"Szabadíts meg!" - Mt 6,13/b

Az Úrtól tanult imádság utolsó kérése két részbol áll. Az elso része a kísértéseinkkel foglalkozott, a második része kiegészíti és tovább viszi az elobbi témát, és a gonosztól való szabadulást kéri. "Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól." A két kérés ellentétbe van állítva. Az elso még a bunbeesés elott hangzik, de a másik már utána. Az elso a gonosz munkájának körülményeitol kér felmentést, annak lehetoségét akarja elvágni, míg a második már a gonosz hatalma alól vágyik a szabadulásra, a bun rabságától kíván megmenekülni.

Külön kell tehát vennünk a "szabadíts meg a gonosztól" kérést, mivel ez egy lépéssel többet kér, mint a "ne vígy minket kísértésbe." Most azt az induktív módszert kívánom követni, amit épp a Miatyánk utolsó kérésével kapcsolatban ajánlanak egyik homiletikai tankönyvben.

Az elso kérdés, amit fel kell tennünk, az, hogy szükségünk van-e szabadításra? Továbbá, tudnunk kell, hogy részesültek-e szabadulásban valakik a múltban vagy a jelenben? Végül, azt is tudnunk kell, hogy most hogyan szabadulhatunk meg a gonosztól?

I. Kezdjük tehát azzal a kérdéssel, hogy szükségünk van-e szabadításra? Kell-e nekünk imádkoznunk egyáltalán ez utolsó kérést a Miatyánkból, vagy kihagyhatjuk azt? Komolyan gondoltad-e már legalább egyszer ezt az imádságot, és benne ezt a kérést? "Szabadíts meg a gonosztól!" - nem tunik ez divatjamúlt, ósdi kifejezésnek? Csakugyan úgy hiszed, hogy a gonosz hatalmat vett rajtad, és szabadulnod kell?

Mintha az lenne látható sokak életébol akik ezt az imádságot mondják, hogy kérik a szabadítást, de nem kívánják azt most, azonnal vagy teljesen. "Szabadíts meg, de ne olyan nagyon, ne olyan kimondottan, vagy úgy, ahogy én gondoltam és foleg akkor, amikor én erre kész leszek..." Ez az, amit érezni lehet sokak imádságából, amikor az Úrtól tanult imádság utolsó kérését mondják.

Mire is gondolunk akkor, amikor a gonoszt említjük? Talán a betegségre, a szenvedésre, a félelemre, a teherviselésre, mások rosszindulatára vagy egyébre, amelyektol szabadulni szeretnénk? Vagy a népszerutlenségtol, a nehézségektol, a harcoktól, esetleg fegyelemtol akarunk szabadulni? Van-e valaki, aki most ezt a kérést mondva, nem látja maga elott annak valódi jelentését, azt a nagy szükséget, amiért ezt kérni kell? Ha körülnézünk, mindenütt láthatjuk az emberi gyengeséget és nyomorúságot. Láthatjuk a gonosz elterjedését. Még nem is számoltuk össze az összes terheket, az összes panaszokat, az összes jajokat, hogy annak értemében kérjük: szabadíts meg a gonosztól.

Kell-e nekünk szabadítás? A Bibliában több, mint 400-szor van említve a szabadulás szó. Van-e valami, amibol szeretnél szabadulni most? A harmadik világ nyomorultjai ez alatt azt értik, hogy a politikai és gazdasági rabságból kell szabadulniuk. Valahogy úgy, mint ahogy Izrael népe megszabadult Egyiptomból.

