|
A jó pásztor
és nyája - Ez 34,11-31
Izrael népe és
a keresztyén gyülekezet hasonlít egy nyájhoz,
amelynek pásztora maga Isten. Dávid azt vallja
a 23. zsoltárban, hogy o ehhez a nyájhoz tartozik,
és nem szukölködik. Jézus Krisztus pedig
önmagát a jó pásztornak nevezi, aki
életét adja a juhokért. Ez a kép,
az Úr - a pásztor, és az o népe -
az o legelojének juhai több helyen visszatér
az igében, egy kedves, megragadó személtetése
annak a közösségnek, mely Isten és követoi
között van. Az igében eloször ítélet
hangzik Izrael pásztorai, vagyis elöljárói,
papjai felé, akik önmagukat Izrael "pásztorainak"
nevezték, és ennek ellentétét, az
Úr tökéletes és szeretetteljes pásztorkodását
mutatja be az ige. A pásztor és a nyáj viszonya
áll elottünk: az Úr áldott pásztorkodása,
vagyis mi az, amit a jó pásztor kész nyájáért
megtenni, milyen állapotban van ez a nyáj, és
e gondviselo pásztorlás folytán milyen áldások
következnek.
I. Lássuk eloször
miben áll az Úr áldott pásztorkodása? A jó pásztor azt mondja
önmagáról, hogy félre teszi a hiábavaló
pásztorokat és maga fog tudakozódni nyája
után: "Magam keresem meg, tudakozódom utána,
kiszabadítom oket és magam keresem meg nyájamat."
Tehát eloször összegyujti, majd legelteti és
táplálja oket. Majd azt mondja, hogy megkeresi,
visszahozza, kötözgeti, erosíti és legelteti
úgy mint illik. Nagy dolgok ezek, amiket Isten mond mirólunk
az o nyájáról: azt mondja, hogy ot érdekli
nyájának állapota, és foglalkozik
sorsával. Istennek nem mindegy, hogy mi történik
veled. Valójában azt mondja, hogy "én
összegyujtöm oket és igazi közösségé
akarom kovácsolni oket". A jó pásztor
úgy vigyáz a nyájra, hogy egy se vesszen
el és egy se széledjen el közülük.
Ha mégis elkallódik valamelyik, ott hagyja a többit
és elmegy, hogy megkeresse azt az egyet. Az Úr
Jézus azt mondja, hogy O, a jó pásztor haza
gyujti, összegyujti oket mindenfelolrol.
Ennek ellenére, sokszor úgy tunik, mintha Isten
nem törodne velünk. Mintha nem tudná, hogy milyen
állapotban vagyunk... Mintha nem látná,
hogy mennyi baj vesz körül. Az Úr most azt mondja,
hogy ez nem így van. O tudakozódik, törodik
egyenként mindnyájunkkal, mert értékek
vagyunk számára. Amikor Isten megjelent Mózesnek
az égo csipkebokorban, azt mondta, hogy "látván
láttam az én népemnek nyomorúságát,
mely Egyiptomban van. Meghallottam az o sanyargatóik miatt
való kiáltásukat, sot ismerem szenvedéseit.
Le is szállok, hogy megszabadítsam az Egyiptomiak
kezébol és felvigyem oket arról a földrol
jó és tágas földre, tejjel és
mézzel folyó földre." Íme, ilyen
a mi Urunk, ilyen a mi pásztorunk!
Ez a pásztor "legelteti és megnyugtatja az
o nyáját". Nem testi kielégítésrol
van itt szó, pedig azt is az Úrtól kérjük
és kapjuk. Isten juhainak vannak lelki szükségeik
is. Hogyan történik ez a lelki kielégítés?
Ha éhezzük és szomjúhozzuk az O igéjét,
ha készek vagyunk táplálkozni belole, és
megelégedni az o kegyelmével, akkor O kész
ezt megtenni. "Nemcsak kenyérrel él az ember"
- mondja az Úr Jézus. Pál apostolnak pedig
azt mondja az Úr, hogy "elég nékem
az én kegyelmem". Az ige és a kegyelem lelkünk
mezoje. A legeltetés és a nyugalom csakis itt lehetséges.
Ez a nyugalom az igazi "sábat". "Megvan
a szombatja Isten népének, mert aki bement az o
nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitol,
amiképpen Isten is a magáétól. Igyekezzünk
bemenni abba nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenség ugyanazon
példájába ne essék. Mert az Isten
beszéde élo és ható."(Zsid 4,9-12)
Isten maga legelteti és nyugtatja meg az o nyáját.
