HITELVI ÁLLÁSFOGLALÁS
a Szentlélekbe merítésrol,
a Szentlélekkel való beteljesedésrol,
a nyelveken szólásról,
a gyógyításról
és az ördöguzésrol

I. Amit a Biblia alapján vallunk

1. A Szentlélek-keresztség (a Szentlélekbe merítés)

Egészen a közelmúltig közösségünk szóhasználatában, és ebbol következoen hitvallásunkban sem szerepelt. Mivel az utóbbi idoben az újszeru vallási mozgalmak ismételten élnek vele, meg kell fogalmaznunk, hogy mit mond errol a Biblia.

a) A BIBLIÁBAN hét olyan igehely van, amely alapjául szolgálhat e kifejezésnek. Ebbol öt eloremutat arra, ami pünkösdkor bekövetkezett, a Szentlélek eljövetelére (Mt 3,11; Mk 1,7.8; Lk 3,16; Jn 1,33; Csel 1,4-5), egy pedig - a Kornéliusz házánál történtek magyarázatakor - visszautal a Jézus Krisztus tanítványai által átélt pünkösdi eseményre (Csel 11,15-17). Végül az 1Kor 12,13 szól a pünkösd óta minden hívot szükségszeruen érinto lelki történésrol. E történés a Jézus Krisztust hittel elfogadó ember életében, a megtéréstol, az újjászületéstol el nem választhatóan bekövetkezo egyszeri esemény (ApCsel 10,44-46; 8,14-17)*, amely által ot a Szentlélek a gyülekezetbe, a Krisztus testébe tagolja (1Kor 12,13). Ha a Szentlélek-keresztség szót egyáltalán használni akarjuk, akkor azt biblikusan csak így tehetjük.
* Ha valaki - sajnálatos módon - emberi tévedés vagy megtévesztés folytán megtéretlenül részesül a bemerítésben, akkor Isten kegyelmébol megtörténhet az, hogy az ige egy késobbi idoben megragadja, amikor is a vízbe merítéstol idoben elkülönülve megy végbe a Szentlélekbe merítése, az ugyancsak ekkor bekövetkezo megtéréstol és újjászületéstol el nem választhatóan.

b) A SZENTLÉLEK-keresztséggel (a Szentlélekbe merítéssel), minden megtért és újjászületett emberben lakozást vesz a Szentlélek (Jn 7,38-39; 14,15-17; Róm 8,9-11; 1Kor 3,16-17; 6,19; 1Jn 3,24), a fiúság Lelke. Minden hivo a Lélek által vallja Urának Krisztust (1Kor 12,3b) és járulhat Istenhez, mint Atyjához (Róm 8,14-16; Gal 4,6-7). Isten gyermekei a Szentlélek által kapnak kegyelmi ajándékokat (1Kor 12,4-11), és lesznek képessé arra, hogy megteremjék a lélek gyümölcsét (Gal 5,22kk). - E mozzanatot jelzik az olyan kifejezések is mint "venni, megkapni a Lelket, a Lélek ajándékát" (ApCsel 2,38; 8,17; 10,47) "megitattatni, elpecsételtetni Lélekkel", "zálogul kapni a Lelket" (1Kor 12,12b; 2Kor 1,22; 5,5).

2. A Szentlélekkel való beteljesedés

A Biblia a hívo embernek a Szentlélekkel való kapcsolatformáiról árnyaltan szól. Ez az ár-nyaltság az újabb vallási mozgalmak szóhasználatában a "Szentlélekkel való beteljesedés" fogalmában összemosódik. Ezért szükséges a Biblia alapján a lehetséges tisztázás.

