"Legyen meg a Te akaratod!" - Mt 6:10/b

Az Úrtól tanult imádság elso három kérése annyira össze van fonódva egymással, hogy egyik sem valósulhat meg a másik nélkül. Ahol megszenteltetik az O neve, ott eljön az O országa és megvalósul az O akarata. Hasonlóképpen, a párhuzamos sorok szabálya szerint a zárómondat is mindháromra vonatkoztatható. A mennyben megszenteltetik az O neve, eljött az O országa és megvan az O akarata, és ugyanilyen módon kérjük, hogy mindez legyen így ezen a földön is.
A három kérésnek szinte koronája ez a harmadik, amely most elottünk van: "Legyen meg a Te akaratod!" Ez talán a legnagyobb és a legnehezebb kérés az összes közül.

Jegyezzük meg: ezekben a kérésekben nem valami utópiára vágyunk, nem olyasmit kérünk, ami nem valósulhat meg, amit sohasem érhetünk el, ami valahol nagyon távol van, amit csupán a magunk vigasztalására mondogatunk, de nem gondolunk komolyan. No, nem! Jézus Krisztus nem tanított volna bennünket így imádkozni, ha mindez csupán fikció vagy pszichológiai ámítás lenne. Mindezeknek reális alapjuk van. Nemcsak majd, sokára várhatjuk megvalósulását, hanem most, ma, egyenként mindannyiunk életében. Az O nevének most kell megszenteltetnie, országának most kell eljönnie, és akaratának most kell megvalósulnia! Átléphetsz a Siralom Völgyébol a Paradicsomba! De tudnod kell, hogy ez a saját birodalmad romba dolését jelenti. Két országhoz nem tartozhatsz, két Úrnak szolgálni nem lehet! Az O neve úgy szenteltetik meg, ha O lesz számodra az elso. Országa úgy jön el, ha énedet alárendeled az O tekintélyének. Akarata pedig úgy valósul meg, ha saját akaratodról lemondasz.

Az Úrtól tanult imádság eredetileg valószínu arám nyelven, vers formájában volt elmondva. Innen van a gondolatok párhuzamossága, ami a héber és arám verselésre jellemzo. A sorok kiegészítik, megismétlik vagy ellentétbe állítják az elsot. A mi esetünkben az elso három kérés egyenértéku, egymással párhuzamos kérés, melyeket a záró mondat egészít ki. Vegyük tehát a harmadik kérést: "Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is." Ennek a kérésnek nehézségét, szemléltetését és boldogságát szeretném bemutatni.

I. Kezdjük a harmadik kérés nehézségével.

Annak, aki bennünket erre a kérésre tanított, annak az életébe került az, hogy "legyen meg a Te akaratod!" Éppen ebben van ennek a kérésnek a nehézsége, hogy ha valaki komolyan gondolja ezt, akkor annak is az életébe - a régi életébe, az óemberébe - kerül. Ha Isten akarata megvalósul, abba belehal régi éned, bunös természeted. Másképp nem lehet. Ez az, éppen ez, amit nem akar az ember vállalni. Mindent hajlandó odaadni, de az akaratáról nem hajlandó lemondani. Adsz az idodbol, a pénzedbol, a tehetségedbol, az erodbol, értelmedbol és érzelmeidbol, de nem rendeled alá akaratodat Isten akaratának. Kívánni, hogy "legyen meg a Te akaratod" - ez nagyon nehéz.

Vannak, akik kérik ezt, de rosszul. Azért, mert nem szereto Atyának, hanem vaskezu diktátornak képzelik Istent, akinek hatalmától úgysem menekülhetnek meg. Imádkozzák a Miatyánkot, mivel úgy gondolják úgysem történhet másképp. Ezért összeszorítják a fogaikat, keseruségükben feladják a harcot, belenyugodnak abba, hogy ennek már így kell lennie, és kimondják: "legyen meg a Te akaratod!" Azonban ez már nem a gyermek imája Atyjához, hanem az Isten ellen lázadó ember keseru belenyugvása abba, hogy saját akaratát nem vitelezhette ki! Jézus nem így tanította imádkozni tanítványait. Ezt a kérést nem akkor kell kimondani, amikor minden dolni látszik, hanem akkor, amikor még neki sem fogtál saját akaratod megvalósításába.

