|
Jónás szukkeblusége
- Jón 4,1-11
Jónás könyve
jóllehet a tizenkét kispróféta közé
van sorolva, csupán egyetlen mondatot tartalmaz, mint
prófétai üzenetet: "Még negyven
nap és elpusztul Ninive". Valójában
Jónás prófétának a története
ez. A negyedik rész a záradék, egy teológiai
vita. Igazságos-e Isten, ha Ninivét nem pusztította
el?
Ugyanis megkímélte Ninivét, pedig az O prófétáját
azért küldte el, hogy kiáltson e város
ellen. Többszáz kilómétert utazott,
míg idejutott. Az Úr beszédét kellett
hirdetnie. Ez volt Isten üzenete: "Még negyven
nap, és elpusztul Ninive!" És eltelt a 40
nap, de Ninive mégsem süllyedt el, nem égett
el, még hullt tuz és kénko az égbol...
Igazságos maradhat-e Isten ezek után is? - errol
van itt szó.
Jónás azt állítja, hogy nem. "Isten
igazságtalan. Vele együtt én is, aki az O
prófétája lettem. Most már jobb meghalnom,
mint élnem. Én vissza nem megyek népemhez,
városomba, nemzetemhez. Itt haljak meg, ahol most vagyok."
Isten ellen lázad, Ot vádolja. A bevezeto mondatban
azt olvassuk: "Jónás rendkívüli
módon megharagudott." Akkor amikor látta,
hogy eltelt a negyvenedik nap és Ninive még mindig
megvan - hát akkor (ahogy mi szoktuk mondani) "nagyon
felment a cukra". Hogy történhet ilyesmi ?
Ninivét nem pusztította el Isten. "Igen rossznak
látszék ez Jónás elott."
Hogy az ember mit lát jónak és Isten mit
lát jónak, ez gyakran különbözik
egymástól. Sokszor nem az a jó, amit mi
gondolunk jónak, és nem az a rossz, amit mi gondolunk
rossznak. Mert az ami "rossznak látszék Jónás
szemei elott", az Isten elott jónak látszott.
Ez utolsó részben Isten ezt a Jónást
megleckézteti. Itt áll eloször Jónás
érvelése mely fényt derít az o haragjára.
Aztán Jónás megleckéztetése
következik, ezzel párhuzamban önzését
mutatja be az ige. Utána Jónás számonkérése
következik Isten részérol, amelyben kegyetlenségére
derül napfény. Ezekrol az epizódokról
fogunk szólni egy néhány szót.
I. Eloször tehát
Jónás érvelése és haragja
áll elottünk. "Igen
rossznak látszék ez Jónás elott és
megharaguvék". Elkezd imádkozni és
érvelni. "Uram, emlékezz csak vissza, hogy
ez volt az én véleményem. Ezért akartam
Társisba menekülni, mert én ezt tudtam. Tudtam,
hogy te milyen vagy, ki vagy és mit fogsz cselekedni.
Tudtam, hogy nem számíthatok reád, hogy
ezt nem várhatom el toled... Nem vagy igazságos,
hanem irgalmas. Nem vagy becsületes, hanem kegyelmes. Nem
jártál el következetesen. Én tudtam...
Nekem most jobb meghalnom, mintsem élnem!"
De figyeljük csak meg Jónás tudását,
ismeretét: mennyire üres és szeretetlen. Ilyenek
voltak azok az írástudók is, akiket Heródes
megkérdezett: hol kell a Krisztusnak megszületnie?
Azok betéve tudták Mikeás próféciáját,
de nem indulnak megkeresni Ot, találkozni Vele. "A
júdeai Betlehemben - mondják -, mert így
írta vala meg a próféta: "És
te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen
sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között,
mert beloled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja
az én népemet, az Izraelt." Nos, így
cselekszik Jónás is. Kívülrol idézi
Mózes 2. könyve 34 részének 6. versét:
"Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes
Isten. Késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú
és nagy igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen,
megbocsát hamisságot, vétket és bunt,
de nem hagyja a bunöst büntetlenül, megbünteti
az atyák álnokságát a fiakban s a
fiak fiaiban harmad és negyedíziglen." Ezt
mondja Jónás is: "Tudtam, hogy Te irgalmas
és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmu és nagy
irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó.
Most azért Uram vedd el kérlek az én lelkemet
én tolem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!"
Van úgy, hogy mi is tudjuk idézni az írásokat
könyv nélkül, és szív nélkül,
mint Jónás. Az értelmünkig eljut az
ige, de a szívünkig nem. Abban az idoben Asszíria
már hanyatlóban volt - Jeroboám idejében.
II. Jeroboám az északi országrész
egyik legnagyobb királya volt, és a 2Kir 14 szerint
a Kéfárbeli Jónás Jeroboám
elott prófétált. Ekkor Izrael virágzóban
és felemelkedoben volt, viszont Asszíria hanyatlóban.
