"Mi Atyánk ki vagy a mennyekben!" - Mt 6:9a

Az Úri imádságot, közismerten a "Miatyánkot", talán a tanítványok imádságának kellene inkább neveznünk, minvel a tanítványok számára mondta az Úr, tanítva oket imádkozni. Pontosabb tehát, ha az Úrtól tanult imádságnak nevezzük.
Az Úr Jézus azzal a paranccsal vezette ezt be, hogy "ti azért így imádkozzatok". Ez nem azt jelentette, hogy ezeket a szavakat kell állandóan mondogatni imádság közben. Itt a lényeg nem a szavakon, hanem a közölt alapelveken van. Nem azt mondta tehát, hogy "ti azért ezt imádkozzátok", - nyílván ezt is -, de foképpen nem ezt, hanem e szerint, ennek megfeleloen, így.

Az Úr Jézus szavai mindig nagyon mélyek. Olyanok, mint Istennek szavai, hiszen O maga Isten. Ilyen mély és csodálatos az Úrtól tanult imádság minden szava. Ha megnyílik elottünk ez imádság hét nagy kérése, akkor rájövünk arra, hogy ez olyan, mint a megnyílt ég, melyben Isten dicsoségét, kegyelmét, jóságát láthatjuk. Benne van Isten kinyilatkoztatása.
Azzal a bevezeto mondattal kell kezdenünk, amellyel az imádság kezdodik: "Mi Atyánk..." E megszólítás nem egy megszokott stílus következménye, mint ahogyan a leveleket szoktuk kezdeni, hanem Isten lényének, természetének a bemutatása. Továbbá, az ima elmondja Isten célját ezzel a világgal és az emberiséggel: azt akarja, hogy gyermekei legyünk, és O Atyánk legyen. Már a bevezeto megszólítás darabokra töri a többi összes téves felfogást és téves teológiát Istenrol.

A hét kérés közül az elso három az Istennel való kapcsolatunkra vonatkozik, a többi négy pedig önmagunkra. Hasonlít a tízparancsolat két kotáblájához, amelyen az elso négy parancs az Istennel való kapcsolatra, a többi hat pedig az emberek egymás közötti kapcsolatára vonatkozott. A megszólítás után következnek a Te-kérések: "szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod mint a mennyben, úgy a földön is", majd következnek a Mi-kérések: a mi kenyerünk, a mi buneink, a mi kísértéseink és a mi szabadulásunk. Dicsoítéssel fejezodik be, melyben Istent magasztaljuk.

Sajnos, Luther Mártonnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy a Mi Atyánk a legnagyobb mártír, mert sokan veszik ajkukra, de annak kéréseit nem mind gondolják komolyan. Mert ha kimondom, hogy "szenteltessék meg a Te neved", de nem az a fo célom, hogy az O neve megszenteltessék, vagy "legyen meg a Te akaratod", de mindenekelott az én akaratomat akarom kivitelezni, vagy "jöjjön el a Te országod", de nem az O országa és igazsága az elso számomra, akkor tévesen mondom a Miatyánkot. Továbbá (ahogy egyik igehirdeto megjegyezte), milyen dolog az, ha például a gyermek iskolába menet, abban egyezkedne iskolatársával, hogy elmehetne-e hozzájuk ebédre, ha otthon nem adnának neki? Vajon mit gondolna a szülo, ha ilyet hallana? Egyáltalán, honnan veszi azt, hogy egy ilyen kérdést osztálytársával kellene megbeszélnie? De hát nem ugyanez történik akkor, amikor a mindennapi kenyeret nem Istentol kérjük és várjuk? Honnan veszi az ember, hogy holnap nem számíthat kenyérre attól, Aki egy életen át táplálta, akit történetesen még Atyjának is nevez ebben az imádságban?

Az Úrtól tanult imádság megtanít az ima helyes értékelésére is. Az imádság nem egy olyan dolog, amihez akkor kell folyamodni, mikor már más eszközünk nincs. Az imádság nem a tehetetlen ember menedéke. Nem is arról van szó, hogy valami olyasmi után vágyunk, amit nem érhetünk el. Az Úrtól tanult imádságban nyilvánvaló, hogy kéréseink valós tényekre épülnek. Nem a levegobe beszélünk, nem is a magunk vigasztalására mondjuk ezeket a szavakat, hanem a gyermek beszél Atyjával.

Az Úrtól tanult imádság egy minta, Arra tanít, hogy az imádság a fiak kiváltsága, a gyermekek joga. Már a bevezeto mondat megállítja azokat, akik nem tartoznak Isten családjához. "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben" - ebben a kérésben eloször azt láthatjuk meg, hogy Isten Atya, másodszor pedig azt, hogy O a mi Atyánk, végül pedig azt, hogy a mi Atyánk a mennyekben van.

I. Isten tehát úgy van bemutatva, mint Atya.

Egyik értelmezés szerint az "Abbá" olyan megszólítást jelent, ahogy mi az édesapám, kedvesapám kifejezést használjuk, vagy az apu, apuci közvetlen, kedves megszólítást. Újabb magyarázatok azonban azt mutatják, hogy az "Abbá" nem héber, hanem arám kifejezés, és egyszeruen apát, édesapát, atyát jelent, becézés nélkül.