Itt a földön nincs meg Isten akarata mindig. Éppen ezt kérjük: legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Ez nem hiábavaló kérés: Isten akaratának a megvalósulása a mi imádságunktól is függ. Kérnünk kell, akarnunk kell, hogy az O akarata legyen meg! Úgy kell kérnünk, hogy elvárjuk utána azt, hogy történjen valami. Nem hitetlenül, mint a jeruzsálemi gyülekezet, amely imádkozott Péter szabadulásáért, buzgón, szüntelen, és egyszer csak Péter zörgetett az ajtón... Egy szolgálóleány, Rhodé odament hallgatózni. Majd gyorsan bement és újságolta a hírt: Péter a kapu elott áll! Az imádkozók azt mondták, hogy Rhodénak valószínu elment az esze. Vagy Péter angyala áll odakünn... Nem jött, hogy higgyék. Késobb beengedték, és látniuk kellett, hogy imádságuk csakugyan meghallgattatott: Péter kiszabadult! (ApCsel 12,13-16) Nos, így történik sokakkal, akik ezt a kérést imádkozzák: valójában nem gondolják komolyan azt, hogy "legyen meg a Te akaratod!" Mi lenne, ha Isten téged meghallgatna? Mi lenne!? Jó lenne! Hiszen Isten akarata jó, kedves és tökéletes. (Róm 12,2) Mi nem tudjuk igazán mi az, ami számunkra valóban jó. Isten tudja, és az O akarata tökéletes.
Nem egy parancsuralomnak kell alávetned magad. Ha Isten országa eljött, akkor csak természetes, hogy Isten akaratának megvalósulását kéred. Nem belenyugvással, mintha mindent megpróbáltál volna már, és nem sikerült elérned elképzelésed megvalósulását, és így, nahát, akkor "legyen meg a Te akaratod"... Ezt úgy kell kérned és akkor, amikor még semminek sem fogtál neki. Ez legyen az elso! Kívánnod kell azt, hogy ne a saját akaratod valósuljon meg, hanem az Övé. Nem harcolva többé ellene, hanem elfogadva azt, és kívánva azt. Ez a legjobb, ami veled valaha is történhet, ami igazán javadra válik.

II. A harmadik kérésnek illusztrációja is van. Mintha azt mondaná nekünk Isten ennél a kérésnél, hogy "lásd a mellékelt ábrát". A mellékelt ábra pedig Isten Fiának imádsága halála elotti éjszakán, egy Jeruzsálem melletti kertben.
O volt az, aki nemcsak tanított minket erre az imádságra, hanem be is mutatta, hogy mit jelent ez a kérés. Máté evangéliumában a 26. részben olvasunk részletesen arról, mi történt a Gecsemáné kertben nagycsütörtök éjszakáján. Márk elmondja, hogy az utolsó vacsora színhelyérol dicséretet énekelve kimentek az Olajfák hegyére. (Mk 14,26) Ezen a hegyen volt egy kert, mely Jézusnak és tanítványainak nagyon ismeros volt. Mikor odaértek, már nagyon késo lehetett, Jézus arra bíztatta tanítványait, hogy maradjanak Vele, vigyázzanak és imádkozzanak, hogy kísértésbe ne essenek. Maga mellé vette Pétert, és Zebedeus két fiát, kezdett szomorkodni és gyötrodni. "Felette szomorú az én lelkem mindhalálig - mondta, vagyis halálfélelem fogta el - maradjatok itt és virrasszatok én velem. Egy kissé továbbment, arcra borult és így könyörgött: Atyám, ha lehetséges múljék el tolem e pohár. Mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te." Ez volt az elso kérés, melyet Atyjához intézett.

Mikor tanítványaihoz visszatért, aludva találta oket. Pétert meg is dorgálta ezért: "Nem bírtatok velem egy órát sem vigyázni?" Ez azt jelenti, hogy az elso imádsága Jézusnak körülbelül egy órát tartott. Eloször azt mondta: "ha lehetséges Atyám, múljék el...". Másodszor már így szólt: "Atyám, ha nem távozhat el tolem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod". (Mt 26,42) Majd harmadszor is visszatért imádkozni, ugyanazon szavakkal.

Mit láthatunk mindebben? Azt, hogy Jézus kérte az Atya akaratának megvalósulását, pontosabban, hogy ne úgy legyen ahogy o akarja, hanem ahogy az Atya. Azonban imádkozás közben mindinkább bizonyossá vált elotte az, hogy az Atya akarata ellenkezik az övével, és nem távozhat el tole az a pohár, hanem ki kell innia. Ezért másodszor már nem is kéri, hogy múljék, hanem csupán azt kéri, hogy legyen meg az Atya akarata.