"Jöjjetek mindnyájan énhozzám
akik megfáradtatok és megterheltettek, én
megnyugosztlak titeket" - mondja a Jó pásztor.
(Mt 11,28) Az Úr áldott pásztorkodását
látva csak csodálkozni tudunk mindezen és
magasztalni érte Urunkat.
II. De lássuk a nyáj
állapotát is.
Azt mondja az Úr: "Ti pedig juhaim, így szól
az Úr: Én ítéletet teszek juh és
juh között, a kosok és bakok között.
Avagy kevés-e néktek, hogy a jó legelot
legeljétek, hogy még legeloitek maradékát
lábaitokkal eltapodjátok, és a víz
tisztáját isszátok, hogy még a maradékát
felzavarjátok? És az én juhaim a ti lábaitok
tapodásának maradékát legelik és
lábaitak zavarását isszák? Annakokáért,
így szól az Úr Isten hozzájuk: én
teszek ítéletet kövér és ösztövér
juh között. Mivel oldallal és vállal
eltaszíttok, szarvaitokkal ökleltek, minden erotlent
szétszórva azokat kiuzitek. És megtartom
az én juhaimat, hogy ne legyenek zsákmányul,
és ítéletet teszek juh és juh között."
Különbség van juh és juh között,
kosok és bakok között, és ezt a különbséget
maga a Pásztor határozza meg. O fogja csoportosítani
oket. O tudja, hogy a nyájban vannak erotlenek is, akiket
az erosek felöklelnek, vállal taszítnak, kisemmiznek...
De a pásztor majd ítéletet fog tenni! "Ismeri
az Úr az övéit, álljon el a hamiságtól
aki Krisztus nevét vallja." (2Tim 2,19)
Az Úr Jézus idejében még a tanítványok
között is volt aki felett ítélet hangzott
el. A képmutató farizeus-juhokat pedig keményen
megfeddte fölényeskedo, felületes, hazug vallásosságukért.
A pásztor nemcsak gondot visel a nyáj szükségeirol,
hanem rendet teremt közöttük.
Jaj, nehogy ítélet alá essünk mi, akik
a nyájhoz tartozunk! Ne taposd le a legelot és
ne zavard fel a vizet, mert Isten látja még azt
is amit titokban teszel! Semmi sem történhet a nyájban,
amirol O ne tudna! Nem fogja megengedni, hogy erotlen juhai az
erosek zsákmányai legyenek. Egy napon Isten ítéletet
tesz juh és juh között, kosok és bakok
között.
III. Ezek után következnek
az ígéretek, amelyek foképp a Messiásra
vonatkoznak. "Én
békesség frigyét szerzek velük és
megszüntetem a gonosz vadakat, az ellenséget félreteszem
és nem lesznek többé prédául
a pogányoknak, a föld vadai nem eszik meg oket. Laknak
bátorságosan, nem lesz aki felijessze oket... Halál
hol a te fullánkod? Pokol hol a te diadalmad?" Nincsenek
már azok a vadak amelyek rá törnének
a mi életünkre. Megszabadított minket a jó
pásztor az oroszlán szájából.
Félre tette a mi ellenségünket Isten. "Asztalt
terítesz nékem az én ellenségeim
elol. Elárasztod fejem olajjal, csordultig van poharam,
az Úr az én pásztorom, nem szukölködöm."
(Zsolt 23) Dávid jópásztor-zsoltára
éppúgy, mint ez igeszakasz nyilvánvaló
utalás Jézus Krisztusra, az igazi jó pásztorra,
Aki a halál felett is gyozelmet aratott.
Ezékiel könyvében itt a babiloni fogság
kezdetén vagyunk, Kr. e. ötszáz évvel,
Dávid után majdnem ötszáz évvel.
Mégis azt mondja az ige, hogy Dávid fog rajtuk
uralkodni, aki már négyszázkilencven-ötszáz
éve meghalt! Ez a "Dávid" valójában
Dávidnak Fia, Jézus Krisztus! Ezért, mi
most nem tehetünk mást mint leborulunk Urunk elott
és Tamással együtt valljuk: "Én
Uram, és én Istenem"! Köszönöm,
hogy nekem is pásztorom lettél!
Jézus Krisztusra utalnak tehát ezek az ígéretek.
Az aki Isten nyájához csatlakozott, bárány-természetet
nyert, az már meg is tapasztalta azt, hogy Jézus
Krisztus lelkünk igazi pásztora és felvigyázója.
Figyelj a hangjára, kövesd Ot! Jézus életét
adta a juhokért!
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
