|
A venyige sorsa - Ez 15,1-8;
Jn 15,1-8
"Én vagyok az igazi
szoloto" - mondta az Úr Jézus. Ez a kijelentése
immár a hetedik az "Én vagyok" kezdetu
mondásai közül. Az Atya munkáját
is azonosítja: O a szolomuves, majd a tanítványok
helyzetét határozza meg: "ti vagytok a szolovesszok".
Ennek a tanításnak fényében kell
vizsgálnunk Ezékiel üzenetét, hogy
megérthessük, miért jött az ítélet
Izraelre.
A Biblia gyakran használja ezt a hasonlatot, amit Ezékielnél
találunk: Isten népe olyan, mint egy szolo, az
Úr szoloje. Az Ószövetség gyakran negatív
értelemben említi e hasonlatot: a nemes plánta,
a megmuvelt, gondozott szolo megromlott, terméketlenné
vált, haszontalanná lett, és megérett
az ítéletre. Következik, hogy Isten elpusztítsa,
kivágja, vadak martalékává engedje...
A kivágott venyige két vége már megpörkölodött...
Izrael országa is, Júda országa is ellenségtol
ostromoltatik, északról és délrol
ellenség támad. Míg ép volt, akkor
is gyümölcstelen volt, haszontalan, hiába foglalta
a helyet. Most jön a jogos ítélet, a gyümölcstelenség
következményeként.
A szolovesszo, a venyige sorsáról szólnak
ezek az igék, arról, hogy a szolovesszo rendeltetése
a gyümölcstermés, aztán arról,
hogy a gyümölcstelenség nem maradhat következmények
nélkül, végül arról is, hogy a
következményekben az Úr neve mindenképpen
megdicsoül.
I. Kezdjük azzal az
igazsággal, hogy a szolovesszo rendeltetése a gyümölcstermés.
A példázatoknak értelmezési szabályai
szerint nem az apró részletek túlhangsúlyozásában
kell keresnünk az üzenetet, hanem az általános
mondanivalóban. Ez a példázat pedig a gyümölcsözésrol
szól. Azt tanítja, hogy Isten arra teremtett minket,
hogy gyümölcsöt teremjünk. Ez akkor valósul
meg, ha meg van a személyes kapcsolatunk, közösségünk
a "szolotovel", Istennel. Úgy, ahogy a venyige
nem teremhet gyümölcsöt, csak ha a szolotokén
marad, mi sem teremhetünk gyümölcsöt, csak
ha Benne maradunk.
János apostol nagyon szereti ezt a kifejezést,
úgy az evangéliumban, mint a levelekben, hogy "maradjatok
Obenne!", vagyis Jézus Krisztusban. "Nálam
nélkül semmit sem cselekedhettek!" - mondja
Jézus, vagyis csak akkor ér célba életünk,
ha Vele élo közösségben vagyunk. Nélküle
haszontalan, értelmetlen, hiábavaló minden
erolködésünk. Az élet is értelmét
veszti, ha nincs Jézusban elrejtve. Gyümölcs
helyett inkább eredményrol szoktunk beszélni.
Eredményt adhat egy gép, egy gyár... Gyümölcsöt
viszont csak olyan valami teremhet, ami él. Itt pedig
gyümölcsrol van szó! Bennünk nincs élet,
csak ha Obenne vagyunk. "Én azért jöttem,
hogy életük legyen és bovölködjenek!"
"Akié a Fiú, azé az élet! Akiben
nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban."
Senki sem teremhet gyümölcsöt, ha nincs benne
élet. Mit ér az élet, az örökélet
bizonyossága nélkül? Az élettelen,
megszáradt, megpörkölodött venyige, ami
se épületfának, se bútorfának
nem jó, még faszeget sem lehet belole csinálni,
nem jó semmire, csak a tuzre. Az Úr házához
rendszeresen kellett fát vinni az áldozatokhoz,
de venyigét nem lehetett vinni: az még oda sem
volt jó. Talán abban az idoben itt-ott lehetett
látni, ahogy elégetik a venyigét a szolohegy
szélén. Összegyujtötték, tuzre
vetették, elégették... Egyébre úgysem
jó. Ilyen az az ember, akinek Isten szemével nézve
gyümölcstelen az élete. Lehet nagyon eredményes,
de mégis gyümölcstelen.
Összegezve: a venyige egyedül arra teremtetett, hogy
gyümölcsözzön, és ez akkor lehetséges,
ha megvan a közösség, a kapcsolat a szolotovel.
De ott a szoloton maga a mennyei Szolomuves metszokésével
körbejár, megtisztítja a termo vesszoket,
hogy többgyümölcsöt teremjenek. Hogyan történik
ez? Egy-két vagy három évre elore tekintve,
tervezve, a szolomuves metszi a szolot: ez a rügy teremni
fog... a másik két év múlva fog teremni...
a harmadik talán majd késobb! A többit irgalmatlanul
(vagy éppen irgalomból!) lemetszi! A szolotonek
tíz, húsz vagy több sebébol is folyik,
csorog a nedv... Talán fáj neki... Senkinek sem
esik jól, mikor a "metszokést" használja
a Mester. De ahhoz, hogy termés legyen, metszeni kell.
