|
Háromszoros megtérés
- Jón 3,1-10
Jónás könyvének
a harmadik része nyilvánvalóan a legszebb
rész ebbol a könyvbol, és a lényeget,
az esemény csúcspontját tartalmazza. A megtérésrol
szól, amikor Isten terve megvalósul.
Ez igehirdetésben háromszoros megtérésrol,
vagy három féle megtérésrol szeretnék
szólni: Jónás megtérésérol,
Ninive megtérésérol, és Isten megtérésérol.
I. Jónás megtérését akkor
látjuk, amikor az Úr másodszor szól
hozzá, mert az Isten olyan kegyelmes, hogy másodszor
is kész szólni egy ilyen rebellis prófétához,
mint Jónás. Az Úr szólott hozzá:
eredj Ninivébe, eredj keletre. Nem, nem, én megyek
nyugatra minél messzebb Ninivétol és városomtól...
Csakhogy Istennek hatalma van egy ilyen embert is megállítani.
Állj! Eddig és tovább nem! Vagy visszafordítlak,
vagy itt véged van. Nos, amikor Jónás ilyen
szorítóba kerül, ott történik
Jónás megtérése.
Van úgy, hogy Isten szorítóba teszi az embert:
vagy betegség, vagy baleset, vagy váratlan veszteség
szorítójába, vagy olyan körülmények
közé, hogy végül meg kell álljon,
és el kell gondolkozzon. Amikor kinyílik a szeme,
a szíve, magára ismer és megtér.
De mit is jelent megtérni? Miben áll a megtérés?
Ez egy változás, ami azzal kezdodik, hogy az ember
felismeri helyzetét, rádöbben önmagára
és állapotára.
Amikor Jónás igazán felismerte, hogy hol
van és mit csinált, akkor kezdodött el benne
a megtérés. Amikor a tékozló fiú
felocsúdott, magához tért és ráeszmélt
arra, hogy ott éhen hal meg, amíg atyja házában
a béresek is jóllaknak, akkor ott elkezdodött
a megtérése. A buntudat és a bunbánat
a megtérés kezdete.
Amikor az ember ide jut, akkor két lehetosége van:
vagy azt mondja: Uram, méltó vagyok a halálra,
bocsáss meg! Légy irgalmas nekem bunösnek!
Vagy azt mondja: Nem én vagyok a hibás: az asszony
akit mellém adtál. A kígyó, akit
Te teremtettél, az a hibás. Avagy orizoje vagyok-e
én az én atyámfiának? - mondja Káin.
A nép kímélte meg az elpusztításra
szánt állatok javát, hogy megáldozza
azt az Úrnak - mondja Saul. Csak ez a két lehetoség
van: vagy megkeményedik, vagy megbánja buneit.
Mindketto viszont ott kezdodik, hogy az ember felismeri hogy
bunös.
Ez sokféleképpen történhet. Jónásnál
úgy történt, hogy ot élve elnyeli egy
nagy hal. Ott magába száll, imádkozik, belátja
bunét, megtér, és Isten kihozza onnan. Szól
hozzá másodszor is: eredj Ninivébe, mondjad
nekik azt az üzenetet, amit én parancsolok néked.
Mivelhogy a gonoszság növekedett Ninivében,
mire Jónás oda érkezett már az ítéletet
kellett kihirdetni: Még negyven nap, és elpusztul
Ninive! Jónás megtérése abban mutatkozott
meg, hogy hajlandó volt ezt engedelmesen prédikálni
Ninivének. Jónás, elmondta a hajósoknak,
hogy o hivo ember: abban az Istenben hisz, aki a tengert és
a szárazt teremtette. O hitt Istenben, de meg kellett
térjen. Ha valaki így hisz, ahogy Jónás,
ez még nem minden. Az ördögök is hisznek
és rettegnek. A hit a megtéréshez kell vezessen.
Ha a hit nem párosul megtéréssel, akkor
az nem hit. Mint ahogy a megtérés hit nélkül
nem megtérés. Megtérés és
hit nélkül nincs szabadulás, nincs üdvösség.
Régi élettel, lázadó természettel,
megtéretlen szívvel lehetsz akár próféta
is, teljesen használhatatlan vagy Isten számára.
Meg kell térned, mint Jónásnak!
