A pünkösd jelentosége nagy. Az Úr Jézus életével kapcsolatos ünnepek mind jelentosek és fontosak, de pünkösd, még ha ilyen mellékes ünnepként számít is, a karácsonyhoz meg a húsvéthoz, nagypéntekhez képest, a pünkösd adja meg a koronáját ezeknek az ünnep-sorozatoknak. A pünkösd adja meg a hangsúlyt. Ez olyan, mint az énekben az alaphang: azzal fejezodik be. Ha nem lett volna pünkösd, nem lettek volna olyan emberek, akik továbbvigyék az evangéliumot, a keresztrol szóló beszédet, az üdvösség útját, az evangélium üzenetét az emberek felé. Kellett egy ero, egy hatalom, aki felruházza a tanítványokat, hogy eleget tehessenek megbízatásuknak. Ha nem lett volna pünkösd, nem lettek volna olyan emberek, akik megváltoztathatták volna a világot.

Pünkösdkor állt be az a változás, vagy annak a változásnak a kezdete, amely ma is folytatódik. "Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak és íme újjá lett minden." "Akiket az Isten lelke vezérel, azok Istennek fiai." "Akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az Övé. De akiben a Krisztus lelke lakik, ott terjes változás, újjászületés történik. Ennek az eseménynek a csúcspontja, hogy "veszitek a Szentlélek ajándékát."
Az Apostolok Cselekedeteirol írt könyv megtérések sorozatából áll. Megtérések sorozata kell legyen az egyháztörténelem ma is.

A pünkösd ünnepe a zsidóknál a húsvétra számított ötvenedik nap volt, amikor hét hét eltelte után, a hét elso napján, az elso termést mutatták be az Úr elott. Ezen a napon töltetett ki a Szentlélek, akit Jézus megígért. "Veszitek a Szent Lélek ajándékát". Nos, ennek az ajándéknak elozményeirol szeretnék szólni, amelyekrol az ige beszél. Mi elozi meg a Szentlélek ajándékát?

Találjuk mindenekelott Péter prédikációjának egy részét, amiben összefoglalja mindazt, amirol az elobbiekben prédikált. Tehát, igehirdetés elozi meg a Szentlélek ajándékát. Továbbá, az ige arról szól, hogy "ezeket pedig mikor hallották, szívükben megkeseredtek". Tehát van megkeseredett szív, buntudat, bunbánat, bunbocsánat, amelyben ezek az emberek részesültek. Majd ezek után azt kérdezték az apostoloktól: "mit cselekedjünk atyámfiai, férfiak?" Tehát van egy párbeszéd, ami megelozi a Szentlélek ajándékát.

Milyen elozményei vannak? igehirdetés, megkeseredett szív, párbeszéd. Felteszik a kérdést, válaszolnak Péter prédikációjára, aztán Péter is válaszol az o kérdésükre. Ezek az emberek készek voltak engedelmeskedni. Olvassuk a további versekben, hogy megkeresztelkedtek több, mint háromezren és csatlakoztak hozzájuk azon a napon. "Sok egyéb beszéddel és buzgón kérte és intette oket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtol!" Legyetek megmentve e gonosz nemzetségbol! S ezek örömest vették a Péter beszédét és csatlakoztak hozzájuk.
Testvéreim, a Szentlélek ajándéka: ajándék. Fel van kínálva minden embernek, de ahhoz, hogy a tied lehessen, meg kell elozze valami. Valaminek eloször történnie kell.

I.Eloször is, hallanod kell az Igét. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, de a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. A természet is beszél Isten dicsoségérol, az egek hirdetik Isten dicsoségét, a csillagok beszélnek róla és minden, ami körülöttünk van. Ez a kijelentés viszont, amit a természetben találunk, nem elég az üdvösségre, mivel nem tud elvezetni a Jézus Krisztusba vetett hitre. Márpedig nincsen senkiben másban üdvösség. Különbözo formákban kaphat kijelentést az ember, de ahhoz, hogy üdvösségre juthasson, igére van szüksége. Az ige jelenti ki nekünk Isten akaratát, Isten üzenetét, Isten természetét, lényét, az üdvösségre vezeto utat. A teljes írás Jézus Krisztusról beszél, Istentol ihletett és ez az amit hirdetni kell.

Pál apostol azt mondja: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak. Hogyan hallják meg igehirdeto nélkül? ...A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által." (Róm 10,13-14. 17) Ahhoz, hogy valaki vehesse a Szentlélek ajándékát, eloször hallania kell az igét. A Pétereknek ma is prédikálniuk kell.