a) A Szentírás beszél hittel és Szentlélekkel teljes emberekrol (ApCsel 6,3. 5. 8; 11,24). A reájuk jellemzo Szentlélekkel teljes életre - Isten parancsa szerint (Ef 5,18-21) - folyamatos megújulással mindnyájunknak törekednünk kell. Ennek elérésére kell buzdítani a gyülekezet ma még hitben alvó, lelkiismeretükben megalkuvó és a misszióban közömbös tagjait.
b) A Szentlélekkel való beteljesedés kifejezéssel illeti a Biblia azt az alkalmi és ismétlodo beteljesedést is, amellyel Isten a neki engedelmeskedo hivot valamilyen meghatározott szolgálatra, különleges feladat elvégzésére, vagy bizonyságtevo tanúskodásra indítja, esetleg próba elhordozására képesíti úgy, hogy az ezekhez szükséges erotöbblettel felruházza (ApCsel 4,8. 31-34; 5,32b; 7,54-55; 9,17-18; 13,8-10).
c) A Szentlélekkel való beteljesedés az Isten jelenlétének és áldásainak az egész gyülekezetet együttesen érinto magtapasztalásában is teljesedhet (ApCsel 2,4. 33; 4,31; 13,52).
d) A Biblia óvatosságra inti a hívoket, nehogy többre vágyásuk során vigyázatlanul "más lelket" fogadjanak be (2Kor 11,4)
e) A Szentírással összhangban fájdalmas tapasztalatunk az, hogy zavar támadhat a hívonek a Szentlélekkel való kapcsolatában, sot e közösség megszunése is bekövetkezhet az ember életében (Ef 4,30; 1Thessz 5,19).

3. A nyelveken szólás

A kegyelmi ajándékok közül legtöbbet emlegetett, és a Szentírástól függetlenült értékelések és használat miatt leginkább félreértett nyelveken szólásról a Biblia tanításának summája a következo:
A SZENTLÉLEKTOL való nyelveken szólás az imádság egyik formája, amellyel az ember Istenhez szól (1Kor 14,2a), önmagát építve (1Kor 14,4a). Pál apostol szerint ez a legkevésbé közhasznú kegyelmi ajándék (12,31; 14,1. 4. 39), amelyet - a többi ajándékhoz hasonlóan - Isten annak ad, akinek akar, és akkor ad, amikor neki tetszik. (1Kor 7,7b; 12,11). A nyelveken szólás önépíto jellege, továbbá a helytelen használata során tapasztalt számos visszaélés, valamint közösségmegosztó- esetleg botránkoztató hatása (1Kor 14,23) óvatosságra int. Pál apostol tanítását (1Kor 14,17. 27) követve, igeszeru használatát nem akadályozzuk (1Kor 14,19a. 39b. 40), de ragaszkodunk ahhoz, hogy ha nincs magyarázó, a nyelveken szóló hallgasson a gyülekezetben (1Kor 14,28; 1Thessz 5,19-22).

4. A gyógyítás

A szenvedés, a betegség gyulöletes a boldogságra vágyó embernek, ezért különösen fogékony az isteni boldogság-ígéreteket félreérto, és azokat - azonnali szabadulást kínálva - rövidre záró új vallási mozgalmak iránt. Ezek tanításával és gyakorlatával szemben Isten Igéjének tanítását kell alázatosan elfogadnunk.
a) ISTEN HATALMAS és kész arra, hogy gyógyítson (2Móz 15,26b; Zsolt 103,3b; ApCsel 10,38), akár a hozzá hittel forduló beteg kérésére (Mt 8,2), akár mások hitbol fakadó közbenjárására (Mt 8,5-13), akár a hit és a közvetlen kérés hiányában is (ApCsel 3,3-7). Isten gyógyító muve orvosi közremuködéssel, gyógyszer felhasználásával (Ézs 38,21; 1Tim 5,23) vagy anélkül is megvalósulhat, olykor nevének megdicsoítésére a betegek kérésére elmondott imádságot meghallgatva (Jak 5,16b), máskor a gyógyítások kegyelmi ajándékának felhasználásával is (1Kor 12,9. 28). Ám a hívo alázattal azt is elfogadja, ha Isten nem gyógyítja meg (Mk 14,36), de megadja a betegség elhordozásához szükséges erot (Fil 4,13).
b) Minden nyomorúság - így a betegség osoka is - a bun. Ezen belül olykor egy-egy betegség közvetlen oka is lehet egy adott bun (1Kor 11,30; Jak 5,15), többnyire ez azonban nem áll (Jn 9,3). Ha a betegség mögött a bun egyértelmuen felismerheto, az attól való megszabadulás elosegítése az elsodleges cél, függetlenül attól, hogy kísérojelenségként bekövetkezik-e a testi gyógyulás (Lk 5,20-24).
c) A Bibliából megismert apostoli gyakorlat nem igazolja a gyógyító összejövetelek meghirdetését. A Szentírás alapján a gyógyítások kegyelmi ajándékáról akkor beszélhetünk, ha a gyógyító által Isten alkalmi indításából kezdeményezett minden gyógyítás bizonyíthatóan meggyógyítja a beteget.

