|
Az Úr útjai
és az emberek útjai - Ez 18,21-19,7
Közvetlenül a babiloni
fogság elott, vagy annak kezdetén szólta
az Úr ezeket az igéket. Izrael földjén
Jeremiás prédikált, a foglyok között
pedig Ezékiel. Az elbizakodott nép Isten templomában
reménykedett: nem Istenben, hanem csak annak jelképében.
Jeremiás figyelmeztette oket: "ne bízzatok
hazug beszédekben... jobbítsátok meg a ti
útjaitokat, mert akkor lakozom veletek ezen a helyen,
azt mondja az Úr!" (Jer 7,44-45) Ok viszont "szaporították
a bunt, a pogányok minden undokságai szerint, és
megfertoztették az Úr házát, amelyet
megszentelt Jeruzsálemben... Isten követeit kigúnyolták,
az o beszédeit megvetették, és prófétáival
gúnyt uztek; míglen felgerjedt az Úrnak
haragja s többé nem volt segítség."
(2Krón 36,14-16) Az ellenség már körülvette
a várost, Jeremiás pedig nyíltan hirdette,
hogy a város a káldeusok kezébe adatik.
A nép azt gondolta, hogy az Úr oket köteles
megszabadítani, mivel Hozzá tartoznak. Az nem lehetséges,
hogy egy pogány nemzet, egy pogány ország
hatalmat vegyen Isten választott népén!
És várakozásaik ellenére megtörtént
a katasztrófa: Nabukodonozor bevette a várost,
és elvitte a népet Babilonba. El lehet képzelni,
milyen érzések születtek ekkor a nép
szívében. Mit mondott erre Izrael népe?
"A mi Istenünk nem következetes! Nem igazságos
az Úrnak útja! Erre viszont így válaszolt
vissza Isten az o prófétája által:
"Az én útjaim nem igazságosak? Nem
inkább a ti útjaitok nem igazságosak, ó
Izrael háza?" Összegezve tehát Isten
útjairól van szó, amelyek igazságosak,
és az ember útjairól, amelyek nem igazságosak.
I. Vizsgáljuk meg
eloször Isten igazságos útjait. Lássuk csak, hogyan cselekedett
Isten a történelem folyamán egész idáig.
Melyek voltak az O alapelvei, amelyek alapján ítélt
vagy áldott?
Ott van például az özönvíz általi
ítélet. Azt megelozoen megsokasodott a bun a földön.
Isten azt mondta: "megbántam, hogy az embert teremtettem".
Egyetlen más teremtményérol sem mondta ezt
Isten! Az embert azért bánta meg, hogy teremtette,
mert ellene lázadt, és nélküle akart
élni; mert szívének gondolata, észjárása,
érzelemvilága szüntelen csak gonosz volt!
De Nóé kegyelmet talált az Úr elott.
Kivéve azt a nyolc személyt, akik a bárkában
voltak, elpusztultak az özönvíz által.
Igazságos volt Isten? Igazságos volt! Az ítéletben
megmutatta kegyelmét is, megszabadítva Nóét
és családját.
Lehet sokan kérdezik, miért bánt Isten olyan
kegyetlenül Egyiptommal, amikor Izrael népe onnan
kivonult? Miért törölte el Isten a kánaáni
népeket, mikor Izrael oda bevonult? Igazságosan
cselekedett-e Isten? Ehhez meg kell néznünk az elozményeket
néhány száz évvel.
Amikor az Úr elhívta Ábrahámot, felteszi
a kérdést: "Uram, mirol tudhatom én
meg azt, hogy örökölni fogom ezt a földet?"
Akkor az Úr azt válaszolja, hogy hozzon neki áldozatot,
kettéhasítva az állatokat, az akkori szövetségkötési
szertartás szokása szerint. "És lon
naplementekor, mély álom lepé meg Ábrahámot,
és ímé rémülés és
nagy sötétség szálla oreá. És
monda az Úr Ábrahámnak: Tudván tudjad,
hogy a te magod jövevény lesz a földön,
mely nem övé. És szolgálatra szorítják
és nyomorgatják oket, 400 esztendeig. De azt a
népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem
én. És annakutána kijönnek nagy gazdagsággal.
Te elmégy a te atyáidhoz békességgel,
és eltemettetel jó vénségben. Csak
a negyedik nemzedék tér meg ide, mert az emoreusok
gonoszsága még nem tölt be..." (1Móz
15,12-16)
Isten 400 évre elore megjelentette a történelmet.
Kijelentette, hogy az emoreusok ellen még nem jöhet
az ítélet, de négyszáz év
múlva betelik a pohár! Isten nem járhatott
el, igazságtalanul: nem büntetett, míg azok
gonoszsága nem sokasodott meg. Amikor Izrael népe
Józsuéval Jerikó alá érkezett,
akkor már jogosan következett az ítélet.
Ezekrol a titkokról egy pillanatra fellebbenti a fátylat
Ábrahám elott, és beszél olyan ítéletrol,
amelynek még nem jött el az ideje. Isten útjai
mindenestol igazságosak. Sodoma elpusztítása
elott Ábrahám igazságérzete fellázad:
az nem lehet, hogy Isten elpusztítsa az igazat a gonosszal
egybe! ! A föld bírái igazságosabbak
lennének Istennél... Hátha van ötven
igaz, negyvenöt, negyven, harminc, húsz, tíz...