Péter így prédikál: Izrael egész háza, halljátok meg! Nem csak egy csoport - elámiták, kúsiták vagy mezopotámiaiak, innen vagy onnan valók, ilyen vagy olyan csoportosulások, - hanem Izrael egész háza. Hallja meg az egész nép! Tudja meg mindenki, hogy "Úrrá és Krisztussá tette ot az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek".
Ha az elobbi verseket is elolvassuk, rájövünk arra, hogy Péter prédikációja nagyrészt idézetekbol áll. Idézi az Ószövetségbol Jóel prófétát, Ézsaiást, Ezékielt, a Zsoltárok könyvébol a 16. és 110. zsoltárt. Igével támasztja alá azt, amit mondani akar. Valójában ez az igehirdetés. Az igehirdetés nem olyan prófétálás, amit az igehirdeto maga kapott és sehol azelott nem található. Az igehirdeto Szentlélektol telve kell beszéljen, de beszédét az Igére kell alapoznia - ige-hirdetésre van szükség. Ez valójában prófécia, olyan üzenet, mint a prófétáké volt. "Mert a Krisztus bizonyságtétele a prófétaság lelke" (Jel 19,10).

Pál apostol azt mondja: "én nem végeztem, hogy egyébrol tudjak, mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettrol". Mert ezek rólam tesznek bizonyságot - mondja az Úr Jézus. Mikor Jézus Krisztusról beszélünk, az Igébol beszélünk, mert az ige róla beszél. Igére alapozott, igére épített igehirdetésre van szükség.

Péter itt három nevét említi az Úr Jézusnak, amit Izrael házának Úrrá és Krisztussá tette Jézust Isten. Jézus, Krisztus, Úr. Mikor Péter azt mondja, hogy Jézust Isten Úrrá tette, ez a zsidó fülnek egyenlo lehetett az istenkáromlással, mivel az Úr maga Jehova volt, az az Isten aki velük szövetséget kötött. A másik név pedig, hogy Krisztus, a Messiást jelentette. A zsidók megülték a Messiásukat! Ezt csakugyan meg kellett tudniuk. Hogy Jézus a Messiás és o az Úr, ez a keresztyén hitvallás, amire épül minden prédikálás. Péter azt mondja: tudjátok meg, hogy ez igaz! Nem hazug beszéd, nem káromlás, hanem igazság! Ha pedig igaz, akkor nagypénteken nagy dolog történt, mert ti megfeszítettétek azt a Jézust, akit Isten Úrrá és Krisztussá tett. Ezek hallatára valami nagy dolog történt.

II. Az következett, hogy szívükben megkeseredtek. Ez a kifejezés nagyon találóan mondja el, hogy mi történt ott pünkösdkor. Ott volt az a rengeteg ember, tizenöt féle nemzetségbol, akik sokféle nyelvet beszéltek, de mindegyik a maga nyelvén hallotta hirdetni Isten nagyságos dolgait. Ezek voltak azok, akik megkeseredtek.

Miben állt ez a megkeseredés? Abban, hogy buntudatuk lett. Péter mondja, hogy "akit Isten Úrrá és Krisztussá tett, ti megfeszítettétek". Amikor ezt hallották, rábólintottak: ez igaz. Ezt tettük mi. S szívükben megkeseredtek.
Mi emberek nem tudunk rávezetni a buntudatra senkit. Ez a Szentlélek munkája a bunösben. De e nélkül nem tud megtérni senki. Ezt az összeomlást, összetörettetést, megkeseredést egyedül Isten adhatja azoknak, akik hisznek. Maga a megtérés követeli a bunbánatot. Mert megtérni nem lehet hallelujázva és mosolyogva. A bunbánat, amint a szó is mondja, bánattal jár. A megtérés egy pontszeru esemény, amelyet idoben is be lehet határolni, és lehet tudni, hogy volt-e már vagy nem volt. A bunbánat azonban, ha megszületett, egy életen át végigkísér. Megtérni egyszer tér meg az ember, de ez az egész életre kihat, és a bunbánat egy életen át tart. Úgy van ez, mint a házasság. Házasságot sem köt minden nap az ember, hanem egyszer, és ez egész életére kihat.

Mi járul hozzá a bunbánathoz? Van, amikor Istennek egy embere, aki az Úr üzenetét viszi, hozzásegít ahhoz, hogy bunbánatra juss. Így ment Sámuel Dávidhoz, és az felismerte bunét és megtért. Sokszor az események vezetnek rá. A tékozló fiú egész mélyre jutott, és ott a mélyben jutott eszébe, hogy az o atyjának házánál a béresek is bovelkednek. Akkor megkeseredett meg az o szívében, és így tudott megtérni. Minket is buntudatra vezethetnek az események, a próbák és a nehézségek. Isten az események által is üzen. Azért "ma ha az o szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket" (Zsid 3,15). Azért engedi meg az Úr a próbákat is, hogy bunbánatra ébresszen. Ahogy Hóseás könyvében mondja az ige: "Elviszem Izraelt a pusztába és szívére beszélek". (Hós 2,13)

Mindenképp az ige hallásából születik a megkeseredett szív: hallottad az igét, szíven talált, és nem keményíted meg a szíved, hanem befogadod azt. Buntudatra és bunbánatra jutsz. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valaki vehesse a Szentlélek ajándékát. Ez azonban még mindig nem elég.

