|
Gedeon elhívása
- Bír 6,1-24
A Bírák könyvében
szinte refrénként tér vissza az a mondat,
amivel a hatodik rész kezdodik: "És gonoszúl
cselekedének az Izráel fiai az Úrnak szemei
elott, azért adá oket az Úr a midiániták
kezébe hét esztendeig". Minden mondatról
külön lehetne prédikálni. Hogy "újból
gonoszúl cselekedének". Ami rosszabb a dologban,
az, hogy "az Úrnak szemei elott" tették
ezt. Megrontották a szövetséget, amit akkor
megígértek a Sinai hegynél. Elfordultak
Istentol, a bálványokat választották,
jóllehet Isten megparancsolta nekik jó elore: "uzzétek
ki oket. Nektek adom az országot, de ne kössetek
szövetséget velük, mert az o isteneik után
hajtják a ti szíveteket. Pusztítsátok
ki oket." Értheto volt Isten parancsa erre nézve,
de ok nem hallgatták meg. Szövetséget kötöttek
a kánaáni népekkel, mert rájöttek,
hogy ha azok adót fizetnek, még jövedelmük
is lesz az egészbol. Leigázzák oket, dolgoztatják
oket, és adót fognak fizetni. Hát ez csupa
haszon - az o számításuk szerint. Észre
sem vették, amikor ezek a népek behozták
bálványisteneik kultuszát, a Baálok
imádatát Izráel mindennapi életébe,
becsempészték a szívükbe. Ez vitte
romlásba Izráelt.
A bálványok viszont nem hallanak, nem éreznek,
nem beszélnek... Ha meglökik, leesik és eltörik
a keze, a lába, a nyaka... Viszont azt az Istent, aki
kihozta oket Egyiptomból, és nekik adta Kánaán
országát, azt nem lehet ledönteni, nem lehet
összetörni. Ezt kellett volna megértsék
az izráeliták, hogy nem nagyságrendu különbség
van a bálványok és az Isten között:
hogy egyik kisebb, a másik valamivel nagyobb, s aztán
valahol van egy legnagyobb. Hanem van Isten s a többi nem
Isten, a többi hamis, élettelen, tartalmatlan, üres
hazugság, semmiség. Ezt kellett volna megérteni,
de a Sátán, minden igaz Istenhitnek ellensége
így támad: az igazit a hamissal cseréli
fel. Hányszor megtörtént, hogy rá kellett
jönnünk arra, hogy az igazi helyett valami olyasmit
tartottunk meg magunknak, ami hamis volt, s az igazit elhagyva,
elfelejtetve, lemondva róla.
Isten úgy mutatkozik be itt, mint aki mindenrol tud, mint
aki közbelép és cselekszik. Nem mond le az
o népérol. Más helyen többszor is olvassuk
az igében, hogy Isten az, aki eladta a népet a
midiánitáknak, de a midiánitákat
is O adta oda Gedeon kezébe annak idején. Isten
forgatja a történelem kerekét, O intézi
az eseményeket. Kezében van Izráel, rendelkezik
ezzel a néppel, de O rendelkezik a midiánitákkal
is. Amikor O akarta, eladta a népet a midiánitáknak,
s amikor O akarta a midiánitákat adta oda Gedeon
kezébe. Ha jött az ellenség, mint a sáskák,
csapatostól ellepték a föld színét,
tevéikkel s jószágaikkal letarolták
a földet, elpusztították azt: az események
mögött ott van Isten. Az igében három
képrol, három felvonásról olvasunk,
szinte le van rajzolva elottünk, hogy mi történik
akkor, amikor Isten nincs a helyén, majd mi történik
akkor, amikor Isten angyala közbelép, és végül
mi történik akkor, amikor Isten valakit küld.
I. Legeloször azt figyelhetjük
meg, milyen állapotba jutott Izráel és mit kellett cselekedjen
Gedeon, vagyis: mi történik akkor, ha Isten nincs
a helyén. Mert Isten nem volt az ot megilleto helyen.
