|
Harci kellékek -
Bír 7,9-22
Hadd elevenítsük
fel az igénk elott történt eseményeket.
A Bírák 6. részében azt olvashatjuk,
hogy ismét gonoszul cselekedtek Izrael fiai. Ismét
ellenséget küldött az Úr, fogságba
jutottak, nyomorgatták oket hét évig. Isten
elhívta Gedeont, amely új kezdetet jelentett. Még
azon éjjel, amikor szólt hozzá Isten, Gedeonnak
le kellett rombolnia saját házának udvarán
emelt bálványoltárt és kivágnia
a szent fát. Minden bálványimádat
Sátánimádat. Ezért minden bálványt
le kell és le lehet dönteni, hogy Isten legyen Úr
mindenekben. Gedeon története azzal folytatódik,
hogy Isten Lelke felöltözi Gedeont. De o bizonyos akar
lenni arról, hogy az Úr ot küldi, ezért
Isten bizonyossá teszi elhívása felol. Innen
láthatjuk, hogy Isten kipróbált, engedelmes,
bátor embereket választ, aki kész kezdeményezni,
és kész odaszánni életét.
Ezek még mindig az elozményekhez tartoznak, most
azonban a harcról van szó. "Azt mondta neki
az Úr még azon az éjszakán, Kelj
fel! Menj alá a táborba". Nem tudom, mit gondolt
Gedeon, hogy érezte magát, milyen reakciót
váltott ki ez a felhívás, de indult és
ment. Minden elo volt készítve már. Mondhatta
volna azt, hogy azok 450-szer többen vannak. 132 000 ember
itt van a völgyben, mint sáskahad ellepte a földet!
A félelem lehet még ott volt a szívében,
de mégis kész volt engedelmeskedni.
Tegyük fel a kérdést, mi szükséges
ahhoz a harchoz, amelyet nekünk kell megvívnunk szellemi
"midiániták" ellen? Erre a kérdésre
válaszol az elottünk álló igeszakasz.
Gedeonnak eloször hitre van szüksége (9. és
15. vers), Isten iránti bizalma kellett megerosödjön.
Ahhoz, hogy ez megszülessen, közösségre
volt szüksége, maga mellé kellett vegye Púrát
(10. vers). Aztán szükség volt egy vezérre
(17-18. vers) aki a harcot irányítsa; fegyverre
(16. vers) melyek különböznek a midiániták
fegyvereitol és helytállásra (21. vers),
hogy mindenki a kijelölt helyén legyen. Ha ezek megvannak,
a gyozelem kétség nélkül megadatik.
I. Gedeont oda kellett sorolni
a hithosök sorába,
mivel harcba indulás elott hitre volt szüksége.
Még nem tudta elfogadni azt, hogy az csak a látszat,
hogy a völgyben 132 000 ember pöffeszkedik. El kellett
hinnie, hogy Isten már a kezébe adta oket! Hit
nélkül nem lehet támadni, nem érdemes
harcba indulni. El kellett eloször fogadnia azt, hogy az
ellenség legyozetett, hogy a harc már el van dolve.
Ehhez kellett a hit.
Azt is el kellett hinnie, hogy ot Isten küldte a harcba,
nem magától indult. Nem arra kellett alapozzon,
ami látszott, hanem arra amit Isten mondott. Ha nem hisszük,
amit Isten mond, akkor nem tehetünk egy lépést
sem. Harcba indulás elott kell a hit: el kell hinnünk
azt, hogy bennünket Isten Krisztusba helyezett, és
O elszenvedte buneink büntetését, meghalt
értünk a kereszten, megvívta a csatát,
gyozelmet aratott. Jóllehet az ellenség még
itt van mellettünk, támad és harcolnunk kell
ellene, de hinnünk kell, hogy már a gyozelem a miénk.
Ez nem képesség kérdése, hanem hit
kérdése. Az üdvösség hit kérdése.
Higgy és üdvözülsz! "Ha valaki hisz
obenne, el ne vesszen." (Jn 3,16) Gyozelemrol, gyozelemre,
dicsoségrol, dicsoségre, erorol, erore jutunk Jézus
Krisztus által ha hiszünk. Csakis hittel lehet indulni
a harcba.
II. Azonban közösségre
van szükség ahhoz, hogy hit fakadjon. "Az Úr azt mondta Gedeonnak:
ha félsz, eredj le te és Púra a táborba."
Miért kellett még egy ember menjen Gedeonnal? Nem
jobban el tud bújni egy ember, hogy az ellenség
ne fedezze fel? A menekülés is nehezebb kettonek,
mint egynek!
