Sziklazúzó pöröly
© Borzási István, 1997
Motto: Nem olyan-é az én igém, mint a tuz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly? (Jer 23,29)


Hogyan munkálkodik Isten? - Bír 11,1-29

Bírák könyve Izrael történetének egy sötét korszakát mutatja be, a királyság megalapítása elott, amelyben mindenki azt cselekedte amit jónak tartott a maga szeme elott. Sok zurzavar, összevisszaság volt a nép között, telve bunnel. Szinte elszörnyülködünk, hogy mennyi gonoszság lakozhatott a választott nép között! Aztán azon is, hogy mindez belekerült a Bibliába. Ez csupán azt mutatja, hogy a Biblia igaz: úgy tárja fel a dolgokat, ahogy azok megtörténtek. "Amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg." (1Kor 10,11)
A Jefte története egy különleges történet. Egy paráznának a gyermeke volt, aki henyélo embereket gyujtött magaköré, ami sok kérdojelt tesz a személye köré. Majd az leányának állítólagos feláldozása fogadalomból, újra felcsigázza kíváncsiságunkat, vajon megtörtént-e az valójában, vagy más jelentése van a dolgoknak. Nem kívánok most ezekre a kérdésekre semmilyen választ adni, inkább azokat a tanulságokat szeretném ha kiszurnénk ebbol a történetbol, ami Isten személyére, munkájára vonatkoznak. Jefte története világosan bemutatja, hogyan munkálkodik Isten.

Az üzenetet ahogy megértettem úgy szeretném átadni, hogy azt alkalmatlanságom és nyomorúságom ne homályosíthassa el. Hogyan munkálkodik Isten? Csendben, emberek által, feltartózhatatlanul és kegyelmesen.

I. Isten csendben munkálkodik, nem úgy mint mi. Mi nagy hu-hóval, csindarrattával teszünk amit teszünk. Ezzel akarjuk bemutatni az embereknek hogy mi nagy munkába fogtunk, milyen fontos személyek vagyunk. Nem úgy Isten: O csendben készíti azt az embert, akit fel akar használni Izrael megszabadítására.

Újból vétkezett Izrael népe, újból Urukhoz kiáltottak. Prófétát küldött, megfeddte oket, elítélte tetteiket, de nem mondott le róluk, újat kezdett. Közben csendben neveltem készítette Jeftét a szabadításra.

Azt amit Izrael tett valaki úgy jellemezte, hogy olyan volt, mintha boszen furészelték volna az ágat maguk alatt. A járókelok figyelmeztették: álljatok meg! Veszteteket okozza! De ok nem hallgattak a figyelmeztetésre. Van ez így, hogy sem a próba sem a betegség nem tud meggyozni bennünket. Aztán bekövetkezik a baj. Mit tesz ilyenkor Isten? Alá tartja a kezét, és kifogja oket: még mindig nem mondott le róluk, újat akar kezdeni velük. Hasonlóképpen, más példával élve: olyan ez, mint az a szülo aki fiának rossz útjait, döntéseit feltárja. Figyelmezteti, hogy nem lesz jó vége. Mikor látja, hogy nem változtathat a dolgokon, akkor azt mondja: hát legyen! Ha már házasságra léptél, akkor legalább legyen meg mindenetek: és szeretetének legjavát pazarolja reá.

Így cselekszik Isten is: csendben készíti lázadó népe számára a szabadulást, szeretetbol. Mi valószínu ezt nem így tennénk. De Isten csendben munkálkodik. Tavasszal rügyeznek a fák, újból kizöldül a határ, Isten a halott télbol csendben életre hívta a világot! Amikor Sámuel idejében a nép királyt kért, Isten szomorúan tudomására hozta Sámuelnek, hogy ez azért van, mert ot utálták meg. De ha már így van, akkor legyen! Isten királyt ad a népnek? Hogyan? Olyan szép az, ahogy összehozza az Úr Sault Sámuellel! Mondja is neki: "holnap küldök hozzád egy embert és azt kend királlyá". Még senki nem tud semmit, a mozaik kockák Isten tervében csendben illeszkednek egymás mellé. Elvesznek Saul apjának a szamarai, azokat meg kell keresni. Nem véletlen az, hogy Saul nem találja, épp abba a városba érkezik, ahol Sámuel van, épp abban az órában áldozás folyik, és Saulból király lesz minden feltunoség nélkül.
Izraelt ki kellett hozni Egyiptomból. Ki legyen az az ember? Isten nagy csendben elkészíti a tervet: munkához lát és elküldi Mózest iskolába, hogy népvezérré, törvényadóvá, lelkipásztorrá, prédikátorrá tegye. Ott a Moáb mezején, Midián mellett egész Hórebig vezeti, mintha véletlenül történne minden, hogy azon a hegyen sorsfordító találkozása legyen az Úrral.

Az sem véletlen, ami veled történik. Csendben, láthatatlanul, végzi a munkáját: ott van a gyülekezetben, ott van a parlamentben, és ott van a családban a kis és nagy döntéseknél, irányítja a történelmet csendben. Felfedezted-e már Isten munkáját? Rájöttél-e, hogy Isten volt az, aki nem engedte, hogy elvessz amikor elestél: kegyelmesen lenyúlt hozzád, és felkínálta a szabadulást. Megragadtad-e az O kinyújtott kezét?