Nem tagadták ugyan meg egészen, mivel a nép
valószínu hitt Istenben is és hitt a bálványokban
is. Szolgálták az Urat is de szolgálták
a kánaáni isteneket is. Talán azt mondták:
kiegészítjük Istent. Egyezzünk meg: tiszteljük
az Urat is, de tiszteljük a Baálokat is. Nem mondunk
le Istenrol, csupán hozzáadjuk a mi elgondolásainkat.
Amikor az igazsághoz hozzáteszünk valamit
- bármit -, azzal az igazságot ferdítettük
el. Meghamisítottuk, mert bármit teszünk az
igazsághoz, az csak hazugság lehet. Igazság
csak egy van. Nem érdemes az igazságot felcserélni
mással, mert jobbat úgysem találunk. A nagy
tévedés mindig akkor történik, amikor
Isten tanításához, Igéjéhez,
ahhoz az élethez, amit Krisztusban nyertünk, amirol
meggyozodtünk, hogy igaz, próbálunk hozzácsatolni
valamilyen szokást, felvett gyakorlatot, világi
elképzelést, testi életvitelt. Kiegészíteni
próbáljuk azt. Ezzel csak annyit érünk
el, hogy Isten kimozdul életünk központjából,
nincs az Ot megilleto helyen többé.
Valaki azt mondta, hogy amikor valakinek az életében
Isten nincs a helyén, akkor az az ember mindig csak helytelen
dolgokat képes cselekedni. Mert nincs a helyén
az, aki helyesen intézhetné és helyesen
irányíthatná a dolgokat. Gedeonról
itt azt olvassuk, hogy megjelent neki az Úr angyala, amikor
o búzát csépelt a pajtában. A búzát
csépelni nem ott szokták. Itt egy olyan zárt
helyrol van szó, ahol Gedeon el volt bújva, be
volt zárva egy pajtában, présházban
csépelve a gabonát. A búzát ott csépelik,
ahol jól fúj a szél, hogy a polyvát
fújja el. Csépelni a szabadban szoktak, ahol jár
a levego. Képzeljük el, hogy mi volt abban a pajtában,
ahol Gedeon csépelte a búzát! Közben
pedig mindig leskelodnie kellett, nehogy rátörjenek
a midiániták: a midánitáktól
való félelem miatt tette ezt, azért hogy
megmentse az o orcájuk elol... Keseruségében
csak kérdéseket tud feltenni, "hol van az
Úr, akirol beszéltek nekünk a mi atyáink?"
Az az Isten hol van? O csak annyit tudott kérdezni most:
Hol van Isten? Hogy engedheti ezt meg Isten? Hogy történhetett
meg ez velem, ha van Isten az égben? Létezik-e
Isten egyáltalán? Ismeros ez a szólam ugye?
Dehát milyen jogon kérdezi ezt Gedeon, amikor elfordultak
atyáik Istenétol, felcserélték Ot,
felbontották a szövetséget. Amikor Isten nincs
az Ot megilleto helyen! Hiszen azért jutottak ilyen állapotba!
Arról beszél az Ige, hogy akkor, amikor Isten nincs
a helyén, akkor mindig sietve, mindig titkon kell cselekedni.
Akkor mindig hazudni kell, valamit rejtegetni kell... Akkor mindig
szégyellni kell valamit. Hangzik Isten üzenete a
nép felé, de hiába: "Én vagyok
az Úr, aki kihoztalak titeket Egyiptomnak földérol."
Újból bemutatkozik Isten: "Én vagyok
az Úr a ti Istenetek. Ne féljétek az emoreusok
isteneit, kiknek földjén lakoztok, de ti nem hallgattatok
az én szómra."
Visszaemlékszem kisiskolásként ha nem volt
kész a házi feladatunk, milyen csendben ültünk
a padban. Nem kellett sokat gondolkozni, ha megkérdeztek
bennünket: miért nem csináltad meg? Elfelejtettem!
Mit lehet ez ellen mondani? Elfelejtettem és kész!