Jézus oszintén imádkozott. Elmondta a tanítványoknak, hogy halálfélelemben van. Elmondta Atyának, többórás imádságban, hogy azt szeretné, ha nem kellene a keresztre menni. De imádság közben rájött arra, hogy az Atya akarata az, hogy a halálba menjen. Imádságról imádságra mindjobban megerosödik ebben. Erot kér az Atya akaratának megvalósítására. Önmagát is bíztatja, majd angyal jön erosítni ot. Nem volt könnyu dolog. Majd visszatér, és azt mondja: legyen meg a Te akaratod! Kimondta ezt, és indult az áruló Júdás elé, indult a keresztre, meghalni.
Ugyanilyen nehéz minden embernek kimondani e harmadik kérést az Úrtól tanult imádságból, mivel ez óemberünk halálába kerül. Ha kimondtad, akkor te is a keresztet vállalod vele, Jézus keresztjét, melyen régi életed megfeszíttetik.

III. De szólnom kell a harmadik kérés boldogságáról is.

Akkor leszünk igazán boldogok, ha e harmadik kérés megvalósul. Azért, mert a legszeretettebb, a legnagyobb áldozatot hozó személy, az Atya akaratának megvalósulását kéred. Nem egy ismeretlen, megbízhatatlan, rosszindulatú vagy eroszakos személy akaratáról van szó, aki felol kétségeid lehetnének. Isten akarata felol semmi kétséged nem lehet: O a legjobbat akarja.

Továbbá, azért tesz boldoggá e kérés megvalósulása, mert Isten végtelenül bölcs. O sohasem téved, O semmit sem ront el, sohasem hibázik. O mindent tud, és tökéletes. Ezért akarata is tökéletes. Ha az megvalósul, annál jobb nem is történhetne veled. Még akkor sem, ha a keresztre kellene menned, Isten akaratából. Ugyanis a kereszt nagysága meghatározza a dicsoséget is.

Képzeljünk el két embert, Mindegyik balesetet szenvedett. Az egyik azt mondja: Sajnos, ez is megesett. De hát, senki sem kerülheti ki a fátumát. Benne volt a fazékban, el kellett fogadnunk. Belenyugszunk, mert nincs más megoldásunk. A másik azonban így szól: Igen, ez történt velem, de a kérdés számomra most az, hogy mit akar ezzel az Úr mondani nekem? Hallani szeretném Isten szavát, látni az O akaratát. Kutatok valamit, amit még nem értek, de elfogadom, bármit hozna is magával, mert tudom, hogy ez javamra válik, így leszek boldog. Legyen meg a Te akaratod! Jelentsd ki nekem azt, mutasd meg nekem azt!

Most hadd kérdezzem, melyik emberhez hasonlítasz? Valószínu te is mondod az Úrtól tanult imát. Gondolkoztál-e azon, mi lenne, ha Isten téged meghallgatna? Legyen meg a Te akaratod! Kérd ezt hittel, tiszta szívvel és oszintén. Ha megvalósul, az hozza magával a legnagyobb áldást.

Eseménynaptár ...

Az "Új kezdet" gyülekezettol kapott válaszról teszünk néhány megjegyzést:

1. A gyülekezet megnevezésérol - "Új kezdet" lehet találó név, ha arra gondolunk, hogy a történtek után nekik is, nekünk is újat kellett kezdeni. E megnevezés azonban valami másra is utal: arra, hogy számukra a régi ösvény, a régi hit nem felelt meg, újat kellett taposni, újat kellett kitalálni. Valami olyasmi történt, mint Jer 6,16-ban: "Álljatok az utakra és nézzetek szét, és kérdezosködjetek a régi ösvények felol, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk! Orállókat is rendeltem föléjük, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!"

2. "Mindent megkaptak tolünk, amit vártak" - A gyülekezet iratainak átadását azzal a feltétellel tették, ha megkapják mindazt amit követelnek. Szerintük ezzel "bizalmat elolegeztek" nekünk. De hát azzal, ha valaki átadja azt ami nem az övé, azzal nem elolegez bizalmat! Ha megteszi, csupán kötelességét teljesíti vele, ha pedig nem teszi meg, akkor zsarol. Nem lehet feltételhez kötni olyan iratok átadását, melyekhez kiszakadásuk óta nincs többé közük. Az is kérdés, hogy azokat az iratokat miért kellett visszakérni, miért nem maradtak helyükön, a gyülekezet irodájában?

