Az elso parancsolat: "Ne legyenek idegen isteneid!" - 2Móz 20,1-3

A tízparancsolat tanulmányozásánál tudnunk kell, hogy ennek adása a Sinai hegynél történt, több, mint három hónappal Izrael Egyiptomból való kijövetele után. Ezelott táboroztak már Márá vizeinél és Élim pálmáinál is, majd a Szin sivatagban mannát kaptak eledelül és inni való vizet a kosziklából, csodálatos módon. Végül Refidimben gyoztes harcot vívtak az amálekiek ellen. Ahogy a Sinai hegyhez érkeztek, felkészültek az Úrral való találkozásra. Itt adta Isten nekik a tízparancsolatot, a tíz igét. Ez a hely az, ahol oket Isten néppé, nemzetté formálta, rendet és törvényt szabott nekik. Ez a törvény évezredekre szólóan megalapozta nemzeti létüket: a jövore mutatott és összetartotta oket, megkülönböztette oket az összes többi népektol. Innen úgy indultak tovább, mint akik többé nem hasonlítnak egyetlen néphez sem: ok arra hivattattak, hogy másak legyenek.

Az elso parancsolat az egyistenhit törvénye: "Én az Úr vagyok a te Istened aki kihoztalak téged Egyiptom földébol a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én elottem". Ez elso igét együtt a többivel maga Isten írta fel a kotáblákra, melyeket késobb a szövetség ládájában helyeztek el.

Sokan gondolják azt, hogy a Tízparancsolat olyan ószövetségi tanítás, melyet az Újszövetség túlhaladott az által, hogy nem a törvénybol való megigazulást tanítja, hanem a kegyelem által valót. Ez azért téves felfogás, mert az Ószövetség is a kegyelembol való megigazulást hirdeti! Az egész Biblia összhangban van e tekintetben, és mindenestol a kegyelem és a hit szükségességét hirdeti az üdvösségre nézve. Nóé például azért menekült meg, mert kegyelmet talált az Úr elott. Ábrahám hitt az Istennek, és ez tulajdoníttatott néki igazságul. Hasonlóképpen Izrael azért szabadult meg, mert Isten kegyelmes volt hozzájuk, és ígéreteit beváltotta.

Maga a tízparancsolat nem az üdvösségre vezeto út, hanem az Istennel való együtt járás alapszabálya. Isten már közösséget vállalt az o népével, most a nép részérol várja a pozitív hozzáállást. Amikor kijelentik, hogy hajlandóak mindent megcselekedni, amit Isten parancsol, akkor Isten a tízparancsolatot adja, amely biztosíthatja népének az Úrral való közösséget. Ha ehhez szabják életüket, akkor lehetséges lesz az Úrral való kapcsolat. Ez a tíz ige Isten természetét mutatja be, Akihez hasonló kell legyen népe is.

Azzal kezdodik, hogy "Én az Úr vagyok a Te Istened" - ez elmondja azt, hogy ki adja a parancsot; "aki kihoztalak téged Egyiptom földébol, a szolgálat házából" - vagyis miért, milyen alapon adja a parancsot, és végül "ne legyenek néked idegen isteneid én elottem!" - valójában mit parancsol.

I. Azzal kezdodik tehát, hogy bemutatkozik, ki adja a parancsot: "Én az Úr vagyok a te Istened".
Úgy ahogy bemutatkozott Isten Mózesnek: Vagyok, Aki Vagyok. Úgy ahogy bemutatkozott Isten Ábrahámnak: én a Mindenható Isten vagyok, Él Sáddáj. Jegyezzük itt meg, hogy Isten nem azt mondja hogy ti az én szolgáim vagytok, és ezért ne legyen idegen istenetek... Nem velük kezdi Isten, hanem önmagára mutat, "Én vagyok az Úr a te Istened". Hát legyen Istened! Ha nincs Istened, akkor a többi bálványistenek szolgálatába esel, automatikusan azok fognak uralkodni rajtad. Mindenképpen lesz valaki, akinek szolgálni fogsz, az lesz a te istened, de nem az Úr.

Jegyezd meg Izrael, hogy "Én vagyok az Úr a te Istened": ez kizár minden más istent. Két úrnak szolgálni nem lehet. Isten helyét semmi más nem foglalhatja el. "Én vagyok a Te Istened", mert én teremtettelek, kihoztalak, megváltottalak, magamnak választottalak, "...neveden hívtalak, enyém vagy" (Ézs 43,1). Ismerd fel tehát igazi Istened, és ismerd el Uradnak. Sokan eljutnak odáig, hogy hisznek Isten létezésében. Azt mondják, lennie kell, nem bolyonghat e sáros földgolyó céltalanul a világmindenségben. De ennél tovább nem jutnak. Egy általános, meghatározatlan és személytelen istenhitnél nem jutnak tovább. Nem saját Istenük az Úr. Az elso parancsolat nemcsak azt mondja, hogy O Izrael Istene, hanem azt is, hogy O Úr. "Én az Úr vagyok..." Vagyis a te Urad akar lenni. Akkor lehet a te Urad, ha nemcsak felismered, hanem el is ismered Ot.