Akkor amikor valami nincs rendjén, valami el van rontva,
valami hiányzik, akkor mindig hazudni kell. Ki kell találni
valamit, amivel mentegetjük magunkat, valami kifogást
keresünk, hogy mégis nekem legyen igazam. Olyankor
hiába jön Isten Igéje, nem használ
az üzenet, mert eloször magamra kellene ismernem, az
állapotomat kellene meglássam, buneimet bevalljam,
hogy Isten helyreállíthasson. Csak ekkor kerülhet
Isten vissza az Ot megilleto helyre: a központba.
Ha elkövetted a bunt, akkor következik a szégyenérzet.
De ezt nem tudod vállalni, el akarod takarni. Ekkor következik
egyik hazugság a másik után, hogy buneid
elkendozd és elrejtsed. Titokban ott vagy rejtve a pajtában...
Nem ismersz magadra? Amikor nem becsületesen jártál
el Isten és emberek elott. Amikor megbántott, vádoló
lelkiismerettel maradtál, mert kemény volt a szíved
a bunvallásra. Amikor dolgaidat nem rendjén intézted
el: nem az ajtón mentél be a juhok aklába.
Bár tudtad mit üzen a Biblia, - mégsem aszerint
cselekedtél. Emiatt aztán életedben nem
került Isten az Ot megilleto helyre. Kificamodott a lelkiéleted,
tartalmatlan, üres formaság lett a vallásoskodásod,
imádságod is utálatos... Dolgaidat ott a
pajtában, rejtve cselekszed. Jézus Krisztus ráteszi
az ujját erre a fájó pontra, amikor Nikodémusnak
azt mondja: ez pedig a kárhoztatás, hogy az igazi
világosság eljött volt már e világra,
de az emberek inkább szerették a sötétséget
mint a világosságot, mert az o cselekedeteik gonoszak
valának. Nemde rólad van itt szó?
II. Így áll
tehát elottünk Gedeon, búzát csépelve
a pajtában, rettenetes és különös
helyzetben, amikor Isten angyala közbelép. Ahogy csapja a cséplobottal
a búzát, megáll a bot a kezében,
arra lesz figyelmes, hogy valaki ot figyeli. Egy angyal. - mondja
Istennek Igéje.
Láttatok-e már angyalt? Hogy néz ki? Valaki
egy szép festményt készített angyalokról,
de azokat hat újjal festette a képre. Valaki megjegyezte
a kiállításon: Uram, itt nagy tévedés
van, az egyik angyalnak hat ujjat festett a kezére. Látott-e
ön valamikor angyalt hat újjal? Erre a festo nagy
nyugalommal azt válaszolta: Nincs semmi tévedés.
Ön látott-e angyalt öt újjal?
Gedeonnak megjelent egy angyal. Vajon hogy nézett ki?
A szó "küldött"-et jelent. Ilyen értelemben
mindannyian lehetünk angyalok, ha az Úr küldetésében
járunk. Amikor az Úr elküldte Filepet a Gázai
járatlan útra o nem csak evangélista volt,
hanem a szó ezen értelmében angyal volt
a szerecsen komornyik számára. De angyal nemcsak
ennyit jelent. Azokra a nem emberi lényekre utal ez a
szó, akikrol a Bibliában olvasunk: különben
csupán annyit tudunk az angyalokról, amit Isten
igéje kijelent róluk. Ok szellemi lények,
nem az látható világhoz tartoznak. Kérubokról,
szeráfokról, és közöttük
levo rendfokozatról olvashatunk. Mihály arkangyalról,
és Gábriel hírvivorol. Mindezek nem emberek:
ezek angyalok. Egyszeruen elég, ha ezt így elfogadjuk,
és elhisszük azt amit Isten igéje mond az
angyalokról.
Gedeon tehát csépel a pajtában és
látja, hogy ott van egy angyal, aki meg is szólítja:
Az Úr veled eros férfiú! Gedeonnak mintha
ezután már minden mellékes lenne, nem törodik
többé a fülledt levegovel, porral, izzadsággal...
