Jósafát király uralkodásának története többek között arról is példát ad, mit jelent nem engedni az Úr szavának. Nagyon jól kezdte uralkodását, mert nem a bálványoktól kért segítséget, hanem elkezdte keresni az Urat. Kiirtotta Júdából a magaslatokat és szétküldött az országban öt vezért, két papot és kilenc lévitát, amolyan misszionáriusokat, hogy tanítsák a tudatlan népet Isten igéjére. Ilyen jó indulás után csak természetes, hogy az ördög megpróbálta torbe csalni. Erre akkor kínálkozott jó lehetoség, amikor sógorságba került Akhábbal, a pogányságba süllyedt Izrael királyával.

A rokonság miatt látogatást is tett Akhábnál, amelyre nagy hadi nép kísérte el. Persze, Akháb kitett magáért: nagy lakomát készített a rengeteg népnek. Ezen a lakomán sok minden történt, mint ahogy pogány és fél-pogány helyeken történni szokott. Többek között, egy alkalmas pillanatban Rámót-gileád visszahódítására buzdította, és megkérdezte hogy elmenne-e vele Jósafát a hadba. Erre Jósafát nagy lelkendezve igent mondott. Egy nagyon szörnyu fogadalmat tesz: "Elmegyek, akárcsak te, és az én népem, akárcsak a te néped; veled leszünk a háborúban" (2Krón 18,3).

Szeretném felhívni a figyelmet Jósafát mostani viselkedésének három vonására. Eloször arra, hogy ahogy kimondta azt a fogadalmat, hogy elmegy a harcba, mindjárt valami rossz érzése támadt, és megpróbálta megtudni Isten akaratát. De miután megtudta azt, nem volt bátorsága kiállni az igazság mellett, és felpártolta a bunt, pedig már tudta, hogy az bun, és ezzel elpártolt az Úrtól.

I. Eloszür tehát figyeljük meg Jósafát rossz érzését. Azért támadt mindjárt rossz érzése, mert akiben Isten Szentlelke van, akik megtanultak akár egy kicsit is Istenre figyelni, mindig valami szent békétlenség vesz erot rajtuk akkor, amikor Isten iránt engedetlenek lesznek. Én valósággal kívánom, ezt a nyugtalanságot minden testvéremnek, amikor nincs minden a rendjén.

Jósafát hozzászokott ahhoz, hogy megkérdezze az Urat. De hát, hogyan is hirtelenkedhette el most olyan hamar ezt a döntést? Kimondta, hogy elmegy Akhábbal a hadba. De ha már elotte nem kérdezte meg, akkor legalább utána. Igaz, hogy ez egy kicsit olyan "eso után köpönyeg", de jobb késon, mint soha. Nos, "kérdezzük meg elobb az Úr igéjét", mondja.
Akhábot valószínu, hogy meglepte ez a dolog. Két király elhatároz valamit, mit kell azon kérdezosködni? Indulni kell a hadjáratba! De hát, ha ennyire kegyes ez a Jósafát, ám legyen. Nehogy azt gondolja, hogy itt a szomszéd várban nem annyira vallásos a nép. Majd o megmutatja neki. Összeszedte az összes udvari prófétát, akiknek ugye nem kellett megmondani, hogy mit akar hallani a király, mert tudták ok úgy is. A hamis próféták különben mindig azt mondják, amit hallani akarnak tolük. Akkor fizetik meg oket jól. Kórusban kezdték mondani, hogy vonulj föl, mert az Isten a király kezébe adja azt!

Jósafátnak gyanús lett ez a nagy egyhangúság, meg ez a nagy harci kedv. Gyanús lett, hogy épp azoknak van harci kedvük, akik valószínu el sem mennek a harcba, csak másokat küldenek oda. Igen, ezt is csak Isten Szentlelke szokta jelezni, ha valami hamisan cseng. Isten nevében nagyon sok hazugságot és féligazságot mondtak már. De akiben Isten Szentlelke van, azok ismerik a Pásztor hangját. (Jn 10,3-5) A Jó Pásztor juhai ismerik gazdájuk hangját. Jósafát is megérezte, hogy itt valami nincs rendjén. Feltesz még egy már-már udvariatlan és eroszakoskodó kérdést, hogy "Nincs itt az Úr több prófétája, akit megkérdezhetnénk?" Úgy néz ki, hogy Akháb nem értette meg ezt a hangsúlyt. Dühösen válaszol: "Van még egy ember, aki által megkérdezhetjük az Urat, de én gyulölöm ot, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak rosszat."