III.Itt kezdodik el egy párbeszéd. Felteszik a kérdést, hogy "Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?", és Péter felel: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztusnak nevében, buneitek bocsánatára!"
Úgy érzem, hogy sokszor épp ez a párbeszéd marad el. Az igehirdetést elég sokan hallgatják, némelyeket szíven is talál az ige, de senki sem kérdez vissza, hogy "mit cselekedjünk atyámfiai, férfiak?" Márpedig az istentisztelet nem lehet csak monológ. Párbeszédre, visszakérdezésre, engedelmességre kész szívre van szükség. Mit cselekedjünk? - ezt a kérdést mindenkinek fel kell tennie.

Amikor Pál apostol elmondja megtérésének történetét zsidó nyelven az Antónia-erod lépcsojérol: "A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És o így szólt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. ...Ezt kérdeztem: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig azt mondta nékem: Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit tenned kell, amit Isten feloled elrendelt." Mi volt az, amit Anániás végül megmondott neki, hogy tennie kell? "Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le buneidet, segítségül híva az Úrnak nevét." (ApCsel 22,7-10. 16.) Mert aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

Érdekes, hogy ugyanilyen a válasza Péternek is arra a kérdésre, hogy "Mit tegyünk?" "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan!" De ugyanezt mondta Jézus Krisztus is az üdvösségrol: "Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." Van egy sorrend: Hit, megtérés, és azután a keresztség. Ugyanis a keresztség olyan mint egy pecsét, ami megpecsételi a hitet és a megtérést. Egy jelkép, ami azt jelzi, hogy Krisztussal együtt meghaltam és feltámadtam. Ha nem történt meg a megtérés, az újjászületés, akkor nincs mit jelképezni a keresztséggel. A keresztség nem az elso esemény, hanem az utolsó, az üdvösség elnyerésében. Ezért a kisgyermekek keresztelése Bibliaellenes és érvénytelen. Tudom, hogyha ezt így elmondom is, sokaknál ellenszenvet vált ki. De ne értsen félre senki. Ezt nem lehet és nem szabad rákényszeríteni egy emberre sem. Ezt csak azoknak lehet úgy elmondani, hogy el is fogadják, akik maguktól jönnek, és felteszik a kérdést: Mit kell tennem? Azoknak, akik készek egy olyan párbeszédre, mint amilyen Pünkösd napján történt.

Én félek, hogy épp ez a párbeszéd marad el. A baj éppen ott van, hogy a ige hallgatása után senki sem kérdezi, mit kell cselekednem. Igaz, hogy az üdvösség egyedül hit által van. De a hit cselekedetek nélkül halott önmagában. Az ige hirdetése nem elég. Még az ige hallgatása sem elég. Az Igének nemcsak hallgatói, hanem megtartói kell legyünk, másképp megcsaljuk magunkat. Talán épp azzal csapod be magad, hogy hallgatod az igét, még a szíved is rádobban, de szerfelett rajongsz atyai hagyományaidért, és sohasem kérdezed engedelmességre kész szívvel, hogy: mit cselekedjem?
Péter azt válaszolja: "Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bunöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát". "Sok egyéb beszéddel is buzgón kérte és intette oket, mondván: szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtol!" Más szóval: határolódjatok el, mentsétek ki magatokat, legyetek megváltva, megszabadítva a gonoszságból. A buntol, tisztátalanságtól, bunös környezettol és bunös gondolatoktól szakaszátok el magatokat! Ahogyan a tékozló fiú elszakította magát végül attól az életmódtól és környezettol, ahonnan hazatért.

Értsük meg: engedelmes szív nélkül hiába is tusakodunk Szentlélekért, imádkozhatunk éjszakákat, úgyis hiába. Ha nem vesszük komolyan a hitéletet, akkor minálunk a Szentlélek ajándéka még várat magára. El kell jöjjön számunkra az ido, amikor a szívünket is odaadjuk, az életünket is egészen odatesszük Isten kezébe, feltesszük a kérdést, hogy mit kell cselekednünk, és az Úr adja nekünk a Szentlélek ajándékát. Mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül. Azoknak, akik készek engedelmeskedni neki.