Szentháromságon három napos zenés, evangélizáló Istentiszteletet fogunk tartani, ahol az igehirdetés Jósafát király története alapján hangzik majd.

Jósafát király nehéz örökséget vett át az apjától Asától, de uralkodásának kezdetén Isten egy néhány csendes esztendovel ajándékozta meg. Legfobb törekvése kezdettol fogva az volt, hogy keresse az Urat és ne imádja a bálványokat. Uralkodásának elején szétküldött egy kis csapatot, amolyan misszionáriusokat, vagy evangélistákat, akik a Bibliára tanították a tudatlan népet. De az ördög csapdát állított neki is, mint ahogyan mindazoknak csapdát állít, akik komolyan akarják venni Isten akaratát. Rokonságba került Akhábbal, Izrael királyával, akinek pogány, vérengzo, hatalmaskodó felesége volt, és aki miatt az északi országrész valóságos pogányságba süllyedt.

A rokonság miatt látogatást tett Akhábnál egy alkalommal, ahová nagy hadi nép kísérte el. Lakomát ültek, ahol sok minden történt, ami általában a pogány és fél- pogány helyeken történni szokott. Itt kérdezte meg Akháb, egy alkalmas pillanatban, hogy elmenne-e vele Jósafát a hadba, hogy visszaszerezzék Rámót-gileádot a szírektol. Erre Jósafát nagy lelkendezve igent mondott, és egy nagyon szörnyu fogadalmat tett: "Elmegyek, akárcsak te, és az én népem, akárcsak a te néped; veled leszünk a háborúban" (2Krón 18,3).

Az igerész azzal kezdodik, hogy Jósafátnak már nagy volt a gazdagsága és dicsosége, amikor Akháb sógora lett. A déli országrészben uralkodott, ahol Dávid házából apáról fiúra szállt az uralkodói jog. Az akkori idok jellegzetességei nagyon hasonlítottak a maiakhoz. Ismeros jelszavak keringtek: tolerancia, pluralizmus, szinkretizmus… Júdában voltak olyan királyok, akik komolyan vették az Úr igéjét és az Úrnak való szolgálatot, de azért ezek általában olyanok voltak, akik azt vallották, hogy ezt nem szabad túlzásba vinni, mint Jósafát édesapja, Asa király. Asa kiirtotta a bálványokat, de nem mind. Kereste az Urat, de nem mindig, és nem egészen.

Asa fia, Jósafát befejezte azt, amit apja félbehagyott. O nem kért segítséget a bálványoktól, hanem kereste az Urat, és kiirtotta a bálványokat és magaslatokat. O cselekedte is azt, amit megértett az igébol, sot, a népet is tanította Isten törvényére. Jósafát egy nagyszeru király volt. Rendkívüli erosre szervezte meg a hadseregét és az országot. Még ellenségei is hízelegni kezdtek neki, féltek tole.

Amint említettem, ahogyan ez történni szokott ilyen emberekkel, az ördög csapdát állított neki. Nem ismerte fel, hogy a kedvezo és kínálkozó lehetoség mögött az ördög áll, mert nem úgy jött mint ordító oroszlán, hanem mint világosság angyala. Három lépcson hanyatlik alá, ami az Akhábbal való rokonsággal kezdodik, a látogatással folytatódik, és a könnyelmu fogadalommal fejezodik be. Ez a három lépcso a bukását idézte elo.

I.Az elso lépés a csapdába tehát az volt, hogy sógorává lett Akhábnak. Annak a királynak, akinek pogány felesége volt, Jézabel, és aki pogány bálványokkal árasztotta el az országot. Jézabelnek mindig nagyon uralkodhatnékja volt, Akháb meg egy kicsit papucs volt. Így aztán Jézabel kénye-kedve szerint tombolhatott az Úr ellen és szolgái ellen az északi országrészben.