Ami azelott volt az most mind semmi. Azonnal szóbaáll
ezzel a lénnyel, s elkezd vitatkozni vele - bár
eloször nem tudja, hogy kicsoda. Mit mondtál, hogy
az Úr velünk van? Nem igaz! Hol van az Úr,
akirol beszéltek nekünk a mi atyáink? Az sem
igaz, hogy én eros férfiú vagyok, mert én
vagyok a legkisebb az én atyámnak házában,
s az én atyám háza a legszegényebb
Manasséban. Egy szó sem igaz abból, amit
mondtál!
Ez történik akkor amikor megjelenik néked
az angyal, és megromlott a viszonyod Istennel. Amikor
az Úr üzen neked, vagy küld hozzád valakit,
akkor mindjárt vitába szállsz. Megkérdojelezed.
Nem igaz, nem hiszem, nem éppen úgy van az. Próbálod
kimagyarázni, másképp is lehet azt érteni,
nem kell mindent szó szerint venni, talán nem vonatkozik
a mi idonkre, annak akkor más értelme volt, nem
nekünk szól az üzenet... Mit mondtál?
- Nem jól mondtad...
Mindenekelott figyeljük meg: mielott megszólalt az
angyal, o figyelt: "leüle a cserfa alatt, amely Ofrában
van"(6,11-12/a). Vagyis: félrevonulva, csendben figyelte
mit csinál Gedeon. Éppen úgy figyel bennünket
Isten most is, és a hét minden napján -
hétfon is kedden is, szerdán is..., mikor hol vagy,
s mikor mit csinálsz. A bizonyságoknak nagy fellege
vesz körül. Pál apostol azt mondja: látványossága
lettünk a világnak: angyaloknak és embereknek
egyaránt. Mindenki minket figyel. Isten tudja hol voltál
a tegnap, mit gondoltál, amikor az úton mentél
s mit mondtál annak akivel találkoztál,
és annak értelmében szólít
meg téged.
Az angyalok Istent képviselik - néha külön
személyként jönnek, de máskor annyira
azonosulnak magával Istennel, hogy "az Úr
angyala" már úgy van megszólítva,
hogy "az Úr". Az Úr angyala egy jellegzetes
kifejezés az Ószövetségben, ahol gyakran
magáról Istenrol van szó. Gedeon sem tudja
pontosan, hogy kivel találkozott. De milyen jó,
hogy az angyal kész vele szóba állni, s
megbeszéli vele a dolgokat. "Hogyha te így
mondod, eredj el ezzel a te eroddel... Ha te kívánod
a szabadulást - akkor indulj! Eredj el és szabadítsd
meg Izráelt."
III. Itt következik
az a harmadik kép, amirol az ige beszél: Mi történik akkor, amikor
Isten küld? Több minden történhet. Történhetett
volna az, hogy Gedeon kihúzza magát és azt
mondja: Na ugye, ezt kellett volna most hallják az én
testvéreim és szüleim, lássák,
ki vagyok én! Engem küld az Isten. Micsoda megbízatás
és felemelés, micsoda nagy megtiszteltetés
amiben részesültem! A megfelelo ember, a megfelelo
helyre került! Énrólam van szó! - Figyeljen
mindenki! Ha Gedeon ezt mondta volna, vagy ilyet gondolt volna,
akkor nem hangzott volna el a következo ige: Én veled
leszek és megvered a midiánt mint egy embert. Hanem
az hangzott volna el, hogy "nem alkalmas az Isten országára".
Gedeon viszont nem így beszélt. Oszintén
és igazán megalázta magát.
Pál apostol arról tesz bizonyságot a korinthusiakhoz
írt elso levélben, hogy Isten amikor összeválogatta
az O szolgáit az ebbol a világból, a világ
bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy
megszégyenítse a bölcseket. A világ
erotleneit választotta ki magának az Isten, hogy
megszégyenítse az eroseket. A világ nemteleneit,
megvetettjeit, választotta ki, a semmiket, hogy a valamiket
megsemmisítse. Hogy ne dicsekedjék elotte egy
test sem. Gedeon ilyennek látta magát: semminek
és senkinek. Kicsoda vagyok én Uram, hogy elmenjek,
és megszabadítsam az Izráelt? Akkor jött
mindjárt a válasz: "én veled leszek
és gyozni fogsz". Kinek látod te magadat?
