A hit embere - Zsid 10:32-39

A Zsidókhoz írt levél tízedik részébol felolvasott igesza-kasz a hit emberérol és a meghátrálás emberérol beszél. A meghátrálás emberének az ellentéte, a mi megítélésünk szerint a kitartó ember lenne. Ami pedig a hit emberét illeti, ennek ellentéte a hitetlen ember. Igénkben viszont nem így van szembeállítva a ketto. "De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hit emberei vagyunk, hogy életet nyerjünk". vers. Legyen tehát most a hit emberérol szó, hadd lássuk ennek jellemzoit.

Egy bizonyos értelemben mindannyian a hit emberei kell legyünk, ha üdvözülni akarunk. "Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni". "Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta" (Jn 3,36). "Úgy szerette Isten e világot, hogy az O egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Obenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3,16). "Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül" (Márk 16,16). "Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek? - kérdezi a filippi börtönor. Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe" - válaszol reá Pál apostol és Silás (ApCsel 16,31). A hit tehát egy olyan sarokko, egy olyan próbako, amely az üdvösség nagy, sot egyetlen feltétele. A törvény minket nem üdvözíthet, az áldozatok nem üdvözíthettek. A ceremóniák és vallási szertar-tások nem üdvözíthetnek. Cselekedetekbol nem lehet üdvözülni. Az erkölcsös, tiszta, szent élet következménye lehet, de feltétele nem lehet az üdvösségnek. Üdvözülni nem lehet, csak hit által.

A hit emberét három szóban, három jelszóban fogom jellemezni ez igék alapján. Van egy sorrend, ahogy ezek egymás után következnek, ezeket nem szabad felcserélni. Azzal kezdodik, hogy: Vállalom! A második: Bízom! A harmadik pedig: Kitartok!

I. Kezdjük tehát azzal, hogy "Vállalom!"

A 32. verstol kezdve, azokról a dolgokról olvasunk, amiket a hit embere kellett vállaljon abban az idoben. "Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, amelyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki". Sok szenvedésteljes küzdelem! "Egyfelol gyalázásokkal és nyomorgat-tatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak titeket, másfelol társai lettetek azoknak, akik így jártak. Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tud-ván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben". Ez az amit vállalni kellett akkor. Elrabolták vagyonukat, nyo-morgattattak, gyalázták oket, foglyok lettek, raboskodtak, nyil-vánosság elé hurcolták oket. Természetesen kínpadra, mártírhalálra hurcolták oda. Látványosságai lettek a világnak. Vállalni kellett azt, hogy ok keresztyének.

Ma mondhatni, más a helyzet. Nem fenyeget bennünket a halál keresztyénségünk miatt. Úgy szenvedni és nyomorogni, mint akkor, ma már nem kell. Feltevodik a kérdés: akkor ma már nem kell vállalni semmit? De igen! A hit embere akkor válik a hit emberévé, ha ki tudja mondani, bármennyibe kerülne is: Vállalom! A szomszédaim vagy rokonaim megvetését. Az osztályom lenézését. A munkahelyem elvesztését. Jézus Krisztusért: Vállalom! Elrabolják vagyonomat? Kifosztanak? Gyaláznak? Lefokoznak? Nyomorgattatnak? Kínpadra hurcolnak? Fogoly leszek? Megölnek? Vállalom! Tudva azt, hogy jobb és maradandó vagyonom van a mennyben. Tudva azt, hogy örök életem van, amit senki nem vehet el tolem. Tudva azt, hogy nincs veszíteni valóm: mindenemet átmentettem már Isten országába. Senki sem lehet a hit embere ha nem tudja kimondani, hogy: Vállalom! És aki ezt nem tudja kimondani, az ne számítson üdvösségre. Nem elég egy felekezethez tartozni. Nem elég egy szertar-tásnak eleget tenni. Nem elég beleszületni valamilyen hitbe, vagy örökölni egy szép hagyományt és vallásoskodni. Vállalni kell!

A három zsidó ifjú a hit embere volt. Ez megnyilvánult akkor, amikor azt mondták: a mi Istenünk ki tud minket szabadítani az égo tüzes kemencébol, és a te kezedbol is ó király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra ó király, hogy mi nem hajtunk térdet. Dániel a hit embere volt. Felment házának felso szobájába, és letérdelt imádkozni napjában háromszor, mint annak elotte. Vállalta, pedig tudta, hogy az oroszlánok vermébe vetik, ha ez kiderül. Jeremiás azt mondja, hogy az Úr beszéde szüntelen való gyalázatára lett. Mindenki csúfolta már. Mégis vállalta, hogy az Úr prófétája legyen. Nem tehette, hogy hallgasson. Ezért kellett mártírhalált halnia. A Zsidókhoz írt levél 11. részének végén ezeket olvashat-juk: "Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sot még bilincseket és börtönt is; megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfurészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek borében bujdostak, nélkülözve, nyomorgat-tatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékai-ban". A keresztyénséget akkor is vállalni kel-lett, mint ahogy ma is.