Ez ugyanaz a hang, mint amit Heródes mondott Keresztelo Jánosról: gyulölte ot, mivel házasságtöronek nevezte. Azonban Dávid nem gyulölte Nátánt, amiért rámutatott buneire. Az Akháboknak azonban nincs fülük a hallásra. Az Akhábok nem azt akarják hallani a prófétától, hogy mit mond az Úr, hanem azt, amit ok már az Úr nélkül is már elhatároztak. Az udvari, lebzselo próféták hozzá is szoktatták a királyt ahhoz, hogy ez muködik, és amikor az egyetlen igazi megszólalt, akkor o volt a fekete bárány. "Gyulölöm ot…"

II. Ezek után figyeljük meg Jósafát bátortalanságát. Mit is felel Akháb istenkáromló szavaira? Azt mondja: "Ne beszéljen így a király." Azonnal érzi, hogy itt Isten valami rettenetes gyalázása történik. Mégsem mert egyértelmuen odaállni a testvér mellé. Elvégre diplomáciai viziten van. Itt nem lehet akármit mondani. Itt le kell reszelni a szögleteket. Itt lefogadhatóan kell csomagolni. Tiltakozik, de nem úgy, ahogyan Isten emberének tiltakoznia kellene, egyértelmuen, bátran vállalva ezért a presztízs-veszteséget is, hanem csak úgy udvariasan.

Közben odahívják Mikeást, akit a követ elore tájékoztat. Azt mondja neki: "Nézd..." Ugye érteni szokták sokan az ilyen bevezetot: "Figyeljen egy kicsit..." s akkor kigombol egy néhány gombot, megigazítja a nyakkendojét és kotorász valami után a zsebében... "Nézd... a próféták egyhangúlag jót ígérnek a királynak, legyen azért a te beszéded is olyan, mint az övék." Csakhogy az igaz prófétákat nem lehet megvásárolni, megvesztegetni. Mikeás megesküszik, hogy csak azt fogja mondani, amit az Úr a szájába ad.

Annál inkább csodálkozhatunk azon, hogy o is úgy kezdi, ahogyan a többiek beszéltek. Nehéz feladat elé állította ez a bibliamagyarázókat. Két feltételezés van, ami megmagyarázhatja ezt. Az egyik az, hogy van ennek a kijelentésnek egy gunyoros éle, mint ahogyan Illés bíztatta Baál prófétáit Kármel hegyén: "Kiabáljatok hangosabban, hátha kicsit nagyothall, félrement, vagy alszik..." (2Kir 18,27) Lehet Mikeás is gunyorosan, idézte a kórusban prófétálókat: "Menj fel Rámót-gileád ellen, és az Úr kezébe adja azt a királynak, hiszen ezt mondják a többiek mind…" De lehetséges az is, hogy Mikeás meggyengült. Talán átfutott rajta az, hogy érdemes-e az árral szemben úszni? Nem hiábavaló ilyen hangos kórussal szemben egyedül képviselni az igazságot? Négyszáz ember! Ezek közül az egyik még szemlélteti is a mondanivalóját. És van képük Istenre hivatkozni! Most jöjjön o, aki eddig is mindig ünneprontó volt?

De Isten olyan kegyelmes, hogy nem engedi meg, hogy Mikeásban maradjon az igaz ige. Magát Akhábot használja fel, hogy Mikeás megbátorodjék, és elmondja ezt a szomorú prófétai látomást: "Látom az én népemet, mint egy szétszóródott nyájat, amelynek nincs pásztora." Vagyis, olyan a nép, mint egy vereség után menekülo sereg.

Szinte magunk elott látjuk, ahogyan ott ül a két király Samária foterén, díszruhában pöffeszkedve. Már ez is paródiája annak, ami történik. Istent megkérdezni nem így kell, hanem inkább térden állva, zsákruhában. Még az is kegyelem, hogy Isten végül mégis üzen. De azért kérdezik-e ezek az Urat valóban, hogy cselekedjék is azt amit mond? Ki akarja itt tenni azt, amit Isten üzen nekik? Senki.

Akháb életében most utoljára hallott igét. Most még megtérhetett volna. Ebben a csatában ott maradt, elesett, meghalt. Órák, napok választják el a halálától. De az aki így kérdezi az Urat, hogy akár nélküle is tudja, hogy mit akar, és aki azok után is azt teszi amit akar, miután kiderült, hogy Isten akarata más, az halálra ítélte önmagát. Miközben Isten szeretetének csodálatosságát mutatja az, hogy Isten még ilyen körülmények között is kijelenti akaratát, ezzel egyidejuleg nagyon gyászos jelenet ez, hogy jóllehet még meg lehetne térni, még elkerülheto lenne a gyalázat, a vereség, a gyász, a vérveszteség, most nem érdekel senkit oszintén, hogy mit üzen az Úr. Itt mindenki eldöntötte már magában, hogy mit fog csinálni. Jó, hát kérdezzük meg az Urat, ha már valaki ennyire ragaszkodik hozzá, ez is hozzátartozik a protokollhoz, hogy a vendég kívánságát teljesíteni kell, legyünk túl rajta minél elobb... Érezheto Akháb magatartásán az idegesség, a nyugtalanság, a bosszúság: Siess, hozd ide Mikeást, legyünk túl rajta, aztán úgyis azt tesszük majd, amit már elhatároztunk. Nem szoktunk-e mi is így járulni Isten igéje elé?