Mit tudsz mondani magadról? Ez az elso kérdés.
Azt gondolod magadról, hogy már ideje is, hogy
figyelembe vegyen téged az Isten? Ideje, hogy már
elhívjon és megbízzon valamivel? Ezt látod
magadról? Isten, azt üzeni neked, hogy ha olyan nem
leszel, mint a kisgyermek, még Isten országát
sem láthatod meg.
A kenyérsokasításnál, amikor az Úr
Jézus azt mondta Filepnek, hogy adjatok nékik ti
enni, akkor András azt mondja neki: Van itt egy kis gyermek,
akinél van öt apró kenyér és
két kis hal. De mi az ennyinek? - Ha így jössz,
mint az a gyermek, és azt a keveset, a gyermektol való
keveset teszed az Úr kezébe, az Úr lábaihoz,
azt O meg tudja sokasítani. Abból ötezer embert
meg lehet elégíteni. Megsokasodnak, ha Jézus
kezébe veszi azt. Mi az ennyinek? - Éppen elég
nekik, ha az Úr kezébe veszi azt. Van egy kevés
erod, pénzed, van egy kevés idod, tehetséged,
van egy kis tudásod, - az épp elég. Azt
mondod, hogy mi az ennyinek? Tedd az Úr Jézus kezébe.
Szánd oda neki. O azzal csodát tehet.
Gedeon kész volt odaszánni magát és
mindazt amije volt. Így szól az angyalhoz: "maradj
itt, míg hozok neked valamit", s abból a kevésbol,
szegénységbol ami maradt - mert a nagyobb részt
elvitték a midiániták - abból vágott
a vendégnek, azt gondolva, hogy o most megvendégeli
ez idegent. S a vendég azt mondja: Tedd oda a kosziklára,
s a levest öntsd reá. Nem tudom, hogy mit gondolt
Gedeon, amikor erre kérték. Nem mondta azt, hogy
"Uram, hát kár érte, most odavesszen,
elhajítsuk? Ebbol a maradékból hoztam, ezek
drága dolgok." A szívem és a lelkem
kész vagyok kitenni a vendégszeretetben, s ezt
te így fogadod? Tedd oda, mondta, - és o odatette.
Ha valamit odaadtál Istennek, azután már
nem te fogod meghatározni annak rendeltetését,
hanem Isten. Pál apostol arról beszél a
római levél 12. részében, hogy szánjátok
oda a ti testeiteket Istennek élo, szent és kedves
áldozatul. Ez azt jelenti, hogy azt amit Istennek odaszánsz,
amit Neki áldozatul hoztál, azt nem veheted vissza
magadnak. Ha életed odaadtad, nem élhetsz önmagadnak.
Mennyit áldoztál oda Istennek? Ha Isten küld
annak egyik eredménye az, hogy odaszánod magad.
Vállalkozol. Kész vagy letenni az oltárra,
amit Isten kér. Mindent, és egészen. Nem
veszed vissza többé. "Uram odaadom néked
maradéktalanul mindazt, amivel rendelkezem. A tehetségemet,
az életemet, a halálomig. - rendelkezz velem. Ha
élnem kell Néked élek. Ha meg kell halnom,
érted halok meg. Akár éljek, akár
haljak, a tied vagyok."
Errol van itt szó. Küldhet-e téged Isten?
Mert ha nem így élsz, - nem küldhet. Ha nem
szántad oda magadat, nem küldhet Isten. Azért
nincs szabadulás, azért vannak még mindig
itt a bun midiánitái, azért kell még
pajtában csépelni gabonát, szégyenkezni,
pirulni... Azért van annyi keseruség és
annyi "miért", mert nem szántad oda magad
Istennek egészen. Azonban bárcsak megtennéd
ezt most! Ne nézz emberekre, add át magad Istennek!
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
