|
Abimélek király
- Bír 9,1-6
Ha megállítnánk
egy embert az utcán és azt mondanánk neki:
kedves barátom, neked Isten kegyelmére van szükséged,
az O bocsánatára, lehajlására, irgalmára
és szeretetére, akkor lehet, hogy O azt mondaná
nekünk: áh, dehogy. Nekem tízezer dollárra
lenne szükségem eloször is, és nem bunbocsánatra.
Ez azért van így, mert ahhoz hogy az ember megértse,
felfogja Isten kegyelmét, azt amit Isten felkínál
Jézus Krisztus által, ahhoz mindenek elott rá
kell ébrednie saját állapotára. Pedig
az ember igazi, alapveto baját nem a pénz, hanem
Isten kegyelme oldhatja meg.
Az Abimélekrol szóló igeszakasz önmagunkra
világít rá: sok esetben ilyenek vagyunk
mi. Abimélek Izraelben az elso nemhivatalos király
volt, aki három évig bitorolta a trónt.
Bitorolta, - mivel nem Isten állította oda. Jóval
Saul elott, Izrael elso hivatalos királya elott már
el voltak vetve a romlásnak a magjai. A Gedeon idejében
történt dolgok az elozmények, ez amit itt
látunk csupán azok gyümölcsei. Itt csak
aratják azt amit elvetettek. "Isten nem csúfoltatik
meg, - mondja Pál apostol - amit vet az ember azt aratja
is". Figyeljük meg egy kicsit közelebbrol Abimélek
életét. Tekintsünk bele ezekbe az eseményekbe,
hogyan is zajlanak le. Eloször Abimélek ajánlatát
látjuk, majd szó van arról hogy milyen emberei,
követoi voltak Abiméleknek, s végül Abimélek
uralkodásáról tesz említést
az ige.
I. Kezdjük tehát
Abimélek ajánlatával.
Gyakran találkozunk olyan emberekkel akik önmagukat
ajánlják, akik azt mondják: nem látod
hogy ki vagyok én? Hasonlíts össze azzal
a másikkal, és a ketto közül válassz!
Találsz-e jobbat, szebbet, értelmesebbet, bölcsebbet,
megfelelobbet nálamnál? Világos, hogy olyan,
mint én, olyan több nincs. Ha nem is szavaikból,
de cselekedeteikbol, eljárásukból, szolgálatukból
ezt lehet megérteni. Ezek azok, akik önmagukat ajánlják.
Pál apostol azt mondja, hogy nem az az alkalmas aki önmagát
ajánlja, hanem akit az Úr ajánl, és
akit az Úr alkalmassá tesz. Abimélek viszont
egy ilyen ajánlattal jött: barátaim, testvéreim,
atyámfiai, mi egy testbol, egy csontból vagyunk,
mi testvérek vagyunk. Sionból vagyok én
is. Tekintsétek meg, melyik jobb nektek: hogy 70 férfiú
uralkodjon rajtatok, vagy én. Válasszatok! S persze,
megnyerte az emberek szívét hízelkedésével.
Felajánlja, bemutatja magát és meggyozi
oket. Saját maga királlyá választja
magát, és ráveszi a népet arra, hogy
koronázzák meg. A bírákat eddig mindig
Isten választotta, késobb az elso királyokat
is. Ha ember választott, akkor mindig rosszul történtek
a dolgok. Amikor mi választunk és mi akarjuk kivitelezni
akaratunkat, az mindig rosszul sikerül. Az volt a bukás
kezdete és folytatása Izrael népe között,
amikor nem Isten vezetésére néztek már,
hanem amikor Isten helyett valaki vagy valami más nyerte
meg a népnek szívét.
Ezzel a módszerrel jött a Sátán Édenben
is. "Melyik jobb néktek, válasszatok. Csakugyan
azt mondta az Isten, hogy a kert fáiról nem ehettek?...
Tudja az Isten hogy az nektek jó lenne, ha ennétek...
Nem akarjátok a jobbat? Olyanok lesztek mint az Isten.