De miért kell sógorságot vállalni egy ilyen családdal? Erre a válasz, általában az szokott lenni, hogy "miért ne"?! Ugye, így válaszolnak azok, akik könnyelmuen ilyen lépésre szánják magukat. Miért is ne tennék meg? Mi azonban erre azt válaszoljuk, hogy azért ne, mert Isten megtiltotta, hogy pogányokkal kössenek házasságot. Ha Isten igéje tilt valamit, az már elég ok arra, hogy azt ne tegyük.

Mert az nem úgy volt, hogy Jórám nagyon szerelmes lett volna Attáliába, és ahogyan mondani szokták, a szív nincs pityókából, és nem lehet neki parancsolni… Abban az idoben a szülok kötötték gyermekeik házasságát. De ha úgy történt volna is, hogy Jórám döntött e kétes házasság mellett, az apa maga mellé ültethette volna, hogy megbeszélje ezt vele. Valahogy így: "Nézd, én nem akarlak eroszakkal lebeszélni róla, de gyere, beszéljük meg. Tudod-e te, hogy kifélék azok? Tudod-e te, hogy azok gyulölik az Urat? Kérdezted te az Urat?" Ez azonban nem történt meg. Erre foképp azért lett volna szükséges, mert ennek a házasságnak szörnyu következményei lettek késobb. Néhány évtizeddel késobbi idobol olvassuk, hogy "Amikor Attália látta, hogy meghalt a fia, kipusztította a királyi ház minden ivadékát." (2Krón 22,10) Vagyis Jósafát utódjait! Ilyet nem kívánhat magának egy édesapa sem!

Az ördög csapdája volt ez. "Sógorságot szerzett Akhábbal." Erre sokan azt mondják: Kinek mi köze hozzá? Mindenki azzal szerez sógorságot akivel akar. Ennyit sem engedhet meg magának? Vannak semleges lépések… Igen, vannak, de nem a lelki életben. A lelkiekben nincsenek semleges lépések.

A Biblia azt mondja: "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? Vagy mi köze hívonek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élo Isten temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük és ok én népem lesznek. Annak okáért menjetek ki közülük, ész szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr." (2Kor 6,14-18.)

II. A második lépés ebben a csapdában az volt, hogy elment vendégségbe Akhábhoz. Erre viszont lehet azt mondjátok: no, de hát, ebben aztán megint kinek van kifogása? Ez csak jó lehet, nem? Mi rossz van abban, ha egyik szomszéd meglátogatja a másikat? Hol van itt baj? Ott, hogy Jósafát nem egyedül ment e látogatásra, hanem sok néppel, mint ahogyan protokolláris látogatásra szoktak menni. Aztán Akháb is kitett magáért: sok juhot és barmot vágatott le a vendégeknek, és vigadtak sokáig: bor, bálványáldozatok és egyebek mellett. Tivornyáztak. Mit keres itt Jósafát? Mit keres egy ilyen helyen Istennek gyermeke? Ezt is megengedheti magának? Hogy-hogy nem tette fel a kérdést, hogy "Hogy jutottam ide?"

Igen, annak idején Pétertol is meg lehetett volna kérdezni: "Mit keresel te ott, Péter, ahol együtt melegszel azokkal, aki letartóztatták Mesteredet?" Hogy jutottál te oda?

Egy fiatalembernek új életet ajándékozott az Úr egyik nyáron, de azért szilveszterkor szeretettel és eroszakosan meghívták egy házi összejövetelre. Aztán úgy éjfél fele, széjjelnézett egy kicsit, úgy, mint aki álomból ébred: már mindenki spicces, a füstöt vágni lehetne, a zene bömböl, hogy majdnem megsüketít, bárhová néz, mindenütt parázna jelenetek… Ekkor felébredt. Mit keresek én itt? - kérdezte magától. Szótlanul felvette a kabátját és elment. Persze, ilyenkor jönnek a kérlelések: egyszer te is megteheted… Isten kegyelmes, majd megbocsátja… Igen, kegyelmes, de a lelki kárt neked kell elszenvedned. "Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók." Az ilyen tivornyázások, dorbézolások és ehhez hasonlók között nincs mit keresnie Isten gyermekének.