Jónás egy oszinte izraelita, aki rajongott nemzetéért,
aki nagyon szerette népét és az o városát,
szíve szerint nem azt kívánta volna, hogy
az asszír fováros megszabaduljon, hanem azt kívánta,
hogy pusztuljon el! "De én tudtam, hogy te kegyelmes
és irgalmas Isten vagy, és a gonosz miatt is bánkódó"
- panaszolja.
Tehát Jónás tudta. De emlékezzünk
csak Jézus példázataira, ahol az egyikben
éppen ez a vád, hogy: "tudtad gonosz szolga!
Tudtad!" - "Mert a tudatlanságnak idejét
elnézi az Isten, de mostan parancsolja mindenkinek mindenütt,
hogy megtérjenek!" A Római levél mondja,
hogy menthetetlen vagy, bárki légy, mert akik megismerték
Istent, de nem dicsoítették Ot Istenként,
azok vád alá kerülnek. Ismeretük van,
tudnak Róla, de nem akarják a szívükkel
elfogadni Ot.
Jónás féltékeny Istenre, de nem Istenért!
Végso soron a saját véleményére
féltékeny!
Azt a kérdést teszi fel Isten, hogy "Méltán
haragszol-e ?" Bármit is válaszolna erre Jónás,
mindenképpen rossz neki. Ha azt mondja, hogy "nem",
akkor nem kellene haragudnia - "tehát bunös
vagyok..." Ha azt mondja, hogy "igen", akkor következik
a megleckéztetés az Úr részérol.
Végül ez utóbbira kerül sor. Egy lecke,
egy példa, egy tanítás következik,
melybol aztán a próféta magától
megértheti, mirol is van szó.
II. Jónás
megleckéztetése és önzése nekünk
szóló tanítás. Az otthon maradt, otthon élo tékozló
fiú nagyobbik testvéreinek. Azoknak az igehirdetoknek,
akiknek prédikációira az emberek megtérnek,
de ok súlyosabb ítélet alá kerülnek.
A hívo, de megtéretlen Jónásoknak.
Az 1Kor 3-ban arról beszél az ige, hogy arra a
fundamentumra, ami adatott, vannak akik fát, szénát
pozdorját építenek. Ezeknek munkája
megég, de ok megmenekülnek, mintegy tuzön keresztül.
Isten prófétái sem ússzák
meg számadás nélkül. Nekünk mindnyájunknak
meg kell jelennünk Krisztus ítéloszéke
elott. A hívo, vagy félhívo Jónásoknak
is. Azért, mert ezek azok, akik csak fejükkel hisznek,
és képesek haragudni Ninivére is, embertársukra
is, Istenre is. Képesek számon kérni Istentol
olyan dolgokat, melyek nem tartoznak reájuk. Nem jó
a Jónások érvelése.
Említettem azt, hogy úgy kell elképzelnünk
Ninivét, mint kétszer Kolozsvárt. Körülbelül
600.000 lakosa volt. Volt a városon kívül
egy hely, mint nálunk a feleki teto, ahonnan jól
látható volt a város. Oda ült ki Jónás
és nézte Ninivét. "Hadd lássuk,
hogy mi lesz vele". Közben Jónás kétszeresen
megharagszik: eloször azért, mert Isten megkímélte
Ninivét, másodszor azért, mert Isten nem
kímélte meg a tököt. Jön Isten kérdése:
"Méltán haragszol-e Jónás ?"
"Kaptál egy kis ízelítot abból,
amit Ninive kapott volna, ha nem tért volna meg. Rendeltem
egy tököt, aztán hajnalban, napfelköltekor
egy férget, végül egy tikkasztó keleti
szelet. Így a tök hamar elszáradt, elfonnyadt."
"Igen rossznak látszék ez Jónás
szemei elott", hogy Isten nem kímélte meg
a tököt érette. Dehát az elobb épp
azért haragudott, hogy Isten megkímélte
Ninivét. O szánja a tököt, de nem szánja
Ninivét! Haragszik, hogy Isten kegyelmes a niniveiekhez,
és haragszik, mert Isten nem kegyelmez neki.
III. Ez volt az a lecke,
ami Isten Jónásnak adott, melyben önzése
felszínre került.
Ezek után Jónás elszámoltatása
következik Isten részérol, hogy kegyetlenségét
bebizonyíthassa.
Jónás könyve bemutatja Isten hatalmát.
O képes rendelni megfelelo idoben növényt
meg férget, tikkasztó keleti szelet; az elso részben
rendelt Isten vihart és egy nagy halat Jónás
számára. Ezek azok az utak, amelyeket nem lehet
elore kiszámolni, nem lehet elore látni - ezek
Isten útjai! "Az én útjaim nem a ti
útjaitok. És a ti útjaitok nem az én
útjaim" -mondja az Úr Ézsaiás
könyvében. Isten gondolatai nem a mi gondolataink.