3. "200 millió lejes ingóságot tartanak vissza" - Az erosíto berendezésen és a felházhoz tartozó kellékeken kívül (asztalok, székek, edénytár), mindent felkínáltunk utolsó levelünkben, a szerint, ahogyan a közös megegyezést megkötötték. Most úgy tunik, hogy ezt sem kellett volna megtenni, hiszen nem jöttek azokat elvinni. Ami a visszatartott (megnevezett) tárgyak értékét illeti, mindenki felbecsülheti, hogy ér-e kétszáz milliót? A nov. 21-én kelt levelünk szerint "a szakadással és egyébbel (telekelés, gázügy) nekünk okozott kár" meghaladja a felsorolt tárgyakon kívül még igényelt dolgok értékét. Az igaz, hogy a telekelés és gázügy költségei nem sokkal ugrottak tíz millió fölé. De a lelki és erkölcsi kárt immár nem lehet kifejezni milliárdokban sem.

4. "Jogtalan", hogy igényeljük a költségekbol való részvételt - Szerintük csak akkor lenne jogos, ha az épületet is megosztottuk volna velük. Ez olyan, mint amikor egy házastárs rosszindulatúan elhagyja családját, azután követeli, hogy a közösen gyujtött adósságot a hátramaradt fél egyedül fizesse ki. Csak akkor fog betársulni, ha új házastársával visszaköltözhet abba a házba, ahonnan elment. Ha ezt nem engedik meg, akkor mindenkinek elmondja majd, hogy ot kitették.

5. "Kitettek a közös áldozattal felépített templomból" - Ha ez igaz lenne, nem kérnénk oket arra, hogy jöjjenek vissza. De sajnos nem kívánnak visszajönni, megtérni, újra azt a hitet vallani, amit ok és elodeik ezelott vallottak. Lehet, hogy az 1998 nov. 4-i nyilatkozat aláírására szánt határido után némelyeket ki kellett volna zárni a gyülekezet tagjai sorából, de még azokat sem tette volna ki senki a közös áldozattal felépített templomból. A marosvásárhelyi magyar baptista templomba mindenkit szeretettel várunk, a baptista gyülekezet minden istentiszteletére és rendezvényére.

6. "Nem mehetünk vissza..., mert számunkra igen fontos igei meglátásokat és gyakorlatokat tévelygésnek minosítenek" - Igenis, azoknak minosítjük a "karizmatikus körökben gyakorolt, - az újszövetségi gyülekezettol idegen - dolgokat, mint: leesések, tánc, orjöngés, extázisok eloidézése (1Kor 14,40)." [Idézet abból a Szövetség által megfogalmazott nyilatkozatból, amit mi aláírtunk, de ok nem.] A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének azon Tanácsülésén, amelyen a gyülekezet korábbi lelkipásztora utoljára vett részt, a jelenlegi lelkipásztor csupán arra kérte, hogy ha nem lehetséges részükrol tévelygésnek minosíteni a felsorolt gyakorlatokat, akkor legalább annyit tegyenek meg, hogy töröljék nyilatkozatukból azt a mondatot, hogy "a leeséseket a Szentlélek munkájának tekintjük." Egyszeruen, ne írjanak róla semmit. De ezt sem vállalta. A levél szerint a "leesések, tánc, orjöngés és extázisok eloidézése" "igen fontos igei meglátások és gyakorlatok", amelyekrol nem mondhatnak le: inkább lemondanak rólunk. Ezt igazán, oszintén, szívbol sajnáljuk. Bárcsak eljönne a nap, amikor más belátásra térnek!

7. A záró jókívánság ("...Boldog új évet!") úgy hangzik, mintha a jerikói úton levo félholtra vert embernek a lévita vagy a pap azt kívánná, hogy "érezze jól magát". De a keseruséget félretéve, még így sem szabad mást feltételeznünk, mint amit olvasunk. Mindazok ellenére ami történt és elhangzott, csak jót kívánva és áldást mondva gondolhatunk reájuk. Isten még a múlt hibáit és bukásait is áldássá fordíthatja. Haragot tartani vagy táplálni nem kell. A romokat eltüntetni és újra építésbe kezdeni: ez most a feladatunk.