Pál apostol egy helyen elmondja, hogy "a zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mély-ségben töltöttem; veszedelemben folyóvizeken, rablók között, népem között, pogányok között, városban, pusztában tengeren, hamis atyafiak között; fáradságban, nyomorúságban, virrasztásban, éhségben és szomjúságban, böjtölésben, hidegben, mezítelenségben", és még ki tudja mennyi mindenben ki kellett mondania, hogy: Vállalom! A hit embere csak így lehet valaki.
Kimondtad-e már, hogy eldolt a szívedben, hogy követed Jézust, és nincs visszaút? Vállalod-e? Ha még ez nem történt meg, akkor most megteheted. Dönts Jézus Krisztus mellett, Aki meghalt a te buneidért a kereszten. Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz.

II. A második jelszó amit Isten igéje szerint a hit emberére vonatkoztathatunk, az hogy "Bízom!"

A következo igeversek is felhívásként szólnak felénk: "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes turésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedve, elnyerjétek az ígéretet". Bízzatok! A hit emberét tehát az is jellemzi, hogy kijelenti: Bízom!

Ha a vállalkozás a múltban történt, akkor a bizalom a jelenre szól. "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat!" Bízni annyit jelent, mint hinni. Úgy, ahogy az úszó rábízza magát a vízre, azzal a hittel, hogy nem fog alámerülni. Ahogy a szerel-mesek rábízzák magukat egymásra, a házasságkötés napján. Ahogy a hegymászó rábízza magát a kötélre, bízva , hogy az nem fog elszakadni. Hasonlóképpen, bízd magadat Istenre! Higgy Istenben! Emlékezz a régebbi napokra, miket kellett vállalni, és mondd ki a jelenre nézve: Bízom!

A hit embere elengedhetetlenül a teljes bizalom embere. Hit, vagyis bizalom nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Istenbe vetett bizalom nélkül boldogtalan az élet és kilátástalan. Bizalom nélkül talán nem érdemes élni, mivel az élet értelmét az Istenbe vetett hit, a belé vetett bizalom adja. Isten a mi oltalmunk és erosségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban (Zsolt 46,2). Boldog az az ember aki Obenne bízik (Zsolt 34,9). Járuljatok bizodalommal a kegyelem királyi székéhez! (Zsid 4,16). Ne dobjátok el hát bizodalmatokat amelynek nagy jutalma van!

Bízni, azt jelenti: én nem kételkedem. Nem kérdojelezem meg. Nem én próbálom megoldani problémáimat. Bízom Istenben, hogy O képes megváltoztatni, megmenteni, megszabadítani, megtartani, üdvözíteni engem. O a dicsosségbe fog bevezetni engem. Bízom benne az élet apró dolgaiban is. Kisebb és nagyobb döntésekben, minden idoben és mindenhol bízom benne. Átadom életem kormánykerekét neki. Ezután O az, aki irányít, aki vezet, akinek kezében van az életem teljes egészében. A Római levél azt mondja, hogy aki így cselekszik, az nem fog megszégyenülni. Az elso lépés az, hogy vállalom azt az életet, amit Jézus Krisztusért vállalnom kell. Azután bízom, bízom, bízom, mindhalálig. Hiszek Benne.

III. Végül, a hit embere azt is mondja, hogy: "Kitartok!"

Ez a jövore vonatkozik. Nem a meghátrálás embere, hanem a hit embere. Istennek hatalma van megtartani az övéit a mennyország számára, és a mennyországot megtartani az övéi számára. Az Úr Jézus ilyen szavakat használt: senki ki nem ragadhatja oket az én kezembol. Az én Atyám nagyobb mindeneknél, és senki ki nem ragad-hatja oket az én Atyámnak kezébol. Természetes, hogy itt a hit emberérol van szó. Pál apostol azt is mondja, hogy "meg vagyok gyozodve, hogy sem halál sem élet, sem angyalok sem fejedelemségek, sem hatal-masságok, sem jelenvalók sem következendok, sem magasság sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétol, mely van a mi Urunk Jézus Krisztusban".

Viszont ez nem jelenti azt, hogy mi meghátrálhatunk. Nem jelenti azt, hogy ha elbukunk, félretesszük bizodalmunkat, ha nem vállalunk több semmit, ha nem hiszünk többet Benne, Isten akkor is köteles megtartani az O országa számára. A megtartás nem független a mi akaratunktól, a mi kitartásunktól. Békességes turésre van szükség! Kitartásra van szükség! A cél elott is el lehet bukni. Nem "majdnem" hivok, "majdnem" keresztyének kell legyünk, hanem egészen a hit emberei. A hit embere nem a meghá-trálás embere! Kitartok! - ez a hit emberének harmadik jelszava.