O nem úgy cselekszik, ahogy mi elképzeljük,
hanem ahogy O jónak látja. Csak a Jónások
tiltakoznak: "hogy tehet ilyet Isten!? Méltán
haragszom, mindhalálig! Isten kegyetlen és igazságtalan!
Esetleg nem következetes! Hogy engedte ezt meg? Miért,
Uram?" Ilyen az ember, Isten ellen lázadozó.
Pedig Isten mindezzel mondani akar valamit. Ha történt
veled egy baj, szerencsétlenség, egy rossz eset,
egy olyan, ami neked fáj, amit nem kívántál
és egészen másként szeretted volna.
De Isten megengedte, Isten belevitt, Isten rádbocsátotta.
Ilyenkor te lázadozol: "Jaj, Istenem! Ha van Isten
az égben, hát hogy engedheti ezt meg!? Hogyan történhet
ilyen velem, ha én az o prófétája
vagy gyermeke vagyok? Ha O küldött engem ide, ha az
O üzenetét hordozom, nem kegyelmezhetett volna egy
kicsit nekem?" De igen, igen. Azonban az ilyen lázadó
a Jónásoknak Isten tanítani akar valamit.
"Jónás, te szánod a tököt,
és én ne szánjam Ninivét?" Nem
veszed észre, hogy te nem vagy következetes? Ha neked
számít, nekem még inkább. Nekem nem
mindegy.
Ugyanis Isten érez, szánakozik. Máté
evangéliuma 9. részében olvashatjuk: "Mikor
pedig látta Jézus a sokaságot, könyörületességre
indult rajtuk... Mert el voltak gyötörve és
szétszórva, mint a pásztor nélkül
való juhok". Könyörületességre
indult Jézus. Megállt virágvasárnapon
az Olajfék hegyén és látva a várost
- nem úgy, mint Jónás - elkezdett sírni
a megtéretlen város fölött. Neki fájt.
De mi, emberek - Jónások - kegyetlenek vagyunk.
Nekünk nagyon nehéz könyörületességre
indulnunk, szánakoznunk. Mi haragvók, részrehajlók
és kegyetlenek vagyunk. Ninive pusztuljon el! A másik
társam? - hogyhogy neki jobban sikerül?! Neki jobban
megy! Isten ot jobban megáldotta! ... Nem - Nem! Hát
nekem? Ezt sem engedte meg, azt sem engedte meg! Isten igazságtalan!
Ez azért van így, mert nem akarjuk megtanulni a
leckét, amire Isten minket tanítani akar. Az o
lelkületébol szeretne nekünk átadni valamit,
hogy tanuljunk valamit tole. Mert Isten - ahogy Jónás
ismerte - "irgalmas Isten, késedelmes a haragra,
és a gonosz miatt is bánkódó".
Isten nem örül a bunös halálának,
hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen.
Az ítélet csakugyan kimondatott Isten részérol.
O rendelt egy napot, amikor megítéli a Föld
kerekségét igazságban. Elébe gyujtetnek
mind a népek. János ezt mondja: "láttam
egy nagy fehér királyi trónt. És
megítéltetnek az emberek". Tehát lesz
ítélet, és Isten igazságosan fog
ítélni. De Isten nem csak igazságos. Azt
olvassuk Jakab apostol levelében, hogy az irgalmasság
gyozedelmeskedik az ítélet felett. Ma.
Isten nem ítélni, hanem megkegyelmezni akart Ninivének.
"Eredj Jónás és prédikálj
a város ellen... hátha meg tudok nekik kegyelmezni"
Az ítélet elott mindig van egy kegyelmi ido. Az
Úr Jézus Názáretben addig olvasta
Ézsaiás 61. részét, hogy "azért
jöttem, hogy hirdessem az Úr jókedvének
esztendejét". Pont. Behajtotta a könyvet és
visszatette a helyére. De az ige folytatódik egy
kötoszóval: "és az Isten bosszúállásának
napját." Még nem nyitotta ki az Úr
a könyvet, hogy olvassa tovább. "Azért
vár az Úr, hogy könyörüljön
rajtatok. Mert az ítélet Istene az Úr"
- mondja Ézsaiás 30.
Romlás városából a mennyei Kánaánba
indulhatunk ma, azért, mert megragadhatjuk a kegyelmi
idot, a felkínált lehetoséget, és
Isten igazsága - az Úr Jézus igazsága
- tulajdoníttatik nekünk hit által. Így
lehet örök életünk az O kegyelmébol.
Kolozsvár, 1997 december
9.
Borzási István
|