"Ti vagytok a szolovesszok, az én Atyám a
szolomuves" - mondja az Úr Jézus. Kezében
van az olló, ami gyümölcsöt nem terem,
levágja, ami gyümölcsöt terem, azt megtisztítja,
hogy több gyümölcsöt teremjen. Ha kiveszem
életem gondoskodó kezébol, a terméketlen
vadhajtások megfojtják a maradék életet
és azzal a termést is.
Gyümölcsöt vár tehát az szolo Ura:
várja, hogy valakit Krisztushoz vezess. "Emeljétek
fel a szemeiteket és lássátok meg a tájékokat,
hogy fehérek az aratásra. És aki arat, jutalmat
nyer és az örök életre gyümölcsöt
gyujt." (Jn 4,35-36) Az Úr várja, hogy áldozatot
hozz országa ügyéért, hogy gondod legyen
a szegényekre. Pál apostol a macedóniai
és akhájai adakozást úgy viszi Jeruzsálembe,
mint azok gyümölcsét. (Róm 15,28). A
Római levél 6. részében arról
szól az ige, hogy: "minekutána felszabadultatok
a bun alól, szolgáivá lettetek az Istennek:
megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre,
a vége pedig, örök élet. Mert a bun zsoldja
a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig,
az örök élet..." A megszentelodés
és a szent életben való növekedés
és megerosödés is gyümölcs. Minden
lépés a lelkiélet terén, gyümölcs.
A Lélek gyümölcse az! "Szeretet, öröm,
békesség, béketurés, szívesség,
jóság, huség, szelídség és
mértékletesség". (Gal 5,22). Íme,
ez a mi rendeltetésünk. De így van-e ez nálunk?
Vagy inkább az érvényes reánk, mint
a terméketlen fügefára: "három
éve járok már ehhez a fához gyümölcsöt
keresni, és nincs rajta... Azért vágd ki
ot." Jaj annak a venyigének, amelyet levágnak...
II. Ugyanis, figyeljük
meg, a gyümölcstelenség nem maradhat következmények
nélkül:
annyi befektetés, annyi munka után Isten jogosan
várja el a termést! Mi az, amit meg nem tett az
O szolojével? Mi az, ami kimaradt? Mit tehetett volna
még a gazda, amit nem tett meg? Nem mondhatunk semmit.
Minden elvégeztetett.
Ha ennek ellenére terméketlenek maradtunk, ennek
az lesz a következménye, hogy Isten tuzre veti a
venyigét! Foleg ha már megpörkölodött
fenn is, lenn is, mire lenne még jó? Hiszen addig
sem volt jó semmire! Izrael haszontalan szolovesszoit
Babilon kemencéje várja...
"Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a
szolovesszo, és megszárad, és egybegyujtik
ezeket, a tuzre vetik, és megégnek. Ha énbennem
maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak,
kérjetek, amit csak akartok, és meglesz néktek".
(Jn 15,6-7) Itt van a nagy feltétel: Ha! Van-e életed
Krisztustól? Egyszer megszülettél erre a világra,
de megszülettél-e Isten országa számára
is? Van-e élo kapcsolatod Jézus Krisztussal? Akkor
megvan a feltétel a gyümölcsözésre.
Ha nem így van, akkor ez nem maradhat következmények
nélkül: ítélet következik minden
gyümölcstelen venyigére! Isten neve nem fog
megszégyenülni: mások fognak gyümölcsöt
teremni az O dicsoségére, a gyümölcstelen
vesszo pedig az ítéletben dicsoíti meg az
Úr nevét.
III. Igen a következményekben
Isten neve mindenképpen megdicsoül: akár a gyümölcstermésben,
akár az ítéletben. Eloször a gyümölcstermésben:
"Abban dicsoíttetik meg az én mennyei Atyám,
ha sok gyümölcsöt teremtek". Mert a gyümölcs
Isten munkája, ezt O cselekszi bennünk, ez Isten
dicsoségére van. Pál plántál,
Apollós öntöz, de Isten adja a növekedést!
(1Kor 3,6) A venyige önmagában semmi, csak a szolotovel
közösségben teremhet gyümölcsöt,
és ez Isten dicsoségére van.
Ha egy ember megtér, az Isten muve, bárkit használt
eszközül. Ha valaki újra odaszánja magát,
új életet kezd, ez Isten csodálatos muve,
csoda! Az Úré legyen e dicsoség!
De ha a gyümölcsözésben nem, akkor az ítéletben
dicsoül meg az O neve. Ott majd megtudják, hogy O
az Úr, aki dicsoségét másnak nem
adja. Egyiptom és Babilon, velük együtt Izrael
meglátja majd, hogy egyedül Istené lehet a
dicsoség.
Imádkozzunk: Uram, segíts megismernem rendeltetésemet,
célomat a földön! Kérlek, tisztíts
meg engem, metszokésed hadd vágjon mélyen
belém, ha szükséges, csak tégy termové
engem! Akkor is ha fáj, tisztíts meg, és
minden gyümölcse életemnek legyen a Te dicsoségedre!
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
