|
Istent kereso bálványimádók
- Ez 14, 1-11
Spurgeonról van feljegyezve,
hogy mikor a szószék lépcsoin ment felfele,
magában gyakran így imádkozott: "Hiszek
Szentlélekben, hiszek a Szentlélekben"!
Ilyen kemény üzenetnél, mint a mostani, nem
elég a mi eronk... ha nem hinném, hogy Isten ezt
is megértetheti velünk, eredményessé
és hasznossá teheti, akkor nem fognék neki
prédikálni. Jaj, nehogy leperegjen rólunk,
és érzéketlenek maradjunk az Úr szavára!
Jusson el az élo és ható ige oda, ahova
kell, változtassa meg azt, amit kell. Ehhez csakugyan
Isten ereje szükséges, a Szentlélek ereje...
Én hiszek Szentlélekben! A kérdés
most így szól felénk: mi hogyan járulunk
Isten elé? Hogyan jövünk megkérdezni
az Urat? A vasárnapra azt mondjuk, ünnepnap. Felvesszük
az ünnepi ruhát, eljövünk az Úr
házába, ünnepi ebédet készítünk,
és aznap ünnepi módra cselekszünk mindent.
Azonban nemcsak vasárnap kell az Úrnak szolgálni!
Hogyan állunk a hétköznapokkal? Nincs-e álkegyesség
a szívünkben: egy vasárnapi kegyességünk,
valamilyen álarcunk, amit hétköznapokra levetünk,
és mást mutatunk be... Majd, következo vasárnap
újra feltesszük, hadd lássák milyen
istenfélok vagyunk, milyen imádkozók, milyen
kegyesek, milyen hívok... De ugyanez hétköznap,
otthon, a konyhában, a szobában, a munkahelyen,
vagy utcán másképp mutatkozik meg?! Hogyan
állunk mi ezzel a kérdéssel?
Istent kereso bálványimádókról
szól az ige, akik Isten színe elé járultak,
hogy Ot megkérdezzék, az O akaratát tudakozzák,
de képmutatással, hazugsággal, önigazolással,
nem igaz szívvel jöttek Isten elé.
Nekünk is keresnünk kell az Urat - mondja Ézsaiás
55,6. és 7. verse: "Keressétek az Urat, amíg
megtalálható, hívjátok Ot segítségül,
amíg közel van". Ezt idézni szinte kívülrol
tudjuk már. De tudjuk-e a folytatást is? "Hagyja
el a bunös az o útjait, bunös férfiú
gondolatait, és akkor könyörül rajta az
Úr". Hagyja el a bunt, változtassa meg az
életét! Jöjjön keresni az Urat, amíg
közel van és amíg megtalálható,
de megváltozott élettel! Az Úr megkeresésével
egyidoben változás is kell történjék
az életében, másként nem jöhet
az Úrral találkozni, nem válaszol néki
az Úr. Izrael vezetoi úgy vannak itt nevezve, hogy
"Izrael vénei", "elöljárói",
- leültek Ezékiel próféta elé.
Eloször a képmutató vallásosságot
látjuk, amit az Úr leleplez. Késobb, miután
felfedte képmutatásukat, megmondja a megoldást
is. Ezekrol beszél hozzánk az ige.
I. A képmutató
vallásosság.
"Bálványaikkal a szívükben, vétkeik
botránkozását orcáik elé állították."
Az új fordítás azt mondja "Bálványaikat
szívükbe fogadták és azon jár
az eszük, ami bunbe viszi oket. Jönnek, hogy engem
megkérdezzenek. Hát engedjem, hogy megkérdezzenek?
- ezt mondja az Úr". Íme, van, amikor ilyen
képmutatással jön az ember Isten színe
elé, és csodálkozik, hogy az Úr nem
válaszol.
Több ige beszél arról, hogy az Úr nem
válaszol az ilyen kérdésre. Az elso Saulra
vonatkozik, 1Sám 28-ból: "Sámuel pedig
monda Saulnak - miután Saul az endori varázslóasszonnyal
eloidéztette Sámuelt a halottak közül
-: Miért háborgattál, hogy felidéztettél
engem? És felele Saul: Igen nagy szorultságban
vagyok. A filiszteusok hadakoznak ellenem. Isten pedig eltávozott
tolem és nem felel már nékem sem próféták
által, sem álomlátás által.
Azért hívtalak téged, hogy megmondjad, mit
kelljen cselekednem? És monda Sámuel: ugyan miért
kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott toled
és ellenségeddé lon?" Azért
nem válaszolt Saulnak az Isten, mert elhagyta Ot, szíve
már nem volt oszinte Isten iránt. Ezt bizonyítja
az is, hogy egy halottidézohöz ment tanácsért...
Azt mondja a zsidókhoz írt levél 1. része:
"miután szólott hajdan az Isten sok rendben
és sokféleképpen a próféták
által, ez utolsó idokben szólott nékünk
az O Fia által..." Aki Isten legnagyobb kijelentésére,
Jézus Krisztusra nem hallgat, az hiába veszi a
Bibliát, hogy önmagát igazolja vele, hogy
alátámassza saját hitetlenségét,
hazugságát, képmutatását bálványimádását...