Mózes a Hóreben találkozott Istennel, ahol az Úr kijelentette neki magát, és Mózes elrejtette arcát mert félt Istenre tekinteni: attól kezdve nem volt más célja, mint ennek az Istennek engedelmeskedni, Neki szolgálni: nemcsak felismerte hanem el is ismerte Istent az O Istenének és parancsoló Urának.

Józsué is találkozott a Jerikói ostrom elott egy férfiúval, akinek kivont kard volt kezében. Nem tudta, mit kell cselekednie, rántson-e kardot, csapjanak össze? Ki vagy - kérdezi - közülünk való vagy, vagy ellenség közül? Akkor az idegen azt mondta: Én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem... Erre Józsué leborul eléje... Elismerte parancsnokának, Urának.

Hasonlóképpen történt Kármelen, amikor Illés próféta imádkozott az esti áldozat idején, és leszállt az Úr tüze megemésztve az áldozatot, a köveket, a vizet és a port, és a nép arcra esve kiáltotta: Az Úr az Isten! Az Úr az Isten! Felismerték, és elismerték Ot. Rájöttek arra, hogy az Úr az o Istenük, és mégsem Neki szolgáltak.
Saulus, a késobbi Pál apostol a damaszkuszi úton kérdezi a neki megjelent Úrtól: "kicsoda vagy Uram?" "Én vagyok Jézus akit te kergetsz" - jött a válasz. Attól a pillanattól kezdve Saulusnak nem volt más célja, mint ennek a felismert Úrnak engedelmeskedni és Neki szolgálni.

"Én vagyok az Úr a te Istened" - szól a parancs most nekünk. Vajon e felismerés hoz-e olyan változást, mint azoknál, akiket épp említettem? Az egész nép meg kellett tudja azt, hogy van Istenük. Ok az élo Istenhez tartoznak! Te hova tartozol? Csak akkor van értelme a dakalógus többi részének, ha ez elso mondat neked szól. Legyen Istened! Nem valaki vagy valami más, hanem Az, aki teremtett és megváltott téged. És legyen számodra Úr, akinek szolgálsz!

II. Miután látjuk, hogy ki adta, azt is láthatjuk, hogy miért adja a parancsot: mert "én kihoztalak téged Egyiptom földébol, a szolgálat házából..." Ez az alapja nemcsak az elso parancsnak, hanem a többinek is.
Ez az Ószövetségben Isten legnagyobb cselekedete. Ha Isten a szövetségre utal, az Egyiptomból való kihozatalt is említi. Az Újszövetségben Jézus Krisztus feltámadása a párhuzamos esemény: valahányszor az Újszövetséget említi az ige, azt Jézus Krisztus feltámadásával köti össze. Úgy az Egyiptomból való kihozatal, mint Jézus Krisztus feltámasztása, vagyis az Ószövetség és az Újszövetség legnagyobb eseménye, történelmi esemény. Nem üres, száraz, elvont teológiai kifejezéshez kapcsolja Isten az elso parancsolatot, hanem egy megtörtént csodálatos történelmi tényhez.

Ugyanis a Biblia nemcsak tanításokat, dogmákat, alapelveket közöl, hanem történelmet is. A Bibliának nemcsak teológiája igaz, hanem történelme is. A kijelentés nemcsak szavakra és elvekre épül, hanem arra is, amit Isten a történelemben cselekedett. Azért Izrael Istene az Úr, mert kihozta oket Egyiptomból: tíz csapást mért az engedetlen fáraóra és népére, kettéválasztotta a Veres-tengert, csodálatos tettekben jelentette ki magát. Most pedig a Tízparancsolat képezi a kijelentést. A revelációhoz hozzátartoznak Isten tettei éppúgy, mint kijelentései. A Biblia teológiai tanítása és történelmi eseményei egyaránt igazak és egyaránt Isten igéi.

A mi szent könyvünk a Biblia, amely tartalmazza Isten kijelentéseit. Más vallásoknak is vannak szent könyveik, úgyhogy egy szent könyv még nem teheti a keresztyénséget egyedivé. Azonban egyetlen más vallás sem mondhatja el azt, hogy Isten belenyúlt a történelmükbe, bele született volna történelmükbe, hogy megváltsa oket! Ezt csak Izrael népe mondhatta, és csak a keresztyének mondhatják. Isten kihozta Israel népét Egyiptomból, és Istem feltámasztotta Jézust a halálból! Ez teszi a keresztyénséget minden más vallásnál különbözové! "Én az Úr vagyok, a te Istened, Aki kihoztalak téged Egyiptom földébol, a szolgálat házából!"