Nem volt tíz sem. De Lótot háznépével
egyben kiszabadította az Úr. Angyal vezette ki
oket kézenfogva a városból, majd ráparancsolt:
"Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints,
meg ne állj a környéken, a hegyre menekülj,
hogy el ne vessz!" Nem igazságosak az Úrnak
útjai? De igen.
Ninive pusztulása mint egy idozített bomba, már
be volt táplálva. De megtért a város
a királytól a szolgáig, és Isten
meggondolta magát: nem pusztította el a várost.
"Ha megtér a gonosz, élvén éljen,
és ne haljon meg!" - mondja Ezékiel próféta.
Nem igazságosak az Úrnak útjai?
Mivel Dániel huségesen szolgálta az Urat,
Isten kész volt ot megoltalmazni az oroszlánok
vermében, társait pedig a tüzes kemencében...
Csodálatosképpen melléjük állott
az Úr, hogy megvédje oket! Nem igazságosak
az Úrnak útjai? Tud ítélni is, tud
fegyelmezni is. Az o útjai kifürkészhetetlenek,
de igazságosak. Idézhetnénk a történelembol
is nemcsak a Bibliából, emberekrol, országokról,
dinasztiákról, kultúrákról,
népekrol, civilizációkról, amelyek
letuntek vagy feltámadtak Mindenütt láthatjuk,
hogy Isten útjai milyen igazságosak!
II. Most következik,
hogy megnézzük az emberek igazságtalan útjait. Erre a célra a 19. részben
található gyászének szolgálhat
szemléltetésül.
Mi volt anyád? - kérdezi Izraeltol az Úr
"Nostény oroszlán! S vette az egyik kölykét,
felnevelte, megtanította oroszlán módjára
viselkedni, megtanult ragadományt ragadozni, embereket
enni. De megfogták, hálót dobtak reá.
S elvitték Egyiptomba." Akkor mit tett a nostény
oroszlán? Második fiát készítette,
hogy fiatal oroszlán legyen, megtanította ragadományt
ragadozni, embereket evett. Vérbe borította az
országot: ismerte az o özvegyeit, a városokat
elpusztította. Megtelt a föld, annak teljessége
ordítása hangjától. De a pogányok,
köröskörül a tartományokból
kiterítették reá hálójukat,
s vermében megfogták. Ketrecbe vetették,
és horgokon Babilon királyához vitték,
hogy többé ne hallassék hangja Izrael hegyein...
Ez a siratóének két királyról
szól, akik ugyanannak az édesanyának voltak
a gyermekei. Az ige eloször az édesanyát ítéli
el, utána a két fiát, akik Izrael királyai
voltak.
Az elso Joákház volt, aki 23 évesen kezdett
uralkodni, édesanyja neve: Hamutál. Gonosz uralkodása,
bálványimádása miatt Nékó
fáraó bilincsbe verte Riblában, és
magával vitette Egyiptomban, ahol rabságban halt
meg. Joákház csak három hónapot uralkodhatott
Jeruzsálemben. Helyette más király állított
az egyiptomi fáraó. Mit gondolt erre Hamutál,
az "anyaoroszlán"? Talán azt gondolta:
nincs semmi baj, kiböjtölöm én ezt az idot...
És 11 évig várta, hogy második fia
királlyá legyen. Tizenegy év múlva
Babilónia királya Mattaniát, Joákház
bátyját tette királlyá, és
nevét Sedékiásra változtatta. 21
évesen kezdte, 11 évig uralkodott Jeruzsálemben
felettébb gonosz uralkodással. O volt az utolsó
király Jeruzsálem pusztulása elott. Három
évi ostrom után Nabukodonozor bevette Jeruzsálemet,
és Sedékiás fiait szeme láttára
kivégezték, az o szemeit pedig megvakították,
és láncokba verve elvitték Babilóniába.
(2Kir 23,31-33. 24,17-20. 25,1-7)
Íme, ezek voltak az emberek útjai annak idején,
melyek szerint cselekedett Isten. O irgalmasságot cselekszik
ezeríziglen azokkal, akik az o parancsolatait megtartják,
de megbünteti az atyák vétkét a fiakban,
ítéletet tart igazságosan, mivel nem nézheti
el a bunt!
Azt mondja Ezékiel: Ezt mondja az Úr: "Az
én útjaim nem igazságosak-é? Nem
inkább a ti útjaitok nem igazságosak-é?"
Nem látjátok, hogy hol van a baj? Még most
sem akarjátok megérteni, hogy mindez buneitek miatt
történt így? Reánk is áldás
vagy átok következik, kegyelem vagy ítélet,
az O igazságos és tökéletes útjai
szerint. "Az Úrnak félelme tiszta, megáll
mindörökké! Az Úrnak ítéletei
változhatatlanok, s mindenestol fogva igazságosak."
(Zsolt 19,10)
Isten igazságos útjai fényében vizsgáljuk
meg saját útjainkat. Isten következetes lesz:
vagy kegyelem, vagy ítélet lesz osztályrészünk.
"Az Úrnak minden útja kegyelem és huség
azokhoz, akik szövetségét és bizonyságait
megtartják." (Zsolt 25,10) Igazítsuk Isten
igazságához életünket!
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