Egy másik esetrol is tudok, amikor egy világi életmódból, alkoholizmusból megtért fiatalember összetalálkozott régi barátaival. No, hát a találkozás emlékére, gyere, igyunk meg egy fröccsöt! - mondták. Nem akarsz jönni?! De hát már ennyit sem engedhetsz meg magadnak? Ennyire lenézel minket? Addig beszéltek neki ilyeneket, amíg elindult velük a kocsma felé. De mielott bement volna, az ajtó melletti csatornacsobe fogózott, és elkezdett imádkozni: Úr Jézus, bejössz-e velem, hogy megigyak egy fröccsöt? Lehet, hogy elmosolyodunk az ilyen imádságon, de ot ez mentette meg, hogy vissza ne süllyedjen oda, ahonnan megtért. Rájött arra, hogy Jézus nem megy be vele a kocsmába inni. És akkor elhatározta, hogy o sem fog bemenni, mondjanak reá bármit.

Ezt kellett volna tegye Jósafát is, de ehelyett o továbbment a bukását eloidézo csapdába.

III. A harmadik lépés még rettenetesebb, mert Jósafát odaígérte magát és népét a harcba, egy értelmetlen háborúba Rámóth-gileád ellen. Mert akkor ott, Samária foterén, amikor már jól felöntöttek a garatra, Akháb egyszer csak megkérdezi, "hogyaszongya, kié is a Rámótbeli Gileád? Nosza, menjünk, és szerezzük vissza." De ilyen kérdést hogyan lehet pityókásan eldönteni! És foleg ilyen hirtelen? Jósafát hirtelen ki is mondja, meggondolatlanul: ahova te mégy, oda megyek én is.

De eddig épp azért tudta megáldani az Úr, mert nem ment oda, ahova mások mentek. Eddig csak oda ment, ahová az Úr küldte. Hogyan döntheti most el az ellenkezojét? Hogy tudott idáig süllyedni?

El lehetett volna ezt kerülni. Eloször is azzal, ha nem lépett volna sógorságra Akhábbal. Majd ad az Úr más menyet, más szövetségest. De a látogatás már illendo dolog volt, nem? Most tiltakozzék? Igen. Még így is jobb, mint lelkiismeretem ellen cselekedni.

Emlékezzünk arra, amikor Heródes azt mondta lányának: kérj amit akarsz... Aztán "a vendégekre való tekintettel..." olyat cselekedett, amit józanul nem tett volna meg. "Aki lágyan viseli magát az o dolgában, testvére annak, aki tönkretesz."
Itt edzett, eros magatartásra lett volna szükség. Mózes eros szívu volt, mintha látta volna a láthatatlant. O tudott nemet mondani. Nekünk is tudnunk kell. Itt Isten gyermekérol és a világ kapcsolatáról van itt szó. Hívok és nem hívok kapcsolatáról, a házasság és a közösség kérdésérol.

Hadd éljek egy szemléltetéssel: A hajó a vízen van, de a víz nem kerülhet a hajóba. A hívo a világban él, de a világi gondolkozást nem teheti magáévá, hiszen akkor már nem Isten országának polgára, hanem ennek a világnak kárhozott fia. Nemet kell mondanod a bunnek. Ki kell mondanod, hogy "többé nem"! Ezzel kezdodik a megtérés. Ezt akkor is meg kell tenni, ha emiatt nem leszel népszeru, ha emiatt némelyek gyulölni fognak. Az a fontos, ahogyan Isten vélekedik rólad. Légy oszinte: mi a véleménye Istennek rólad? Az övé vagy? Vagy összekeveredtél te is az O ellenségivel? Még a mai estén eldöntheted, hogy az Övé leszel.