Habakuk próféta nehéz idoket élt. Azt olvassuk az 1. rész 2. versében, hogy "Halljátok meg minden népek: Miért láttatsz velem hamisságot és szemléltetsz nyomorgatást; pusztítás és eroszak van elottem, per keletkezik és versengés támad!" "Meddig kiáltok még óh Uram, - mondja a második versben - és nem hallgatsz meg!" "Kiáltozom hozzád az eroszak miatt, és nem szabadítasz meg!" Mindezt azért mondja, mert az elfordulás, az eroszak, az igazságtalanság a tetofokra hágott, és a káldeusok, a babiloniak - már közeledtek az ítélettel. Az ítélet, amint valószínu tudjuk, a babiloni fogság volt. Ennek elotte prédikált Habakuk.

Azt is meg kell említenünk, hogy ebben a nehéz idoben, Isten ezen prófétájának, igehirdetojének a hite, a bizalma megmaradt Isten iránt. A végso cél Isten akaratának megvalósulása, és hogy bármilyen körülmények között huségesek maradjunk Hozzá. Habakuk megrettenése, imádsága és bizalma példát ad arra, mi az amit nekünk tennünk kell.

I. Az elso amit Habakukról olvasunk az, hogy megrettent: így kell mi is megrettennünk Isten jelenlétében és Isten Igéje elott.

Azt mondja: "Uram hallám amit hirdettél és megrettenék! Úgy ahogy Ézsaiás megrettent Isten jelenlétében. "Jaj nekem, elvesztem, bunös ember vagyok, tisztátalan ajkú nép közt lakom és én is tisztátalan ajkú vagyok."
Úgy ahogy Mózes megrettent mikor az Úr szólott hozzá: "Mózes! - Ímhol vagyok! - Ne jöjj közel! Vedd le a te saruidat" És akkor Mózes elrejtette arcát. Megrettent.

Úgy ahogy Péter megrettent, amikor ráismert Jézus Krisztusra és felismerte Ot: "Eredj el éntolem mert én bunös ember vagyok Uram."

Úgy ahogy Saulus megrettent a damaszkuszi úton, mikor azt mondta: "Kicsoda vagy, Uram?" "Én vagyok Jézus, akit te kergetsz!" Akkor remegve és ámulva, vagyis megrettenve mondta: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem."

Úgy ahogy Jákob megrettent Isten jelenlétében, amikor álmot látott és felébredve így szólt: "Az Úr van e helyen és én nem tudtam! Mily rettenetes ez a hely. Nem egyéb ez, hanem Istennek háza és az égnek kapuja!"

"Uram szavadat hallám és megrettenék!" Nem az a megrettenés volt ez, ami az Édenkertben volt, mikor Ádám meg Éva azt mondja: "Szavadat hallám a kertben és megfélemlék!" Itt nem errol van szó. Itt a tiszteletadásról, a hódolatról, Isten szentsége, hatalma miatt való megrettenésrol van szó, Isteni félelemmel teljes megrettenése ez. "Uram, hallám amit hirdettél és megrettenék." A hódolat és a tiszteletadás van benne ebben a megrettenésben, ez jellemzi Habakuk prófétát itt.

Isten jelenléte minket is meg kell rettentsen. Nem azért csak, mert O hatalmas, magasztos, csodálatos, igaz, szent, bunt nem turo Isten, hanem azért is mert a rettenetes Isten elott mi senkik és semmik vagyunk. Bunös nyomorultak! Ez kell megrettentsen minket. Mózest, Ézsaiást, Jeremiást ugyancsak ez rettentette meg. "Uram kicsoda vagyok én?" - a szent Istennel szemben. Valójában senki vagyok, ha Ot látom.

"Uram hallottam amit hirdettél!" - tudom mi történt a múltban, mit cselekedtél, és kijelentetted nekem, hogy most mi fog következni. Hallottam amit hirdettél és megrettenék." Nos, ez a szent megrettenés kellene jellemezzen minket év elején. "Megrettenék!" Magunkra ismerve ráismerünk Istenre, meglátjuk Ot, miközben látjuk magunkat is, úgy ahogy vagyunk.
A próféta amiatt rettent meg, amit hirdetnie kellett. Isten szava, Isten üzenete miatt, mert tudta, hogy az Úr mit hirdetett,
megértette az üzenetet: Uram hallottam amit hirdettél!".

Az Apostolok Cselekedeteirol írt könyvben azt olvassuk, hogy Félix is megrettent akkor, amikor Pál prédikált neki az önmegtartóztatásról meg az utolsó ítéletrol. S akkor elbocsátotta, elhessegette magától. Nem akart tovább lépni. Mi ne tegyünk így. Nekünk tovább kell lépnünk! Eloször meg kell rettenjünk az ige hallatán, s azután jöhet a következo lépés.

