"Megjelent Simonnak!" - Lk 24,34

Foglalkozzunk most csupán ezzel a két szóval, hogy "megjelent Simonnak". Ez a két szó az Úr Jézus Simonnal történt találkozásáról tesz említést. A Bibliában nincs több írva errol a találkozásról csak ez a két szó. Nem szeretnék mást mondani, mint amit a Biblia mond. A körülményekbol, az elozményekbol és a következményekbol megérthetjük, hogy mirol is van szó. Szeretnék szólni a találkozás tényérol, a beszélgetésrol, ami a találkozáson lezajlott, amirol nincs írva semmi, és arról, hogy miért nincs írva semmi.

Az Úr Jézus találkozásait különbözo emberekkel az evangéliumok részletesen közlik. Mária és Jézus között János leírja a találkozást és a párbeszédet. Az emmausi tanítványok és az Úr Jézus közötti találkozást Lukács közli, valamint azt a beszélgetést, amikor az Úr Jézus megjelent a tizenegynek ugyanazon a napon. Leírja az Írás mi az, amit az Úr Jézus mondott, hogy jelent meg, mit válaszolt, hogy történtek az események. Nem olvasunk viszont semmit arról mi történt a Simonnal való találkozáson. Mindenki, még Péter is hallgat róla. János Mária Magdolnát találja fontosnak, ezért az asszonyok közül csak vele foglalkozik, míg Lukács az emmausi tanítványokkal. A többi evangélista is ír különbözo találkozásokról. Egyedül Lukács említi azt, hogy Jézus a feltámadás napján, a tanítványok közül elsonek Simonnak jelent meg.

Mária Magdolnának azért jelent meg az Úr eloször, mert o nagyon szerette az Urat. Az emmausi tanítványok keresték az igazságot, és Jézus jött, hogy megmagyarázza nekik, megfejtse az írásokat: tartott nekik egy rendkívüli Bibliaórát. Jézusnak célja volt Simonnal is. Ezért jelent meg neki egyedül.

I. Ez a két szó bizonyítja eloször a találkozás tényét, azt, hogy ez a találkozás megtörtént. Mikor? Az elso napon. Kora reggel találkozott Mária Magdolnával és a többi asszonyokkal, délután és naplementekor találkozott az emmausi tanítványokkal, este pedig a többi tanítványokkal. Tehát valamikor kora délután, az asszonyok után, de az emmausi tanítványok elott, Jézus találkozott Simon Péterrel.

Azért volt erre szükség, mert Péter volt az, aki megtagadta az Urat háromszor, állítva, hogy nem ismeri Ot. Ezt az eseményt szinte mindegyik evangélium közli, legrészletesebben Márk, mivelhogy a Márk evangéliuma úgy ismert, mint a Péter evangéliuma. Egyedül ebben az evangéliumban, amely Pétertol származik, található az a részlet, hogy amikor kora reggel az asszonyok a sírhoz mentek, az angyal ilyen üzenetet adott át nekik: menjetek el, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy elottetek megy Galileába, ott meglátjátok öt... Péternek bizonyára nagyon sokat jelentett ez a kötoszó… "és Péternek". Jézus üzeni: mondjátok meg tanítványaimnak, és Péternek…

Azért, mert a fopap udvarán, az apródok tüzénél, egy szolgáló reászólott: te is közülük való vagy… Mire Péter azt válaszolta: nem vagyok! Kis ido múlva újra mondják: ez is tanítványa a Názáretinek… Nem igaz! ? mondja Péter. Harmadszor is mondják: Ne beszélj, hiszen a kiejtésed is galileai, te biztos hozzá tartozol... Erre esküdözni és átkozódni kezdett: Nem ismerem azt az embert! Nem tudom, mit beszélsz. Ekkor megszólalt a kakas. Arról olvashatunk az evangéliumban, hogy Jézus rátekintett Péterre akkor, amikor ot gúnyolták, csúfolták, öklözték, verték, bántották… Rátekintett Jézus a Tagadóra. Ez volt az utolsó találkozása Péternek az Úrral, a feltámadás napja elott. Ott a fopap udvarán, Simon megemlékezett az Úr Jézus szavairól… Kiment, és keservesen sírni kezdett. Abban a jézusi tekintetben minden részvét és szánalom, minden vád, szemrehányás, fájdalom, melegség, megbocsátás, szeretet, ero… mennyi minden lehetett abban az egy tekintetben! Péter azon az éjszakán kiment, és keservesen sírt.

Egy nap eltelt valahogy. Jött a másik, a feltámadás napja. Tudjuk, hogy akkor reggel ketten futottak a sírhoz: Péter és János. János hamarább ért a sírhoz, betekintett, és látta, hogy a lepedok ott vannak. Megérkezett Péter is, aki azonnal bement a sírba, és megvizsgálta a helyzetet. Látta, hogy a lepedok ott vannak, és a keszkeno, ami Jézus fején volt, össze volt göngyölítve egy helyen. János lát és hisz vala ? olvassuk a híradásban. Lukács viszont Péterrol ezeket írja: "Péter pedig felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedok vannak ott; és elméne magában csodálkozván e dolgon." János hisz, Péter csodálkozik!