Válasszátok ezt." Így tünteti
fel számunkra is a világban levo dolgokat. Neked
jó lenne ez a barátság, ez a szenvedély,
ez az életmód, - éld ki magad, még
fiatal vagy, válaszd a bun gyönyöruségét...
nem akarod a jobbat? Mikor aztán az ember belemegy, azután
látja, hogy becsapták. Hiszen az csak ideig-óráig
tart! De nem tud többé szabadulni belole.
Abimélek alkalmatlan volt a királyságra,
mert alkalmatossága önmagától származott.
Nézzük meg Gedeon elhívását!
Az ott kezdodött, hogy az angyal kijelentésére
és felszólítására o így
válaszolt: "Én vagyok legkisebb az én
atyámnak házában, s az én nemzetségem
a legkisebb Izrael nemzetségei között. Kicsoda
vagyok én hogy megverjem a Midiánt?" De ha
nem így állt volna hozzá a dolgokhoz, hanem
azt mondta volna: hát csakugyan jól mondod, nincs
hozzám hasonló Izraelben; én vagyok az az
eros ember aki meg fogja verni a Midiánt, majd én
megmutatom! Ilyen hozzáállással nem lett
volna alkalmas, az Úr nem küldte volna el, mert a
szabadulás nem Gedeon kézíve által
történt, hanem Isten által. Mindig azokat
az embereket tudta Isten alkalmassá tenni a szolgálatra,
akik önmagukat alkalmatlannak, fiatalnak, gyengének,
bunösnek, tisztátalannak vagy legkisebbnek látták.
Pál apostol azt mondja: "a mi alkalmatos voltunk
Istentol van." O sem önmagától lett apostol:
megjelent az Úr a damaszkuszi úton, elhívta,
elküldte és munkába állította.
Nem azért, mert méltó volt reá, hanem
Isten kegyelme által.
A hízelgés, önajánlás, öndicséret
- bun. Saját tervek, elgondolások csalafinta megvalósítása
nem hozhat jót. Abimélek azért lehetett
király, mert Isten népe elhajolt az Úrtól.
Már nem theokrácia volt, hanem anarhia. "Ne
bízzatok emberekben - szól Jeremiás -, átkozott
az az ember aki férfiúban bízik." A
zsoltáros pedig azt mondja hogy: "Ezek szekerekben
bíznak, amazok lovakban, mi pedig az Úrnak a mi
Istenünknek Nevérol emlékezünk meg."
Salamon királynak megjelent az Úr és azt
mondta: "Kérj amit akarsz hogy adjak néked."
S erre Salamon azt mondta: "Te nagy irgalmasságot
cselekedtél az én atyámmal Dáviddal.
Helyette engem királlyá tettél. Most, ó
Uram legyen állandó a te beszéded, melyet
szólottál volt az én atyámnak Dávidnak,
mert te választottál királlyá e nép
felett." Késobb, ha nehéz körülmények
közé jutott Salamon, mindig számíthatott
arra hogy nem o akart király lenni. Isten tette oda. Ez
volt szolgálatának és életének
az alapja: "Isten határozta meg helyemet, nem én
választottam azt."
II. Abimélek követoirol,
társairól is szól a történet. Pénzt adtak neki Baál-berit
házából, - nem olyan sok pénz volt
az, de elég volt, hogy ezek által henyélo-,
egy másik fordítás szerint fejetlen, alkalmatlan,
hiábavaló embereket fogadott fel. Károli
fordítása szerint "henyélo és
hiábavaló embereket fogadott". Ezek voltak
az o követoi. Madarat tolláról, embert barátjáról...
Ezek olyan emberek voltak akiknek a pénz számított,
nem az, hogy kinek szolgálnak. Csak pénz legyen!
Le lehetett oket fizetni. Nem az volt a baj hogy ilyenek kerültek
össze, hanem az hogy o ilyeneket szeretett. Nem számított
hogy milyen emberek vannak mellette. "A cél szentesíti
az eszközt" - alapon ezekkel is kész volt együttmunkálkodni.
Itt volt a baj. Mert nem mindegy hogy kik a munkatársaid!
Azok buneiben részes lehetsz, ha cinkos társ vagy.
Henyélo és hiábavaló emberek téged
is henyélo és hiábavaló emberré
tesznek.