5. Az ördöguzés

Már az Újszövetség tudósít minket az Úr Jézus és a tanítványok által gyakorolt ördöguzés mellet, annak elmarasztalható gyakorlatáról is (ApCsel 19,13). Késobb a torzulás még inkább elhatalmasodott, emiatt a III-IV. századtól a római egyház, a püspökök által ellenorzött szolgálattevokkel és szigorúan körülírt cselekményként - szentelményként - gyakorolja. Napjainkban egyes vallási mozgalmak istentiszteleti gyakorlatának meghatározó részeként kelt bizonytalanságot több testvérünkben is az, amit ördöguzésnek neveznek. E dologban is kell, hogy a Biblián tájékozódjunk.
a) A SÁTÁNNAK AZ A CÉLJA, hogy a tisztátalan lelkek által megkötözve hatalmában tartsa, különféle testi, lelki betegségekkel gyötörje és végso soron elpusztítsa az embereket. Az Úr Jézus azért jelent meg, hogy az ördög munkáit lerontsa (1Jn 3,8). Földönjárta idején számtalan tisztátalan lelket kiuzött (Mt 4,24; 8,16), erre tanítványainak is megbízást és hatalmat adott (Mt 10,1-2; ApCsel 5,12-16; 8,7; 16,16-18; 19,12). Jézus Krisztus golgotai áldozatával végleg megtörte a Sátánnak és démonjainak uralmát (Kol 2,13-15). Még megmaradt hatalmukkal sokat árthatnak, de Istennek alávetetten részük a rettegés (Jak 2,19). Nincs többé hatalmuk azok felett, akik a bun rabszolgaságából a kegyelem elfogadása következtében megszabadultak Krisztus által (Jn 8,32-36; Kol 1,13), mert az Úr Jézus gyozelme alapján ellenállhatnak az ördögnek (Jak 4,7; Ef 6,12.13; 1Pét 5,8-9).
b) Az Úr Jézus hatalmat adott övéinek arra, hogy a "gonoszság lelkei" és megnyilvánulásaik ellen hadakozzanak (Ef 6,10-12). Az olyan esetekben, amikor az evangéliumhirdetés nyomán nem következik be a sátáni befolyásoltságból való szabadulás, (2Tim 2,25-26), akkor a megkötözöttekért való imádkozás és böjt mellett (Mt 17,21) a lelki fegyverzet minden eszközével (Ef 6,13-17), a céltudatos és kitartó lelki gondozás formájában megvalósuló ördöguzéshez kell folyamodni. Ez nem feltétlenül nyilvánosságot igénylo drámai cselekményben valósul meg, hanem józanul. Úgy, hogy Szentlélekkel fölkent, és a gyülekezet által ilyennek elismert és megbízott emberek az Úr Jézus segítségét kérve személyre szabottan közlik a megkötözöttel Isten Igéjét, hogy megszabadulhasson a gonosztól.

II. Amit kívánatosnak tartunk

1. Nem mondhatjuk magunkról, hogy már elértük volna a teljességet, ezért kívánatosnak tartjuk az egyéni és a közösségi megújulást. A Szentlélek világosságában önmagunkat megvizsgálva törekednünk kell az Úr Jézus Krisztussal való kapcsolat elmélyítésére. Kívánatos a gyülekezeti tagok Szentlélekkel való beteljesedése Isten Igéjének huséges tanulmányozása, és a hitbol fakadó imádság gyakorlása által. Önmagunkat odaszánva (Róm 12,1.2), a lélekmentésben és a misszióban nagyobb huséget kell tanúsítanunk. Fordítsunk nagyobb gondot a lelkek megvizsgálására (1Jn 4,1), hogy tiszta tanításon növekedhessünk az üdvösségre.