Jónás tehát engedelmeskedik, és elmegy
prédikálni. Íme egy furcsa ember járja
Ninive utcáit, egy furcsa üzenettel. Parancsot kapott,
és o kész engedelmeskedni, mert megtért.
Megtérése után kész tenni azt, amit
Isten parancsolt.
II. Ninive, a perzsák
fovárosa nagy területen feküdt. Jónás kezdett bemenni
Ninivébe egy napi járóra, és hirdette
azt, amit Isten parancsolt neki: még negyven nap és
elpusztul Ninive. Rövid prédikációjára
a Ninivebeliek megtérnek. "A ninivebeliek pedig hívének
Istenben, és bojtöt hirdetnek, és nagyjaiktól
fogva kicsinyeikig zsákba öltözének."
Megtértek gonoszságukból és eroszakosságukból.
Hát ez szenzációs! Képzeljük
el ezt a várost! Megjelenik egy ember, aki talán
nyelvüket sem tudja jól beszélni, egy mondatot
prédikál, hogy "még negyven nap és
elpusztul Ninive", és ezt az emberek elhiszik. A
hit hallásból van, a hallás Isten igéje
által. Prédikálják Isten igéjét,
az emberek meghallják, és hisznek benne. Ez a megtérés
kezdete.
Van egy hatodik érzékszerv, amivel a láthatókon
túl lehet látni: és ez a hit. Akkor amikor
az ember elkezd hinni, akkor látja meg, hogy az amit Jónás
prédikál, az igaz. Nagy baj van! Ez az ember Isten
nevében jön, és amit prédikál,
az igaz. Lesz egy nap, amikor Isten megítéli a
föld kerekségét, - de addig vár még
kegyelmesen, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek.
Nem késik az Úr az ítélettel: idejében
fog az jönni. Az ítélet ki van mondva. Lesz
ítélet! Nem azért, mert Isten ebben leli
kedvét: nem, o az irgalmasságban leli kedvét.
Isten gyönyörködik az irgalmasságban. O
megkegyelmezni akar. Ezért küldte Jézust e
világra. Ezért küldte Jónást
Ninivébe.
A megtérés ott kezdodik, amikor valaki elkezd hinni
Istennek. Ha leborul imádkozni, akkor hittel imádkozik:
nem betanult oseitol fennmaradt szöveget, amiben nem hisz.
Imádkozik hittel és szívbol. Hétköznap
is és ünnepnap is hisz. És ez a hit kezdi
megváltoztatni az életét.
A ninivebeliek elhitték, hogy beindult a visszaszámlálási
ido. Még negyven nap... még harminckilenc nap...
még harmincnyolc nap... harminchét nap... jaj nekünk!
ez igaz! Hittek benne. Eljutott a hír a királyhoz.
Kiadták a rendeletet: mindenki tartson bojtöt. Ok
nem hittek a szabadulásban: a szabadulást csak
remélték. Hittek az ítéletben: jaj
nekünk, ha ez bekövetkezik. Reménykedtek viszont
abban, hogy hátha Isten megengesztelodik, és meggondolja
a gonoszt. "Ki tudja? Talán visszatér és
megengesztelodik az Isten és elfordul haragjának
búsulásától, és nem veszünk
el!"
Megtérés nincs bunbánat, megkeseredés
nélkül. Az ember meg kell bánja azt amit elkövetett,
ahhoz, hogy megtudjon térni. Ha az ember jónak
látja azt amit eddig muvelt, akkor nem változtatja
meg a cselekedeteit, nem tud megtérni. Csak ha rájön
arra, hogy amit eddig tett, az bun. Az nem jól van.
A bunbánattal kezdodik a változás. Amikor
lehull a lepel, kinyílik a szeme, és meglátja
önmagát. "Jaj nekem, -kiáltja Ézsaiás-
mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan
ajkú nép között lakom..." "Eredj
el éntolem - mondja Péter - mert én bunös
ember vagyok, Uram..." "Mi méltán szenvedünk
- mondja a lator -, emlékezz meg énrólam,
amikor eljössz a Te országodban..." "Ti
a ti gonosz kezeitekkel a szentet és igazat megfeszítettétek..."-
hangzik Pünkösdkor, és az emberek szívükben
megkeserednek. A megtérés nem lehetséges
bunbánat, megkeseredés, vagy ahogy itt látjuk:
bojt nélkül. Jóel azt mondja: most nem ruháitokat,
hanem szíveteket kell megszaggatni! Térjetek meg
énhozzám sírással is, kesergéssel
is, bojtöléssel is... Pál apostol írja:
örülök, hogy megkeseredtetek, de annak örülök,
hogy megtérésre keseredtetek meg! Mert a világ
szerinti szomorúság halált szerez, de az
Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan
megtérést szerez.