A félelem miatt kellett Púra vele menjen, és
azért, mert egy ilyen kapcsolat, közösség
eroforrást jelent. Szükség van szolgatársakra,
katonatársakra, harcostársakra, bajtársakra,
a harc megkezdése elott. Nem harcolhatsz egyedül.
Közösség kell, amelybol erot meríthetsz:
közösség Istennel és emberekkel. Innen
jön az ero.
Most már természetesnek tunik, hogy Isten közvetlenül
beszél ezzel az emberrel. Gedeon válaszol, engedelmeskedik,
és kész éjjel lemenni a midiániták
táborába. Gedeonnak volt ereje, mert kapcsolatban
volt az eroforrással. Közösségben volt
Istennel és harcostársaival.
Württenberg mellett van egy vár, melyet egykor körülvett
az ellenség. Két évig ostromolta, ki akarta
éheztetni a bentlevoket. De ez nem sikerült, és
elvonultak, anélkül, hogy bevették volna azt.
Hogyan bírhatta a várba rekedt nép a harcot
két éven át? Úgy, hogy volt egy titkos
alagút, ahol bejártak a városba, ahol naponta
friss eleséget, vizet, utánpótlást
kaptak. Kapcsolatot tartottak a kintiekkel! Az ellenség
ezt nem tudta. Mivel volt közösség, vagyis egy
eroforrás, mindennap újból kezdték
a harcot.
Ott vész el a remény, ahol nincs már közösség,
amikor megszakad a kapcsolat Istennel és emberekkel is.
Hogyan gyozhet az ember, ha magára marad? Végy
magad mellé valakit, amikor döntened kell egy nehéz
kérdésben, amikor úgy érzed, nehéz
a harcod! Azért van a gyülekezet, hogy közösségben
legyünk, egymással összekötve, egymásnak
eroforrásai! Egy testté kovácsolt Isten,
és egymásnak tagjai vagyunk. Az egyik kéz,
a másik láb, az egyik szaglás, a másik
hallás... Nem vagyunk egyformák, de egymást
kiegészítjük, és egymás terhét
hordozhatjuk nehéz harcokban.
Az Úr Jézus is úgy tudta végigharcolni
azt a rettenetes harcot a kereszten, hogy kapcsolatban volt az
Atyával. Imádkozott, és tartotta a kapcsolatot
- innen kapta az erot. Amikor mindenki kiabált és
handabandázott, o meg tudott maradni Atyjával közösségben.
O mondta: ha ketten egy akaraton vannak egy dolog felol, megadom
azt. (Mt 18,19-20) Mert az O kezében van a hatalom. Neked
nincs erod hozzá. A Gedeonok háromszáz emberrel
úgy gyozhetik le Midiánt, ha kapcsolatban vannak
az erovel. Isten dönti el a harc kimenetelét. Neked
csupán hinned kell, és közösségben
maradnod az Úrral és harcostársaiddal.
III. De vezér is
kellett a harchoz: ez volt Gedeon. Isten vezette Gedeont, Gedeon vezette háromszáz
bajtársát. Gedeon nem uralkodott a többieken,
nem tartotta nagynak magát, ellenkezoleg, nagyon alázatos
és szerény volt. Semminek, alacsonyrendunek, alkalmatlannak
érezte magát erre a szolgálatra, de az Úr
felhatalmazta ot. Az Úr kezében alkalmas eszköz
volt.
O volt a vezér, aki irányította a harcot.
Ez nem jelentette azt, hogy rendfokozatok vannak Isten hadseregében,
hanem csupán azt, hogy rend van. Gedeon megmondta mit
kell tenni, nem vagánykodott, nem büszkélkedett
pozíciójával - o egy harcos volt a többi
között. Olyan vezérre volt szükség
aki azt tudja mondani, mint Gedeon: "Rám figyeljetek,
azt tegyétek, amit én teszek." Ha Gedeon nem
tudta volna ezt mondani, nem lett volna alkalmas vezér.
De o ment elol, o fújta meg a kürtöt eloször,
o törte össze a korsókat legelobb, és
o emelte fel a fáklyát a többiek elott. Azt
mondta: tegyétek, amit én teszek. S a nép
azt kiáltotta: "Az Úrért, és
Gedeonért!" "Az Úr fegyvere és
Gedeon fegyvere!"
Volt tehát egy ember, aki mutatta az irányt, aki
nem bizonytalankodott. Kellett a vezér. Az Úr Jézus
a mi igazi vezérünk, aki az Uraknak Ura és
Királyoknak Királya. Ennél jobb vezért,
példaképet sehol nem találhatunk. Reá
figyelve lehetünk Gedeonok is, akik kezdeményeznek,
és elsonek mennek a harcba, az O nevében, mint
Dávid ment Góliát ellen Isten nevében.
