Kapcsolat önmagunkkal - Légy bölcs!
Kerületi Ifjúsági Találkozó - 1999 március 20 Szilágyballa - Borzási István lp.

Azt hiszem sokszor gondot okoz a kapcsolat szülok-gyermek, tanár-diák, lelkipásztor és tagok között, de önmagunkkal mégis jó viszonyban vagyunk. Vagy nem így van? Miért ne lennénk önmagunkkal jó viszonyban? Azért, mert önmagunkról alkotott véleményünk hamis: vagy túlságosan felértékeljük magunkat, vagy túlságosan leértékeljük magunkat. A helyes önértékelés hiánya foképp a fiatalok soraiban mutatkozik meg. Abban nyilvánul meg, hogy vagy másokat szidunk, aki nincs jelen, vagy önmagunkat dicsérjük.

Két jelszóban, két javaslatban foglalhatnám össze azt, amit errol a témáról mondanom kell: "Légy megelégedve önmagaddal!" "Sohse légy megelégedve önmagaddal!" Most pedig engedjétek meg, hogy ez egymásnak látszólagosan ellenmondó felszólítást megmagyarázzam.

I. Légy megelégedve önmagaddal!

Önmagunkkal való kapcsolatunk jellem kérdése. Önértékelésünket nagyban befolyásolja az, hogy milyen kapcsolatunk van Istennel. Meg vagy-e elégedve önmagaddal? A kinézéseddel, a testmagasságoddal, a képességeiddel, a környezeteddel amelyben születtél?

Ez a megelégedés nagyon fontos testi, értelmi és érzelmi egészségünk szempontjából egyaránt. Ugyanis ebbol ered egy sor egyéb jellembeli megnyilvánulás. Például, ha egy fiatal azt gondolja magáról, hogy csúnya és buta, akkor visszahúzódott, lemaradott és passzív lesz az életben. Aki nincs megelégedve önmagával, nagyon gyakran savanyú, kritikus és irigy másokkal szemben. Egy tanulmány azt bizonyította be, hogy 95 %-a a fiataloknak nincs megelégedve önmagával. Marilyn Monroe, a nagyon szép szupersztár rendkívülien elégedetlen volt önmagával. Emiatt tönkrement házassága és végül a kábítószer tönkretette életét is. Mindezt abban az idoben, amikor a fél világ csodálta és szerette. Fiúk és lányok többsége elégedetlen önmagával: az orrával, az ajakával, a haja színével, a szemével, a fogával, a fülével, a lábaival, a bore színével, a képességeivel, a szüleivel, a rokonságával, a környezetével ahol él, hogy ne beszéljünk azokról, akiknek valóban valamilyen fogyatékossággal születtek.

Már a kora gyermekkorban megtanultunk egymást kinevetni. Viccelodni ha valakinek valamije elüt a szokásostól. Ezek még nagyobb elégedetlenséghez vezettek, amíg az illeto egyáltalán nem tudta elfogadni önmagát. Olyan ez a betegség, mint a rák. Legyozi a megmaradt önbizalmat, és az ilyen többé nem tudja az életet frontálisan támadni. A fejlodés akadályozója lesz. Hányféleképpen jelentkezhet a csökkent önértékelés?

Önmagunk nem-elfogadása jelentkezhet az öltözetnek vagy hajviseletnek tulajdonított túlzott fontosságban. Innen születnek az újabb öltözködési hóbortok, a kifestett és felékszerezett "karácsonyfák".

Mások túlzottan visszahúzódnak. Hiányzik a véleménymondáshoz szükséges bátorság. Hallgatnak, és akkor sem mernek lépni, ha valaki más kezdeményezett helyettük. Persze mások éppen fordítva, az öndicséret mesterei lesznek. Sokan panaszkodnak, siránkoznak, zsémbesek, mivel nem olyanok, mint mások. A kisebbségi érzés a tökéletesség utáni hajszát eredményezheti, a rendkívüli teljesítmények elérését, hogy az majd hírnévhez juttassa oket.