Van-e szükség szabadulásra, olyan szabadulásra, amilyenrol az Úr Jézus beszél?
Kérdezd meg az összetört szíveket a romba dolt otthonokból. Kérdezd meg a kocsmákban azokat, akik összetört álmaikat mámorba temetik. Kérdezd meg a kórházakban fekvo összetört testeket. Van-e valakinek szüksége szabadításra? Kérdezd meg a börtönökben éloket: kell-e szabadítás a gonosztól? Kérdezheted a munkahelyeden, a piacon, az iskolában. Kérdezheted a sokezer magyar alkoholistát. Kell-e valakinek szabadítás? Kérdezd meg a rohanókat, aztán azt a több, mint száz magyart, akik öngyilkosságot kíséreltek meg az elmúlt héten. Ok saját kezük által akartak megszabadulni. Kérdezd meg azokat, akiket eltemetett az élet, a családi gondok, a bajok, a terhek tengere. Azokat is, akik már nem is tudnak értheto hangon beszélni, csak feltekintenek az égre és suttogják: ó Isten, ó Isten, ó Isten... Kell-e valakinek szabadítás? Nézz szét: Lásd a pénz szerelmét, amely minden rossznak gyökere! Lásd az elvilágiasodás mindent elárasztó hullámát! Lásd ez az élvezet-orült társadalmat! Mikor mindezt felmérted, azután kérdezd meg: van-e itt valakinek szüksége szabadítása? Azt hiszem azonnal rájössz arra, hogy ez nem kérdés. A szükség általános. A válasz egyértelmu: igen, sürgosen szükségünk van szabadításra. Szabadítás nélkül menthetetlenül elveszünk. Jézus Krisztus tehát nem hiába tanította tanítványait így imádkozni: "szabadíts meg a gonosztól".

II. A második kérdés az kell legyen, hogy részesült-e valaki szabadításban a mi idonkben? Vagy csak Gedeonék, Dánielék, Józsefék és mások szabadultak meg a bibliai idokbol? Ma már nem szabadul meg senki?
Vannak, akik szabadító szemináriumokra invitálnak, ahol egy kevés hozzájárulással garantálják a szabadítást a démonoktól. Ma már szinte az orültségig fokozódik az összpontosítás a démonokra, a megszállottságra, a horoszkópokra, az okkult dolgokra. Olyan is van, ahol az álmosság ördögét, a balkezesség ördögét, a kényelem és lustaság ördögét próbálják kiuzni. Démont látnak minden bokor mögött, ott is, ahol nincsenek bokrok. Sokan olyasmitol akarnak szabadulni, amit rosszindulattal sem lehet gonosznak nevezni. Nagyon sokan csupán kuriózumnak, valamilyen exotikumként fogják fel a szabadítást. De ilyen szabadításra nincs szükség.

Ez arra az emberre emlékeztet, aki anti-elefánt sípot hordozott a nyakában. Azt hajtogatta, hogy az a kicsi piros fütyölo igazi elefánt-biztos fütyölo. Megoriz attól, hogy az elefántok eltapossanak. Belefújt, hogy mindenki hallja. Némelyek az árára voltak kíváncsiak, mások csodálták. És voltak, akik megjegyezték, hogy ezer kilométer körzetben nem található egyetlen elefánt sem. Erre az volt a válasz, hogy íme, az anti-elefánt síp nagyon hatásosan muködik.
"Szabadíts meg minket" - de milyen gonosztól?

Ifjak néha arról tesznek bizonyságot, hogy Isten megszabadította oket az italtól, a kábítószertol, az erkölcstelenségtol, az öngyilkosságtól vagy valamilyen más káros ördögi körbol, a gonosztól. Mások arról tettek bizonyságot, hogy Isten megszabadította oket egy betegségbol, akkor amikor az orvosok már lemondtak róla. Autó szerencsétlenségbol, szélvihar pusztításaiból, a háború borzalmaiból vagy a fogságból is sokan megszabadultak. Olyanok is vannak, akik megszabadultak az üres vallásoskodástól, a pénz szerelmétol, a depressziótól, a képmutatástól, a csalás és hazugság dzsungelébol.

"Szabadíts meg!" De mindentol? Azonnal? Láttál-e már valakit, aki segített volna a bábnak, hogy megszabaduljon belole a pillangó, mielott eljött volna annak az ideje? Megszabadítható-e a tojásból kibújó kiscsibe idonap elott? Vagy a gyermek a négykézláb mászástól. Helyes-e ha megakarunk szabadulni minden mocsoktól - mosdás nélkül? Minden adósságtól - fegyelem nélkül? Minden veszélytol és csalódástól - tanulás nélkül? Minden betegségtol orvosság nélkül? Hallottál-e valakirol, aki megszabadult volna a haláltól, legalább néhány ezer évre?
Nyilvánvaló, hogy a szabadulás csak a gonoszra vonatkozik. Ne is próbálj másféle szabadulást kérni, mivel Jézus nem arra tanít.

