saját törzsével:
nekik is vállalniuk kellett a harcot és a munkát,
ha nagyobb örökséget szeretnének. Isten
népe között nem lehet részrehajlás:
mindenkinek egyformán vállalni kell a reá
eso részt. A biztatásra talán már
készülodtek is a harcra: Igen, megvívunk velük,
még akkor is, ha vas szekerük van, akár a
völgybol, akár a hegybol valók legyenek, még
akkor is, ha sokan vannak;- Gyozni fogunk, mert velünk lesz
az Úr. "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?"
(Róm 8,31) Bizonyára senki, de senki.
Neked van ígérve az üdvosség; de akkor
miért maradsz a gonosz uralma alatt? Teljesen szabad lehetsz;
de akkor miért maradsz a törvény és
szenvedélyeid rabságában? Vállald
a harcot a bun, a testiesség, a világiasság,
a szenvedélyeid ellen. Isten veled lesz, és megsegít.
Az egy talentumot kapott ember bune épp az volt, hogy
nem vállalt semmit (Mt 25,24-25). Te ne ess ebbe a tévedésbe,
kiálts fel Ézsaiással: "Ímhol
vagyok én, küldj el engemet!" (És 6,8).
Legyozött ellenséggel van dolgod, bátor lehetsz.
"Csak elore, fel a harcra, fovezérünk mivelünk!
Az O nagy szeretetével mi mindent legyozhetünk…!"
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