Önmagunk el nem fogadása ezek mellett két nagy következménnyel jár:
1. Nem tudod szeretni a másikat. Hogyan szerethetnéd a másikat, amikor önmagadat sem fogadod el?! "Szeresd a te felebarátodat, mint magadat!" De ha magadat nem szereted, csak magától értheto az, hogy a felebarátodat sem szereted.
2. Ha nem vagy megelégedve önmagaddal, nem tudsz bízni Istenben! Ha neked nem teszik az, ahogyan Isten teremtett, akkor kételkedsz Isten szeretetében. Hiszen, ha szeretett volna - gondolja az ilyen ember - nem ilyennek teremtett volna! Megkérdojelezed tehát Isten jóindulatát, jószándékát.

Mindannyiunknak vannak olyan jellemvonásaink, amelyek nem tetszenek. És minél nagyobbak e gyártási hibák, annál nagyobb az elégedetlenségünk. Mégis, tudnunk kell, hogy Isten határozta meg, milyenek legyünk valójában. Testünk formáját, szüleinket, környezetünket O döntötte el, nem mi. Jób 10,8-9. Zsolt 139,13-17. Ézs 45,9-10.

Testi és lelki egészséged szempontjából abszolút szükséges, hogy elfogadd önmagad úgy, ahogy vagy. Légy megelégedve önmagaddal!

Erre lehet azt mondod: Hogyan fogadhatnám el azt, amit nem szeretek? Úgy, hogy megváltoztatod a szemléletedet.
1. Fogadd el mindenek elott, hogy egy teremtmény vagy. Valaki más döntött feloled: ki légy, milyen légy, mi lény, hol légy. Tudnod kell, mit akart a Teremto beloled alkotni. Jer 29,11.
2. Te csakis akkor teljesedhetsz be, ha elfogadod azt, amit az Alkotó tervezett rólad. Nincs egy külso ideális szépség, csupán egy belso ideális szépség van: Isten arcképe bennünk. Az alapelv tehát az, hogy végso soron a boldogságunk nem a külso kinézésünktol függ, hanem a belso ember megerosödésétol Jézus Krisztusban. Isten sokszor feláldozza a külso szépséget, hogy bennünk mindjobban kiábrázolhassa Jézus Krisztus jellemét, szépségét.

Pál apostolnak rendkívüli kijelentéseket adott Isten. Elragadtatott a harmadik égig. Nem tudta megmondani, hogy testben, vagy azon kívül, de ott olyan dolgokat látott, amiket nem mondhatott el emberi szavakkal. Azonban ezeknek a látomásoknak és kijelentéseknek a nagysága miatt fennállott a veszély, hogy Pál felfuvalkodik. Hogy azt gondolja, hogy Isten azért adta ezeket neki, mert o olyan rendkívüli ember. Ezért "tövis adatott a húsába". Nem tudjuk mit jelentett ez, de valamilyen fogyatékosságot jelentett. (Gal 4,13-14). Háromszor imádkozott ezért, de Isten tudomására adta, hogy ez imádságot nem fogja meghallgatni. Pál megértette, hogy minél fogyatékosabb, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a munkát nem o végzi, hanem Isten. Minél kisebb, annál nagyobb lesz Isten. Pál nemcsak elfogadja gyengeségét, hanem gyönyörködött bennük. (2Kor 12,1-10)

Máshol, a cserépedényben hordozott kincsrol beszél. (2Kor 4,7) Az igazi szépség ami után vágynunk kell, az nem külso, hanem belso, és az Úrral való naponkénti kapcsolatban valósulhat meg. A testi szépség egy kísértés, valójában tehát egy fogyatékosság: büszkeséget, felfuvalkodottságot, elbizakodottságot eredményez. A testi szépség a lelki fejlodés akadálya lehet. Ha szép vagy, vigyázz azokra a kísértésekre, amelyeket ezek jelenthetnek. Az igazi ékszer a szív elrejtett embere...
Nos, tekintsétek a szépséget fogyatékosságnak. A testi fogyatékosságot pedig tekintsétek ajándéknak. Légy megelégedve magaddal!

Pál testén sebek nyomai voltak. De o ezekkel a sebhelyekkel, ezekkel a stigmákkal, bélyegekkel dicsekedett. (Gal 6,17) Ezeket nem szégyellte: Jézus bélyegeinek nevezte.