II.A következo lépés Habakuknál az volt, hogy imádkozott. Ezt kell mi is tegyük most. A megrettenés után imádkozni kell! "Uram" - mondja... - Mit kér? "Évek közepette keltsd életre a te munkádat! Évek közepette jelentsd meg azt!" Az év végének, az év elejének és az év közepének is, meg vannak a veszélyei. S a próféta, ahogy hallotta az Úr beszédét és megrettent, elkezd imádkozni! Azért imádkozik, hogy Isten keltse életre az O munkáját.

Úgy tunik, mintha Isten munkája meghalt volna, mintha kihalt volna. Fel kellene támasztani, életre kellene kelteni! Más szempontból, egy olyan kép ez, mint amikor kialudt a tuz, befedte azt a hamu, de valahol még van egy kis parázs. Azt a kis parazsat kellene feléleszteni, életre kelteni... Isten az, Aki odahajol ehhez a kicsi parázshoz és fújja, éleszti, hogy az lángra lobbanjon, hogy életre keljen. A parázsból tuz kell legyen, hatalom és ero! O az, Aki "a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, aki a megrepedt nádat nem töri ketté." Ó Uram, keltsd életre a Te munkádat!

Uram, hallottam amit hirdettél, és megrettentem. Ha Te nem cselekszel, mi elveszünk! Itt az ellenség az ajtó elott! Az eroszakosság elárasztott minket már! Meddig kiáltozom még, Uram? Segítség! Segítség!! Keltsd életre a te munkádat! Hol van az elso szeretet tüze? Hol van az a csodatevo ero, amit valamikor átéltünk? Szinte minden lobogás kialudt már bennünk! Mintha minden munka abbamaradt volna már! Gyújtsd lángra az elso szeretet tüzét, tégy csodát, keltsd életre, támaszd fel a te munkádat!

Milyen munkát? Az én munkámat? Nem! Itt Isten munkájáról van szó. Nem az fog történni, amit én akarok, hanem amit Isten akar. És én nem is azt kérem, hogy az történjen, amit én akarok, hogy az valósuljon meg, amit én elképzeltem, beterveztem, magam elé állítottam, kituztem célul... Nem errol van szó. Itt a Te munkádról van szó, Uram. Te hívtál el, Te állítottál munkába, keltsd életre a te munkádat Uram! Minden ami emberi és az enyém, töröld ki, az hadd váljon semmivé, csak a te munkád maradjon meg, Uram!

Ez egy imádság, Habakuk próféta imája. O is ember volt. O is erolködött és izzadt valamiért... Tervei voltak, kívánságai, vágyai... Szeretett volna megvalósítani valamit, megmenteni valamit még Izraelben. Mégis azt mondja: "Uram a te munkád legyen az, ami megmarad. Nehogy mi vagy én valósítsak meg valamit. Az nem fog tartani sokáig! Ha mi keltjük életre a jót, az csupán szalmaláng lesz. Uram, Te keltsd életre a te munkádat, és jelentsd meg azt!"

"Jelentsd meg!" - úgy értem ezt, hogy a világnak jelentsd meg, azoknak akik még nem látják a Te munkádat, nem látnak Téged. Jelentsd meg a te hatalmadat, a te szeretetedet, a te közelségedet, a Szentlélek hatalmát, önmagadat, Jézust! Jelentsd meg, mutasd be Ot! Lássunk téged most és azután mindig. Hallottam amit hirdettél és megrettentem, óh Uram, keltsd életre a te munkádat, és jelentsd meg azt! Imádkozzunk most úgy, mint Istennek e prófétája tette.

Ezek után azt kéri még Habakuk, hogy haragban emlékezzél meg kegyelmességrol. Tudja a próféta, hogy következik az ítélet, hogy Isten haragja fog sújtani Júdára, Jeruzsálemre, Izraelre. Ez az ország kitöröltetik a térképrol... Nem lesz többé Izrael. "De Uram, a haragban emlékezzél meg az irgalmasságról" - mondja.

Akkor, amikor Izrael népe vétkezett, Mózes nagyon jól és pontosan tudja idézni azt, amit az Úr mondott neki valamivel elobb. Azt, hogy az Úr könyörületes és irgalmas Isten. Irgalmasságot cselekszik ezeríziglen, azokkal, akik Ot szeretik, és az O parancsolatait megtartják. Abban a nagy veszélyben, amikor Isten haragja, ítélete már ott sötétedett felettük, akkor nincs is más, amire hivatkozni, támaszkodni lehet, mint idézni Isten szavait, hivatkozni az O irgalmára. Az irgalom Isten jellemzoje, természete: O szereto, irgalmas Isten, könyörületes Isten, bánkódik a gonosz miatt.