II. A következo válasz kérdésünkre az, hogy Isten emberek által munkálkodik: ilyen emberek által is, mint Jefte. Milyen ember volt Jefte? Mi emberek valószínu nem ot találtuk volna a legalkalmasabbnak a szabadító munkára. De Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Pál apostol szerint Isten a semmiket és a senkiket választotta ki magának. Emberek által munkálkodik, nem angyalok által, és az emberek közül is nem a leghatalmasabbakat és leggazdagabbakat választotta! Így került Jefte is Isten kezébe.

Jefte istenfélo ember volt. Ezt kiérzodik beszédébol is. "Nem úgy van-é, hogy amit bírnod adott néked Kámos, a te istened, azt bírod?! Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, akiket az Úr, a mi Istenünk uzött ki elolünk." (Bír 11,24) Mivel hitt Istenben, Gileád vénei tudták, rá lehet bízni a harc vezetését.

Nem mindenkire lehet rábízni ilyesmit: de azok által nem is tud munkálkodni Isten. Reád bízhat-e az Úr fontos vagy kevésbé fontos dolgokat? Megállod-e a helyed ott, ahová állítottak? Egy öreg bácsi kis földkockát gondozott a tömbházak között. Virágokat ültetett, öntözgette, gyomlálta oket. A szomszédok próbálták lebeszélni: ne is foglalkozzon vele! Hát nem látja a betonkolosszusokat körös-körül? A bácsi csak annyit mondott: én úgy szeretnék meghalni, hogy itt ezen a kis területen szebb legyen a föld utánam. És olyan szép lett, hogy gyönyöruség volt nézni! O úgy érezte annyit bíztak reá: neki annyiban helyt kell állni! Reád sem bízott lehet tíz talentumot, csak egyet: elástad? Isten emberek által munkálkodik, olyan emberek által, akikre rábízhat valamit. Pál apostol nagyon jól tudta, mi a feladata. Kész volt életét is feláldozni csakhogy azt elvégezhesse. Te tudod-e hol a helyed, hol akar Isten látni?

Isten embereket használ: emberek száját, lábát, tehetségét, pénzét, idejét, egészségét, mindenét. Kérheti-e toled az életed? Küldhet-e téged szabadító nagy munkájába? Eszköz lehetsz Isten kezében! Valaki panaszosan, keseruen azt mondta a lelkipásztornak: Nem kellek én már senkinek! Telve vagyok nyomorúsággal, betegséggel, zsémbelodéssel, nem kellek én már senkinek! A lelkipásztor azt mondta: de igen! Istennek még mindig kellesz, így ahogy vagy! Istennek szüksége van rád! Téged is fel tud használni, tovább akar adni másoknak! Nagy tervében te is lehetsz egy kicsinyke csavar! Bocsásd magad az Úr rendelkezésére.

III. Azt is megemlíthetjük hogy Isten munkája feltartózhatatlan, annak nem tud ellenállni senki és semmi. Ha Isten valamit eltervezett, azt véghez is tudja vinni. Nem akadály Ábrahám öregsége: Izsák minden reménység ellenére megszületik, mert Isten elott nincsenek lehetetlenek. Izrael szolgasága, a fáraó keménysége, a nép sokasága nem akadály Isten számára, ha O eltervezte a szabadulást. Feltartózhatatlanul, következetesen véghezviszi akaratát.

A nép elfordulása és a szárazság Illés idejében nem akadály, hogy az Úr ébredést hozzon a Kármel hegyén. Még azt sem kell gondolja a próféta, hogy egyedül maradt: Istennek gondja volt arra, hogy megtartson magának egy "kiváltképpen való népet", akik nem hajtottak térdet a Baálnak. Isten feltartózhatatlanul munkálkodik, és tervét megvalósítja.Az, hogy a zsidó nép nem fogadta el a Messiást, ez nem akadály: Isten a pogányokra is gondolt, nehogy kimaradjanak a kegyelembol. Jefte múltja és jelene nem tartóztathatja fel Istent, hogy szabadító tervét megvalósítsa. Neki mindig vannak megoldásai, ott is, ahol nekünk már nincsenek. O akkor is segíthet, ha minden emberi bölcsesség és hatalom csodöt mond.

IV. És mindezt - hadd említsem ezt befejezésül -, kegyelmesen viszi véghez, nem érdemünk szerint. Hiszen Izrael sem ezt érdemelte! De Isten nem akarja a bunös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. (Ez 18,23) "Az Úrnak minden útja kegyelem és huség." (Zsolt 25,10) Az O jellemébol fakad a szeretet, a kegyelem... Isten ebben gyönyörködik. Hát nem csodálatos? Jefte és Gileád lakói nem ítéletben, bosszúállásban, haragban részesülnek, hanem kegyelmes szabadításban! Hetven év után Isten hazahozza babiloni foglyokat, mert O kegyelmes. Jézus megjelenik nyolc nap múlva, hogy a hitetlen Tamással is találkozzon, mert O kegyelmes. Minden munkája kegyelembol fakad.

Ezért most érdemes megállni, és csodálattal áldani az Urat kegyelméért!

Kolozsvár, 1997 december 9.
Borzási István




Észrevételek, kérdések, levél a webmesternek: Kui Barnabás

Copyright © 2002 MagyarBaptista.com All rights reserved.



Látogatók száma:


Május 20, 1999 óta