Befejezésül hadd kérdezzem meg, a három jelszó közül, melyik hiányzik nálad, ami miatt nem lehetsz a hit embere? Talán vállalnod kellene a keskeny utat? Vagy meglankad-tál a bizodalomban? Esetleg a kitartásban gyengültél meg? Válaszolj az Úr elott, és dönts újra Jézus Krisztus követése mellett. Egy ilyen döntéssel, vállalkozással, bizalommal, kitartással a hit embere lehetsz. Isten a hit emberét megfogja áldani, mert megtudja áldani.

Eseménynaptár ...

Mindenki számára Kegyelemteljes, Áldott Új 2000. évet kívánunk! Hozzon ez új év Gyülekezetünk számára újjáéledést és a Maros megyei baptista misszió számára feltámadást! A romok helyébe épüljön Isten Épülete, a pusztaság pedig zöldüljön ki! Legyen magvetés és aratás, sírás helyett öröm!

Holnap, az új év elso vasárnapján Úrvacsorához járulhatunk Marosvásárhelyen. Két hét múlva Évzáró-Évnyitó Testvéri Óránk lesz. Január 2-9 között az Imahéttel egybekötve Evangelizáló hetünk lesz, amikor az igehirdetést az Úrtól tanult imádság egy-egy mondata alapján fogjuk hallani. A prédikációk megjelennek írásban is.

Az "Eseménynaptár" oldalon idonként megpróbálunk válaszolni napirenden levo kényes kérdésekre is. Legyen szó most a táncról. Vannak akik úgy gondolják, hogy a tánc hozzátartozik Isten dicsoítéséhez, magához az Istentisztelethez, mivel ott van a 150. zsoltárban, hogy "Dicsérjétek az Urat... tánccal", és maga Dávid is ugrált és táncolt az Úr ládája elott Isten dicsoségére (2Sám 6,14).

Eloször szögezzük le: hitelvet csak abból állíthatunk fel, amit az Úr Jézus megemlített, az apostoli iratok tanítottak, és az elso gyülekezetek gyakoroltak. Mivel e három tényezo valamelyike hiányzik, nem tartozhat hitelveink közé például a lábmosás (Jn 13,14), nyelveken szólás (1Kor 14,5), vagy a férfiak imádkozásának egy bizonyos formája ("felemelt kezekkel" 1Tim 2,8). Néha a bibliai parancsban csupán a közölt alapelv érvényes, annak alkalmazása kulturális, társadalmi és politikai állapot szerint változhat. Lásd: "Senkinek semmivel ne tartozzatok" (Róm 13,8), "Köszöntsétek egymást szent csókkal" (2Kor 13,12), "Ne törvénykezzetek az igaztalanok elott" (1Kor 6,1-8), "Egyáltalán ne esküdjetek" (Mt 5,34) stb. (Megismétlem: ezekben az alapelv érvényes, csupán alkalmazásuk változik!) Ugyanígy, a tánc ma már nem az, amit az utolsó zsoltár táncnak nevez, sem az, amit Dávidról olvasunk. A marosvásárhelyi Népújság 1999 dec. 30-i száma írja: "A páros táncokat fölcserélte a semmitmondó ugrálás, hajlongás, testrészek reszkettetése, fejrázás, visítás a végkimerülésig. Ezt az úgynevezett modern tánckultúrát utánozzuk primitív népektol kölcsönözve." (Bartha János: "Hölgyválasz" - utolsó bekezdés). A páros tánc sem lehet istentiszteleti tényezo, hiszen erotikus jellege van. Így a Szentlélek által való öröm kifejezésére nem alkalmasak a ma táncnak nevezett testmozgások. A Dávid idejében divatos noi körtánc pedig mára már egészen kiment a divatból. Az ének ritmusára végzett ugrálások és hajlongások bizonyos karizmatikus körökben inkább a test indulatainak, mint a Szentléleknek megnyilvánulásai. Azt még el lehet képzelni, hogy ha valaki hosszú tehetetlen sántaságából végre hirtelen meggyógyul, akkor "járkálva és szökdelve" dicséri az Istent (ApCsel 3,8). Volna rá oka, és senki sem botránkozna meg benne. Általános gyakorlatként azonban Istentiszteleteinken nem táncolunk, mivel ilyet Jézus Krisztus nem tanított, az apostoli levelek nem említenek, és az elso gyülekezetekben nem gyakoroltak. Még az ÓSz-i zsinagógákban sem.