Íme, a szövetség kegyelembol van: nem az ember cselekedeteivel kezdodik, hanem Isten tetteivel. O az, aki megszabadította népét ingyen szeretetbol. Ez a szabadítás a jövobe mutat, Jézus Krisztusra, Aki azért jött, hogy megszabadítsa népét annak buneibol. (Mt 1,21) Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta... (Jn 3,16) Már Jeremiás próféta kijelentette, hogy eljön az ido, amikor Isten új szövetséget köt Izrael népével: nem e szerint a szövetség szerint amit a Sinainál kötött. (Jer 31,31-34) Az Újszövetség alapjánál Isten újabb, nagyobb cselekedetei állnak: Jézus Krisztus halála és feltámadása.

Izrael népe csakugyan átélte a szabadulást Egyiptomból, semmi kétség sem fér ahhoz, hogy Isten kihozta oket Egyiptomból. Most azonban az a kérdés, hogy velünk történt-e hasonló? Téged kihozott-e már a bun Egyiptomából? Hiszen csak akkor lett Istened az Úr, ha átélted szabadítását, amit Jézus Krisztusban szerzett számodra. O a szabadító, a neve is ezt mondja: Jézus. Téged megszabadított-e már? O ajándékozhat meg új élettel, a régiek elmúlnak, és újjá lesz minden. Te újjá lettél-e már? Minden hitvallásnak, teológiának akkor van értelme, ha Isten cselekedete is alátámassza azt! Dicsoség Istennek! Még ma átélheted a szabadulás csodáját Jézus Krisztus által! Csak jöjj Hozzá, és higgy Benne: ennyi elég ahhoz, hogy a szolgálat házából megszabadulhass.

III. Végül lássuk azt is, hogy mit parancsol az elso parancsolat, mi a tartalma: "Ne legyenek néked idegen isteneid énelottem", pontosabban "az én orcám elott".
Isten tehát kizárólagos igénnyel lép fel: egyedül O lehet Istenünk, senki más. Hatalmát és dicsoségét nem osztja meg mással, az imádat egyedül Ot illeti meg. Nem lehetnek idegen isteneid! "Én vagyok az Úr a te Istened".

Idegen istenek? Mondhatnák sokan, hogy ez a parancs ma már idejét múlta: nincsenek koszobraink, magaslataink, faragott képeink, melyeket imádnánk. Ez igaz, de az is igaz, hogy a régi ko és fa bálványokat felváltották modern változataik. Például, bálvány lehet a családod, a szépséged, a tehetséged, a diplomád, a származásod, a vallásod, a kocsid, a tévéd, a házad, szenvedélyeid, terveid, és annyi minden más... Isten helyét sok minden elfoglalhatja. Éppen ezért, az elso parancs tartalma ma is aktuális: ne legyenek idegen isteneid! Vannak-e?

Isten a te életedben is az elso helyen kíván lenni. Keresd eloször Isten országát és az O igazságát. (Mt 6,33) Jelentsd ki Dáviddal: "Én Uram vagy te, feletted való jóm nincsen!" (Zsolt 16,2) vagy Aszáffal: "Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!" (Zsolt 73,25) Legyen az Úr egyedüli Istened. Tagadd meg azt az imádatot és szolgálatot, amit nem Istennek adtál! Dobd el régi és új bálványaidat! Aki most szólít, életét adta éretted! Még most fogadd el ot Uradnak!

Eseménynaptár ...

A radnóti evangélizáló hetet elhalasztjuk a következo hétre. Gyülekezetünk címtárát ebben a hónapban elkészítjük, hogy minden család megkaphassa. Ma délben megtartjuk évzáró-évnyitó Testvéri Óránkat. Napirenden van az adminisztrációs dolgok mellett a helyi gyülekezet és a megyében kibontakozó misszió kiértékelése, tagrendezés., valamint az esedékes választásokról való dömtés.

A Krónika 2000 január 15-i száma ezt írja a vallásról (16. old.):
"Ma már látható, mire vezetett az, hogy az új felfedezéseket, a tudomány fejlodését a vallások ellen fordították, használták fel. Miközben a történelmi egyházak befolyása visszaszorult, a vallások rendszerezo és rendteremto tevékenységét a magányos ember érzéketlen közömbössége, rosszabb esetben a horoszkópok adta 'életvezetési' tanácsok, az ufóktól és más hasonló rejtett eroktol, hatalmaktól való félelem váltotta fel." (Végh László: Tudás és hit, természettudomány és vallás)