III. Végül, figyeljük meg Jósafát elpártolását. Ha Akháb nem is akarta meghallgatni Isten szavát, de Jósafát! O miért nem tette? Mert túl könnyelmuen igent mondott? De amikor hirtelen eszébe jutott, hogy jaj, mit mond az Úr, kérdezzük meg. még visszafordulhatott volna. Aztán ott is, amikor gyanúsan csengett neki a hamis próféták koholmánya. Aztán pedig végképp megfordulhatott volna, amikor Mikeás ajkáról hallotta a megdöbbento próféciát, hogy szétszórt nyájhoz fog hasonlítani a nép. Ezt nem akarhatja egy király és egy hadvezér!

Igaz, nagyon nehéz ilyenkor visszafordulni, de mégsem lehetetlen. Azért nehezebb, hogy itt már ki kell jelentenie, hogy "vétkeztem". Itt már vállalnia kell azt, hogy meglesz róla másoknak a véleménye, mint Mikeásról is megvolt, ugye. "Micsoda ember ez, hogy megszegi a szavát, visszakozik…, na ezek a kegyesek..." Jósafát azonban nem fordult vissza, hanem magára hagyta Mikeást, és Akháb mellé, és a hamispróféták hamissága mellé állt.

Hadd kérdezzem meg: nekünk van-e bátorságunk megkérdezni az Urat már akkor, amikor még senkinek sem jut ilyesmi eszébe. Akkor is, ha az nem illik bele a képbe. Mint ahogyan ott a nagy lakmározáson furcsa lett volna, ha akkor Jósafát azt mondta, hogy álljon meg minden, kérdezzük meg az Urat. De hát, furcsa vagy nem furcsa, ha anélkül nem mer, nem tud és nem akar dönteni, hát akkor vállalja ezt minden következményével együtt. Sajnos, Jósafát nem vállalta. Belement ebbe a végzetes csatába, és csak Isten kegyelme volt, hogy nem maradt ott, pedig ot vették célba. Akháb azonban ott maradt.

Persze, egyedül vállalni az igazságot nagyon nehéz. Képviselni szeretettel, de határozottan, és odaállni azok mellé, akik ugyanezt képviselik nagyon nehéz. De mégis ezt kell tenni. Nem azt, mit Jósafát tesz, hogy úgy akarja kifejezni a Mikeás iránti szimpátiáját, hogy nehogy megbántsa vele Akhábot. Megpróbál kétfelé sántikálni. Úgy akar Mikeás testvére maradni, hogy Akhábbal is testvérekedik.

De mi merünk-e odaállni Isten sokat szidott népe mellé úgy, hogy szinte biztos, hogy azután téged is szidni fognak? Az igazság ma sem népszeru. Kijelenteni, hogy Isten írott igéje ma is aktuális, az élet, a család, a társadalom minden területére, nem népszeru sokszor még teológiai körökben sem. Mózes Vállalta az Isten népével való együtt nyomorgást, Egyiptom minden kincsénél inkább, mert eros szívu volt, mintha látta volna a láthatatlant.

Egyre pogányabb világban élünk, ahol egyre nehezebb vállalni az Úr akaratát. Egyre inkább különcnek tunik az, aki ragaszkodik Isten kijelentett akaratához. Egyre természetesebb az, hogy Isten szolgái is azt mondják, ami népszeru, amit hallani akarnak. Egyre több oldalról halljuk azt, hogy "nézd...". Aztán jönnek a nagy indokok: a békesség kedvéért, a szeretet jegyében, a türelem jelszavával...Csak épp azzal türelmetlen a világ, aki engedelmes akar maradni az Úrhoz. Most viszont eldöntheted azt, hogy minden veszély ellenére te mégis vállalod az igazságot, vállalod a Krisztus gyalázatát, vállalod a hitet. Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.

Eseménynaptár…

Szetnháromságon ma már második napja, hogy a Kultúrotthon kis-termében zenés-evangelizáló Istentiszteleteket tartunk. Holnap van a záró alkalom, a Krónikák 2. könyve 18. részének harmadik szakasza alapján.
Holnap, mint a hónap elso vasárnapján, Úrvacsorához járulhatnak a marosvásárhelyi gyülekezet tagjai. Délután 15:00 órától az erdoszentgyörgyi, 16:00 órától a héderfájai, 17:00 órától a marosvásárhelyi és 20:00 órától szentháromsági Istentiszteleteken lehet részt venni. A maros többi megyei baptista gyülekezetekben délelott 9:00 órától, délután 17:00 órától vannak az Istentiszteletek.