Mi Atyánk. Isten: Atya! Vagyis, nem egy fogalom, hanem egy személy. O nemcsak a végso ok, valamilyen transzcendentális szuperhatalom ami eloidézte a világmindenséget. O nem egy személytelen valaki, O az Atya, a mi Atyánk. O egy Személy.

Mi van ebben? Egyrészt mindenképpen benne van a bizalom, a közvetlenség, a szoros kapcsolat aközött aki imádkozik, és aközött, akihez imádkozik. Lehet bizalommal és bátorsággal járulni Isten színe elé, mint ahogy a gyermek jön az apjához. De másrészt, a megszólító mondatot folytatva, abban, hogy "aki vagy a mennyekben vagy" benne van a tisztelet is, a hódolat is. A mi Istenünk nagy és rettenetes Isten, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, ezért a bizalomnak és közvetlenségnek együtt kell járnia a tisztelttel és hódolattal. Ezért, az amikor némelyek az "Uram, Uram" meggondolatlan használatával bizalmaskodnak Istennel, vagy a Jézus nevét hézagpótlóként használják, ezzel nemhogy megtisztelnék az O nevét, hanem gyalázzák azt. Legalábbis tiszteletlenül és értelmetlenül veszik az ajkukra. A harmadik parancsolat erre is vonatkozik: "Isten nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki az O nevét hiába felveszi". (2Móz 20,7) Még imádságban sem! De ez nem zárja ki a bizalmat, hiszen O a mi Atyánk.

Az is lényeges, hogy az Úrtól tanult imádság nem velünk, hanem Istennel kezdodik. Az Úr Jézus nem azt mondja eloször, hogy nekünk mire lenne szükségünk, melyek azok amiket Istennél hamar-hamar meg kell rendelni a magunk számára... Bármennyire szükségünk van bunbocsánatra, mindennapi kenyérre, szabadulásra, oltalomra a kísértések között, annál sokkal fontosabb Isten! Istennel kezdodik, Istennel végzodik a Miatyánk. Minden imádságnak O kell legyen a központja, a lényege. Akik Ot imádják, azok lélekben - vagyis a szívben is, nemcsak szavakban, - és igazságban - vagyis tettekben is, nemcsak üres szavakban kell imádniuk Ot. Ot, Aki a Mindenható és Örökkévaló Isten, de Aki a mi Atyánk.

II. Menjünk tovább. Mi Atyánk: tehát O a miénk.

Ez nagy melegséget kölcsönöz ennek a mondatnak, egész közel hozza hozzánk azt aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik. Figyeljük meg, itt nem egyes számról van szó, hanem többes számról. Nem én Atyám, hanem mi Atyánk. Nem az én Istenemrol beszélünk, hanem a mi Istenünkrol. Továbbá, nem beszélhetünk külön a magyarok vagy románok Istenérol sem, mivel csakis egy Isten van, Akit gyermekei Atyának szólítanak. A családtagok, minden nyelvbol és ágazatból "mi Atyánk"-nak szólítják Ot. Ez tehát azt hozza magával, hogy a másik ember, legyen bármilyen nemzetiségu, bármilyen színu, o az én testvérem! Mert ha Istent Atyának szólítja az egyik is a másik is, akkor ok testvérek kell legyenek. Másképpen a ketto közül az egyik, vagy mindketto hazudik, nem mond igazat.

Egy prédikátor mondta el, hogy a második világháború alatt egy francia ember kiszabadulva a német fogságból hazafelé menekült, és éjszaka egy magánház ablakához ért, ahol épp lefekvéshez készülodött egy német család. Végignézte, ahogy elmondták az Úrtól tanult imádságot, majd bezörgetett, kérve, hogy adjanak szállást egy testvérnek. Azonban a házigazda a balta után nyúlt az ágy alá, mondva, hogy "te nem vagy a testvérünk"! De hát én is azt az imát szoktam mondani, amit ti mondtatok az imént! Ha O a mi Atyánk, akkor mi testvérek vagyunk! Igen, ez az, amit olyan nehezen ért meg az ember: valahol baj van, Isten a mi Atyánk, de akkor miért nem vagyunk testvérek?... Haragudni és Miatyánkot mondani együtt nem lehet. Ha imádkozni tudsz atyádfiáért vagy Vele, akkor mindjárt a neheztelésnek tunnie kell a szívbol.
Az imádság nem a harag fenntartására, vagy épp átok mondására való. Valaki az ige szavaival próbált rosszat kívánni felebarátjának, idézve Pál apostol szavait: "az ércmuves Sándor sok bajt szerzett nekem, fizessen meg az Úr neki cselekedete szerint". (2Tim 4,14) Azonnal hozzátettem: "De csak jóval!" Már nehogy átok hangozzék valaki felé, miközben a szeretet parancsát prédikáljuk! Ha Atyának szólítod Istent, nem kívánhatsz rosszat testvéredre, hiszen O is annak az Atyának gyermeke! "Mi Atyánk" - erre mindjárt felmelegedik a szíved, bármilyen boru, nemu vagy nemzetiségu legyen a másik. Ez azt mondja el, hogy "Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetben kedves Oelotte aki Ot féli és igazságot cselekszik." (ApCsel 11,34-35)