Péter tudta azt, hogy valami nagy dolog történt közötte és az Úr között. Ahogy az asszonyok hozták a hírt, hogy a sír üres, és hogy angyalok mondták, hogy o él, Péterben ott volt valószínu egy nagy aggodalom: "Ha Jézus valóban feltámadt, vajon szóba áll?e még velem?" Vajon találkozhatok?e még egyszer Vele? Ez volt Péter félelme.

Ez a két szó, Lukács 24,34?ben, arról tanúskodik, hogy Jézus megjelenésével azt mondta Simonnak: "Látod, tagadásod ellenére eljöttem, hogy veled találkozzam". Így lett Péter a tanítványok közül az elso, aki találkozott a Feltámadott Jézussal.

Péter tagadását, bukását többféleképpen szoktuk elemezni. Azt, hogy o már Gecsemánéban elaludt, amikor imádkozni kellett volna, távolról követte az Urat, odakeveredett az apródok közé, egész odáig jutott e folyamat, hogy egy bunös környezetben megtagadta az Urat. De én azt hiszem, Péter tagadása inkább mentheto, mint a miénk. Mert, gyakran látható az, hogy mi emberek elmegyünk Isten házába, és szavunkkal azt mondjuk: Uram, én szeretlek Téged, én hiszek Benned..., majd ahogy jönnek a hétköznapok, a tetteinkkel, a gyakorlatunkkal, az életvitelünkkel mind azt kiáltjuk: Nem hiszek Benned! Nem szeretlek Téged! Hogy ilyen tagadásunk után újra jöjjünk az Úr elé, és imádságunkban, éneklésünkben, külsoségeinkben azt mondjuk, hogy "Jézus, én szeretlek, én hiszek..." amikor másnap újra megtagadjuk Ot... Ne vádoljuk Pétert! Nagyobb annál a mi bunünk!

A bun óriási válaszfalat emel Isten és ember közé. Nincs átmenet, kiút, elválaszt Istentol. Ezt a falat senki és semmi nem törheti át, csak a bunbánat, az a fájdalom, amikor az ember magába roskad és érzi bunének súlyát. Péterrel ez történt azon az estén, amikor tekintete találkozott az Úr Jézus tekintetével: azonnal bunbánatra, buntudatra ébredt. "…Kiment és keservesen sírt". Ritkán lehet látni meglett embereket sírni. De amikor Péter koszikla létére sír, ez azt jelenti, hogy ott a szívében valami nagy dolog történt. Péter megbánta azt, amit tett. Ha nincs bunbánat nincs találkozás Jézussal. Ha nincs buntudat, nincs feloldozás, menekülés a bun sorompója, gátja alól, nincs út a Feltámadotthoz. Csak a bunbánat vághat ajtót a bun falán át...

Abban az esetben, ha valaki tagadóvá vált, mint Péter, bunös lett, vétkezett szóval, tettel, gondolattal, ? ez egy olyan közeget teremt, ami áthatolhatatlan Jézus számára, ha nincs bunbánat. Az Úr akkor is ott van, zörget, bebocsátásra, bunbánatra vár. Nincs olyan bun, olyan tagadás, ami kiolthatná az o szeretetét. O akkor is szeretne találkozni veled, de ha nincs bunbánat a szívedben, akkor nem lehet megoldás a bunre. O nem kényszeríthet bunbánatra, ha te nem akarsz megtérni. A bocsánathoz bunbánat kell.

Péter szívében volt ilyen bunbánat, tudott keservesen sírni bune felett, ezért Jézus eljött, hogy vele találkozzon. Jézus tudott a Péter bánatáról már akkor éjjel. Megjelent, hogy Péter az o vállán sírhassa el bánatát. Folytassa azt, amit a tagadás éjszakáján félbehagyott. Jött, hogy megvigasztalja ot. Isten magasságban és szentségben lakozik, de a megrontottal és alázatos szívvel is, hogy azokat megvigasztalja és helyreállítsa.

II. "Megjelent Simonnak". Vajon mirol beszélgettek ketten ezen a találkozáson?
Nem tudunk semmit arról, amit beszélgettek, csupán arról tudunk valamit, hogy mirol kellet szó essen ott, ezen a találkozáson. Csak egyetlen egy dolog van, amit egy bunbánó szív mondhat Istene elott, aki ellen vétkezett. Azt, hogy "Vétkeztem". És hála Istennek, erre csak egyetlen egy válasz van, Jézus Krisztus által, amit az Úr válaszol: "Megbocsátok".

Emlékezzünk arra, amikor Dávidhoz Nátán prófétát küldi az Úr, akinek beszédére Dávid magábaroskadtan felkiált: "Vétkeztem!", mire Nátán azonnal válaszol: "Az Úr elvette a te bunödet". Úgy gondolom, hogy ezen a találkozáson, amikor az Úr megjelent Simonnak, volt könny, volt sírás, volt keseru bunvallomás, de azonnal volt bocsánat, volt feloldozás, volt megoldás, megigazítás az Úr Jézus részérol.