Isten nem fog válaszolni neki. Feldúlt lélekkel,
bálványimádó szívvel hiába
forgatja az ember a Bibliát, hiába fordul Istenhez,
amíg nem lesz oszinte önmagához és
embertársaihoz, Isten nem fog válaszolni neki.
A gazdag ember, aki a pokolban nyitotta fel szemeit, meglátta
Ábrahámot távol, arra kérte ot, hogy
küldje el Lázárt, hogy életben maradt
öt testvére nehogy ugyanolyan sorsra jusson, mint
o. Szóljon hozzájuk Isten Lázár által!
Ábrahám azt válaszolta, hogy nem lehet,
mert van Mózesük és prófétájuk,
ha azokra nem hallgatnak, Lázárra sem fognak hallgatni.
Nincs más kijelentés számukra, mint amit
Mózes és a próféták átadtak!
Isten nem válaszol azoknak, akik Mózest és
a prófétákat elutasítják.
Ezékiel idejében a nép vénei megkérdezték
az Urat, de bálványaikat már a szívükbe
fogadták. Nem csak szobájukban és szentélyükben
volt ott a bálvány, hanem szívükbe
fogadták már! Így járulni Isten elé,
így imádkozni, könyörögni Hozzá,
így keresni az Urat, hamis istentisztelet, hamis kegyesség!
Ézsaiás 58. részében így szól
az Úr: "Kiálts teljes torokkal! Ne kíméld!
Mint trombita, emeld fel hangodat és hirdesd népemnek
buneit és Jákób házának vétkeit.
Holott ok engem minden nap keresnek és tudni kívánják
útjaimat, mint oly nép, amely igazságot
cselekedett és Isten törvényét el nem
hagyta. Kérik tolem az igazságnak ítéleteit,
és Istennek elközelgését kívánják.
Miért böjtölünk, és Te nem nézed,
gyötörjük lelkünket, és Te nem tudod.
Íme böjtöléstek napján kedvteléseteket
uzitek, minden robotosaitokat szorongatjátok. Íme
perrel és versengéssel böjtöltök,
és sújtotok a gazságnak öklével.
Nem úgy böjtöltök mostan, hogy meghallassék
szavatok a magasságban! Hát ilyen a böjt,
amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az
ember a lelkét gyötri?" Ez az üzenet is
olyan embereknek szólt, akik képmutató vallásoskodással
keresték az Urat. Talán imádkozva, talán
hosszan böjtölve, talán áldozatot hozva,
de szívükben bálványtisztelettel mentek
a prófétához, mint Izrael vénei,
Isten megkérdezésére... Isten azonban belelát
a szívbe és látja, hogy hol van a baj. Isten
nem szereti az ilyen vallásosságot! Olyan emberek
ezek, akik önigazolást kerestek. Ezékiel próféta
támassza alá az o elore elkészített
véleményeiket, az Úrtól kapott üzenettel.
Ugyanis Jeruzsálembol jöttek, a pusztulás
elott álló városból, ahol Jeremiás
azt hirdette, hogy a város a káldeusok kezébe
adatik, leromboltatik, és a maradék nép
elvitetik Babilonba. Ezt nem hitték a nép vezetoi.
Hamar Ezékielhez szaladtak, lássuk csak Ezékiel
mit mond? Gondolták magukban: Jeremiás ítéletet
hirdet, de vajon Ezékiel alátámasztja-e?
"Vajon cselekedni fog-e Isten minden O csodái szerint,
hogy elhagyjon minket?" Az nem lehet! Ezékiel biztos
minket fog igazolni! De jön az Úr és azt mondja:
ne igazold oket! Hazugok, és bálvány van
a szívükben! Nem járnak igaz úton!
Az Úr Jézushoz is közeledtek hasonló
lelkületu emberek, kísérto kérdésekkel:
"Szabad-e férfiúnak elbocsátani feleségét?
Szabad-e a császárnak adót fizetni?"
Az Úr megválaszolt nekik, de nem úgy, ahogy
gondolták: felfedte bunös jellemüket. Isten
az ilyen kérdésekre nem a kegyességük
szerint, hanem buneik, bálványimádásuk
szerint válaszol. "Én, az Úr felelek
meg annak énmagam által, bálványaiknak
sokasága miatt." Isten buneik szerint fogja kimondani
az ítéletet.
Isten nagyon jól ismeri a mi jellemünket, azt is,
ami a szívünkben van. Amikor otthon imádkozunk,
Bibliát olvasunk, vagy énekelünk, szolgálunk,
adakozunk, mikor a társunkkal beszélünk, szeretetünket
mutatjuk, amikor alázatoskodunk, mindent jól lát
az Úr, és nézi a szívünket.
A szívünk szerint megállapítja, hogy
igazi, vagy nem igazi az amit teszünk.