Hangzik a felhívás: térjetek meg, térjetek
meg! Ha valaki hisz Istennek, akkor enged ennek a felhívásnak,
és megkeseredik. Amikor ki-ki elhagyja gonosz útjait
és cselekedeteit, és újat kezd: megváltozik
a gondolkozása, megújul az elméjében
és a cselekedetében, másképp látja
a világot, önmagát, Istent, mindent másképp
lát! Elkezd más életet élni. Isten
szentté teszi, kihívja a többiek közül,
magáévá teszi, mássá teszi.
Mindezt azért, mert a tizedik versben azt olvassuk, hogy
Isten is megtért.
III. Ezt a szót,
hogy "megtérés", használja a Biblia
Istenre is. Isten is
megtért. Ez arra utal hogy Isten megváltoztatta
tervét, meggondolta magát.
De mi tudjuk ugyancsak a Bibliából, hogy Isten
nem változik meg. Én az Úr, meg nem változom,
mondja Malakiás. Jézus Krisztus tegnap és
ma, és örökké ugyanaz, mondja a Zsidókhoz
írt levél.
De a Bibliából azt is látjuk, hogy Istennek
minden ítélete feltételes. Még az
ígéretek is feltételesek. Pedig amikor Isten
szövetséget kötött Ábrahámmal,
akkor önkéntesen, úgy tunik feltételek
nélkül kötelezte magát az ígéretek
teljesítésére. Ábrahámtól
nem kért Isten semmit. De mégis...- próbára
tette: lássuk csak, azt akiben te az ígéreteket
nyerted, akit szeretsz, a te egyetlenegyedet, Izsákot,
feltudod-e áldozni azt Istennek? És Ábrahám
hitt az Istennek, és ez tulajdoníttatott néki
igazságul. Vette a fiát, a fát, a szolgákat,
és kész volt feláldozni a fiát, ha
Isten kérte. A zsidókhoz írt levél
azt mondja, hogy Ábrahám hitte, hogy Isten a halálból
is fel tudja támasztani, a hamuból is életre
tudja kelteni... Minden ígérete Istennek feltételes
volt, egész addig, amíg nem látta, hogy
Ábrahám csakugyan hisz Istenben!
Sodomának az ítélete is feltételes
volt. Isten tudtára adja Ábrahámnak, amit
tenni szándékszik: megyünk és elpusztítjuk
a várost. Akkor elkezd Ábrahám imádkozni:
Uram, az igazakat is elpusztítod a bunösökkel
egybe... hátha van ötven igaz... És Isten
kimondja: ha van ötven igaz, van kegyelem... ha van tíz
igaz...! ha! De sajnos nem volt meg a feltétel a kegyelemre,
csupán az ítéletre.
Látta Isten, hogy Ninive megtért, és o is
megtért. Isten másképp bánik a megtéro
emberrel. Ugyanaz az Isten különbséget tesz
a megtért és a meg nem tért között.
Hadd tegyem fel a kérdést: te hova tartozol? Ha
Isten elol menekülsz, akkor számolhatsz azzal, hogy
Isten meg fog állítani. Csak nehogy késo
legyen. Ma van a megtérés ideje, ma van az üdvösség
napja! Ismerd el bunösségedet, és borulj le
hittel imádkozni. Higgy az Úr Jézus Krisztusban!
Térj meg és keresztelkedj meg! Isten azért
adta az ítélet elott ezt a kegyelmi idot, hogy
megtérhess. Ne halogasd! Jézus Krisztus mondja:
Íme az ajtó elott állok, és zörgetek;
ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja
az ajtót, bemegyek ahhoz, vele vacsorálok és
o énvelem. Nyisd meg az életed Jézus számára,
o közösséget vállal veled!
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