Vedd Pál apostol példáját! A nagy orrod, a vékonyka hangod, a sötét boröd, stb. a Teremto nyomai: ezek Jézus bélyegei. Ezek tartanak alázatban, ezek tartanak közel Hozzá. Ezek tartanak vissza attól, hogy a külsoségekre helyezd a hangsúlyt.
Ha nem fogadod el magad úgy ahogy vagy, akkor nem fejlodhet ki benned az a jellem, amelyet Isten szeretne látni. Sokan túlságosan büszkék elismerni is, hogy kisebbségi érzéssel harcolnak. De az orvosnál is az az elso dolog, hogy elismerd a betegséged. Csak azután jöhet a gyógyszer. Vegyél egy lapot, és írd fel mindazt, amivel nem vagy megelégedve. Aztán tedd fel a kérdést: meg tudod-e azokat változtatni? Lehet, hogy némelyeket igenis, megváltoztathatsz, de legtöbbjét nem. Azokat fogadd el, és köszönd meg Istennek, hogy így teremtett, és nem másképp. Ez nagyon nehéz, de csak ha megteszed, akkor lesz felszabadulásod a csökkent önértékelés görcseibol. Így fogod megengedni Istennek, hogy kezébe vegye életed, és formáljon téged akarata szerint.

II.Sohse légy megelégedve önmagaddal!

Értem ezalatt azt a belso embert, azt a krisztusi jellemet, amelyet önmagad elfogadása után Isten formál benned. Ez a munka elkezdodött a megtéréseddel, de még nem ért véget. Ezért nem elégedhetsz meg vele. Több türelem, több áldozat, több szolgálat, több szeretet, több buzgóság, több önmegtagadás szükséges.

A példázatbeli farizeus önmagának tulajdonította a dicsoséget, még imádságában is. Valójában tudósította Istent arról, hogy o milyen jó ember. Elvárta volna, hogy Isten is megtapsolja ot. Végso soron Isten az aki tartozik - csendült ki a szavaiból. Parádét csinált kegyességébol: meg volt elégedve önmagával.

Megelégedhet-e egy hívo ember azzal, hogy mennyire ismeri a Bibliát? Menyit imádkozott? Mennyit szolgált? Soha!
Az a kis csacsi, melynek hátán Jézus bevonult Jeruzsálembe nagyon nagy szamár lett volna, ha önmagának tulajdonította volna a pálmaágakat és a virágokat...

Hányszor szoktál naponta a tükörbe nézni? Ahányszor lehetoséged van rá. Ha látogatóban vagy valakinél, és a szobában van egy tükör, kibírod-e, hogy ne nézz bele? Nem. Vagy lehet, ha valaki más is jelen van. Akkor csak úgy diszkréten, lopva, nehogy azt higgyék, hogy hiú vagy. De miért? Régóta nem láttad a saját arcodat? A kirakatot nézve sokan azért nem unatkoznak, mert közben saját arcukat is szemlélhetik. Titkolt véleményük az, hogy ok csodálatra méltó emberek.

Egy király saját értéke felol tudakozódott egy egyházi méltóságnál. A megkérdezett azt válaszolta: huszonkilenc ezüstpénz. A király felháborodott: micsoda? Csak ennyire becsüli az értékét? Igen - jött a válasz. Jézus Krisztust harminc ezüst pénzért adták el, felséged feltehetoen mégiscsak kevesebbet ér, mint O.

Ami igazi értékedet illeti, azt Isten adja. Annyit érsz, amennyit Isten fizetett érted. Márpedig O nem veszendo holmin, ezüstön vagy aranyon (márkán vagy dolláron) váltott meg minket... A legdrágábbat fizette: egyszülött Fiának vérét. Mit mondhatsz mindezek után? Nem mész, mert nincs kedved (mint Jónás), vagy mert nem tudsz beszélni (mint Mózes), vagy mert túl fiatal vagy (mint Jeremiás), vagy mert túl öreg vagy (mint Ábrahám), vagy túl beteg vagy (mint Pál). Jézus nekünk is parancsolhat: "Kelj fel, és járj!" "Ti adjatok neki enni!" "Vessétek ki a hálóitokat fogásra!" "Eredj el, és többé ne vétkezzél!"