Jézus bocsánata nem szabadít fel bennünket újabb bunökre. Sot! Azt hiszem Jézus megbocsátása után Péter még jobban szégyellte magát, mint azelott. Még jobban fájt a bune, mint azelott. Krisztus szentségében és megbocsátó szeretetében még sötétebbnek, még feketébbnek látszik a bun, amikor az o fehérsége mellé kerül. Az Úr Jézus bocsánata még szentebb életre késztet.

A bunbánatot azonnal követi a bocsánat. Nem kellett vezekelni Péternek. Igazi bunbánata után igazi, teljes, azonnali bocsánatot nyert. A bunbocsánat egyetlen akadálya, meggátolója a megkeményedett, önigazult szív. Ha valaki nem akarja beismerni bunét, nem akar megtérni ? hiába is jön Jézushoz... Nincs bocsánat azoknak, akik nem bunösen jönnek Jézushoz. O nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bunösöket a megtérésre. A bunbánat lehet fokozatos, de lehet azonnali is. Megtörténhet ma reggel. De az is lehet, már régóta ítél a Szentlélek, próbál meggyozni bun tekintetében, és most jött el az ido, hosszú folyamat eredményeként, hogy beismerd: "Én egy bunös ember vagyok, Uram"!
Simon keservesen sírt. Fájt a bune, mintha éles tört forgattak volna a szívében. Sírt, sírt, keservesen. Neked volt?e ilyen buntudatod, volt?e ilyen bunbánatod már? Találkoztál?e így Jézus Krisztussal? A Péter találkozása Jézussal olyan fordulatot hozott, amit semmi és senki nem lett volna képes megvalósítani. Péter élete megváltozott, mert találkozott Jézussal. Épp úgy, ahogy Pál élete is megváltozott, amikor találkozott Jézussal.

Bunbánat és bunbocsánat nélkül senki sem láthatja Isten országát. Ezért fogják a paráznák és a vámszedok megelozni a farizeusokat Isten országában. Azért, mert ezeknél volt bunbánat, míg a farizeusok igazaknak tartották magukat.
Simon önbizalma megingott tagadásával, de a Jézussal való találkozás egészen Isten iránti bizalmat ébreszt benne. Felkészíti öt Pünkösd napjára. Bártan áll a nagytanács elott: "Ítéljétek meg ti magatok: Istennek kell inkább engedni, vagy embereknek"? És hirdeti a Feltámadottról szóló örömhírt.

Ha nem volt még igazi bunbánat a szívedben, és nem nyertél igazi bunbocsánatot, nem a papoktól, hanem Jézus Krisztustól, ne reménykedj az örök életben! Nincs számodra üdvösség. Csak a bunbánók számára van. Csak bocsánatot nyert bunösök számára van örök élet! Ezért, arra kérlek, ha üdvözülni akarsz, jöjj buneiddel Jézushoz, oszintén. O elfogad. Pétert is elfogadta. "Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak!"

III. Egy vagy két gondolatot hadd mondjak arról is, miért nem beszél az evangélium errol a beszélgetésrol. Péter sem említi, senki sem említi. Ha az Úr Jézus feltámadása nem lenne történelmi tény, akkor az apokrif írók nem hallgatnának a Tagadó és a Mester közti beszélgetésrol. Az apokrif ? vagyis nem ihletett ? írók mindent összehordtak a tények mellé. A Biblia viszont csak a tényeket közli. Ha az evangélisták nem tudtak semmit, nem írtak semmit. Miért nincs semmi nyoma annak a párbeszédnek, ami lefolyt Jézus és Péter között? Azért, mert ez a beszélgetés nem tartozott senkire, csak Péterre és Jézusra.

Az a vallás, amely személyes élményekre épül csupán, nagyon sikamlós talajon áll. A kirakatban levo áruk megfakulnak. Ezt a beszélgetést Péter nem teszi a kirakatba, nem büszkélkedik bunbánatával. Engedte, hogy ne a szavak, hanem a tettek beszéljenek.

Van úgy, hogy annál igazabbak az érzéseink, minél kevesebbet beszélünk róluk. Máskor viszont a személyes megtapasztalás közlése a legeroteljesebb evangelizáló ero lehet: "vak voltam, most látok"; vagy "én a bunösök között az elso vagyok, de o könyörült rajtam"… Ilyen bizonyságtevést viszont csak azok tehetnek, akik azt személyesen átélték. "Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk". Hála Istennek, én is arról tehetek bizonyságot, hogy volt találkozásom a Feltámadottal, és ez a találkozás az én életemet is megváltoztatta. Neked volt?e ilyen találkozásod? Volt?e megtérésed? Nyertél?e bunbocsánatot Jézustól? O az Isten Báránya, aki elveszi a világ buneit! Nincsen senkiben másban üdvösség, csak Jézusban. Nincs üdvözíto egyház, vagy üdvözíto szertartás, csak üdvözíto Jézus létezik. Higgy obenne. Fogadd el Ot! Térj meg Ohozzá! Tarts bunbánatot! Jöjj találkozni Vele még ma, hogy életed megváltozzon!