A gonosztól való szabadulásnak hosszú története van. Nemcsak a felvilágosodásról, a reformációról, a forradalmakról kell beszélnünk, hanem arról a szabadulásról is, amit egyéneknek adott Isten. "Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság." Isten lelke által sokan megszabadultak a gonosztól. Tisztátalan múltjuk, vádoló lelkiismeretük, szennyes szívük, rablánc alatt sorvadó életük egyszerre szabad lett és tiszta. O ma is teljes, azonnali és rendkívüli szabadítást képes nyújtani. Meg tud szabadítni, úgy, ahogy Bartimeus megszabadult vakságától. Ahogyan a három zsidó ifjú megszabadult Babilonban. Ahogyan Eszter idejében megszabadultak a halálra ítéltek, ahogy megszabadult Ezékiás betegségébol, Naámán leprájától, Jónás a hal gyomrából, és Elizeus Szennakherib seregétol. Ahogyan a tékozló fiú megszabadult, vagy az öldöklo Saulus, a megszállott Mária Magdolna, és sokan mások. Van szabadulás!

III. Most már csak az kérdezném, hogy van-e valaki, aki komolyan gondolja ez utolsó kérést a Miatyánkból? Van-e valaki, aki meg akar szabadulni? Nem akármilyen hatalomtól, hanem a gonosztól.

Nem mondhatod minden tettedre, hogy az ördög késztetett reá, de ha úgy történt is, lett volna hatalmad ellenállni mielott leigázott volna. "Álljatok ellene az ördögnek, és elfut toletek." (Jak 4,7) "A bun az ajtó elott leselkedik, de te uralkodjál rajta!" (1Móz 4,7) Nem álltál ellene, nem uralkodtál rajta, ezért most szabadításért kell könyörögnöd. Bátran kérheted ezt, hiszen maga Jézus biztat rá: "Ti azért így imádkozzatok: ...szabadíts meg a gonosztól!" Isten szabad népet akar magának. Jézus neve épp Szabadítót jelent: O azért jött, hogy megszabadítsa népét bunébol. A prófécia szerint, melyet az Úr elso prédikációjában idézett, azért jött, hogy "megszabadítsa a foglyokat... hogy szabadon bocsássa a megkínzottakat". (Ézs 60,1-2. Lk 4,18-19)

A történelem bizonyítja, hogy Isten meg tud szabadítani a gonosztól. Körülötted sokan bizonyságot tehetnek errol, mert átélték ezt. A Biblia mondja: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsoítesz engem." (Zsolt 50,15) "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." (Róm 10,13) Kérheted tehát, Atyám, szabadíts meg a gonosztól! Az irigységtol, a szeretetlenségtol, a megbocsátani nem tudó lelkülettol, a közömbösségtol, a makacsságtól, büszkeségtol, önzéstol, ital-, dohány-, vagy egyéb szenvedélytol. A gonosztól.

Ha már átélted ezt a szabadítást, amit Isten adhat, akkor hálát adhatsz érte. Ha pedig most kel kérned, mert rájöttél, hogy a gonosz halamat vett rajtad, akkor bátran tedd rá ujjadat arra a bunre, valld meg Isten elott rabságodat, és kérd tiszta szívbol: "Szabadíts meg a gonosztól!" Megtapasztalhatod, hogy Isten csakugyan meg tud szabadítani.

Eseménynaptár ...

A Vasárnapi lapunkat követoen - egy soron kívüli Theologos számban - közzé tesszük azt a hitelvi állásfoglalást, amit magyarországi baptista hittestvéreink fogalmaztak meg akkor, amikor az újszeru vallási mozgalmak megkívánták a kérdéses kifejezések és gyakorlatok bibliai meghatározását (1994 június 11). Ebben olvashatjuk és tanulmányozhatjuk majd mindazt, amit a Biblia tanít a "Szentlélekbe merítésrol", a "Szentlélekkel való beteljesedésrol", a "nyelveken szólásról", a "gyógyításról" és az "ördöguzésrol". Azért tesszük ezt, hogy hitünk és szóhasználatunk egyaránt bibliai alapokon nyúgodjék. E hitelvi állásfoglalásnak három része van: 1. Amit a Bibia alapján vallunk, 2. Amit kívánatosnak tartunk és 3. Amitol elhatároljuk magunkat; majd egy nyilatkozattal zárul, amelyben arról van szó, hogy a magyarországi baptisták közgyulése a megfogalmazott hitelvi állásfoglalást elfogadta és a baptista gyülekezetekhez való tartozás feltételeként kihirdette.