2. Igen fontos, hogy 1Kor 14,40 jegyében az istentisztelet idorol idore szükséges megújulásának folyamatában, a gyülekezet egyetértésével kialakított módon, a Szentlélek vezetésére figyelve, az újszövetségi gyülekezet gyakorlatát követve kapjon teret az istentiszteletben - többek között - az Úr Jézus Krisztus magasztalása énekkel és imádsággal (Ef 5,18-21; Fil 4,4-7; 1Pét 1,6-9).

3. Mivel "nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk" (ApCsel 4,20), az 1Kor 14,29 értelemszeru alkalmazásával kapjon több teret istentiszteleteinkben a másokat építo, (1Kor 14,12b), értelmes (1Kor 14,19a) és megszentelt élettel hitelesített bizonyságtétel.

4. Szorgalmaznunk kell Isten kegyelmi ajándékainak felgerjesztését (2Tim 1,6-7) és egymást építo, rendeltetésszeru használatát (Róm 12,1-8; Ef 4,11-16; 1Pét 4,10-11), valamint a hívok egyetemes papságának gyakorlati érvényesítését (1Pét 2,9; Kol 3,15-16) és ezáltal az imaházi istentisztelet több szolgálattevore építo, elevenné és változatossá formálását. Nem maradhat el az "okos istentisztelet" gyakorlása sem (Róm 12,1; Jak 1,27).

5. Az egymás terhének hordozása által (Gal 6,2) tegyük rendszeressé a betegekért való imádkozást mind az istentisztelet keretében, mind pedig betegágyuk mellett, s külön kérésükre a presbiterek (vének) kézrátételével is (Jak 5,14).

III. Amitol elhatároljuk magunkat

1. A Szentlélekbe való bemerítés dolgában, az Ige alapján nem fogadjuk el annak a megtéréstol és az újjászületéstol elkülönülo, "második áldásként" emlegetett értelmezését, és azt, hogy e történést egyedül a nyelveken szólás hitelesíti.
2. A Szentlélekkel való beteljesedés esetében az Írás tanítja, hogy azt elosegítheti a hívo imádsága és Isten iránti engedelmessége, de nem fogadjuk el, hogy az ember a Szentlélekkel öncélúan rendelkezve, maga dönthetné el az egyébként kívánatos (Ef 5,18) beteljesedés idejét, mértékét és módját, s hogy ennek megtörténtét a nyelveken szólás jelezné igazán.
3. A nyelveken szólással kapcsolatban, a Bibliát tanulmányozva nem látjuk megalapozottnak, hogy
a) az üdvösségnek, vagy a szentség magasabb fokának szükségszeru jele lenne; vagy azt, hogy
b) "tusakodnunk" kellene érette.
4. A gyógyítással összefüggésben a Szentírás alapján elhatároljuk magunkat
a) attól a tévhittol, hogy Krisztus kereszthalálának szükségszeru következménye minden igazán hívo testi gyógyulása;
b) az Úr Jézus nevének varázsszószeru használatától;
c) az elore meghirdetett, a látványosságra törekvo és/vagy a hanyatt esést kiváltó gyógyító összejövetelektol;
d) a halott-támasztási kísérletezgetésektol.
5. Az ördöguzéssel kapcsolatban a Biblia óv a könnyelmuségtol. Nem tudjuk elfogadni az elore meghirdetett, látványosságra törekvo és/vagy a hanyatt esést kiváltó ördöguzo szertartást.
6. Az istentiszteleti gyakorlatban bibliátlannak tartjuk
a) az újszövetségi gyülekezetek gyakorlatától idegen extatikus, önkívületi állapotot gerjeszto vagy azzal összefüggo, az istentisztelethez nem méltó megnyilatkozásokat (pl. a harsogó, felkorbácsoló ritmusú zenélést, az Úr házához és népéhez nem illo testmozgást stb.);
b) az isteni elhívás és a gyülekezet megbízása (ApCsel 13,1-3) nélküli személyek által gyakorolt kézrátételt, egyáltalán az "elhirtelenkedett" kézrátételt.
* * *
A fenti irat mindhárom fejezetét a Magyarországi Baptista Egyház Rendkívüli Szövetségi Közgyulése 1994. június 11-én elfogadta, és a bennük foglaltakhoz való igazodást a közösséghez tartozás feltételeként kihirdette.