Akkor amikor Józsué imádkozik az Aiban történt vereség után, Ákán bune miatt, még nem tudja mi történt, és imádkozik egész estig, és azt mondja: "Uram, a te nevedért, mit fogsz most cselekedni?" Isten nevére hivatkozik, Isten irgalmasságára és szeretetére, éppúgy mint Habakuk: "Uram, tudom, hogy jön az ítélet, de a haragban emlékezzél meg irgalmasságodról".

Jézus Krisztusban megjelent a kegyelem és az igazság. Együtt. Isten igazsága lesújtott a bunre ott a golgotai kereszten. Ezt úgy szoktuk említeni, mint villámhárítót: Jézus keresztje a Golgota hegyén elhárította, kifogta Isten haragját. Ot sújtotta az ítélet, a bun zsoldja, helyettünk. A bun zsoldja a halál, ezért Jézusnak meg kellett halnia, a mi buneinkért. -"Íme az Isten Báránya aki elveszi a világ bunét!" Számunkra pedig nem maradt más, mint: "Úgy szerette Isten e világot, hogy az O egyszülött fiát adta." Isten irgalmasságról, szeretetrol fog megemlékezni, csak forduljunk Hozzá, térjünk Hozzá. Legyen igazi megrettenésünk színe elott, és igazi hozzáfordulásunk ez év elején. Ez fogja eredményezni az O munkájának életre keltését, feltámadását és megjelentését minden ember elott.

III. Ezután következik az a bízalom, ami Habakuk prófétát ugyancsak jellemezte. Azt mondja: "Tudom, hogy mi következik. Én nem remélek szép, fényes jövot magunknak. A fügefa nem fog virágozni, a szolokben nem lesz gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, nem lesz ökör az istállóban, de én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben." Mert Habakuk ennek ellenére és ezek között megtanult bízni Istenben. A szüntelen, feltétel nélkül való bizalom jellemezte ot Isten iránt. Megrettent Isten szavára, imádkozott buzgón és oszintén, majd azt mondja, most már nincs mitol félni, bízzunk Benne. Higgyünk benne. Hagyjuk a mi útjainkat, dolgainkat, sorsunkat Oreá. Minden amit az O kezébol kapunk, csak javunkra válik, csak áldásul lesz nekünk. Ézsaiás próféta könyvében is olvashatjuk: "Áldásul lett nékem a keseruség, a nagy nyomorúság."

Mi az, ami áldásunkra válik, mi nem tudjuk megmondani elore. Ezt egyedül Isten tudja. Bízzuk tehát az Úrra a mi dolgainkat. Aki az Úrban bízik, az nem szégyenül meg. Hagyjad az Úrra a te útjaidat és bízzál Benne, majd O teljesíti.

"Magas helyeimen jártat engem" - mondja a próféta. Megtörténhet, hogy magas helyre jutunk, de az is megtörténhet, hogy völgybe jutunk, ahol még a napot sem nagyon láthatjuk fejünk fölött, a tornyosuló gondhegyektol. Járjunk hitben, nem pedig látásban! Dávid mondja: "Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy. A te vesszod és botod, azok vígasztalnak engem. Ellenségeim elott asztalt terítesz nékem, elárasztod fejem olajjal!"

Eseménynaptár ...

Tegnap, március 25-én tartotta évi Munkakongresszusát a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége, Kolozsváron. Maros megyébol a lelkipásztorral együtt Bondor János, Vass György és Simon Ferenc testvérek képviselték a gyülekezeteket. A Szövetség Tanácsába két új tagot választottunk, Kovács József és Módi Miklós személyében (Mike testvér helyébe, és Veres testvér helyébe, aki azért mondott le errol a megbízatásról, hogy megmaradt energiáját a lélekmentésre összpontosíthassa.)

Ma, az 1 sz. Román Baptista Gyülekezetben lelkipásztorrá avatták Nicu Stremtan testvért, aki tavaly végzett a bukaresti Baptista Teológiai Intézetben. Délután fél 3-kor ott leszünk az ünnepi Istentiszteleten.

Tovább imádkozunk a szászrégeni- és a radnóti új lelkipásztorokért, hogy Isten vezessen minket ebben a döntésben, az O Lelke által.

Kibéden az Úrtól tanult imádságról kezdünk sorozatot, mától.