Gedeon lement a táborba és hallotta, hogy az ellenség
fél, mert Isten már elhintette a félelmet
az ellenség szívében. Az Úr megengedi
Gedeonnak, hogy meghallja azt az álmot, amit egy midiánitának
adott az Úr, majd meghallhatja annak magyarázatát
is. Megengedi, hogy kiejtik az o nevét és Isten
nevét. Így megtudja, hogy félelem szállta
meg az ellenség táborát, és el van
dolve a csata! Itt már csak indulni kell! Csak egy ember
kell, aki irányítsa a harcot. Isten nem Zéeb
és Óreb által írja a történelmet,
hanem a Gedeonok által. Ezek az Isten emberei, az O harcának
vezérei.
IV. Álljunk meg most
egy kicsit a fegyvereknél, mert fegyverek nélkül
nem lehet harcolni. Napjainkban
éppen ez a legnagyobb probléma. Nagy fegyverkezés-mánia
szállta meg sáros földgolyónkat, s
az ember nem tudja, hogyan vessen véget ez orült
harcra-készülodésnek! Békérol
konferenciáznak, közben harcra készülnek.
Ugyanis a harchoz kellenek a fegyverek.
Gedeonnak és embereinek is voltak fegyvereik: kürtjeik,
korsóik, és a korsókban fáklyák.
A fáklya fényénél nagy csörömpöléssel
eltörték a korsókat, éppen éjfélkor,
a második orváltás kezdetén. Mindhárom
csapat egy jelre mikor összetörte a korsókat,
bal kezükben felemelték fáklyájukat,
jobb kezükben kürtökkel indultak a harcra. Egy
másik fegyverük volt a jelszó: "Fegyverre
az Úrért és Gedeonért!" Ennyi
volt Isten népének arzenálja.
Látható, hogy nem olyan fegyvereket használtak,
mint az ellenség, és nem is olyan harcot vívtak,
mint ok. Amikor az ellenség meghallotta a disszonáns
kürtzengést a tábor körül (biztosan
távol voltak egymástól, mert nem könnyu
több mint százezer embert bekeríteni), csak
annyit tudott, hogy itt menekülni kell. Körülvette
oket az Gedeon hadserege! Nagy pánik ütött ki,
rettegés szállta meg oket, egymást mészárolták
le. Mindezek Isten akarata szerint történtek így.
Az efézusi levél 6. része említi
a mi fegyvertárunkat. Azt írja: "Övezzétek
fel magatokat igazlelkuséggel!" Ezzel kezdodik a
fegyvertár. Az apostol mintha ezt mondaná: Készüljetek
el. Akárcsak a súlyemelok, amikor a derekukat megkötik,
és felkészülnek a mérkozésre.
"Vegyétek fel az igazság mellvasát"
amely a szívet védi. Mondjatok igazat! Lábunkra
húzzuk fel "a békesség evangéliumának
a készségét." Nagyon soknak fejében
van meg a békesség evangéliuma, vagyis tudják,
ismerik azt, de nem húzzák fel a lábukra,
hogy hirdessék. Ez nem elméleti dolog: menni kell
vele! Vegyük kézbe "a hit pajzsát, a
lélek kardját". Ezek azok a lelki fegyverek,
amelyekkel az ellenség nem rendelkezik. Neki más
fegyverei vannak. Gedeonéknak korsók, fáklyák,
kürtök voltak a fegyvereik, és egy nagy kiáltás.
Bárki kiálthatja, Jézus nevét, s
ez már bizonyságtétel, ez már elég!
A gyozelmet Isten adja kegyelembol.
V. Befejezésül,
meg kell említenem, hogy itt mindenki a helyén
volt.
Nekünk is helyt kell állnunk ott, ahova Isten állított
bennünket. A harcot nem lehet gyozelemmel megvívni
ha nincs fegyelem a hadseregben. A tábornoknak és
a közlegénynek meg van a helye. Senki nem hagyhatja
el kijelölt helyét, ahová állították.
Neked hol a helyed? "Ki van jelölve a helyed!"
- mondja Bódás János, a költo. Elmondható-e
magunkról: "...mindenik ott állott a maga
helyén"? Pál apostol bátran megy fel
Jeruzsálembe, pedig megprófétálják,
hogy ott meg fogják kötözni. Azonban o megingathatatlan:
tudja, hogy hol a helye! Így kell nekünk is hivatásunk
magaslatán állni, és akkor biztos lesz a
gyozelem.
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