A tékozló fiú történetében is azt mutatja be Jézus, hogy Isten olyan, mint egy apa. Olyan apa, aki hazavárja tékozló fiát. Messzirol észrevette és elébe szaladt. Nyakába borult. Megölelte, új ruhát adott reá, felsaruzta, örültek, mert az o fia hazajött, elveszett és megtaláltatott, meghalt és feltámadott. Azonban jött a másik testvér. Míg az egyik tékozlónak elébe szaladt, a másiknak utána megy. Az után, aki azt mondja, hogy "ez a te fiad, aki paráznákkal étette föl e te vagyonodat"... Az apa csendben helyreigazítja, hogy "ez nemcsak az én fiam, hanem a te testvéred". Ugye, van egy kis különbség?
Ha tiszta szívvel kimondhatod az Úrtól tanult imádság kezdo mondatát, akkor mi testvérek vagyunk. Nem sajátíthatod ki magadnak Istent. A te Istened a másiknak Istene is. O a mi Atyánk, ezért semmi sem választhat el Tole és egymástól.

III. Még egy szót arról, hogy O a mennyekben van.

Ezt újra arra utal, hogy a mi Atyánk nem a mi kenyeres pajtásunk, hanem O a Mindenható Isten, aki a mennyekben van. Közvetlenségünk és bizalmunk ezért tisztelettel kell párosuljon. O a mennyekben van, aki mindent megtehet, mindent tud, aki nagyobb, mint az ember, aki tökéletes. Mivel a mennyekben van, nincs helyhez kötve, ott lehet mindenütt. Imádkozni nemcsak a templomban lehet, hanem bárhol és bármikor, mivel a mi Atyánk a mennyekben van. Jézus szavai szerint titkon néz, de megfizet majd nyíltan. Menj be a te belso szobádba, és imádkozz titkon. A mi Atyánk, Aki a mennyekben van, hallja azt és tudja. O nincs helyhez kötve, O mindent megtehet. O nem egy eszköz, akit felhasználhatsz kényed-kedved szerint. O a mennyekben van.

Testvéreim! Semmi sem egyesíthet bennünket úgy, mint az Úrtól tanult imádság. Némelyeket pártok egyesítenek, vagy vezéregyéniségek. Másokat a nemzeti érzés, vagy közös érdekek, közös célok. Igazán akkor lehetünk egyek, ha Isten gyermekei vagyunk, ha O a mi Atyánk. Ez akkor törtéhet meg, ha újjászületünk, ha beleszületünk Isten családjába. Isten országát csak az O gyermekei fogják örökölni: azok, akik Atyának szólíthatták Ot. Legyen tehát a Miatyánk bevezeto mondata hiteles minden imádkozó ajkán.

Eseménynaptár ...

Január 16-án (két hét múlva) megtartjuk évzáró-évnyitó Testvéri Óránkat, melyre gyülekezetünk tagjait kérjük lehetoleg hiánytalanul megjelenni.

Közöljük testvéreinkkel, hogy a november 21-én írt levelünkre válasz érkezett, és úgy a levelet, mint a választ közzé tesszük gyülekezetünk tagjai számára. Egy késobbi számunkban pedig néhány megjegyzést is csatolunk hozzá. Lássuk eloször azt a levelet, amit mi küldtünk:

Nr. 4. / november 21, 1999.
Szeretettel, a tolünk elszakadt Testvéreinkhez

Gyülekezetünk 1999 november 21-i tanácskozásán, az elozetes megegyezést megvizsgálva, elhatározta a következo tárgyak átadását: 1. Kis asztal - 1 darab; 2. Mikrofon - 2 darab; 3. Énekes füzet énekkarnak - 5 szett; 4. Futószonyeg - 1 darab; 5. Utánfutó - 1 darab; 6. Matrac - 3 darab; 7. Régi pléd - 10 darab; 8. Törülközo - 10 darab; 9. Keresztyén zászló - 1 darab; 10. Elektromos orgona - 1 darab. Kérjük kedves Testvéreinket, hogy a felsorolt ingóságokat szíveskedjenek két héten belül elvinni. (Ha erre nem kerülne sor az említett ido alatt, úgy tekintjük, hogy nem tartanak reá igényt.)
Úgy véljük, hogy a szakadással és egyébbel nekünk okozott kár (telekelés, gázügy) meghaladja az ezeken kívül még igényelt tárgyak értékét, ezért más egyéb nem lesz átadva.

Megismételjük felhívásunkat Testvéreink felé, hogy munkálkodjanak velünk együtt a két tábor közötti feszültség, rágalmazás és rosszindulat megszüntetésében. Hasonlóképpen kérjük, hogy vizsgálják felül szakadást okozó káros döntésüket, és jöjjenek vissza Gyülekezetünkbe.

Marosvásárhely, 1999 november 21.
Borzási István, lelkipásztor Csizmás Tibor, titkár