Nyilatkozat

1. A Szentlélek-keresztségrol, a Szentlélekkel való beteljesedésrol, a nyelveken szólásról, a gyógyításról és az ördöguzésrol szóló hitelvi állásfoglalást, valamint az ehhez tartózó - magatartást is meghatározó - két további fejezetet a Magyarországi Baptista Egyház rendkívüli közgyulése elfogadta.

2. Elhatároztuk e hitelvi állásfoglalás kihirdetését, közzétételét a Békehírnökben azzal, hogy ez a mi magyarországi baptista közösségünk jelenlegi hitbeli látása. Kérjük, hogy ezt minden lelkipásztor, tanító és egyéb szolgálattevo, valamint minden gyülekezet és gyülekezeti tag a Szentírás alapján komolyan tanulmányozva tegye magáévá, és hitbeli gyakorlatában is ehhez tartsa magát.

3. Szeretettel kérjük azokat a lelkipásztorokat, tanítókat és gyülekezeti tagokat, akik eddig a hitelvi állásfoglalásban foglaltaktól lényegesen eltéro módon értették, tanították vagy gyakorolták a Szentlélek személyérol és munkájáról elfogadott és közzétett, imádságban fogant felismeréseket, hogy - közösségünk lelki egységéért és a Szentírás tanulmányozása alapján - fogadják el azokat Szentlélektol való útmutatásként.
Ha azonban ezt nem tudják megtenni, szeretettel kérjük, válasszanak maguknak olyan közösséget, amelyikben saját elképzelésük szerint gyakorolhatják hitéletüket!

4. A közgyulés megbízza missziókerületi tanácsokat és az országos misszióbizottságot, hogy kísérje figyelemmel közösségünk gyülekezeteit és - a gyülekezetek önállóságának tiszteletben tartása mellett - kezdeményezzen beszélgetést, békességes, de határozott elrendezést azokkal a lelkipásztorokkal, valamint gyülekezetekkel és azok tagjaival, akik a most közzétett hitelvi állásfoglalástól lényegesen eltérnek a tanítás és a hitbeli gyakorlat terén.
Budapest, 1994. június 11.

"Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltatok; pedig nincs más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont, ha akár mi, vagy akár egy mennybol jövo angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amit mi hirdettünk, átkozott legyen!" (Gal 1,6-8)

"A hitvallás mindig konkrét történeti döntés, az egyház harci ténye, amely a saját kebelében esetrol-esetre felmerülo meggyozodésekben és tanokban meghallani véli a hitetlenség, a tévelygés és a babona hangját, és kötelességének érzi, hogy hitének pozitív állásfoglalásával velük szemben tiltakozzék. Mindez az egyházra rábízott örömüzenet tisztaságára tekintve az emberi kezek megtisztítása céljából történik, hogy így igehirdetése helyes igehirdetéssé lehessen." (Barth Károly: Hiszek. Ford: Vasady Béla. Debrecen, 1936, 8. old.)

"A hitvallás mai bizonyságtételünk és prédikálásunk summája, az örök Ige mai üzenetének rövid és tömör foglalata. A hitvallás a Biblia sajátos lefordítása, és mint ilyen, nem lehet mellé- vagy fölérendeltje a Szentírásnak, mert magától értetodo, hogy egy fordítás csak alárendeltje lehet az eredetinek. Nem mond ellent tehát a józan észnek, ha azt állítjuk, hogy hitünk és gyakorlati életünk zsinórmértéke a Szentírás, és ugyanakkor egy hitvalláshoz is szabjuk magunkat, hiszen a Bibliának alárendelt hirvallás - még ha emberek fogalmazták is -, nem kíván tolünk mást, hanem, ugyanazt, amit az Istentol ihletett teljes Írás." (Baptista Hitvallás, Békehírnök Kiadó, Budapest 1989, hátsó borítólap)