Jeroboám Ahija prófétához küldte
feleségét, hogy beteg gyermekének jövoje
felol érdeklodjön. De másnak tette magát,
nem akarta, hogy felismerjék. A prófétát
és Istent azonban nem lehetett becsapni. "Jöjj
be, Jeroboám felesége; miért tetteted magadat
másnak? Én te hozzád kemény követséggel
küldettem" - mondja neki Ahija. "Ezt mondja az
Úr, Izraelnek Istene: ...íme én veszedelmet
hozok a Jeroboám házára, és kiirtom
Jeroboámnak még az ebét is..." (1Kir
14,6. 10.) Micsoda kemény beszéd! Nem ezt várta
Jeroboám felesége. Azt várta, a gyermek
meggyógyul, a trón örököse lesz!
De Isten nem hagyja magát megcsúfoltatni. Isten
nem kívánsága szerint válaszolt néki,
hanem bunei szerint, bálványainak sokasága
szerint.
A farizeusok álkegyességét sem igazolta
az Úr. "Jaj néktek képmutató
farizeusok és írástudók!" -
mondja Mt 23-ban. Ítéletet mond reájuk,
pedig jócselekedeteik elismerését várták!
Azért, mert Isten nem szereti a képmutató,
önigazoló és valójában Istent
gyalázó vallásosságot!
Jaj, nem szeretném, ha a mi kegyességünk,
istentiszteletünk mögött az önzésünk,
szeretetlenségünk, bálványimádásunk
húzódna meg! Isten belelát a szívbe,
és tudja, hogy mit miért teszünk, és
annak megfeleloen igazol vagy elítél. Semmit sem
lehet elole eltitkolni. Embereket megcsalhatunk, de Istent nem!
Milyen a mi istentiszteletünk?
II. Mindezeket hallva, ha
most felfedezünk önmagunkban valami ilyesmit, fel kell
tennünk a kérdést: hol van a megoldás?
Milyen jó, hogy
az ige épp erre válaszol. Az Úr megmondja
ezeknek az embereknek is mit kell cselekedniük: "Ezokáért
mondjad Izrael házának: Ezt mondja az Úr
Isten: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól,
és minden útálatosságtoktól
fordítsátok el orcátokat." Ha megállapítottuk
a diagnózist, most következik a gyógyszer.
"Térjetek meg" - mondja. A megtérés
kétrészes: forduljatok el a ti bálványaitoktól,
és forduljatok oda Istenhez! Fordítsatok hátat
a réginek, a múltnak, az istentelenségnek,
a bálványimádásnak, és szánjátok
oda magatokat Istennek! Ismerjétek fel, valljátok
meg, hagyjátok el, forduljatok el buneitektol! Ez az elso
lépés. Aztán fordulj oda, szánd oda,
add oda magad Istennek. Ez a másik lépés.
"Isten a kevélyeknek ellenük áll, az
alázatosoknak pedig kegyelmet ad - mondja Jakab apostol.
Engedelmeskedjetek azért az Istennek, álljatok
ellene az ördögnek, és elfut toletek. Közeledjetek
az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok
meg kezeiteket, ti bunösök, szenteljétek meg
szíveiteket, ti kétszínuek. Alázzátok
meg magatokat az Úr elott, és felmagasztal titeket."
(Jak 4,6-10) Íme itt van a megoldás. Önvizsgálatot
tartani, elhagyni a bunt, vállalni a bunbánatot,
szakítani a bunnel és odafordulni Istenhez! Ezt
kellett volna tegyék Ezékiel látogatói
is. Ez az, amit nekünk tennünk kell most!
Mit kíván az Úr? Mikeás próféta
válaszol: "Csak azt, hogy igazságot cselekedjél,
szeresd az irgalmasságot, alázatosan járj
a te Isteneddel." (Mik 6,8) Eloször: igazságot
cselekedjél, vagyis igaz legyen az imádságod,
a szereteted, a szolgálatod, az áldozatod, minden
tevékenységed. Aztán: szeresd az irgalmasságot,
vagyis gondolj arra, hogy Isten kegyelmes volt hozzád,
a szerint bánj te is embertársaiddal! Végül:
alázatosan járj az Úr elott. Másképp
nem várhatod el, hogy Isten válaszoljon imádságodra!
"Keressétek az Urat, amíg megtalálható,
hívjátok Ot segítségül, amíg
közel van". Tanuljuk meg e felhívás folytatását
is: "Hagyja el a bunös az o útját, bunös
férfiú gondolatait, és akkor könyörül
rajta az Úr." (Ézs 55,6-7)
Vegyük komolyan e mostani felhívást! Ha Isten
Igéje elítélt minket, akkor alázattal
álljunk az Úr elé: "Könyörülj
rajtam Uram, hogy most megtérhessek, elfordulhassak bálványaimtól,
odafordulhassak Tehozzád! Odaszánom magam néked,
hogy a Te színed elott élhessek és szolgálhassak
minden nap igazi istentisztelettel, igazi odaszánással."
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