A kérdés az, nekünk mennyit számit
a pénz? Mennyit teszünk az Úr iránt
való szeretetbol és mennyit a pénzért,
az anyagi javakért, földiekért, emberekért.
Az Úr Jézus Krisztus követoi között
is voltak olyanok akik azért követték, mert
látták a csodáit, ettek a kenyérbol,
jól érezték magukat az Úrral. Azok
nem sokáig követték Ot. Júdást
is a pénz csalta meg és városunkban, országunkban
ahogy ez a hajsza megkezdodött, az anyagiasság hulláma
elragadhat bennünket. A lélek több hogynem a
test. Keressétek eloször Isten országát,
mert így az eledel és a ruházat megadatik
néktek, olvassuk Isten igéjében. Lehet követni
Jézust érdekbol is. Követjük Ot egyáltalán?
Ha igen, hogyan követjük ot? Pál apostol arról
is beszél hogy némelyek színbol és
nem szívbol prédikálják a Krisztust.
Lehet hogy a csapatszellem ragadta el oket, azokat a henyélo,
hiábavaló embereket. Ha a másik megy, akkor
én is megyek. Így mennek egymás után
az emberek: mert a másiknak van, legyen nekem is, mert
az úgy csinálja, csinálom én is.
Gondoljuk meg, miként szolgáljuk az Urat. Okos,
öntudatos istentiszteletet vár el tolünk az
Isten. Nem emberekért, nem a látszatért,
a dicséretért. Isten az aki látja a szívünket,
O az aki tudja hogy mennyit vagyunk a belso szobánkban,
mit teszünk otthon, a munkahegyen, hogy viselkedünk
a hétköznapokban... az élet nem csak vasárnapokból
áll. Abimélek követot figyelve, feltevodik
a kérdés: milyen ember vagy, milyen tagja vagy
a gyülekezetnek? Nem akarom idézni ezeket a szavakat,
"henyélo és hiábavaló... Lehet-e
rád számítani? Hogyan követed Jézust,
és miért?
III. Abimélek uralkodását
ha nézzük, egy néhány szóval
jellemezhetjük azt, meghatározhatjuk. Gyilkosság,
háború, eroszak, diktatúra, romlás
- ezek jellemezték az o uralkodását, ennyibol
állt. Abimélek
három évig eroszakot gyakorolt Izrael népe
felett. A romlásba vitte a népet. Háborúból
állt ez a három év. Ettol az embertol sokak
sorsa függött, mint ahogy mi tolünk is függ
mások sorsa. Hogyan viselkedünk abban a városban
ahová Isten helyezett, hogy élünk abban a
tömbházban vagy abban az utcában? Nem vagyunk
elszigetelve, mindenki minket néz, mit csinálunk,
mit mondunk, hogyan élünk? Nem mindegy hogy hogyan
élsz! Életed kihatással van másokra,
és felelsz mások életéért.
Sónak, világosságnak jöttünk erre
a világra. Ide állított bennünket Isten
hogy itt töltsük be küldetésünket.
Ha romlás kíséri az életünket
mások is arra az útra térnek.
Abimélek megölte testvéreit, 70 férfiút
egy kövön. Nem csak karddal vagy fegyverrel lehet gyilkolni.
Az Úr Jézus azt mondja: "Megmondatott a régieknek,
hogy ne ölj, de én azt mondom néktek hogy
ne gyulölj." Mert ha haragszol a te atyádfiára
- az gyilkosság. És ha eszedbe jut, hogy a te
atyádfiának panasza van ellened, mielott a te áldozatodat
az oltárra vinnéd, eredj és békülj
ki vele. Ne várj hogy o kérjen bocsánatot.
Az igazi uralkodás az, amikor az Isten uralja az életünket,
és mi Neki szolgálunk. Ha a Fiú megszabadított,
valóban szabad vagy. Mondd az énekíróval:
"Tégy foglyoddá Uram, akkor szabad leszek,
késztess megadnom önmagam, gyozelmet úgy veszek.
Ha küzdve küszködöm akkor leroskadok, de
ha karod lesz börtönöm, akkor eros vagyok."
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
